Köztelek – 1918. 1-26. szám

1918-05-04 / 18. szám

704 5. Az egyesületi tanács előterjesztései: a) Barcza Károly, Bujanovics Gyula és Hoffer Sándor köszönőlevelei. Az ügyvezető-titkár bemutatta köszönőleveleket az igazgató-választmány tudomásul vette. b) Képviseletek és kiküldetések. Ügy­vezető-titkár bejelentése alapján tudo­másul szolgál, hogy az OMGE képviseletében a cukorrépamag-bizottságba elnökül Somssich László gróf, rendes tagokul Károly Rezső dr. és Szilassy Zoltán, póttagul Krolopp Hugó jelöl­tettek s illetve neveztettek ki a földművelésügyi miniszter által; a Hadianyagértékesítő Intézet igazgatóságába a mult választmányi gyűlés hozzá­járulása alapján kineveztettek Rubinek Gyula és Krolopp Hugó, az országos lóügyi tanács tagjaiul jelöltettek Andrássy Sándor gróf és Konkoly Thege Sándor titkár, a kievi kiállítás előkészítő bizottságába Jeszenszky Pál, a vallás-és közoktatásügyi miniszter által kiadandó gazda­sági káté biráló­ bizottságába Szilassy Zoltán, az Országos Molnárkongresszusra Szilassy Zoltán és a gazdasági kötéláruszükséglet biztosítása tárgyában tartott ankétre Krolopp Hugó titkár küldette ki. Tudomásul szolgál. c) Jelentés néhai Jattka Ferenc hagyatékáról. Darányi Gyula dr. egyesületi ügyész: előadja, hogy amiként már jelentve volt, néhai Jattka Ferenc volt jószágigazgató egy 10,000 koronás alapitványt tett az OMGE részére és azonkívül egy 25,000 koronást az OMGE által kezelen­dőleg. A 10,000 koronás alapítványt örökös alapítványi tagsági díj címén hagyta az OMGE-nek. Ellenben a 25,000 koronás alapítványt két trencséni vagy árvamegyei szegényebb sorsú és szorgalmas Ma Maróvári Gazdasági Akadémiai tanuló ösztöndíjára hagyta, oly módon, hogy ez az OMGE által leszen kezelendő. Ezen utóbbi alapítványra vonatkozólag a közalapítványi kir. ügyigazgatóság kívánja, hogy ez úgy tekintessék, mintha ezen alapítvány az OMGE-nek, mint jogi személy részére létetett volna, minélfogva kívánja, hogy az OMGE erről egy rendes alapítványi levelet állítson ki, mely aztán az illetékes minisz­térium által jóváhagyandó leszen. E hagyatéki ügyben a tegnapi napon, vagyis folyó hó 26-án megtartott közjegyzői tárgyaláson, az egyesületi ügyész mindkét alapítványt az OMGE nevében elfogadta, egyszersmind pedig az egyesületi tanácstól nyert felhatalmazás alapján kijelen­tette, hogy a fent említett 25.000 koronás alapít­ványra vonatkozólag a kivánt Alapítványi ok­levelet megfelelő tartalommal ki fogja állítani. Ha majd az alapítványokat az Egyesület tényleg is kézhez veendi, erről a t. választ­mánynak ismét jelentés fog tétetni. Helyeslőleg tudomásul szolgál és a nemes­lelkű hagyományozó emlékét kegyelettel örökíti meg jegyzőkönyvében az igazgató-választmány. d) Magyar Mezőgazdák Szövetkezete átirata a Mező­gazdák Állatértékesítő r­t. alapítása tárgyában. Rubinek Gyula igazgató: A Magyar Mező­gazdák Szövetkezete bejelentette, hogy mega­lakítja a mezőgazdák állatbizományi részvény­társaságát, amelynek az a feladata, hogy átvegye a fővárosi vásárpénztártól az állatbizományi üzletet, amint ez a fővárossal kötött egyezmény­ből folyik. A dolog előzménye az, hogy még a háborút megelőzőleg kifogásoltuk, hogy a vásár­pénztár húskereskedelmi részvénytársaságot ala­kított, amiből kifolyólag előállott az a szerző­déses sérelem, hogy a saját számlájára vásár­lásokat eszközölt, holott a kormánnyal és az OMGE-val kötött megállapodás szerint erre nem volt jogosult. Akkor bejelentettük a fővárosnál, hogy a kölcsönös viszonyt megszüntetjük és az igazgatóságból kiküldöttünket visszavonjuk. A fő­város erre azt a kérelmet terjesztette elő, hogy az egyesület ne vonja meg erkölcsi támogatását a vásárpénztártól, hanem keressen valami olyan megoldást, amely az egyezménybe foglalt alap­elveknek és az egyesület által hangoztatott kívánsá­goknak megfelel. Bizottság küldetett ki az alelnök úr elnöklete alatt, amely arra a megállapodásra jutott, hogy a vásárpénztár kikapcsolja üzlet­köréből a bizományi üzletet s azt átadja a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének, oly módon azonban, hogy a szövetkezet külön társaságot alapít, amelyben a főváros, az OMGE és a föld­művelésügyi miniszter is részt fog venni. A háború következtében ez az alakulás eddig nem jöhetett létre. Most a Magyar Mezőgazdák Szö­vetkezete megküldte az alapítási tervezetet. A társaság feladata lenne, hogy bizományi üzletet létesítsen, az egész hízó állatkereskedelmet a kezébe vegye és Budapesten és a külföldön bizományilag lebonyolítsa; ezzel szemben a fő­város kötelezi magát, hogy a vásárpénztárból teljesen kikapcsolja a bizományi üzletet és támogatása jeléül jegyzi az alapítási tőke 25%-át. Tárgyalások folynak az O. K. H.-val is, abból a célból, hogy szintén társuljon ehhez a társasághoz. Ennek a részvételnek az volna a célja, hogy a köz­ségi szövetkezetek szerveznék és irányítanák Budapestre a felhajtásokat, úgy, hogy maga a köz­pont abban a helyzetben volna, hogy hétről­hétre irányítani tudná a felhajtást. Ez nálunk annál is inkább fontos, mert itt nemcsak a budapesti állatvásár bír fontossággal az árak alakulására, hanem ezenfelül a bécsi vásár is; módunkban lenne már a vidéken úgy irányítani az állatforgalmat, hogy az a rész, amely Bécsbe gravitál, ne Budapesten át menjen Bécsbe, hanem közvetlenül Bécsbe irányíttassék, a leg­finomabb áru pedig természetesen Német­országba. Megemlítem még, hogy a vásárpénztárban való képviseletünk továbbra is fenmarad, mert ahhoz köti magát a főváros, bár a mi részünkről ottani ellenőrző szerepünk meg fog szűnni, legfeljebb annyiban nem szűnik meg, hogy a vásárpénztár által szedhető díjak szintén a mi hozzájárulásunk­kal állapíttatnak meg és amennyiben ezen a téren valamelyes változást javasolna a főváros, ez mindenkor csak a mi meghallgatásunkkal és hozzájárulásunkkal történhetik. Ezt egyéb­ként a kormány is mindig respektálta és mielőtt a főváros kérését teljesítette volna, mindig meg­hallgatott bennünket ebben a tekintetben. Egyéb­ként csak egyszer történt a vásárpénztár meg­állapítása óta — még­pedig az előző évben — hogy a díjakat emelni kellett. Ez is mutatja, mennyire fontos az egyesület és a gazdaközön­ség érdekében, hogy a fővárosnak ez intéz­ményeiben az egyesület képviselve legyen, mert a fővárosnak ilyképp teljesen meg van kötve a keze és határozott ellenőrzést tudunk arra a politikára gyakorolni, amelyet a főváros a köz­élelmezés és a vásárok ellátása körül folytat. (Helyeslés.) Az egyesületi tanács tisztelettel javasolja, hogy 5000 koronát méltóztassanak jegyezni a Mezőgazdák Állatértékesítő részvénytársaságá­nál és hogy az igazgatóságba Koropp Hugó titkár urat méltóztassanak hivatalból kiküldeni. Vaa­Gaszton: A bizományi üzlet jellegére nézve szeretne felvilágosítást kapni, mert ezt fontos­nak tartja, abból a szempontból, hogy adhat-e az OMGE bárminő erkölcsi támogatást ennek az új intézménynek. Ez voltaképp házi alapítás, a részvények nem lesznek közjegyzésre ki­bocsátva. Méltóztatott említeni, hogy az O. K. H.-t is be akarják vonni és hogy a vidéki szövet­kezeteket mintegy ügynöki funkciókra akarják megnyerni. Erre vonatkozólag volnának némi erkölcsi aggályaim. Ha a vidéki szövetkezetek­­jegyezhetnének bizonyos mennyiséget a részvé­nyekből és amellett szerepelnének ügynökök­ként, ezt megnyugtatóbbnak találom. De kizárólag ügynökséggé degradálni a vidéki szövetkezete­ket, magában a szervezetben, magában az üzlet­nek rendelkező részében pedig nem részeltetni őket, ezt nem találom helyesnek. Azért szük­ségesnek tartottam, hogy erre az OMGE figyelmét idejében felhívjam. Rubinek Gyula igazgató: Nem lehet a társa­ságot kizárólag egyéni vállalkozásnak tekinteni, amikor a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete, amely általában alapszabályszerűleg a mi erkölcsi támogatásunkat élvezi, 51%-al van az alap­tőkében képviselve, tehát az abszolút többséget biztosítja magának. Ha nem lennénk nyugodtak, hogy ilyen módon abszolút befolyást gyakorol­hatunk az intézmény üzletvitelére, akkor nem is adnók meg az erkölcsi támogatást. Egyébként a Mezőgazdák Szövetkezete nem nagyon akarta ezt vállalni, mert az üzlet nem valami nagy jövedelemmel kecsegtet, de kényszerítettük rá, mondván, hogy erkölcsi kötelessége, hogy a gazda­közönségnek evvel az intézménnyel rendelkezésre álljon. A vidéki szövetkezetek bevonása másod­lagos lépés. Mi nem tudjuk 1800 szövetkezet­nek megmagyarázni ezt a dolgot, hiába fordul­nánk hozzájuk, hogy jegyezzenek. De azoknak meg­van a maguk központja, az OKH­, amellyel tárgyalások vannak, hogy a mezőgazdák által jegyzett részvények felét vegyék át. Miránk teljesen megnyugtató, ha a részvények fele szö­vetkezeti kézben van, akár a Mezőgazdák, akár az OKH. kezében. Abban a tekintetben is tár­gyalunk, hogy az OKH. azután helyezze el a maga részvényeit a vidéki szövetkezeteknél és adjon­ azoknak módot, hogy részt vehessenek az üzlet vezetésében. Ennek annál nagyobb öröm­mel tesz eleget az OKH, mert ilyképp saját köz­ponti tőkéje mentesülne ettől a tehertől. Ez a gondolat tényleg foglalkoztatja az alapítókat és remélem, ha a kormány is hozzájárul és meg­adja erre az OKIt.-nak az engedelmet, akkor az igazgatóság nem fog elzárkózni az elöl, hogy ebbe belemenjen. Elnök: A választmány elfogadja az előter­jesztést, 5000 koronát jegyez és Krolop Hugó titkárt küldi ki az igazgatóságba. e) A Kenderközpontban való képviselet ügye. Rubinek Gyula igazgató : Az egyik mult igaz­gatóválasztmányi gyűlésen azt az előterjesztést tettem, hogy szüntessük be a Kenderközpontba való képviseletünket. Azóta ez tényleg végre is hajtatott, amennyiben Szilassy Zoltán helyettes igazgató úr bejelentette a központ igazgatósá­gának, hogy a választmány határozata alapján kilép az igazgatóságból és a­"végrehajtó­ bizott­ságból. Időközben a Kenderközpont memoran­dumot intézett a földművelésügyi miniszterhez, amelyben közbenjárásra kérte a tekintetben, hogy ezt a visszalépést az OMGE-nél simítsa el, miután erre nézetük szerint semmi ok nincsen. A minisz­ter áttette hozzánk a memorandumot avval a Minden gazdaságban nél­külözhetetlenek. Európa­szerte első helyen elismert kitűnő szerkezetű és leg-EREDETI KALHAR-ROSTOK ES II HERKULES" TENOEHIMORZSOLOK r­­r ZZ KALMÁR ZS. ÉS TSA, HÓDMEZŐVÁSÁRHELY ban megfelelő KÜLÖNLEGES TERMÉNYTISZTITÓ GÉPGYÁR ÉS VASÖNTÖDE. Ezévi újdonságainkról szíveskedjék ingyen árjegyzéket kérni. KÖZTELEK, 1918. ÁPRILIS HÓ 27. 17. SZÁM 28-IK ÉVFOLYAM.

Next