Köztelek – 1902. 52-102. szám
1902-10-18 / 83. szám
1634 KÖZTELEK, 1902. OKTÓBER HÓ 1883 SZÁM 12-IK ÉVFOLYAM. zött az arányt s ezen az alapon biztos ítéletet mondani a javaslatban foglalt rendelkezés értéke felől. A vidéknek és a gazdaközönségnek mindenesetre előnyt jelent az, ha ellene csak saját lakhelyének bírósága előtt lehet pert indítani. Lényeges hiánya a javaslatnak az, hogy a tőzsde- és a gabonacsarnokok választott bíróságainak illetékességére nézve nem tartalmaz megszakító intézkedéseket és így, ha a törvényhozás sem változtatna e részben a javaslaton, fönmaradna továbbra is az a képtelen állapot, hogy különösen a tőzsdei bíróság egyszerű írásbeli kikötés alapján juriszdikciót gyakoroljon olyan egyének fölött, akiknek tőzsdei ügyekről halvány sejtelmök sincs, s akik a tőzsdei szokások labirintusában az öntudatos és felkészült ellenfélnek kész áldozatai. Reméljük erősen, hogy a képviselőház agráriusai mindent el fognak követni, hogy a tőzsdei bíróság hatáskörének megszorítása a törvényben helyet találjon. Ami annál is indokoltabb, mert bíróságaink az új eljárás által a pontosság és gyors eljárás oly magaslatára fognak emelkedni, amelyet a budapesti tőzsdebíróság soha még csak megközelíteni sem volt képes és mert bíróságaink a közvetlen szóbeli eljárás mellett a legszorosabb szakkérdésekben is annyira hozzáférhetők lesznek, hogy a külön szakbíróságok szüksége tulajdonképen el fog esni s legföljebb osztályérdekekre való hivatkozással lesz föntartható. A javaslat egy uj boldogabb kornak látképét nyitja meg előttük és a legbuzgóbb agráriusnak csak az lehet a fő kívánsága, hogy ami ma még csak javaslat, az minél előbb törvénynyi is legyen ! Dr. Szilárd Ferencz, TARCZ A. és Őszszel. Irta: Bársony István. Itt az ősz és hervadozik már az erdei falevél is. Kezdődik az a csudálatos, gyönyörű tarkaság, ami akkor ékesíti a szabad természetet, amikor a nagy elernyedésnek az ideje közeledik. A nyárfa aranyszínűvé válik ilyenkor , a vén bükkök pedig mintha bronzból volnának , vörösesbarnává sötétednek. A vadszőllő levele ebben az időben játszik szivárványszíneket. Az egyik tiszta vörös, a másik sötétlila, a harmadik narancssárga, a negyedik czitromsárga, az ötödik, hatodik, hetedik az eleven zöldnek a hanyatlóba átmenetét mutatja fokonként. Ez a sok szín, ez a nagy keveredés mind azt jelenti az ősz előrehaladott heteiben, hogy jön a halál, a természet csöndes halála, amiből a tavasz támasztja majd új életre a földet. Ilyenkor kerekedik fel az öreg Rafay bácsi is, hogy régi emlékeit még egyszer megújítsa s áldozzon Diana istenasszonynak, akibe egész életén át szerelmes volt. Legalább is tíz esztendeje annak, hogy az öreg ur minden őszszel örökre búcsúzik az ő kedves erdejétől, ahova élete legboldogabb s emlékei kötik. Meg-megsimogatja, meg is szólítja a vén fákat, a melyek közt a hűvös szél búsongva bujdosik: „téged sem igen látlak már többet, apó, pedig be sokszor pihentem árnyékodban ! Lásd, magam is öreg legény vagyok s most tél lesz, hosszú tél, ki tudja, kibirom-e ? Süt-e még én rám a tavasz napja?" Az ilyen magánbeszédek ugy elkeserítik, hogy megered a könnye s végigcsordul barázdás ábrázatán. Ha véletlenül látja valaki, megrösteli a gyöngeségét s azt füllenti magyarázatképen, hogy náthás, attól „könyvedzik" egyre a szeme. Rafay bácsi világéletében nagy vadász volt, de nem olyan, amilyenek mostanság vannak, hogy inkább ki sem mozdulnak a házból, hacsak arra nincs reménységök, hogy legalább száz lövést tehetnek. Biz' ezek a jó urak a legszebb hajnalokat mindig átalusszák. Alig lehet őket nyolcz óra előtt kipiszkálni az ágyból s csak úgy tiz óra tájban indulnak ki a vadászterületre, ahonnan alkonyat előtt rendesen hazakívánkoznak a terített asztal mellé. Sem a kora reggel gyönyörűségét, sem az esthangulat báját nem ismerik, nem kívánják, nem szeretik. S egyszerűen lenézik, sőt megvetik magukban az olyan „vadvadászt", aki nem átallja akár egymagában is hajnaltól késő estig, sőt éjszaka is bújni az erdőt, gyakran csak azért, hogy messziről lásson valamit, ám felizgatja a vérét. Rafay bácsi telivér erdei vadász vala s biz' ő soha életében sem tett egy nap alatt több lövést féltuczatnál. Elszörnyedve hallgatta néhanapján, hogy van olyan határ is a világon, ahol száz foglyot lőnek az emberek rövid pár óra alatt. A fejét csóválta s azt gondolta: jönnétek csak velem, a hegyek közé, ahol éjjel két órakor már indulni kell, hogy eljussunk szürkület idejére a dürgő fajdkakas otthonáig! — jönnétek csak velem, a rengetegbe, ahol, ha egy jó őzbakot felvernek a kopóim , hallgathatjuk óraszámra a csengő visszhangos hajtást s még akkor is nagy szerencsének és nagy ügyességnek a kérdése, ha lövéshez jut a vadász! jönnétek csak velem az „erdei" (a vaddisznó) nyomán s csúsznátok hasmánt a bokrok közt száz meg száz lépést, hogy végre még meg se pillantsátok az üldözött vadat! majd meglátnám akkor, ki a legény a gáton !" Biz' ez igy volt vagy negyven esztendőn át a Rafay bácsi életében. S amikor ez a negyven év eltelt, jól túl volt már az öreg ur a hatvanan, az pedig olyan magas kor, amelyben a fárasztó hegyi vadászatról le szokás mondani. Nem volt már az öreg úr a régi. De II. országos mezőgazdasági kiállítás Pozsonyban. A gyapjukiállítás dijai. A gyapjukiállítás a pozsonyi mezőgazdasági országos kiállításnak egyik legsikerültebb része volt, amihez nemcsak a kiállított anyag gazdagsága és tetszetős elrendezése, hanem azon mélyreható tanulmány is nagyban hozzájárult, amelyet a beküldött bundák és gyapjuminták minden részletre kiterjedő megvizsgálása által, a m. kir. gyapjuminősítő intézet végzett. Lesz még alkalmunk a gyapjúkiállítás részletes ismertetése kapcsán nevezett intézet vizsgálataival is behatóbban foglalkozni, de már ezúttal is ki kell emelni, hogy ép e vizsgálatok tették a kiállítási anyag olyan elrendezését lehetővé, amely — magasan kiemelkedve a megszokott sablonokból — méltán föltűnést és elismerést keltett. A gyapjúkiállítást nem csak hazai tenyésztőink és szakembereink tanulmányozták nagy érdeklődéssel, hanem a Pozsonyban megfordult külföldiek is, sőt pl. a közös hadügyminisztérium intendánsi szaktanfolyamának hallgatói — Seipka főintendáns vezetése alatt— tanulmányi kirándulást rendeztek a gyapjukiállítás megtekintésére. A gyapjukiállítás jury-je osztatlan elismeréssel fogadta el a m. kir. gyapjuminősítő intézet vizsgálatainak eredményeit a bírálat alapjául, s a következő dijazást állapította meg. Versenyen kivül: M. kir. gyapjuminősítő intézet Budapest. Díszoklevél: 1. Gróf Károly Lajos tótmegyeri uradalma. 2. Gróf Hunyady Imre ürményi uradalma. 3. Őrgróf Pallavicini Sándor mindszentalgyői uradalma. 4. Budapesti gyapjuárverési vállalat, Heller M. és Társa. 5. Első m. gyapjumosó és bizományi részvénytársaság Budapest. Arany-érem : 1. Melier Rudolf és testvérei homok-szentgyörgyi uradalma. 2. Gróf Wenckheim Frigyes lébeny-szentmiklósi uradalma. 3. Herzfelder Manó pappai uradalma. Ezüst érem : 1. Deutsch Zsigmond nosztáni uradalma. 2. Báró Wodianer Alber komjáthi uradalma. 3. Skublics örökösök zalaszentmihályi uradalma. 4. Gróf Wenckheim Géza pamágori uradalma. Bronz érem: 1. Veszprémi püspöki uradalom. 2. Gróf Széchényi Ferencz somogy-tarnóczai uradalma 3. Gróf Festetics Jenő csáktornyai uradalma. 4. Gróf Széchenyi Géza csokonyai uradalma. 5. Gróf Pálffy József szomolányi uradalma. 6. Gróf Wenckheim Antal írörökösei vésztői uradalma. 7. Báró Baratta Dragono Alajos poltári uradalma. 8. Dr. Szontagh Antal horpács-tereskei uradalma. 9. Metternich Sándor Paulina herczegnő barnabiai uradalma. 10. Gróf Széchényi Andor Pál marczali uradalma. Elismerő oklevél: 1. Dreher Antal vaáli uradalma. 2. Gróf Széchényinéa baki uradalma. 3. Jaross Vilmos kolthai uradalma. 4. Scitovszky János nőtincsi uradalma. Gyümölcskiállítás. A pozsonyi II. országos mezőgazdasági kiállítás keretében szeptember hó 18-án nyitott meg a gyümölcskiállítás. Mindannyian tudjuk, érezzük az idei nem rendes időjárást, s a tavaszi fagyokat mindezek megsínylették. De legtöbbet szenvedett a gyümölcs, amely még ott, ahol termett is valamelyes, idejére kifejlődni, elkészülni nem tudott. Innen van, hogy az idei gyümölcskiállítás is szokatlan gyenge volt. Gyenge, hogy ne mondjam szegény volt hesz az országos kiállításnak, kiállítókban, gyümölcsben egyaránt. Pedig kár, igen nagy kár, hogy éppen ott a nyugati határszélen, egyedüli számottevő piaczunk küszöbén e téren is jobban ki nem tehettünk magunkért, s hogy igazabb képet nem adhattuk a gyümölcstermesztés terén való fejlettségünk és gazdaságunknak. Volt ugyan néhány igen érdemes csoport is mint például a budapesti m. kir. kertészeti tanintézeté, amely e gyümölcsszűk esztendőben is igen tartalmas és tanulságos gyűjteménynyel emelte és tette mégis élvezetessé e kiállítást, de nagy általánosságban mégsem az a kép volt ez, amilyent nekünk gyümölcstermelő népnek országos tárlaton felmutatnunk kellene. Nemzetgazdasági országos érdek, s így az OMGE feladata, hogy jövőre a gazdálkodás eme hovatovább mindszükségesebbé váló fontos termesztési ágát, a gyümölcstermesztést is nagyobb buzgalommal karolja fel, több gonddal, figyelemmel és szeretettel ölelje magához, nem kímélvén némi ál-