Köztelek – 1918. 27-50. szám

1918-07-13 / 27. szám

ll 14 IV. Abban az esetben, hogyha nagyobb iparválla­latok megfelelő számban fognak vállalkozni szalmafeltárás iparszerv­ezésére, akkor nem­csak a helyi szükséglet kielégítésére szolgáló nedves feltárt szalmát, hanem légszáraz szalma­sejtanyagot is fogunk gyártani, amely 10% zsír-és fehérjédús pogácsával keverten árpával egyen­értékű takarmányt ad. Általános tájékoztatásul szolgáljanak az eddig elmondottak. A fenti névsorban bizonyára min­den érdeklődő talál ismerősöket, sőt rövidesen üzemben is megtekintheti nevezett gazdaságok szalmafeltáró telepeit, minden egyébre nézve pedig felvilágosítást ad a földművelésügyi minisz­térium szalmafeltárási akciója (Budapest, föld­művelésügyi minisztérium, XIII/2. ügyosztály, II. emelet 83.) Hadikölcsönre jegyezni minden magyar embernek hazafias kötelessége! A csiperkegomba tenyésztése. (Egyúttal válasz „G. N. J. Komját" kérdéseire.) Ismételten írtam már a lótrágya hevének gazda­ságos felhasználásáról és ismételten reámutattam ama módokra, amely szerint a különben alacsony trágyaértékű lótrágya, illetve heve, kiválóan érté­kesíthető. Szólottam a lótrágya kiváló szerepéről a melegágyak, hajtatók szolgálatában és most ismét a lótrágyával kezdem, amidőn a tenyész­tésre egyedül érdemes gomba, a csiperkegomba (20. ábra) tenyésztéséről írok. Ki kell itt a lótrágyát emelnem különösen is, mert míg melegágyaknál, hajtatóknál bár kevésbbé alkal­mas anyagokkal, részben mégis pótolható, a gomba tenyésztésénél egyáltalán pótolhatatlan. Megkíséreltük már többször falevélhulladékkal, lombbal­­pótolni és a szabadföldi ágyakban el­vétve némi eredmény is mutatkozott, de érde­mes és számítással tett tenyésztésnél, különösen pedig téli tenyésztésnél a lótrágya nélkülöz­hetetlen. A csiperkegomba tenyésztéséhez az alkalmas helyen kívül tehát kettő kell: lótrágya és gomba­csk­a. Alkalmas helyet majdnem minden háznál lel­hetnénk, mert bár meglehetős szeszélyes helyét illetőleg a gomba, egy kis körültekintéssel és­­ az esetleg hiányzók pótlásával mégis könnyen eltalálhatjuk azt. Téli tenyésztésre legalkalmasabb hely a pince, de tenyészthető üvegház és melegágyban is, avagy az erre a célra készített külön gomba­ágyakban. A pince berendezése, mint ahogy a mellékelt 21. és 22. ábrák mutatják, lehet egy­szerűen a falak mellett elhúzódó földre rakott ágy, avagy egymás fölé és több sorba elhelye­zett polcok. Minél szárazabb és a hőmérsékletet minél egyenletesebben tartja a pince, annál jobb, annál alkalmasabb. Ha a pince talaja, fala hűvös, nyirkos, a földre készítendő ágyak alját ki­deszkázzuk, úgyszintén a fal felől is oly maga­san, amennyire a gombaágyak emeltetnek. A megkívánt egyenletes hőmérsék fenntarthatása végett pedig — ha szükségesnek mutatkozik — kályhát is állíthatunk be. Az üvegházakban rendesen a polcok alatt mutatkozó sötét helyeket (23. ábra) használjuk ki ily módon. Vagy pl. úgyis, mint ahogy ezt az 24. ábra mutatja, amely a magyaróvári gazda­sági akadémia kertészete uborkahajtató ágyát tünteti fel. A melegágyban szintén jó ered­ménynyel tenyészthető a csiperke, különösen, ha az ágyat úgy készítjük, hogy alája egy sor kerti kotradékot, galyát, falevelet rakunk, erre két sor, mintegy 50—60 cm. friss lótrágyát, majd efölé egy jó vastag réteg, 8—10 cm. nádat és végre ennek tetejébe a külön kezelt lótrágyát. Az aljra rakott kotradéknak, úgyszintén a közberakott nádrétegnek is, a könnyebb viz­levezetés a rendeltetése, melylyel biztosítjuk az ágyakat átázástól, kihűléstől s ezzel együtt a csiperkocsk­a pusztulásától is. Az úgynevezett gombaágyakat vagy vermeket (2£>. ábra) leginkább a hivatásos konyhakertészek­nél látjuk. A vermeket rendesen magasabban fekvő száraz talajú, védett helyre készítik. Fedele deszka és nagy a kellő meleget is fenn­tarthassuk, efölé friss szalmás lótrágyát rakunk oly vastagon, amint a fagyok azt szükségessé teszik. A leginkább kézenfekvő helyiségek tehát ezek s amint láttuk, berendezésük sem olyan bonyo­dalmas és költséges, hogy azt rövid úton elő ne teremthetnék, ha egyébként a lótrágya helyben van vagy beszerzése nehézségbe nem ütközik. A csiperkeágyak részére szükséges trágya külön előkészítést, kezelést igényel. Ez a kezelés abból áll, hogy az istállóból kikerült friss ló­trágyát (lehet öszvér- vagy szamártrágya is), amely halomba rakva, 4—6 heti fekvés után kellően átmelegedett, valamely félreeső, védett tisztás helyre hordjuk, a szalmáját vasvillával kiválasztjuk, illetve az apraját a szalmásból kirázzuk és nedvesebbjét a szárazabbjával jól összekeverve formás prizmahalmokba rakjuk s végül a szalmásával a kiszáradás és a beázás ellen való védelem miatt jó vastagon betakarjuk. A trágyahalmokat körülbelül 1—1­50 m. széles és ugyanolyan magasra, 25—30 cm. rétegen­ként s egyik réteget a másik után jól letaposva és oldalait vasvillával is jól megveregetve rak­juk. Az így összerakott trágya mihamar ismét átmelegszik (begyullad) s ekkor mintegy 6—8 nap­ múlva, a szalmás fedőréteget, takarót el­távolítjuk s az apró trágyát alaposan megkeverve megforgatjuk és mint előbb, ismét át és össze, illetve formás halomba rakjuk és végre be­fedjük. Ezen műveletet 6—8 nap múlva megismétel­jük s ezután ismét mintegy 8—10 napra —ha minden idején és jól végeztetett — a trágya kész az ágyak megrakásához, megvetéséhez. Minél több a trágyában az u. n. lócitrom, annál tartalmasabb, jobb és minél pontosabban végez­zük a forgatást szellőztetést, keverést, annál alkalmasabb lesz az. Megjegyzendő még, hogy nem a bőségesen almozott parádés lovak száraz, szalmás trágyája, hanem az állandóan abrakolt igásló jól megtaposott, áztatott trágyája a jobb. A trágyát így elkészítvén, hozzáfoghatunk az ágyak megvetéséhez. A csiperke-ágyakat a már fentebb említett és ábrázolt sötét vagy homályos helyiségekben az adott viszonyok, illetve el­helyezkedtetés szerint kb. 1—1­50 m. széles és 50—60 cm. magas nyerges, vagy rézsútosan emelkedő formában vetjük meg. Az ágyak­ alá — különösen pedig a puszta földre vetett ágyaknál — mint már fentebb említem — aján­latos a trágyaréteg alá egy réteg kerti kotra­dékot, vagy nádat tenni, sőt egy-egy vékony réteg nád, még a deszkafenekű ágyak, vagy polcok alatt is igen jó szolgálatot fog tenni. Magasabb, illetve nagyobb ágyaknál a kotra­dék, vagy nádréteg fölé még egy réteg friss szalmás trágyát és e fölé jön azután a kezelt trágya. Az ágy megrakása, kiváltképpen a kezelt trágya beágyazása, különös gonddal történjen. A trágyát a beágyazásnál vasvillánként, kicsi adagokban, jól felrázva, keverve és lehetőleg minél egyenletesebben rakjuk, nehogy ágyunk felülete, ha idővel megszáll, hepe­hupás legyen. A rétegenként rakott trágyát vasvillával jól le­nyomkodjuk, széleit egyenesre, formásra verjük és végre, ha a kellő magasságot elértük, az egész trágyaágyat deszkadarabokkal lefedjük és ezekre köveket, téglákat rakva, leszoritjuk. Ha az ágy egyenletesen megkevert trágyával jól vettetett meg, a begyulladás és megszállás, üle­pedés is egyszerre és egyenletesen történik. Amint az ágy begyulladt, amit­ a fedődeszkák közül felszálló és az egész helyiséget megtöltő párák jeleznek, a fedődeszkák, nehezékeikkel együtt, eltávolíttatnak s az ágyon esetleg mu­tatkozó rendetlenségek, gödrök, mélyedések, emelkedések, kiigazittatnak s azután egy vékony réteg, körülbelül 5 cm. jó lomb (falevél) vagy melegágyi földdel az egész ágyat befedjük. Ebbe a vékony földrétegbe ágyazzuk be a gomba­csi­át, ugy, hogy ez a földréteggel színesz legyen s ezután az egész ágyat egy széles fa­lapáttal egyenesre verjük, vagy egy simitó­deszkával lenyomkodjuk. A tégla­ alakban forgalomba hozott gombá­csk­atáblácskákból egy-egy jó ujjnyi vastag szeletet repesztünk s azt az egymástól 20—25 cm. sor- és egymástóli távolságra helyezzük, illetve ágyazzuk be. Az így megspékelt ágyat végre lenyomkodjuk és szalmatakarókkal be­fedjük. Ha a csirával való beágyazás sikerült, akkor mintegy 8—12 nap múlva észlelni fogjuk a fejlődő és minden irányban terjeszkedő csirát, a miceliumot. Ellenben, ha ez észrevehető nem volna, tovább nem késedelmeskedünk, hanem újra spékelünk, avagy, ha az ágyban tapasztalnánk hibát pl., ha kihűlt volna, azt újra kell megvetni. mmmmmm/m­­, a 20. ábra. Csiperkegomba. 21. ábra. Gombaágy a pincében, földön és felfüggesztett polcon. 22. ábra. Gombaágy pincében polcokon. KÖZTELEK, 1918. JULIUS HÓ 13. 27. SZÁM 28-IK ÉVFOLYAM.

Next