Köztelek – 1917. 1-26. szám

1917-03-24 / 12. szám

12. SZÁM 27-IK ÉVFOLYAM. KÖZTELEK, 1917. MÁRCIUS HÓ 24. gyobb jelentőséggel, bár tagadhatatlan, hogy a zöldségpiacon is igen nagy mennyiségű zöld vagy nyers paprika értékesítődik, lévén a zöld paprika hazánkban igen kedvelt, keresett és igen különböző módon elkészíthető és élvez­hető konyhakerti cikk. A paprika hazánkban úgyszólván mindenütt megterem, ott találjuk még a legészakibb vidé­kek védett kertjeiben is, teljes­­beéredését azon­ban csakis a melegebb éghajlatú vidékeken éri el tökéletesen. A tulajdonképpeni helye tehát a melegebb éghajlatú televényes,középkötött agyag­vagy vályogtalaj, de megterem a jó televénydús homokon is. A szántóföldi vetésforgóba két gabona közé állitható és mert a trágyát igen meg­hálálja, bőven juttassunk alája, habár való igaz, hogy a trágya után ültetve, kevésbbé buja fejlő­désű lesz ugyan, de virágzása hamarább beáll és bár kevesebb, de zamatosabb, illetve fűsze­resebb termést ad s azt hamarabb s tökélete­sebben beérleli. A talaj előkészítése : őszi mély­szántás, trágyaaláforditás és kiültetés előtt grubberolás, vagy esetleg csak boronálva rónázás. A paprika azon növények közé tartozik, amelyek teljes kifejlődésükhöz és termésük tökéle­tes megérleléséhez hosszú tenyészidőt igényel­nek, azaz minél inkább módunkban van tenyész­idejét meghosszabbítani, annál több és annál tökéletesebb érett termést nyerünk. A paprika termését fejlődése közben fokozatosan hozza és pedig eleinte kevesebb, később, amint a növény erősödik és terjed, mindig többet és többet. Már most, ha azt akarjuk, hogy a termés minél nagyobb része beéredjen, még mielőtt az őszi derek jelentkeznének s tönkretennék azt, el kell kö­vetnünk mindent a tenyészidő meghosszabbí­tásáért. A tenyészidő meghosszabbításáért kell a paprika magvát metterágyba vetni, illetve palántáit melegágyban nevelni, hogy mire a kiültethetés ideje elérkezik, minél szebb, fej­lettebb és minél erősebb palántával végez­hessük azt. A zeller és paradicsom után a paprika az a növény, amely mennyiség és minőségében is csak akkor lesz teljesen kielégítő, ha palántáit a kiültetés idejére jól elő tudtuk készíteni. Hi­szen ezen fordul meg tulajdonképpen az egész termelés sikere, mert ha a hely és talaj meg­felelő, az időjárás kedvező és az ültetést is módjával végeztük, csak a palántától, illetve minőségétől függ a teljes és legteljesebb siker. Éppen azért ne elégedjen meg az értelmes gazda olyan melegágygyal és palántával, aminőt a falusi kisgazdák készítenek, ami nem egyéb, mint egy halom trágya földdel borítva, bevetve s a fagy és szárnyasok ellen jól-rosszul védve. A rendes és minden körülményeknek megfelelő melegágy annak módja szerint friss lótrágya, vagy ló-, szavas marhatrágya és falevél keverékéből megvetett ágy, amely fölé melegágykeret, arra melegágyablak s végre az ablakra szalma, deszka vagy gyékénytakaró jön. Vagy legyen legalább is olyan, amely szintén trágyaágyra helyezett deszkakeret, ablak nélkül bár, de mégis jobban­ takarható, védhető módon. A melegágyba kerülő föld legyen porhanyó, laza, jól összeaprított, esetleg nagyszemü, durva rostán átdobott. Ha módunkban van, keverjünk bele bőven falevélföldet, gyepszint és homokot, utóbbit azért, hogy jó áteresztő legyen. A földet csak akkor hordjuk reá a trágyára, illetve me­legágyládába, ha már a trágya jól átmelegedett s addig ne vessünk bele, amig a föld is jól át nem melegedett. Vetés előtt a melegágy földjét meg kell for­gatni, szellőztetni, azután gereblyével elzónázni s a magot egyenletesen szórva belevetni. Végre a magot jó porhanyó homokos földdel behint­jük, egy simitódeszkával mérsékelten lenyomjuk és ha szükséges, langyos vizzel gyengén meg­permetezzük. A vetés ideje ablakos melegágyba március közepe, március második fele; ablak nélküli ágyakba április első fele. Mag-, illetve palánta­szükséglet holdanként körülbelül 1/1 kilo­gramm . 40—50.000 palánta, aminek 5—6­0­ méter melegágyterület szükséges és elég, de csak az esetben, ha a kikelés után legfölebb három hétig állanak. Ellenben, ha tovább is vetőágyban maradnának, ritkítani, vagy az ösz­szeset egy újabb és legalább négyszer olyan tágas ágyba áttizedelni, pikk­ozni kell. Szép, erős, jól fejlett palántát egyébként csakis pikk­o­zással érhetünk el s erre ne sajnáljuk a költ­séget, ne kíméljük erőnket. Hatványozottan visszafizeti azt több és jobb termésével. Esze­rint a dolog sorrendje lenne: A melegágykezelés és palántanevelésre vissza­térve meg kell még jegyeznem, hogy amint igyekeztünk egyfelől a palánták hidegtől való óvása, másfelől éppen olyan szorgosan óvni kell verőfényben a rekkenő hőtől, vagyis éjjel takarunk, nappal bőségesen szellőztetünk, sőt a végén az ablakokat is eltávolítjuk, így szoktat­ván a palántákat a szabad levegőhöz. Öntözni csak szükség szerint és mindig temperált vízzel ! Szóval mindenben úgy kell igyekezni, hogy palántáink a hideg vagy túl sok öntözés miatt meg ne sárguljanak, vagy ki ne pálljanak, a a szorult levegő vagy rekkenő hő miatt fel ne nyurguljanak! Rövid, vastagszáru, egészséges, zöldlevelű palánta legyen a jelszó. A palánták 50 cm. sor-és 25—30 cm. növény­távolságra ültettetnek és pedig a sort sorhúza­vonóval, gereblyével, a palántatávolságokat az ültetőfán jelöljük Az ültetés szintén egyike a legfontosabb munkáknak. A jól és idejében végzett ültetés egyszerre beáll, ellenben a hanyagul, vagy nem kedvező időben végzett örökös utánpótlást kíván­ó kultúránk ennek dacára egyenetlen, foltos, hiányos marad. Ültetésnél, amit enyhe, boron­gós, csepergős időben végeztünk, a lyukat jól meg kell készíteni, hogy a palánta gyökere össze ne lapuljon, tömödjön, se vissza ne kunkorod­jon, se meg ne nyomódjon. A palántát csak olyan mélyen ültessük, aminő mélyen eredeti helyén állott! Mennél mélyebben ültetjük a palántát, annál nehezebben gyökeresedik s annál bizonytalanabb fennmaradása. Az elültetett palán­ták megfogamzását pedig beöntözéssel, beiszapo­lással biztosítjuk. Ha mind ez eddig elmondot­takat pontosan megtettük, a dolgok legfonto­sabbjait elvégeztük s ha ezek után növényeinket a fagy és jégverés is megkíméli, az szinte be­fejezettnek mondható. A további dolog a talaj porbanyitása, gyom­tól való tisztántartása, amit egyszerre végez a kapa. Kapálni rendszerint kétszer, nagyon gyo­mos talajon, a gyomlálást elkerülendő, háromszor is kapálnak, sőt van rá eset, hogy kövér idő­járás mellett még a harmadik kapálás után is gyomlálni kell, különben a gyom mihamar úrrá lenne a paprika felett s nagyban akadályozná be­éredését. A töltögetés bár némi támasztékot ad a terhelt töveknek, felesleges s így mellőzendő, vagy csak igen gyengén történjék s inkább csak a homoktalajokon engedhető meg. A jól fejlett palánta bimbóval megy a földbe és május végén, júniusban virágzik és nemsokára utána termése már zölden használható is. Ellen­ben az érés körülbelül augusztusban kezdődik. Az eredés színváltozással s így a zöld, fehér, fekete, vagy sárga színűek, piros, sárga, fehér színűvé változnak (fajtáik szerint), héjuk meg­durvul és száradás­nak indul. Az érés s így a szedés is fokozatosan történik. Az őrlés vagy törésre szánt érett paprikát verőfényes, száraz időben szedik. Kiteregetve szikkasztják, száraikat fü­zetűvel átszúrva zsine­gekre fűzik és ágasokra aggatva napos helyen, vagy az eresz alatt, padláson stb. száraz, szellős helyen szárogatják. Kellő szárogatás után a paprikát porrá törik vagy őrlik. Kisebb gazdák, vagy a malmoktól távol esők fedett mozsaiban maguk töri és a piacon maguk értékesítik. A malmokhoz köze­lebb esők és nagytermesztők őrölik, illetve füzér, vagy súly szerint adják el a paprika­őrölőknek termésüket. A papr­kát feldolgozás előtt osztályozzák, a romlottakat kiselejtezik, szárat a magcsomóval együt kiveszik, a magvakat összegyűjtik, mos­sák, szárítják s végre a paprika szintén meg­takarított és bordás ereitől megfosztott és forgácsszárazra úszott termésével együtt fel­aprítják s az őrlőn porrá zúzzák. Szinét, izét, zamatját a termés húsos héja, csipősségét a mag adja s ezért a magból csak bizonyos meg­határozott mennyiséget kevernek és őrlenek közé. Szokás az érett paprikát egészben, illetve őrletlen állapotban is használni. Az én háztar­tásomban is igy használjuk s igy bizonyíthatom is, hogy a paprika felséges izét, zamatját igy é­rezhetjük csakugyan. Az ételbe, pl. levesbe főzött szárított paprikahéj szinte szétmálik s a tányéron kanállal könnyen szétnyomkodható s ekkor együtt van a paprikának szine, ize, zamatja, minden delikát füszerességével. Nagyon természetes, hogy e célra sem minden fajta egyformán jó, sőt vannak, amelyek inkább ron­tanak, mint javítanak. A paprikafajták közül az elsőség elvitathat­lanul a „szegedi rózsapaprikát" illeti. Ez a melegágykészítés pl. március 8 án beföldelés ...­ „ 14-én vetés ... „ . 20-án kelés „ 28-án ritkítás és pikk­ozás április 15—20-án kiültetés a szabadba május 10—20-án. 455 gazdasági és konyhakerti magvak nem is ajánlhatók,mint aminőket 44 év óta szállit MLAUTHNER ÖDÖN cs. és kir. udvari magkereskedése Budapesten, VII., Rottenbiller­ utca 33. sz. Árjegyzék kivonatra ingyen és bérmentve.

Next