Köztelek – 1916. 1-26. szám
1916-04-29 / 18. szám
18. SZÁM 20-IK ÉVFOLYAM. KÖZTELEK, 1916. ÁPRILIS HÓZ 9 többletre vezet. A meszet az édes burgonya ültetését megelőző évben őszszel kell kiszórni. Mivel az édes burgonya virágzó és magtermő képessége nagyon csekély, emberemlékezet óta részint gumói után nyert palántázás, részint hajtásairól nyert dugványok útján szaporítják. A kereskedelmi célra termelt burgonya legnagyobb részét gumók, illetve palánták után termelik úgy, hogy a gumókat melegágyban kihajtatják, a hajtásokat leválasztva, azokat mint palántákat a termelési helyre kiültetik. A hosszú nyárral biró déli részeken dugványok után is termelhetjük. A dugványokat a meghajtott gumó hajtásai adják, amelyek igen nagy gyökerező képességgel birnak s igy szaporító vagy melegágyban hamar és könnyen gyökeresednek. Egyegy jól fejlett gumó után 50—100 darab dugványt is nevelhetünk és kedvező helyen, mint pl. Magyaróvárt a dugványok után is igen szépen fejlett, jól beeredett s amint a dugvány utáni termésű képünk is mutatja, elég kielégítő mennyiséget is adott. A vetőgumók kiválasztására már a szedés, illetve az elrakás alkalmával kell gondot fordítani. Szaporításra középnagy vagy ezen aluli nagyságú gumókat kell kiválasztani, körülbelül azokat, amelyeket a mutató- és hüvelykujjal át lehet fogni. A vetőgumó mentes legyen minden betegségtől és sérüléstől. Legjobb és legegészségesebb vetőgumót dugványok útján lehet nyerni. Az édes burgonya tehát ültethető vagy termeszthető gumóról és palántáról is. A palánta előállításának két módja van: u. m. a gumómeghajtatás, kicsiráztatás, amidőn is a gumóról leválasztjuk a gyökeres hajtásokat, azokat egyenként ültetjük el és a gyökeres dugványnyal való ültetés, amelyet szintén a meghajtott gumó buja hajtásai szolgálnak és pedig nagy mennyiségben, mivel egy-egy hajtás 10 és több egy-két rügyes dugványt is adhat. Mindezt, vagyis a hajtatást, csiráztatást, dugványgyökereztetést, amint már említem, szaporítóban vagy melegágyban kell végeznünk. Ebből folyólag megjegyzendő, hogy a hajtatáshoz és dugványról való szaporításhoz, illetve ültetéshez okvetlen legalább is melegágy kell, ennek hiányában azonban a gumót ültetjük egyenesen a szabadföldbe is, amikor azonban egy-egy gumó után csakis egy tő növényünk lesz. Lehet ugyan a gumókat össze is aprítani, két- vagy többfelé vágni, ez azonban az ültetést megelőzően napokkal előbb végződjék, hogy a gumókat száraz, meleg helyen elteregetve, időt adjunk a vágott sebek beszáradásának, sőt, hogy ez minél tökéletesebb legyen, célszerű a vágott sebfelületet mind felfelé fordítani és száraz faszénporral jól behinteni, beszitálni. A talajelőkészítés jósága és a szántás mélysége a termény minőségét nagyban befolyásolja. Általán megegyezik avval, amit a tengeri alá szoktak adni. Az a körülmény, hogy az édes burgonyaföld későn kerül bevetés, illetve ültetés alá, lehetővé teszi a gazdának azt, hogy a legalkalmasabb időt kiválasztva, a talajt gondosan és porhanyóra átmunkálhassa. Édes burgonyánál általán kétféle művelési mód van elterjedve: 1. sima, 2. bakhátas. A sima művelésnél sorjelzőkkel jelöljük meg a soros növénytávolságot, ellenkező esetben a bakhátakat kapával vagy ekével húzzuk fel. Ennek az ültetés előtt legalább egy héttel kell megtörténnie, hogy a bakhátak kellően megülepedhessenek. Az ültetésre legalkalmasabb az az idő, amikor a palánták gyors megeredése biztosítva van, tehát esős időben, vagy eső után. A palántáknak az ültetés után való megöntése, beiszapolása, ahol csak lehetséges, nem mellőzendő, mert ezáltal nemcsak a kívánt nedvességet adjuk meg a talajnak, hanem azt jól a gyökerekhez nyomjuk, beiszapoljuk ezáltal. A sor- és növénytávolság sima müvelésnél 60—80 cm. Első esetben egy kat. holdra 15,620 darab, a másikban 9940 darab növény kerül. A bakhátak gerincei egymástól rendesen 95—110 centiméterre s ezeken a növények 34—47 centiméterre állanak. E módszer szerinti ültetésnél 1 kat. holdra 11,360—17,750 növény szükséges. Kisebbarányú termelésnél a kézzel való ültetés szokásos, amelyhez eszközül az ültető fát vagy ültető kapát használjuk. A földet a növény elhelyezése után kézzel jól a gyökerekhez kell nyomni. Amerikában a nagyobb területek ültetését géppel végzik, amilyenek különböző szerkezetűek vannak forgalomban. Kezelésükhöz egy pár fogat, egy hajtó és két gyerek szükséges és a munkájuk abban áll, hogy egy sekély barázdát húznak s az ezekbe szabályos távolságra elhelyezett növényeket automatice vízzel megöntik, beiszapolják. Egy ilyen gép naponta 2—212 kat. holdat tud beültetni. Az édes burgonya ápolása nagyjában nem külöbözik attól, amit a legtöbb szántóföldi és kerti terményeknek szoktak adni. A bakhátak rendben és a talaj felülete gyomoktól tisztán és porhanyón tartandó. Az ápolási munkálatok addig tartanak, amíg a hajtásszárak annyira beborítják a talajt, hogy ez minden további munkát megakadályoz. Az édes burgonya többféle betegségtől szenved, de ezek között legnagyobb károkat okoz a black-rot (Ceratocystis fimbriata). A betegség könnyen felfedezhető a növényen, mert végső hajtásai elszáradnak, megfeketednek, a főgyökéren pedig apró fekete pettyek keletkeznek. A gumó felületén nagy barna foltok mutatkoznak, melyeknek közepe mindig sötétebbé, egész feketévé válik. Spórája a talajban vagy az elrakott gumókon telel át. Az édes burgonya egyéb betegségei a stem-rot, soft-rot és white-rot név alatt ismeretesek. A betegség ellen való védekezésben első, igen fontos lépés az, hogy kellő forgót tartsunk be, úgy hogy az édes burgonya csak minden negyedik-ötödik évben kerüljön ugyanazon földbe. Az eltartásra és raktározásra szolgáló épületek kénezéssel és formasinnal évente fertőtlenítendők, ez alkalommal a szállításra és kezelésre szolgáló eszközök is. A melegágyakat is minden évben alaposan ki kell tisztisztítani, fertőtleníteni és friss talajjal kell ellátni. Az egyes varietások igen különböző magatartást mutatnak a betegségekkel szemben; a Big Jersey- csoport inkább, a Haymann-csoport, a Southern Queen alig szenved valamit tőlük. Rovarkártételektől az édes burgonya meglehetősen mentes. (Kassa.) L'Huillier István. (Vége köv.) Termeljünk tököt és napraforgót. Minél tovább tart a háború, annál jobban kidomborodik Magyarország mezőgazdasági termelésének nagy hordereje. Az első háborús esztendőben a legtöbb aggodalmat az okozta, hogy tudunk-e elég kenyeret adó magot termelni, amivel katonáink és népünk szükségleteit, sőt a velünk szövetséges államok ebbeli hiányait is kielégítsük. Most a háború második évében ez a gond még nem szűnt meg ugyan és ezért gazdáinknak ez évben is elsősorban arra kell törekedniük, hogy minél több gabonát termeljenek , de még más újabb gondok merültek fel, amelyek között első helyen, a zsir- és olajinség áll. Dubowite Hugó dr. közelítő becslése értelmében*) Magyarország évi zsir- és olajszükséglete kereken 4 millió, Ausztriáé 82 millió és Németországé 18 millió. Háború előtt Németország zsiradékszükségletének mintegy 60%-át külföldről szerezte be nagyrészt olajat és zsírt adó magvak és egyéb nyersanyagok, részben pedig kész zsírok és olajok bevitelével. Ausztria-Magyarország háború előtti zsiradékszükségletének nyersanyagát sokkal kisebb mértékben volt kénytelen külföldi behozatallal fedezni. Dubowitz számítása értelmében alábbi számok tüntetik fel a Monarchiába évente behozott zsír- és olajmennyiséget, beleszámítva a behozott olajat adó nyersanyagok átlagos zsírtartalmát is és levonva ebből a kivitelt. A behozatali többlet következő volt: Összesen: 1.005.000 . *) Magyar Chemikusok Lapja 1916. évf. február hó 29. sz. 5. 1. 33. ábra. Big Stem J Jersey édes burgonya dugványról. 34. ábra. Big Stem Jersey édes burgonya tesarjról. Lenolaj 513,000 „ Gyapotmagolaj 20,000 „ Szezámolaj 82,000 „ Repceolaj stb. 61,000 „ Olívaolaj ... ... 35,000 „ Arachisolaj 10,000 „ Ricinusolaj 20,000 „ Kókuszzsir stb. 110,000 „ Halzsir stb. 150,000 „ Stearin 6,000 „ 627