Köztelek – 1918. 1-26. szám

1918-05-04 / 18. szám

614 cikknek a szövetkezetre vonatkozó része teljesen téves alapokon áll. A szövetkezet ugyanis nem részvénytársaság, s mint a nyerészkedés kizárásával, a termelő és fogyasztó közötti ár kitöltésére alakult intézmény senkinek a zsebét nem tömi, mert vannak 60­0. havi fizetéssel bíró alkalmazottai és teljesen ingyenes igazgatósága és felügyelő-bizottsága s az elért jövedelem a tagok által beszállított tej arányában lesz felosztva, vagyis az, mint a tej­nek ára, kerül a tejet szállító tagok zsebébe. Természetes, hogy a szövetkezet a tejért nem fizethet többet, mint amennyi a közélelmezési miniszter által megállapított határár. Itt nyilvá­nul meg azonban ismét a szövetkezésnek oly sokszor magyarázott nagy előnye, hogy a tej­szövetkezet tagjai a határárnál végeredményben jóval magasabb összeget kapnak, anélkül, hogy ezáltal a büntetőszakaszokba ütköznének. A cikk többi részével foglalkozni nem kívánok, mert hiszen az első olvasásra oly vaskos cél­zatosság és súlyos ellentétek olvashatók abból ki, hogy ahhoz külön magyarázat nem kell. Közgazdasági jelentőségénél fogva azonban indokoltnak találom, hogy tejszövetkezetünk meg­alakulásának és fejlődésének rövid ismertetését adjam, hogy ez — ott, hol a szövetkezeti eszme még kiforrva nincs —, tanulságul szolgáljon és a vezetésre hivatott tényezők a szövetkezés fontosságát belássák és azt terjeszszék. Páty községben, mely a fővárostól 22 kilo­méterre van, a háború előtt a tej értékesítése rendkívül sok kellemetlenséggel járt és gazdáink között általános volt a panasz, hogy a tejes­kofák vagyont szereznek, a termelő pedig alig kapja meg a 14—16 filléres tejárat. Ennek következtében határozták el a tejszövetkezet létesítését. A szövetkezet modern épületet ké­szíttetett, azt Alfa-Separator hűtő- és kon­denzálógépekkel felszerelte s az 1145 K. üzlet­résztőkével megalakult intézmény több mint 35.000 K. beruházási költséget vett nyakába. Az üzemet a Pestvármegyei Gazdasági Egyesület támogatásával, különösen Zsivánovits Béla titkár odaadó közreműködésével a háború kezdetén 1914. év szeptember 15-én megkezdtük és lát­ván, hogy a tejszövetkezetbe belépett kisgazdák, illetve ezek teheneinek csekély száma folytán a nagy befektetésnek megfelelő forgalmat nem biztosíthatjuk, legfőbb gondunkat képezte, hogy a községbeli házi kezelésben levő 450 hold körüli Várady-féle birtokot és a Szabó Sándor és társai bérletében levő közalapítványi 1000 holdas bérgazdaságot a tagságra megnyerjük. Természetes azonban, hogy a számító gazda a befektetéssel járó nagy kockázatot vállalni nem akarta s igy a tagságból semmi sem lett. A bér­gazdaságnak adassék mégis elismerés azért, mert tejtermékének egy részét a szövetkezet utján értékesítette. Hauschka Károly uradalmi intéző úr azonban még arra sem volt hajlandó, hogy a tejet magasabb áron átadja a szövetkezetnek s igy tartani kellett attól, hogy a szövetkezet a vállalt terhekkel nem bír megküzdeni. És mégis! A szövetkezet — eredetileg literenkénti 3 fillér üzemi költség levonásával — a tej egész árát kifizetvén a termelőknek, a nagy szénkiadás és szerény személyi kiadások mellett, évenként tekintélyes összegeket fizetett ki adósságainak törlesztésére s má­s­ik évi mérlege eredménye­ként az összes 35.000 K. adósság kifizetése és az összes ingatlan és felszerelés értékének leírása után is tisztán közel 6000 K. felesleget oszthat szét tagjai között, mint tejárpótlékot. Figyelembe veendő ezen eredmény mellett, hogy a tejáraknál mindig mi fizettük a határ­árszabás előtt a legnagyobb árakat a termelőknek és erkölcsileg is emeltük a kisgazdák értékét, amennyiben a kofakereskedelem idején erősen lábrakapott tejhamisítást megfelelő ellenőrzéssel csaknem teljesen sikerült kiküszöbölnünk, úgy, hogy tejünk, a kisgazdáknál szokásos gyenge takarmányozás mellett is, mindenkor kibírta a versenyt a nagyobb gazdaságokból forgalomba­hozott tejjel. Elértük továbbá a tejszövetkezettel azt, hogy most a tejválságos időben, amikor a fővárosban 2—3 K.-t uzsoráztak ki a fogyasz­tótól egy liter tejért s itthon tej egyesektől — a cserekereskedés folytán —egyáltalán nem volna kapható, mi határáron látjuk el a község lakosságát tejjel. Ezek azok az eredmények, melyek az ország állattenyésztésének és mezőgazdaságának nem sülyedését, de feltétlenül fellendülését fogják maguk után vonni a mainál szerencsésebb viszo­nyok között, mert hiszen ezen szövetkezéssel egy oly szervezetet alapoztunk meg, mely a kisgazdák érdekeit mindig meg fogja védeni. Milyen egyszerű, mégis mily magasztos dolog lenne tehát az ilyen szervezeteket nem lekicsi­nyelni, hanem támogatni és értelmes, önzetlen odaadással egész erővel törekedni arra, hogy ilyen szervezetek gombamódra szaporodjanak s ha eljön az ideje a nagy szervezésnek, ezek mint kész munkatársak álljanak a nagy eszmék szolgálatába. Ehhez pedig semmi más, mint őszinte, becsületes, magyar testvéri együttérzés és egymás megértése lenne szükséges, mert alacsony egyéni hiúságon táplált ellenszenvvel nagy célokat sohasem tudunk megvalósítani. Tehát képzelt ellentétek helyett a gazdák szervezésén kell minden gondolatunkkal és leg­jobb tehetségünk szerint munkálkodni, mert a jól szervezett gazdatársadalom, mely — hasonló­képpen az ipari munkássághoz — egy zászló alatt tömörülve, elsősorban képes lenne azt az óriási különbséget, mely az egyes társadalmi osztályok között kiáltó ellentétként fennforog, megszüntetni. Ebben a szervezetben pedig tömöríteni kell nemcsak a nagy- és kisgazdákat, de a gazdasági munkásokat is. Bűnös könnyelműség volna tehát a legerősebb agitációt elmulasztani a szervezkedés iránt, az összes gazdasági tényezők bevonásával, mert ha felülről indul ki a mozgalom, sokkal kisebb megrázkódtatást idéz elő, mintha az elkeseredés hatása alatt lentről tör fel. Vegyék tehát kezükbe a szervezés munkáját olyan tényezők, akik hivatottnak tudják magukat a nagy munka keresztülvitelére. Ha szervezve lett volna gazdatársadalmunk, e rettenetes világháborúban, a gazda is könnyeb­ben lélekzene. Ha Budapest környékén 30 kilo­méter körzetben még a háború előtt minden községben tejszövetkezet alapíttatott volna, úgy a fővárosnak tejjel való ellátása nem ütköznék ma oly nehézségbe, mondjuk, lehetetlenségbe. Reméljük, a világháború a gazdákkal is meg­értette a szervezkedés fontosságát. Ütött a 12-ik óra. Mozduljon meg tehát a gazdatársadalom és az eredmény bizton nem fog elmaradni. (Páty.) Kovács János közs. jegyző. LEVÉLSZEKRÉNY. E rovatban csak a közérdekű kérdésekre adjuk meg a zsifaszt, ezért tessék állandóan figyelemmel kisérni a „Szerkesztői üzenetek"-et is. — • —— A szerkesztőséghez csak a lap szellemi részére vonat­kozó levelek intézendők, hirdetési, lapreklamálási, cím­változtatási stb. ügyekben tessék egyenesen a kiadó­hivatalhoz fordulni. — . — Sajtkészités. 41. sz- kérdés. Sajtkészitésre nézve kérek útbaigazítást. Felelet a 41. sz. kérdésre. Mielőtt a sajt­készítéshez fogna, célszerű, ha szakmunkákat olvas, (pl. Serbán Koeffer: Tejgazdaság. Kapható: „Pátriánál") másrészt megfelelő sajtost szerez, mivel a sajtkészítés nem olyan egyszerű dolog, hogy azt minden további nélkül, egy recept után meg lehetne csinálni. Inkább ajánlom, hogy kemény sajtok helyett félkemény sajtot készítessen az esetre, ha megfelelő helyiségei vannak. Nálunk, Moson megyében, igen jó eredménnyel készítik a „Mosonmegyei csemegesajtot amely­nek megtekintésére és elsajátítására a moson­szolnoki és mosonszentpéteri szövetkezetben alkalma nyílhat. Itt mesterséges oltóval 30—35 fok melegen oltják a tejet úgy, hogy körülbelül egy óra alatt történjék a megalvadás. Majd galambtojás nagyságára történik az alvadék aprózása, utómelegítés 44 fok­­. Az alvadékot sajtkanalakkal szedik ki, sajtgyékényre kávákba helyezik, úgy, hogy az alvadék körülbelül 5 cm. magas legyen. Préselés nélkül 24—36 órai állás után kerülnek azután pincébe. Mindez igen kivonatos vázlat, de ha egészen apró részlete­kig is íratnék le a sajtkészítés, akkor is csak az esetben reménykedhetnék, hogy sikerrel készíti a sajtot, ha azt a helyszínen tanulmá­nyozta. U. I. Töktermesztés. 42. sz. kérdés. 30 holdas terü­leten, mely bérben volt s trágyát évek óta nem látott, tököt akarok termeszteni; kérek ennek termesztéséről tüzetes felvilágositást. Sz. I. Felelet a 42. sz. kérdésre. A mód, amellyel kimerült birtoktestét pihentetni kívánja, nagyon helyes, mert a töknek a fészektrágya bőségesen elég, csak jókora fészkeket kell neki vágni, a fészkek ágyát jó mélyen megásni vagy kapával megvágni s ugyanekkor a trágyát a fészek földjébe egyenletesen bele kell keverni. Még jobb és még több volna az eredmény, ha ugyanakkor az istálló­trágyával kombinálva fészkenkint 200—300 grm. káliszuperfoszfátot is belekeverne talajába. A terü­let kihasználását pedig úgy módosítanám, hogy a feltört területet egész terjedelmében bevetném először is (május hó első hetében) törpe mezei fehér babbal. A vetés megejthető volna vető­géppel, 36—40 cm. sortávolságot adva, úgy mint a csillagfürtöt vagy lóbabot szoktuk. Az­után jelölném ki a fészkeket a töknek, 250 cm. sor- és növénytávolságra és vetném el a tök­magot fészkenkint 3—4 szemet eldugva. Ilyen módon szüksége volna holdankint: aprószemü babból 40 kg., nagyobb szeműből 60 kg. és tök­­magból 750—1000 gr., vagyis a harminc holdra kb. 1200 kg. bab és 24 kg. tökmag. A fészkek jelen esetben ne legyenek magasan ki­emelkedők, csak egyszerűen földszintesen fek­vők és kapával bemélyitetten, tányérszerüen meg­nyitottak. Kikelés után a fészkeket külön meg kell gyomlálni, kapálni s utána a közöket is nyom­ban. A töknek metszés nem kell, sőt jobb, ha késsel feléje sem közelítünk. A spárga (étkezési-) és disznótök egymás mellé vetve, egyes egye­dében mutathat némi elfajzást, az azonban csak akkor volna szembeszökőn káros, ha az egyik bokor, a másik pedig futó volna. Máskülönben nem, mivel a disznótök is éppen olyan jó étke­zési tök, mint a spárgatök s vele egy sorban értékesíthető. Amennyiben pedig takarmány­tökről (mázsás tökről) volna szó, szintén bátran vethető, bár nem vegyesen, a spárga- és disznó­étkezési-­ tökkel, hanem külön, illetve folytató­lag előbbiek után és mellett minden elválasztó fal nélkül. Ha a tök jól érett és fagyot nem szenvedett hosszasan, december végéig is eltartható fagy­mentes és száraz helyre rakva és közüle mindig válogatva előbbi felhasználásra az éretlenebbe­ket és puhábbakat. A tökmag ára a Magyar Mezőgazdák mag­üzletében kg.-ként 120—140 korona, kiskeres­kedők azonban jóval többet is — 250 K.-t is — elkérnek. A babot pedig leghelyesebb volna a Közélelmezési Minisztérium révén beszerezni. Ily módon elérhető volna babból, mint köztes termésből holdankint 5 g szárazfőzelék vagy vetőmag bab, tökből 150 g nyersfőzelék avagy ugyanannyi takarmánytökhús és körülbelül 10 kg. érett vetőmag. L. Dinnyetermesztés. 43. sz. kérdés. A dinnye­termesztésről kérek felvilágosítást. B. D. Felelet a 43. kérdésre. A dinnyék közül hazánk­ban kiváltképen a görögdinnyét termesztik, de szó lehet a sárga- vagy cukordinnye termesztéséről is, mint minálunk szintén kiválóan diszlő és jövedelmező növényről. A dinnyék általában a nyílt fekvésű, verőfényes szabad helyet és a jó erőben levő laza homokot, vályogtalajt kedve- KÖZTELEK, 1918. ÁPRILIS HÓ 27 17. SZÁM 28-IK ÉVFOLYAM.

Next