Köztelek – 1925. 1-51. szám
1925-02-08 / 10-11. szám
144 magyaróvári temetőben lévő családi sírboltba. Temetése az európai hikű tudós, a kiváló tanár érdemeihez méltó keretek között történt. A földművelésügyi minisztert Tóth Jenő dr. h. államtitkár képviselte, testületileg kísérte utolsó útjára Bánvárth Sándor gazd. akadémiai igazgató vezetése alatt a tanári kar és a gazdasági akadémiai hallgatóság. Ott volt, mint a Linhart által alapított Országos Növényélet- és Kórtani Állomás kiküldötte Pach Árpád dr., a vármegyei és városi közigazgatás, továbbá számos intézmény képviselete s elkísérte utolsó útjára a nagy halottat az egész város közönsége is. A nyut sirnál Neuberger Ferenc dr. akadémiai tanár, nemzetgyűlési képviselő, mint az elhunytnak az akadémiai tanszéki utódja, tartott megható beszédet, elbúcsúztatva a közönség és a nagy tudós kezei alatt nevelkedett volt tanítványok nevében a „Jó nagyságos urat". Utána Paál Árpád dr., az Országos Növényélet és Kórtani Állomás képviseletében rótta le a kegyelet adóját annak örökemlékű megalapítója iránt. A hallgatóság nevében Bibó György mondott búcsúbeszédet. Szomorú szívvel és kegyeletes elismeréssel adózik lelkünk az elhunytnak, aki nagy tudását, fáradhatatlan munkássággal iparkodott egy emberöltőn át hazánk mezőgazdasága javára értékesíteni. Nyugodjék békében ! A megboldogult életrajzi adatai a következők: A kiváló tudós 1844-ben Budapesten született. Középiskolai tanulmányainak befejezése után elvégezte a magyaróvári felsőbb gazdasági tanintézetet, majd másfélévi gyakorlat után beiratkozott a hallei gazdasági egyetemre. Ekkor kezdette meg szakirodalmi munkásságát is. A hallei egyetem elvégzése után, 1869-ban Prolova orosz nagyhercegnő oroszországi uradalmainak szolgálatába lépett s ott mint tiszttartó 1874-ig működött. Ez idő alatt is állandó tudományos munkálkodást fejtett ki. Oroszországban érte a magyar kormány meghívása a magyaróvári gazdasági akadémiára. De mielőtt e tanszéket elfoglalta volna, egy évet még a strassburgi egyetemen töltött De Bary híres botanikus tanár mellett. Nagy tudományos készültséggel foglalta el Magyaróvárott tanszékét és fáradhatatlanul dolgozott a mezőgazdasági tudomány fejlesztése érdekében. Az ő kitartó munkásságának köszönhető a Vetőmagvizsgáló Állomás és a Növényélet- és Kórtani Állomás létesítése. Az előbbinek 1884-től 196-ig, az utóbbinak pedig 1897—1910-ig volt vezetője és mindkét állomás felvirágoztatása az ő nevéhez fűződik. 1906-ban vonult mint tanár nyugalomba, de 1910-ig vezette a neki oly kedves Növényélet- és Kórtani Állomást. Ekkor végleg visszavonult az állami szolgálatból, de társadalmi tevékenységét majdnem haláláig folytatta. Megjelent tudományos munkái: A szőlőpenész, 1881. Magyarország gombái, 5. kötet, 1882—1887. Vetőmagcsávázási kísérletek, 1885. A dohány mozikikbetegsége, 1890. A Magyaróvári Állami Vetőmagvizsgáló Állomás 1878—1889. évig terjedő működésének összeállítása, 1890. Jenson-féle poraszög elleni védekezési mód, 1891. A Black-rot néven ismert szőlőbetegség tanulmányozása végett 1891. évben Franciaországba küldött megbízottak jelentései, 1891. A szőlő Blackrot betegsége, 1892. A gabonafélék üszög- és rozsdabetegségei, különös tekintettel a védekezésre, 1896. Ujabb tapasztalatok a gabonarozsdáról, 1898. A buza törzsgombája, 1899. A magyarországi felsőbb gazdasági tanügy újjászervezésének kérdése, 1898., 2. kiadás 1900. A gabonarozsda tanulmányozása, 1899. A Magyaróvári M. Kir. Vetőmagvizsgáló, Növényélet- és Kórtani Állomás jelentése 1889— 1899. évi működéséről, 1899. A répamag betegségei és a répabetegségek, 1900. Gabonánk rozsdabetegsége, 1900. Két vonta magára, hanem abban a kitüntetésben is részesült, hogy művét az akadémia segélyegylete nyomtatásban is kiadta. Akadémiai tanulmányai végeztével Eszterházy Miklós Móric gróf meghivta őt Csákvárra és a létesítendő földműves iskola vezetésével bízta meg. Ettől kezdődően egész életenergiáját és nagyszerű képességeit teljesen a mezőgazdaság szolgálatába állította. Az iskola megszervésének nehéz munkájából Szilárd Gyula oroszlánrészt vett ki. Két évtizeden át működött a katedrán s jeles szaktudással párosult kitűnő pedagógiai érzékével elismerésre méltó eredményeket mutatott fel. Mint tanárt a mezőgazdasági tudományért igaz lelkesedés és kiváló gyakorlati érzék is jellemezte. Tanári működésével párhuzamosan értékes munkákkal gazdagította a mezőgazdasági szakirodalmat. Nagyobb művei közül „A szőlőművelés és borkezelés", a „Pincegazdaság" továbbá a „Mezőgazdaságtan" című munkái érdemelnek különös figyelmet. Ez utóbbi munkája, amely népszerű tankönyvnek készült, kitűnő pedagógiai érzékéről tesz tanúságot, általánosan ismertté és használatossá vált úgy, hogy immár a VI. kiadását éri meg. Szilárd Gyula különös képen a szőlőművelés terén volt elismert szakember. Nemcsak elméleti, hanem gyakorlati téren is mestere a szőlőgazdálkodásnak. Beutazta Európa több számottevő borvidékét s a szerzett gazdag tapasztalatait nemcsak műveiben örökítette meg, hanem a hallgatóságába is átplántálta. A mezőgazdálkodás szakkérdéseiről számos cikket irt hazai és külföldi szaklapokban. A szó és toll fegyverével állandóan lelkesült harcosa volt a mezőgazdaság érdekeinek, benne minden helyes gazdatársadalmi kezdeményezés hathatós támogatójára talált. Különösen a falusi gazdakörök megteremtése is a falu kultúrájának emelése körül elévülhetetlen érdemeket szerzett. Az utóbbi években súlyos betegsége visszavonulásra kényszeritette s nyugalomba vonulva csákvári kis portáján méhészkedéssel és szőlőgazdálkodással foglalkozott. De megrokkant szervezetén mindinkább erőt vett a betegség, mig mult hó 29-én hosszas szenvedés után elragadta a gyilkos kór. Január 31-én temették Csákvárott nagy részvét mellett. A hivatalos tényezők, rokonai, tisztelői nagy serege kísérte utolsó útjára s az iskola ifjú kegyura, Eszterházy Móric gróf maga is koszorút helyezett az elhunyt sírjára. Emlékét kegyelettel őrizzük s nevét a magyar mezőgazdaság nagyjainak sorába jegyezzük fel. (R.a.) Megint kitárta komor kapuit az Enyészet temploma, hogy magába fogadja és örökre elzárja tőlünk Szilárd Gyula m. kir. gazdasági tanácsost, a csákvári földművesiskola ny. tanárát. Benne a mezőgazdasági szakoktatásunknak egyik kiváló, köztiszteletben álló tagját veszítettük el. Fájó szivvel helyezzük el a kegyelet koszorúját a csákvári temetőben frissen hantolt sírjára s az emlékezés világát gyujtjuk meg haló porai fölött. Szilárd Gyula 1869-ben született az esztergom megyei Csonkén régi gazda családból. Atyja, mint a primási uradalmak jószágfelügyelője közismert gazdatiszt volt, aki nemcsak úttörő mezőgazdasági tevékenységével, hanem szakirodalmi munkásságával tette ismertté a nevét. Szilárd Gyula már a szülői házban szívta magába a mezőgazdaság iránti szeretetét és érzékét i s tehetsége már tanuló ifjú korában kibontakozni kezdett. Mindvégig kitűnő tanuló volt s a magyaróvári gazdasági akadémiára kerülve „A cukorrépa termelése stb.., cimű üzemi tanulmányával, amellyel pályadijat nyert, nemcsak a tanárai figyel BIZTOSAN és GAZDASÁGOSAN SZÁNTÍS CSEPEL TEHNfiK ISMERTETÉST KÉRNI TÁVIRATI CÍM: ,1 DAIMAGPUGH. BUDAPEST m__i WH I- -ŰRI AUSTRO—DAIMlER—MÁG—PUCH TELEFOM i 5—72 — HÍ"GAZDÁK SZÁMÁRA KEDVEZŐ FIZETÉSI FELTÉTELEK Migikurszii iliiül kiztintji: BUDAPEST, VI., LISZT FERENC TÉR 9. KÖZTELEK, 1925. FEBRUÁR 8. 10 -11. SZÁM 35-IK ÉVFOLYAM. AZ OMGE KÖZLEMÉNYEI. Tenyészállatbeszerzési hitel. A tenyészállatvásárrendező-bizottság előterjesztése folytán az OMGE vezetősége tárgyalásokat indított a célból, hogy az idei tenyészállatvásáron történő tenyészállatbeszerzések hitelbiztosítása révén megkönnyítessenek,lletve lehetővé váljanak. Lépéseket tettünk annak érdekében, hogy a Nemzeti Bank, vagy a Pénzintézeti Központ a tenyészállatvásáron történő Lmhart-féle°üszög" elleni "csávázási eljárásTooT'A dinnye tenyészállatbeszerzések céljára - ami a gazdahitel és ugorka lisztharmatbetegsége, 1904. A cukorrépatermelés legtipikusabb esete — lehetőleg kedvező kamatjela kisgazda szempontjából, 1908. Szőlőbetegségek (Mezey Gyulával együtt), 1895. A szőlő peronoszpórabetegsége (Mezey Gyulával együtt), 1895. (Bt.) tételek mellett megfelelő hitelkeretet engedélyezzen, amely vagy a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete, vagy a Budapesti Takarék- és Vásárpénztár R.-T. zsírójával bocsáttatnék a gazdaközönség rendelkezésére. Abban a nem remélt esetben, ha az állattenyésztésünk fejlesztésének szolgálatában álló erre a fontos közérdekű célra sem a Nemzeti Bank, sem a Pénzintézeti Központ külön hitelkeretet nem tudna rendelkezésre bocsátani, a Budapesti Takarék- és Vásárpénztár R.T. az ügy érdekében készséggel vállalkozik a tenyészállatvásárral kapcsolatban felmerülő hitelszükséglet kielégítésére a következő feltételek mellett: 1. A váltó 3 hóra szól, további 3 hónapos prolongáció mellett. 2. A váltót úgy az eladó, mint a vevő aláírja, az eladó mint kibocsátó, a vevő mint elfogadó, a B.T. pedig mint forgató. 3. Az évi kamat 20 és fél százalék. 4. A R.-T. természetesen fenntartja magának a jogot az eladó és vevő bonitásának elbírálására, amit azonban a helyszínen azonnal, a lehető előzékenységgel fog eszközölni. 5. Községek részére is hajlandó hitelt nyújtani, ha a képviselőtestület által hozott és az alispán által jóváhagyott jogerős határozatot írásban bemutatják. 6. Azok a gazdák, akik a gazdasági életben és kereskedelmi forgalomban kevésbbé ismertek, hozzanak magukkal telekkönyvi kivonatot, vagy más vagyoni helyzetükről megbízhatóan tájékoztató írást, vagy pedig erre nézve információt nyújtó ismert gazdákat, vagy hatósági személyeket (gazdasági felügyelőket). Még célszerűbb a hiteligénybevétel tervét előre bejelenteni a Budapesti Takarék- és Vásárpénztárnak előzetes információszerzés céljából (ennek költségeire 150.000 korona egyidejűleg ugyanoda beküldendő). Ezek szerint a tenyészállatvásári forgalom céljaira a hitel már biztosítva van. Ha a Nemzeti Bank, vagy a Pénzintézeti Központ kedvező feltételek mellett hitelkeretet nyújt, úgy természetesen a kamat megfelelően alacsonyabb lesz, a többi feltétel azonban lényegileg ugyanaz marad. A 200a% kamat a legkedvezőtlenebb határt jelenti, míg ha a Nemzeti Bank pénzt bocsátana rendelkezésre, a legolcsóbb kamat évi 16V2°/a lehetne, minthogy a kezességet vállaló bármelyik pénzintézet legalább évi 4%-ot kér zsírójáért. Budapest, 1925. február 5-én. Igazgató: VEGYESEK. A vetések állása és a mezőgazdaság állapota. Január hó 31-én adta ki a földművelésügyi minisztérium a járási gazdasági tudósítók és a vármegyei gazdasági felügyelők jelentése alapján szerkesztett, ez évben első vetésjelentését. A szokatlan téli időjárás szükségessé tette, hogy a földművelésügyi kormány a mostani évszakban is tájékoztassa a közönséget a vetések állásáról, annál is inkább, mert a rendellenes időjárás hatása alatt különféle hírek keltek szárnyra és indokolatlanul aggályokat támasztottak az ezévi terméskilátást illetőleg. A jelentés szerint a csapadék az utóbbi tíz hét alatt igen kevés volt. Az őszi szántási és vetési munkálatokat sok helyen még a fagy beállta előtt befejezték. Egyes kötöttebb talajú helyeken az őszi szárazság folytán a nagyon rögös szántásba való vetést halogatták ugyan a gazdák, a téli enyhe idő alatt azonban ezeket is elvégezték. A tavaszi vetések alá szükséges szántásokat befejezték, beleszámítva a kihordott trágya alászántását is, mert az enyhe nappalok a szántási munkák zavartalan folytatását lehetővé tették. Az őszi vetések területe országos összegben körülbelül megegyezik a múlt évivel, bár vármegyénként kisebbnagyobb eltolódások mutatkoznak, így vetésterületnövekedést jelentettek Esztergom, Komárom, Hont, Nógrád, Baranya, Heves, Pest, Abaújtorna, Borsod, Gömör és Békés vármegyékből. Ellenben területcsökkenést jelentettek: Fejér, Veszprém, Zala, Csongrád, Jásznagykunszolnok, Bihar, Szabolcs, Ung, Szatmár, Bereg és Ugocsa vármegyékből. Az őszi vetések közül a korán elvetettek egyenletesen kikeltek, de a száraz, hótakaró nélküli időjárás miatt nem tudtak még kellően elbokrosodni. A későn vetett búzák egy része csirában van, egy része pedig még keletlen. Ez utóbbiak, ha kellő nedvességet kapnak, jól kikelhetnek. A minisztériumhoz beérkezett jelentésekből megállapítható tehát, hogy az ebben az évszakban szokásos csapadékkal szemben eddig jelentkezett kisebb nedvességgel kapcsolatban a terméskilátásokat illetően támasztott tilzott aggályok még meg nem okultak, mert ha a még hiányzó nedvesség, akár eső, akár hó alakjában (az utóbbi kívánatosabb lenne) hamarosan megérkezik, a jelenlegi helyzet megfelelően kiegyensúlyozódnék. Ugyanis csak a csapadékhiány pótlásáról van szó, mert hosszantartó erős fagyok ezideig nem lévén, nagyobb mérvű fagykárok még nincsenek. A szárazság alatt elszaporodott mezei egerek, továbbá a varjak által okozott károk a fagykároknál már számottevőbbeknek látszanak, bár ezek sem tekinthetők véglegeseknek. Mert a károk mérve tulajdonképpen csak a vegetáció megindulta után állapítható meg pontosan. Az egerek és varjak által együttesen megtámadott vetéseket országos átlagban az őszi búzavetés 108 százalékára, a rozsnál az összes rozsvetés 93 százalékára becsülik a gazdasági felügyelőségek. Minthogy azonban az egerek által okozott károk nagy része csupán a levélzet lerágásából áll, a növény szike pedig érintetlen, kedvező időjárás esetén a károsodás még ennél is jóval kevesebb lesz. A beérkezett jelentések szerint legtöbbet szenvedtek az egerektől Veszprém, Heves, Zemplén, Zala, Abaúj-Torna, Borsod, Gömör, Hont, Nógrád, Csongrád és Szatmár, Bereg, Ugocsa vármegyék buzavetései. Lényeges egérkárok mutatkoznak meg különösen a lucernásokban, míg a rozsvetésekben aránylag kisebb a kár. Az egyéb kártevők közül megemlítendők még a gabonafutrinka, a drótféreg, a hesszeni légy és a csikóshátú buzalégy, melyek azonban csak szórványosan fordultak elő s nagyobb károkat nem okoztak.