Köztelek – 1918. 27-50. szám
1918-07-13 / 27. szám
ll 14 IV. Abban az esetben, hogyha nagyobb iparvállalatok megfelelő számban fognak vállalkozni szalmafeltárás iparszervezésére, akkor nemcsak a helyi szükséglet kielégítésére szolgáló nedves feltárt szalmát, hanem légszáraz szalmasejtanyagot is fogunk gyártani, amely 10% zsír-és fehérjédús pogácsával keverten árpával egyenértékű takarmányt ad. Általános tájékoztatásul szolgáljanak az eddig elmondottak. A fenti névsorban bizonyára minden érdeklődő talál ismerősöket, sőt rövidesen üzemben is megtekintheti nevezett gazdaságok szalmafeltáró telepeit, minden egyébre nézve pedig felvilágosítást ad a földművelésügyi minisztérium szalmafeltárási akciója (Budapest, földművelésügyi minisztérium, XIII/2. ügyosztály, II. emelet 83.) Hadikölcsönre jegyezni minden magyar embernek hazafias kötelessége! A csiperkegomba tenyésztése. (Egyúttal válasz „G. N. J. Komját" kérdéseire.) Ismételten írtam már a lótrágya hevének gazdaságos felhasználásáról és ismételten reámutattam ama módokra, amely szerint a különben alacsony trágyaértékű lótrágya, illetve heve, kiválóan értékesíthető. Szólottam a lótrágya kiváló szerepéről a melegágyak, hajtatók szolgálatában és most ismét a lótrágyával kezdem, amidőn a tenyésztésre egyedül érdemes gomba, a csiperkegomba (20. ábra) tenyésztéséről írok. Ki kell itt a lótrágyát emelnem különösen is, mert míg melegágyaknál, hajtatóknál bár kevésbbé alkalmas anyagokkal, részben mégis pótolható, a gomba tenyésztésénél egyáltalán pótolhatatlan. Megkíséreltük már többször falevélhulladékkal, lombbalpótolni és a szabadföldi ágyakban elvétve némi eredmény is mutatkozott, de érdemes és számítással tett tenyésztésnél, különösen pedig téli tenyésztésnél a lótrágya nélkülözhetetlen. A csiperkegomba tenyésztéséhez az alkalmas helyen kívül tehát kettő kell: lótrágya és gombacska. Alkalmas helyet majdnem minden háznál lelhetnénk, mert bár meglehetős szeszélyes helyét illetőleg a gomba, egy kis körültekintéssel és az esetleg hiányzók pótlásával mégis könnyen eltalálhatjuk azt. Téli tenyésztésre legalkalmasabb hely a pince, de tenyészthető üvegház és melegágyban is, avagy az erre a célra készített külön gombaágyakban. A pince berendezése, mint ahogy a mellékelt 21. és 22. ábrák mutatják, lehet egyszerűen a falak mellett elhúzódó földre rakott ágy, avagy egymás fölé és több sorba elhelyezett polcok. Minél szárazabb és a hőmérsékletet minél egyenletesebben tartja a pince, annál jobb, annál alkalmasabb. Ha a pince talaja, fala hűvös, nyirkos, a földre készítendő ágyak alját kideszkázzuk, úgyszintén a fal felől is oly magasan, amennyire a gombaágyak emeltetnek. A megkívánt egyenletes hőmérsék fenntarthatása végett pedig — ha szükségesnek mutatkozik — kályhát is állíthatunk be. Az üvegházakban rendesen a polcok alatt mutatkozó sötét helyeket (23. ábra) használjuk ki ily módon. Vagy pl. úgyis, mint ahogy ezt az 24. ábra mutatja, amely a magyaróvári gazdasági akadémia kertészete uborkahajtató ágyát tünteti fel. A melegágyban szintén jó eredménynyel tenyészthető a csiperke, különösen, ha az ágyat úgy készítjük, hogy alája egy sor kerti kotradékot, galyát, falevelet rakunk, erre két sor, mintegy 50—60 cm. friss lótrágyát, majd efölé egy jó vastag réteg, 8—10 cm. nádat és végre ennek tetejébe a külön kezelt lótrágyát. Az aljra rakott kotradéknak, úgyszintén a közberakott nádrétegnek is, a könnyebb vizlevezetés a rendeltetése, melylyel biztosítjuk az ágyakat átázástól, kihűléstől s ezzel együtt a csiperkocska pusztulásától is. Az úgynevezett gombaágyakat vagy vermeket (2£>. ábra) leginkább a hivatásos konyhakertészeknél látjuk. A vermeket rendesen magasabban fekvő száraz talajú, védett helyre készítik. Fedele deszka és nagy a kellő meleget is fenntarthassuk, efölé friss szalmás lótrágyát rakunk oly vastagon, amint a fagyok azt szükségessé teszik. A leginkább kézenfekvő helyiségek tehát ezek s amint láttuk, berendezésük sem olyan bonyodalmas és költséges, hogy azt rövid úton elő ne teremthetnék, ha egyébként a lótrágya helyben van vagy beszerzése nehézségbe nem ütközik. A csiperkeágyak részére szükséges trágya külön előkészítést, kezelést igényel. Ez a kezelés abból áll, hogy az istállóból kikerült friss lótrágyát (lehet öszvér- vagy szamártrágya is), amely halomba rakva, 4—6 heti fekvés után kellően átmelegedett, valamely félreeső, védett tisztás helyre hordjuk, a szalmáját vasvillával kiválasztjuk, illetve az apraját a szalmásból kirázzuk és nedvesebbjét a szárazabbjával jól összekeverve formás prizmahalmokba rakjuk s végül a szalmásával a kiszáradás és a beázás ellen való védelem miatt jó vastagon betakarjuk. A trágyahalmokat körülbelül 1—150 m. széles és ugyanolyan magasra, 25—30 cm. rétegenként s egyik réteget a másik után jól letaposva és oldalait vasvillával is jól megveregetve rakjuk. Az így összerakott trágya mihamar ismét átmelegszik (begyullad) s ekkor mintegy 6—8 nap múlva, a szalmás fedőréteget, takarót eltávolítjuk s az apró trágyát alaposan megkeverve megforgatjuk és mint előbb, ismét át és össze, illetve formás halomba rakjuk és végre befedjük. Ezen műveletet 6—8 nap múlva megismételjük s ezután ismét mintegy 8—10 napra —ha minden idején és jól végeztetett — a trágya kész az ágyak megrakásához, megvetéséhez. Minél több a trágyában az u. n. lócitrom, annál tartalmasabb, jobb és minél pontosabban végezzük a forgatást szellőztetést, keverést, annál alkalmasabb lesz az. Megjegyzendő még, hogy nem a bőségesen almozott parádés lovak száraz, szalmás trágyája, hanem az állandóan abrakolt igásló jól megtaposott, áztatott trágyája a jobb. A trágyát így elkészítvén, hozzáfoghatunk az ágyak megvetéséhez. A csiperke-ágyakat a már fentebb említett és ábrázolt sötét vagy homályos helyiségekben az adott viszonyok, illetve elhelyezkedtetés szerint kb. 1—150 m. széles és 50—60 cm. magas nyerges, vagy rézsútosan emelkedő formában vetjük meg. Az ágyak alá — különösen pedig a puszta földre vetett ágyaknál — mint már fentebb említem — ajánlatos a trágyaréteg alá egy réteg kerti kotradékot, vagy nádat tenni, sőt egy-egy vékony réteg nád, még a deszkafenekű ágyak, vagy polcok alatt is igen jó szolgálatot fog tenni. Magasabb, illetve nagyobb ágyaknál a kotradék, vagy nádréteg fölé még egy réteg friss szalmás trágyát és e fölé jön azután a kezelt trágya. Az ágy megrakása, kiváltképpen a kezelt trágya beágyazása, különös gonddal történjen. A trágyát a beágyazásnál vasvillánként, kicsi adagokban, jól felrázva, keverve és lehetőleg minél egyenletesebben rakjuk, nehogy ágyunk felülete, ha idővel megszáll, hepehupás legyen. A rétegenként rakott trágyát vasvillával jól lenyomkodjuk, széleit egyenesre, formásra verjük és végre, ha a kellő magasságot elértük, az egész trágyaágyat deszkadarabokkal lefedjük és ezekre köveket, téglákat rakva, leszoritjuk. Ha az ágy egyenletesen megkevert trágyával jól vettetett meg, a begyulladás és megszállás, ülepedés is egyszerre és egyenletesen történik. Amint az ágy begyulladt, amit a fedődeszkák közül felszálló és az egész helyiséget megtöltő párák jeleznek, a fedődeszkák, nehezékeikkel együtt, eltávolíttatnak s az ágyon esetleg mutatkozó rendetlenségek, gödrök, mélyedések, emelkedések, kiigazittatnak s azután egy vékony réteg, körülbelül 5 cm. jó lomb (falevél) vagy melegágyi földdel az egész ágyat befedjük. Ebbe a vékony földrétegbe ágyazzuk be a gombacsiát, ugy, hogy ez a földréteggel színesz legyen s ezután az egész ágyat egy széles falapáttal egyenesre verjük, vagy egy simitódeszkával lenyomkodjuk. A tégla alakban forgalomba hozott gombácskatáblácskákból egy-egy jó ujjnyi vastag szeletet repesztünk s azt az egymástól 20—25 cm. sor- és egymástóli távolságra helyezzük, illetve ágyazzuk be. Az így megspékelt ágyat végre lenyomkodjuk és szalmatakarókkal befedjük. Ha a csirával való beágyazás sikerült, akkor mintegy 8—12 nap múlva észlelni fogjuk a fejlődő és minden irányban terjeszkedő csirát, a miceliumot. Ellenben, ha ez észrevehető nem volna, tovább nem késedelmeskedünk, hanem újra spékelünk, avagy, ha az ágyban tapasztalnánk hibát pl., ha kihűlt volna, azt újra kell megvetni. mmmmmm/m, a 20. ábra. Csiperkegomba. 21. ábra. Gombaágy a pincében, földön és felfüggesztett polcon. 22. ábra. Gombaágy pincében polcokon. KÖZTELEK, 1918. JULIUS HÓ 13. 27. SZÁM 28-IK ÉVFOLYAM.