Köztelek – 1894. 1-52. szám
1894-01-17 / 05. szám
sági egyesületekhez és igy az O. M. Gr. E.-hez is intézett. Ehhez ismertetve uj programmját, felszólitja a gazda-egyesületek tagjait a belépésre. Dessewffy Aurél gr. megemlékezvén mind a három testületről, melynek mindegyike hasonló czélok elérésében fáradozik ugy, mint az O. M. G. E. lótenyésztési szakosztálya, a lótenyésztés emelésére alakult részvénytársaság és a „Magyar Tattersall-Egyesület" — azon óhajtását fejtve ki, hogy e rokonczélú intézmények működése egyöntetűvé tétessék, vagyis, hogy az ügy érdekében a két Tattersall egyesülése létrejöhessen. A szakosztály gr. Dessewffy Aurél indítványát általános helyesléssel fogadja el és a két Tattersallnak az egyesülést, illetve az együttes működést figyelmébe ajánlja. Ezzel az ülés véget ért, idegölő dolog, aminek mi azt ismerjük, hanem ellenkezőleg oly simán, könnyen, nyugodtan működik, hogy valóban mindenki jó hasznát veszi. Mielőtt a közlekedési viszonyok és eszközök ismertetése czéljából mondottakat befejezném, még csak annyit akarok konstatálni, hogy Amerikában a nagy vasutak voltak tényleg a telepítés, és így a civilizáló úttörői. Nálunk az óvilágban vasutakat legelőször ott építenek hol a fejlett gazdasági viszonyok, vagy az ipar és kereskedelem érdekei ezt legsürgősebben követelik, s csak ha ezek a fontosabb forgalmi gócpontok megkapták vasúti összeköttetéseiket, akkor kerül a sor a többi kevésbbé fejlett vidékek vasúthálózatának kiépítésére. Egészen másként történik azonban ez Amerikában. Óriási távolságokra, teljesen néptelen, lakatlan, kultiválatlan vidékekre építik ott a vasutakat, nem mint nálunk, hogy a már létező forgalmi igényeket kielégítsék, hanem ellenkezőleg, hogy betelepítve, gyarmatosítva e vidékeket, ott maguk számára forgalmat teremtsenek. Ezen új vasutak mentén, a tegnap még tán csak vad bölény csordák által legelt vidékeken, ha egyszer a vasút vonala átszeli, mintegy varázsütésre támadnak az új telepitvények, farmok, városok, kereskedelmi góczpontok s pár év alatt a lakatlan pusztaságok be vannak népesítve. Ekként — a vasúti sínpárok mentén haladva — bámulatos gyorsasággal terjed a czivilizáczió, a gazdasági fejlődés a távol nyugat felé. S nem lehet csodálni az ekként megnyílt uj területek gyors betelepítését s ezáltal majdnem naponként új és uj milliókat érő tőke és vagyonértékek megteremtését, mert a vasutak, melyeknek legfőbb érdekük vonalaik mentét betelepítve látni, hogy az állam által nekik adományozott óriás földterületeket minél kedvezőbben értékesíthessék: minden hatalmukban álló eszközzel elősegíteni, támogatni igyekeznek az új települőket. Olcsó vagy ingyen jegyeket adnak a földkeresőknek ; az újonnan települteknek ingyen szállítják a vetőmagvakat, s földjeiket kényelmes részletfizetésre adják a farmernek, állomásaikon nagy gabnaelevátorokat építenek — sokszor még mielőtt az állomástól messze földre csak egy farmert is láthatnánk az ekeszarvát vezetni ! Persze, hogy emellett jól kalkulálnak a vállalatok, később bőségesen megkapják az anyagi jutalmazást a kezdetben hozott áldozatokért: egyrészt földeik kedvező értékesítése (eladása), másrészt pedig az emelkedő településsel karöltve fejlődő forgalomban, melynek díjtételei rendszerint meglehetősen magasak, mindaddig míg egy új versenyző pálya a társaságot díjtételeinek leszállítására nem kényszeríti. De nagymesterei az amerikai vasúttársaságok a reklám kezelésének, miben nem egyszer valóságos művészetet tudnak kifejteni s melyben a költség szempontot mintha számba sem vennék - oly óriás arányokban dolgoznak e téren. Hiszen éppen a chicagói kiállítás alkalmából láthattuk itt Európában is azokat a brochuröket, hirdetményeket, könyveket, sőt valóságos díszműveket, művészeti kivitelű rajzokkal és térképekkel, melyeket az amerikai vasutak százezrével hoztak forgalomba, ingyen adva azt bárkinek, csak hogy vonalaik használatára buzdítsák az utasokat. És Amerikában minden vasút ingyen osztja ki menetrendeit, melyek egyszersmind a vasút által érintett vidékek előnyeit s szépségeit rajzban és írásban ismertetik. Bármely vendéglő előszobájában megtömheti az utas táskáját a különböző vasutak ilyen füzeteinek egész gyűjteményével. Ha már most a reklámról beszélünk, el kell ismernünk, hogy e téren Amerikában nem csak a vasutak, hanem általában az üzlet minden ága, minden neme bámulatosat, keleti szemeink előtt szinte hihetetlent tud produkálni. A mi ósdi, korlátolt felfogásunk, különösen az úgynevezett komoly, szolid üzleti körök nézete szerint a feltűnő hírnévhajszával egybekötött reklám valami teljesen elítélendő dolog, mely már mintegy önmagában amellett tanúskodik, hogy az általa dicsért dolog igazában nem lehet valami egészen ajánlható, mert hiszen azt mondja a régi magyar példaszó, hogy „Jó bornak nem kell czégér". Az amerikai üzleti világ ez ósdi felfogással régen szakított, mert jól tudja, hogy ott nagyon is szembetűnő czégér nélkül a legjobb bor is a pinczében romlanék! Az amerikai társadalom jól tudja, hogy egy-egy egészséges uj eszme nem csak a feltalálóra nézve lehet vagyontörő dolog, ha- Köztelek, 1894. január 24. 67 Arankás heremagvak forgalmának megszüntetése. Rég óhajtottam heremagkereskedelmünk viszonyairól és azon viszásságokról, melyek e téren elterjedve vannak, a nyilvánosság számára felvilágosításokat nyújtani s azt hiszem, erre a legjobb alkalom most van meg, amidőn az országos magyar gazdasági egyesület növénytermelési szakosztályának legközelebbi ülésére az arankás heremagvak forgalmának megakadályozását czélzó intézkedések megbeszélését napirendjére tűzte. Mint a budapesti állami vetőmag-vizsgáló állomás segédje évek hosszú sora óta, úgyszólván kezdettől fogva teljesítem a heremagvak plombozását s e téren bőséges alkalmam volt közvetlenül szemlélni azon káros hatást, amelyet nem a legszolidabb alapokon nyugvó magkereskedelmünk a hazai mezőgazdaságra ezen a réren gyakorol. Magyarország elsősorban agrikulturállam lévén, nézetem szerint sokkal szigorúbb kritikát kell gyakorolnunk a kereskedelem ezen, mint bármely más ágára, már csak azért is, mert a kár nagysága, mely a gazdákra hárul nem áll arányban a kereskedelmi haszonnal. Egy a mindennapi életből vett példa e kijelentésemet bőven illusztrálja. A gazda rendel a magkereskedőnél arankamentes luczerna magot, azonban arankásat kap. Ezen magot elveti egy 100 holdas táblába. A második évben azonban már anynyira elhatalmasodott benne az aranka, hogy a várt 200 g. zöld takarmány helyett csak 100-at kaszál holdankint. Ezt az arankás luczernát, mivel takarmánytermelésre abszolúte nem való, a harmadik évben tehát oly módon véli legjobban értékesíthetni, hogy magnak hagyja. A területen 300 q. magnak kellett volna teremnie, azonban csak 100 g. termett, s minthogy a következő évben már semmi haszon sem várható, ki kell az egészet a harmadik év után szántania. A gazdának a következő kárait lehet felszámítani: 1. 100 holdra kellett 15 g. vetőmag á 60 frt , 900 frt, ennek a felét kárnak számíthatjuk 450 frt 2. A második évben holdankint 100 q. zöldtakarmánynyal kisebb termés á 30 kr ... — 3000 frt 3. A 3-ik évben összesen 200 q. kisebb magtermése 50 frt =10000 frt 4. Arankairtás és kiszántás = 500 frt Összesen 13950 frt A kár azonban tényleg még ennél is sokkal több lesz. Lássuk már most, mennyi haszna volt a kereskedőnek, amidőn az arankamentes mag helyett arankás magot szállított? Felszámítva az arankamentesítés czéljából eszközölt tisztításnál az anyagveszteség és vizsgálati díjak költségét. 200. heremagnál legfeljebb 50 frtot takarított meg akkor, amidőn a gazdának 13.950 frt kárt okozott. Az előadott példa eléggé mutatja, hogy egy nevetségesen kevés kereskedelmi haszon mily óriási kárrá hatványozódik a gazdaságban, s ezért a heremagkereskedelemnek egészséges alapokra való fektetésének szükségességét tovább is bizonyítgatni teljesen fölöslegesnek tartom. A heremagkereskedelem legnagyobb hibájának tartom, hogy a gazda egyáltalában nincs védve az arankás magvakkal való elárasztástól. Az egyedüli módszer, a plombozás tisztán a kereskedők jóvoltától függ, melyet teljesítenek, ha akarnak azért, hogy nagyobb jövedelemre tegyenek szert. Általános tapasztalat, hogy a gazda nem tud megbirkózni s ennek következtében nem is igen sokat törődik már az arankával. Rég időktől fogva megszokta már, hogy arankának kell lenni a keréjében s a kereskedőket kevéssé érdekli, hogy mennyi arankafoltot plántálnak évente a gazda földjébe. Alább látni fogjuk, hogy a magkereskedők két kézzel szórják az arankát szerte-széjjel az egész országban, s milliókra menő károkat okoznak vele a gazdáknak. Korántsem lehet emiatt egyedül reájuk hárítani az összes felelősséget, mert meg vagyok győződve, hogy ezen sajnos állapot a heremagkereskedelem mostani természetének a kifolyása, melyet a gazdák is bizonyos mértékben befolyásolnak, s azt vélem, hogy a heremagkereskedelem más mederbe térítésével a bajok orvosolása lehetséges. Ez elsősorban a kormány feladata s a mezőrendőri törvény erre vonatkozó határozatai fognak is változtatni ezen az állapotokon. Hogy a legilletékesebb helyen jól ismerik e bajokat s hogy bizton számíthatnak gazdáink a kormány támogatására, e tekintetben idéznem kell itt az Országos Gazdatanács legutóbbi értekezletén, a heremagkereskedelem ügyeinek tárgyalása alkalmával, a földművelésügyi miniszter úr következő nyilatkozatát: azt hiszem, hogy a kormány feladatát képezi, oly módozatról gondoskodni, mer a szolid markereskedelmet védi, elleni én a gazdaközönség tévútravezetését ragja; gazdaságoknak arankával és gyommal való iniciálását nehezíti. Erre nézve igyekezni fogok módokat találni adminisztratív úton és a mezőrendőri törvény keretében". A bajok csakugyan a heremagkereskedelem hibás sajátosságaiban keresendők. Ha összehasonlítást, teszünk a gabonaféle és a hereféle magvak kereskedelme között, akkor azt látjuk, hogy a gabonafélék tisztításával a gazda maga foglalkozik. Áruja tisztán jön a kereskedelembe, a rostaalj ott marad nála megsemmisítés vagy valamely ártalmatlan értékesítés czéljából. A hereféle magvak tisztításával a gazda alig foglalkozik. Sajnálja azt a sok keremagot, amely a tisztítás által kárba vész, mert a kereskedő soha sem fizeti meg a gazda munkáját és az anyagvesztésé