Köztelek – 1920. 1-26. szám

1920-02-21 / 08. szám

116 rend helyre nem áll és mi az új viszonyok között gazdaságilag elhelyezkedni nem tudunk, addig, mig lábunkat egyik vagy másik irányban biz­tos és hordképes talajon megvetni nem tud­juk — addig, mig be nem igazoltuk, hogy akarunk és tudunk is dolgozni, tudunk javakat ter­melni —, ne nagyon kopogtassunk idegen ajtókon. Önönmagunkat kell megbecsülni, ha azt akar­juk, hogy mások is becsüljenek. Kifelé gazda­sági bizalmat csak rendszeres és termelőmun­kásságunk eredménye kelthet, semmi más. Pénzünket — bármint ítélje is meg annak értékét a külföld —, fektessük be főleg oly vállalkozásokba és fordítsuk oly munkairányok felé, melyek — hazai szükségletünk fedezésén kívül — a külföldi kivitel számára is képesek javakat termelni. Az így termelt javak okszerű értékesítésével fokozatosan csökkeni fog papírpénzünknek ma a reánk nehezedő súlya. A pénz eleven ily irányú forgását mozdítsuk elő minden tehetségünkkel és tartsuk vissza közönségünket — a hitelünket rontó —, pénzünk értékét csökkentő, külföldi valuták vásárlásától, mely már eddig is tetemes kárunkra vált. Tegyünk meg minden lehetőt, hogy pénzünk a szükséges produktív beruházásokra fordíttassék és ne tóduljon az értékpapírokban való speku­láció felé, ahol munka nélkül érhet el gyors sikereket. Egyet azonban feltétlenül el kell érnünk! Le kell törnünk a megokolatlanul nagy árait elsősorban mindama gazdasági javaknak, me­lyeket itthon önmagunk minden behozatal nél­kül képesek vagyunk előállítani. Ezt csak az egész magyar társadalom elhatározó, komoly akaraterejével érhetjük el. Szerveznünk kell alulról, a termelés közvetetlen helyeiről, a köz­ellátást. Ki kell küszöbölnünk minden közbe­állított gátló intézkedést és intézményt! Fel kell szabadítani a termelést és kereskedést egyaránt minden túlzott hatósági gyámkodástól és a bü­rokratizmus labirintjaiban való tévelygésektől. El kell törülni minden, nem alkotó munkát végző, avagy nem azt előmozdító közhivatalt. Ki kell fejleszteni az egyéni energiát! Üldözni kell a fényűzést és a szertelen mulatozás elharapód­zott, ma már jóformán országos nyavalyáját. A vagyonosak könnyelműen ne költekezze­nek! Ne feledjék, hogy ma itt külföldiek kö­zött élünk! A missziók figyelik minden léptün­ket-tettünket és a sajnos, nagymértékű meggon­dolatlan pénzszórás a legelőnytelenebb megíté­lésünket váltja ki külföldön. Erről, fájdalom, sok mondanivalóm lenne! Az áruuzsorát ne táplálja senki. Sőt tartsa letörését mindenki hazafiúi kötelességének. A külföldről való behozatalt az államkor­mánynak kell szervezni és a legszigorúbban ellenőrizni, nehogy fényűzési és elkerülhető célokra fordítassék pénzünk és ha majd lehet, ma, sajnos, csak borunk van kivinnivaló, kompenzációs alapon, clearing útján bonyolí­tandók le külöldi legislegszükségesebb bevásár­lásaink. Minthogy leghamarább a mezőgazdaság által táplált iparok állíthatók talpra, a sok bank alapítása mellett, nyúljunk erősen hóna alá a malom, szesz, sör, cukor, keményítő, burgonya­liszt stb., stb. iparjainknak. Mezőgazdasági ter­melésünknél pedig a magtermelés mellett a kül­földi kivitel szempontjából is igen fontos dohány, cukorrépa, len, kender és olajmagvak terme­lését ne hanyagoljuk el. Főleg a dohány és cukorrépa termelése jár ma majdnem leküzd­hetetlen nehézségekkel, miért is e nehézségek elhárítására minden lehetőt meg kell tennünk. Szerintem a dohánytermelést és beváltást — a­mint ezt már huszonnyolc év előtt javasoltank —, a földművelési tárca körébe kell áttenni. Ne fukarkodjunk gazdasági szeszgyáraink szaporításával sem. Ne osztogattassék­ egy gazda­sági szeszgyártási engedelem kegy gyanánt, de adassék ez meg jogosult kérelemre mindenütt ott, ahol a helyi körülmények ilyen gyár föl­állítását megokolttá teszik. Ezáltal fogjuk hús­termelésünket is fokozhatni és minőségben emelni. Létesítsünk minél nagyobb számban húsipari telepeket, hogy a hústermékek a táplálkozásra és a forgalombahozatalra alkalmasabbakká tétes­senek és hogy ne vesszen kárba semmi állataink rendes, avagy kényszervágásainál. Elég példát adott erre Európában Észak-Németország és Dánia. Ha az itt csak röviden érintett és csak irányt mutató közérdekű gazdasági tevékenységet fogjuk kifejteni, ha életképes intézményeket fogunk teremteni, a nagymértékű papírpénz találni fog elég elhelyezést, elég nagy munkakört és így a produktív munka szolgálatába állván, nem fog koloncként rajtunk lógni. Törekedjünk és fogjunk össze mindannyian, hogy rend és békesség legyen ebben az országban. A tudott nyugalom mellett pénzünk szolgálni fogja a hasznos munkát és elleneink is csak akkor fognak becsülni, ha tapasztalják, hogy nem a dunaparti palota­szállók mulatságai, a szertelen pénzszórás és a könnyű pénzszerzés körüli tülekedés kötik le társadalmunk erejét és rontják hitelünket, hanem a szigorú takarékos­sággal párosult komoly munka szeretete. Sursum corda! hogy az agrárdemokrácia az az új irányzat, amelynek érvényesülnie kell. Bárcsak meg­mondotta volna a miniszterelnök azt is, hogy mit ért az agrárdemokrácia alatt? Mert így csak találgatásra vagyunk utalva. Agrárizmus alatt azt az irányzatot szoktuk­­ érteni, amely a földművelés érdekeihez igazodó­­ politikát követel. A demokratikus szó pedig­­ népuralmat jelent, az általánosság uralmát, a nagy tömegek érvényesülését jelenti, persze csak elméletileg. Ez a két irány a papiroson jól megfér egymás mellett, mert az agrárérdeket valló is lehet demokrata érzelmű, akárcsak a gyári munkás vagy a kereskedelmi alkalmazott. Csak ott van a bibi, hogy az agrárius elem a gyakorlatban sohasem úgy magyarázza a maga demokratizmusát, mint a városi munkás, iparossegéd, kereskedő és latárner elem. Mert a városi demokrata lényegében oda akar kilyu­kadni a maga politikájával, hogy olcsóbban szerezze meg az élelmet. A falusi termelő pedig semmiféle demokratikus világnézet kedvéért sem akarja bevenni azt az igazságot, hogy olcsón adjon, drágán vegyen. Minden jelszónak az életkönnyítés az a végső célja, melynélfogva a tömeg a magáévá teszi. A demokratizmus jelszavában nálunk idáig a városi elemek keresték az életkönnyítés politi­káját. És a magyar demokraták gazdasági téren mindig a mezőgazdaságra igyekeztek nyomást gyakorolni, hogy olcsóbban kisajtolják a maguk részét. A földosztást is azért követelték főképpen, mert azt hitték, hogy azért van a drágaság, mert a nagybirtokosok visszatartják a terményt; a kisgazdáktól majd könnyebb lesz azt elszede­getni. Gazdasági vonatkozásban a magyar demokratizmus egyet jelentett az antiagráriz­mussal. És most össze akarja házasítani ezt a kettőt a gyakorlati politika mestere ? Aligha sikerülne az efféle vállalkozás. Akármilyen demokratikusan szervezkedjék az agrárnépesség, olyan agrár­demokratizmust nem tud kiformálni, hogy azt a városi elemek és különösen a gazdasági harc ütközőpontjában álló fogyasztók a maguk irány­zatának ismerjék el. Ezek és azok valamely jelszóval mindig meg fogják különböztetni a maguk külön érdekvilágát. A városiak érdekét nem változtatják meg a jelszavak és a föld­művelők sem lesznek soha annyira demokratiku­sak, hogy elfelejtkeznének agráriusoknak lenni. Egyről-másról. (Agrárdemokrácia. — Ki a radikálisabb ? — A tavaszi vetőmag problémája.­ Agrárdemokrácia. Új világot élünk, új kifejezéseket kell meg­tanulnunk. Szokatlan összetételű szót hallottunk Huszár Károly miniszterelnöktől is. Azt mon­dotta a nemzetgyűlést megnyitó beszédében: Ki a radikálisabb ? Pallavicini György őrgróf a „Nemzeti Újság" hasábjain nyilatkozván, többek között azt mondta, hogy: .Mindenki tudja rólam, hogy a becsüle­tes földreform hive vagyok, legalább is olyan őszintén és radikálisan, mint Bubinek Gyula.* E szavak mögött bizonyos kétségbevonás, bizo­nyos kicsinylés rejlik. A nemes őrgróf nem nagyon bízik a Bubinek Gyula radikalizmusá­ban. Blindre is tartja vele a versenyt. Minden­esetre radikálisabbnak kell magát tudnia, ha­­ „legalább is" olyan (és nem legfeljebb), mint Bubinek miniszter. Semmi sem volna könnyebb Bubinek Gyulá­nak, mint az, hogy radikális legyen a föld­osztásban. Diadalmasan bírná ezt a versenyt, mert hiszen földosztó tevékenységének egyéni érdekei nem szabnak határt, e tekintetben Palla­vicini őrgróffal szemben kétségtelen előnyt élvez. Hálás is volna ez a vállalkozás Bubinek-ot nézve, mert megszerezné bizonyos körök tapsát s egy csapással elhárítaná magától azt a sunyi M­AITTHWFP nnnw MAGNAGYKERESKEDÉSE l lAv lllllLIV vl/lin BUDAPEST, ROTTENBILLER­ UTCA 33. VESZ gazdasági magvakat: lóherét, lucernát, baltacímmagot, nyulszapukát stb. legmaga­sabb áron B T A­­Ú­ Jfajtiszta és legmagasabb csiraképességű AJ ML gazdasági-, konyhakerti- és virágmagvakat. Árjegyzék kívánatra Ingyen és bérmentve. 1029

Next