Köztelek – 1920. 1-26. szám
1920-02-21 / 08. szám
116 rend helyre nem áll és mi az új viszonyok között gazdaságilag elhelyezkedni nem tudunk, addig, mig lábunkat egyik vagy másik irányban biztos és hordképes talajon megvetni nem tudjuk — addig, mig be nem igazoltuk, hogy akarunk és tudunk is dolgozni, tudunk javakat termelni —, ne nagyon kopogtassunk idegen ajtókon. Önönmagunkat kell megbecsülni, ha azt akarjuk, hogy mások is becsüljenek. Kifelé gazdasági bizalmat csak rendszeres és termelőmunkásságunk eredménye kelthet, semmi más. Pénzünket — bármint ítélje is meg annak értékét a külföld —, fektessük be főleg oly vállalkozásokba és fordítsuk oly munkairányok felé, melyek — hazai szükségletünk fedezésén kívül — a külföldi kivitel számára is képesek javakat termelni. Az így termelt javak okszerű értékesítésével fokozatosan csökkeni fog papírpénzünknek ma a reánk nehezedő súlya. A pénz eleven ily irányú forgását mozdítsuk elő minden tehetségünkkel és tartsuk vissza közönségünket — a hitelünket rontó —, pénzünk értékét csökkentő, külföldi valuták vásárlásától, mely már eddig is tetemes kárunkra vált. Tegyünk meg minden lehetőt, hogy pénzünk a szükséges produktív beruházásokra fordíttassék és ne tóduljon az értékpapírokban való spekuláció felé, ahol munka nélkül érhet el gyors sikereket. Egyet azonban feltétlenül el kell érnünk! Le kell törnünk a megokolatlanul nagy árait elsősorban mindama gazdasági javaknak, melyeket itthon önmagunk minden behozatal nélkül képesek vagyunk előállítani. Ezt csak az egész magyar társadalom elhatározó, komoly akaraterejével érhetjük el. Szerveznünk kell alulról, a termelés közvetetlen helyeiről, a közellátást. Ki kell küszöbölnünk minden közbeállított gátló intézkedést és intézményt! Fel kell szabadítani a termelést és kereskedést egyaránt minden túlzott hatósági gyámkodástól és a bürokratizmus labirintjaiban való tévelygésektől. El kell törülni minden, nem alkotó munkát végző, avagy nem azt előmozdító közhivatalt. Ki kell fejleszteni az egyéni energiát! Üldözni kell a fényűzést és a szertelen mulatozás elharapódzott, ma már jóformán országos nyavalyáját. A vagyonosak könnyelműen ne költekezzenek! Ne feledjék, hogy ma itt külföldiek között élünk! A missziók figyelik minden léptünket-tettünket és a sajnos, nagymértékű meggondolatlan pénzszórás a legelőnytelenebb megítélésünket váltja ki külföldön. Erről, fájdalom, sok mondanivalóm lenne! Az áruuzsorát ne táplálja senki. Sőt tartsa letörését mindenki hazafiúi kötelességének. A külföldről való behozatalt az államkormánynak kell szervezni és a legszigorúbban ellenőrizni, nehogy fényűzési és elkerülhető célokra fordítassék pénzünk és ha majd lehet, ma, sajnos, csak borunk van kivinnivaló, kompenzációs alapon, clearing útján bonyolítandók le külöldi legislegszükségesebb bevásárlásaink. Minthogy leghamarább a mezőgazdaság által táplált iparok állíthatók talpra, a sok bank alapítása mellett, nyúljunk erősen hóna alá a malom, szesz, sör, cukor, keményítő, burgonyaliszt stb., stb. iparjainknak. Mezőgazdasági termelésünknél pedig a magtermelés mellett a külföldi kivitel szempontjából is igen fontos dohány, cukorrépa, len, kender és olajmagvak termelését ne hanyagoljuk el. Főleg a dohány és cukorrépa termelése jár ma majdnem leküzdhetetlen nehézségekkel, miért is e nehézségek elhárítására minden lehetőt meg kell tennünk. Szerintem a dohánytermelést és beváltást — amint ezt már huszonnyolc év előtt javasoltank —, a földművelési tárca körébe kell áttenni. Ne fukarkodjunk gazdasági szeszgyáraink szaporításával sem. Ne osztogattassék egy gazdasági szeszgyártási engedelem kegy gyanánt, de adassék ez meg jogosult kérelemre mindenütt ott, ahol a helyi körülmények ilyen gyár fölállítását megokolttá teszik. Ezáltal fogjuk hústermelésünket is fokozhatni és minőségben emelni. Létesítsünk minél nagyobb számban húsipari telepeket, hogy a hústermékek a táplálkozásra és a forgalombahozatalra alkalmasabbakká tétessenek és hogy ne vesszen kárba semmi állataink rendes, avagy kényszervágásainál. Elég példát adott erre Európában Észak-Németország és Dánia. Ha az itt csak röviden érintett és csak irányt mutató közérdekű gazdasági tevékenységet fogjuk kifejteni, ha életképes intézményeket fogunk teremteni, a nagymértékű papírpénz találni fog elég elhelyezést, elég nagy munkakört és így a produktív munka szolgálatába állván, nem fog koloncként rajtunk lógni. Törekedjünk és fogjunk össze mindannyian, hogy rend és békesség legyen ebben az országban. A tudott nyugalom mellett pénzünk szolgálni fogja a hasznos munkát és elleneink is csak akkor fognak becsülni, ha tapasztalják, hogy nem a dunaparti palotaszállók mulatságai, a szertelen pénzszórás és a könnyű pénzszerzés körüli tülekedés kötik le társadalmunk erejét és rontják hitelünket, hanem a szigorú takarékossággal párosult komoly munka szeretete. Sursum corda! hogy az agrárdemokrácia az az új irányzat, amelynek érvényesülnie kell. Bárcsak megmondotta volna a miniszterelnök azt is, hogy mit ért az agrárdemokrácia alatt? Mert így csak találgatásra vagyunk utalva. Agrárizmus alatt azt az irányzatot szoktuk érteni, amely a földművelés érdekeihez igazodó politikát követel. A demokratikus szó pedig népuralmat jelent, az általánosság uralmát, a nagy tömegek érvényesülését jelenti, persze csak elméletileg. Ez a két irány a papiroson jól megfér egymás mellett, mert az agrárérdeket valló is lehet demokrata érzelmű, akárcsak a gyári munkás vagy a kereskedelmi alkalmazott. Csak ott van a bibi, hogy az agrárius elem a gyakorlatban sohasem úgy magyarázza a maga demokratizmusát, mint a városi munkás, iparossegéd, kereskedő és latárner elem. Mert a városi demokrata lényegében oda akar kilyukadni a maga politikájával, hogy olcsóbban szerezze meg az élelmet. A falusi termelő pedig semmiféle demokratikus világnézet kedvéért sem akarja bevenni azt az igazságot, hogy olcsón adjon, drágán vegyen. Minden jelszónak az életkönnyítés az a végső célja, melynélfogva a tömeg a magáévá teszi. A demokratizmus jelszavában nálunk idáig a városi elemek keresték az életkönnyítés politikáját. És a magyar demokraták gazdasági téren mindig a mezőgazdaságra igyekeztek nyomást gyakorolni, hogy olcsóbban kisajtolják a maguk részét. A földosztást is azért követelték főképpen, mert azt hitték, hogy azért van a drágaság, mert a nagybirtokosok visszatartják a terményt; a kisgazdáktól majd könnyebb lesz azt elszedegetni. Gazdasági vonatkozásban a magyar demokratizmus egyet jelentett az antiagrárizmussal. És most össze akarja házasítani ezt a kettőt a gyakorlati politika mestere ? Aligha sikerülne az efféle vállalkozás. Akármilyen demokratikusan szervezkedjék az agrárnépesség, olyan agrárdemokratizmust nem tud kiformálni, hogy azt a városi elemek és különösen a gazdasági harc ütközőpontjában álló fogyasztók a maguk irányzatának ismerjék el. Ezek és azok valamely jelszóval mindig meg fogják különböztetni a maguk külön érdekvilágát. A városiak érdekét nem változtatják meg a jelszavak és a földművelők sem lesznek soha annyira demokratikusak, hogy elfelejtkeznének agráriusoknak lenni. Egyről-másról. (Agrárdemokrácia. — Ki a radikálisabb ? — A tavaszi vetőmag problémája. Agrárdemokrácia. Új világot élünk, új kifejezéseket kell megtanulnunk. Szokatlan összetételű szót hallottunk Huszár Károly miniszterelnöktől is. Azt mondotta a nemzetgyűlést megnyitó beszédében: Ki a radikálisabb ? Pallavicini György őrgróf a „Nemzeti Újság" hasábjain nyilatkozván, többek között azt mondta, hogy: .Mindenki tudja rólam, hogy a becsületes földreform hive vagyok, legalább is olyan őszintén és radikálisan, mint Bubinek Gyula.* E szavak mögött bizonyos kétségbevonás, bizonyos kicsinylés rejlik. A nemes őrgróf nem nagyon bízik a Bubinek Gyula radikalizmusában. Blindre is tartja vele a versenyt. Mindenesetre radikálisabbnak kell magát tudnia, ha „legalább is" olyan (és nem legfeljebb), mint Bubinek miniszter. Semmi sem volna könnyebb Bubinek Gyulának, mint az, hogy radikális legyen a földosztásban. Diadalmasan bírná ezt a versenyt, mert hiszen földosztó tevékenységének egyéni érdekei nem szabnak határt, e tekintetben Pallavicini őrgróffal szemben kétségtelen előnyt élvez. Hálás is volna ez a vállalkozás Bubinek-ot nézve, mert megszerezné bizonyos körök tapsát s egy csapással elhárítaná magától azt a sunyi MAITTHWFP nnnw MAGNAGYKERESKEDÉSE l lAv lllllLIV vl/lin BUDAPEST, ROTTENBILLER UTCA 33. VESZ gazdasági magvakat: lóherét, lucernát, baltacímmagot, nyulszapukát stb. legmagasabb áron B T AÚ Jfajtiszta és legmagasabb csiraképességű AJ ML gazdasági-, konyhakerti- és virágmagvakat. Árjegyzék kívánatra Ingyen és bérmentve. 1029