Köztelek – 1925. 1-51. szám

1925-02-08 / 10-11. szám

144 magyaróvári temetőben lévő családi sírboltba. Teme­tése az európai hikű­ tudós, a kiváló tanár érdemei­hez méltó keretek között történt. A földművelésügyi minisztert Tóth Jenő dr. h. államtitkár képviselte, testületileg kísérte utolsó útjára Bánvárth Sándor gazd. akadémiai igazgató vezetése alatt a tanári kar és a gazdasági akadémiai hallgatóság. Ott volt, mint a Linhart által alapított Országos Növényélet- és Kór­tani Állomás kiküldötte Pach Árpád dr., a vármegyei és városi közigazgatás, továbbá számos intézmény kép­viselete s elkísérte utolsó útjára a nagy halottat az egész város közönsége is. A nyut sirnál Neuberger Ferenc dr. akadémiai tanár, nemzetgyűlési képviselő, mint az elhunytnak az akadémiai tanszéki utódja, tartott megható beszédet, elbúcsúztatva a közönség­ és a nagy tudós kezei alatt nevelkedett volt tanítványok nevében a „Jó nagyságos urat". Utána Paál Árpád dr., az Országos Növényélet és Kórtani Állomás képviseletében rótta le a kegyelet adóját annak örökemlékű megalapítója iránt. A hallgatóság nevében Bibó György mondott búcsúbeszédet. Szomorú szívvel és kegyeletes elismeréssel adózik lelkünk az elhunytnak, aki nagy tudását, fáradhatat­lan munkássággal iparkodott egy emberöltőn át hazánk mezőgazdasága javára értékesíteni. Nyugod­jék békében ! A megboldogult életrajzi adatai a következők: A kiváló tudós 1844-ben Budapesten született. Középiskolai tanulmá­nyainak befejezése után elvégezte a magyaróvári felsőbb gazdasági tanintézetet, majd másfélévi gyakorlat után be­iratkozott a hallei gazdasági egyetemre. Ekkor kezdette meg szakirodalmi munkásságát is. A hallei egyetem elvégzése után, 1869-ban Prolova orosz nagyhercegnő oroszországi uradalmainak szolgálatába lépett s ott mint tiszttartó 1874-ig működött. Ez idő alatt is állandó tudományos munkálkodást fejtett ki. Oroszországban érte a magyar kormány meghívása a magyaróvári gazdasági akadémiára. De mielőtt e tanszéket elfoglalta volna, egy évet még a strassburgi egyetemen töl­tött De Bary híres botanikus tanár mellett. Nagy tudományos készültséggel foglalta el Magyaróvárott tanszékét és fárad­hatatlanul dolgozott a mezőgazdasági tudomány fejlesztése érdekében. Az ő kitartó munkásságának köszönhető a Vető­magvizsgáló Állomás és a Növényélet- és Kórtani Állomás létesítése. Az előbbinek 1884-től 19­6-ig, az utóbbinak pedig 1897—1910-ig volt vezetője és mindkét állomás felvirágoz­tatása az ő nevéhez fűződik. 1906-ban vonult mint tanár nyugalomba, de 1910-ig vezette a neki oly kedves Növény­élet- és Kórtani Állomást. Ekkor végleg visszavonult az állami szolgálatból, de társadalmi tevékenységét majdnem haláláig folytatta. Megjelent tudományos munkái: A szőlőpenész, 1881. Ma­gyarország gombái, 5. kötet, 1882—1887. Vetőmagcsávázási kísérletek, 1885. A dohány mozikikbetegsége, 1890. A Ma­gyaróvári Állami Vetőmagvizsgáló Állomás 1878—1889. évig terjedő működésének összeállítása, 1890. Jenson-féle por­aszög elleni védekezési mód, 1891. A Black-rot néven ismert szőlőbetegség tanulmányozása végett 1891. évben Franciaországba küldött megbízottak jelentései, 1891. A szőlő Black­rot betegsége, 1892. A gabonafélék üszög- és rozsda­betegségei, különös tekintettel a védekezésre, 1896. Ujabb tapasztalatok a gabonarozsdáról, 1898. A buza törzsgombája, 1899. A magyarországi felsőbb gazdasági tanügy újjászer­vezésének kérdése, 1898., 2. kiadás 1900. A gabonarozsda tanulmányozása, 1899. A Magyaróvári M. Kir. Vetőmag­vizsgáló, Növényélet- és Kórtani Állomás jelentése 1889— 1899. évi működéséről, 1899. A répamag betegségei és a répabetegségek, 1900. Gabonánk rozsdabetegsége, 1900. Két vonta magára, hanem abban a kitüntetésben is részesült, hogy művét az akadémia segélyegylete nyomtatásban is kiadta. Akadémiai tanulmányai végeztével Eszterházy Miklós Móric gróf meghivta őt Csákvárra és a léte­sítendő földműves iskola vezetésével bízta meg. Ettől kezdődően egész életenergiáját és nagyszerű képes­ségeit teljesen a mezőgazdaság szolgálatába állította. Az iskola megszervésének nehéz munkájából Szilárd Gyula oroszlánrészt vett ki. Két évtizeden át műkö­dött a katedrán s jeles szaktudással párosult kitűnő pedagógiai érzékével elismerésre méltó eredményeket mutatott fel. Mint tanárt a mezőgazdasági tudomá­nyért igaz lelkesedés és kiváló gyakorlati érzék is jellemezte. Tanári működésével párhuzamosan értékes munkák­kal gazdagította a mezőgazdasági szakirodalmat. Nagyobb művei közül „A szőlőművelés és bor­kezelés", a „Pincegazdaság" továbbá a „Mezőgazda­ságtan" című munkái érdemelnek különös figyelmet. Ez utóbbi munkája, amely népszerű tankönyvnek készült, kitűnő pedagógiai érzékéről tesz tanúságot, általánosan ismertté és használatossá vált úgy, hogy immár a VI. kiadását éri meg. Szilárd Gyula különös képen a szőlőművelés terén volt elismert szakember. Nemcsak elméleti, hanem gya­korlati téren is mestere a szőlőgazdálkodásnak. Beutazta Európa több számottevő borvidékét s a szerzett gaz­dag tapasztalatait nemcsak műveiben örökítette meg, hanem a hallgatóságába is átplántálta. A mezőgazdálkodás szakkérdéseiről számos cikket irt hazai és külföldi szaklapokban. A szó és toll fegyverével állandóan lelkesült harcosa volt a mező­gazdaság érdekeinek, benne minden helyes gazda­társadalmi kezdeményezés hathatós támogatójára talált. Különösen a falusi gazdakörök megteremtése is a falu kultúrájának emelése körül elévülhetetlen érdemeket szerzett. Az utóbbi években súlyos betegsége vissza­vonulásra kényszeritette s nyugalomba vonulva csákvári kis portáján méhészkedéssel és szőlőgazdál­kodással foglalkozott. De megrokkant szervezetén mindinkább erőt vett a betegség, mig mult hó 29-én hosszas szenvedés után elragadta a gyilkos kór. Január 31-én temették Csákvárott nagy részvét mel­lett. A hivatalos tényezők, rokonai, tisztelői nagy serege kísérte utolsó útjára s az iskola ifjú kegyura, Eszterházy Móric gróf maga is koszorút helyezett az elhunyt sírjára. Emlékét kegyelettel őrizzük s nevét a magyar mezőgazdaság nagyjainak sorába jegyezzük fel. (R.a.) Megint kitárta komor kapuit az Enyészet tem­ploma, hogy magába fogadja és örökre elzárja tőlünk Szilárd Gyula m. kir. gazdasági tanácsost, a csákvári­­ földművesiskola ny. tanárát. Benne a mezőgazdasági­­ szakoktatásunknak egyik kiváló, köztiszteletben álló­­ tagját veszítettük el. Fájó szivvel helyezzük el a­­ kegyelet koszorúját a csákvári temetőben frissen hantolt sírjára s az emlékezés világát gyujtjuk meg haló porai fölött. Szilárd Gyula 1869-ben született az esztergom megyei Csonkén régi gazda családból. Atyja, mint a primási uradalmak jószágfelügyelője közismert gazdatiszt volt,­­ aki nemcsak úttörő mezőgazdasági tevékenységével,­­ hanem szakirodalmi munkásságával tette ismertté a nevét. Szilárd Gyula már a szülői házban szívta­­ magába a mezőgazdaság iránti szeretetét és érzékét i s tehetsége már tanuló ifjú korában kibontakozni kezdett. Mindvégig kitűnő tanuló volt s a magyar­óvári gazdasági akadémiára kerülve „A cukor­répa termelése stb.., cim­ű üzemi tanulmányával,­­ amellyel pályadijat nyert, nemcsak a tanárai figyel­ BIZTOSAN és GAZDASÁGOSAN SZÁNTÍS CSEPEL TEHNfiK ISMERTETÉST KÉRNI TÁVIRATI­ CÍM: ,1 DAIMAGPUGH. BUDAPEST m__i WH I- -ŰRI AUSTRO—DAIMlER—MÁG—PUCH TELEFOM i 5—72 — HÍ"­GAZDÁK SZÁMÁRA KEDVEZŐ FIZETÉSI FELTÉTELEK­­ Migik­urszii iliiül kiztintji: BUDAPEST, VI., LISZT FERENC­ TÉR 9. KÖZTELEK, 1925. FEBRUÁR 8. 10 -11. SZÁM 35-IK ÉVFOLYAM. AZ OMGE KÖZLEMÉNYEI. Tenyészállatbeszerzési hitel. A tenyészállatvásárrendező-bizottság előterjesztése folytán az OMGE vezetősége tárgyalásokat indított a célból, hogy az idei tenyészállatvásáron történő tenyészállatbeszerzések hitel­biztosítása révén meg­könnyítessenek,­lletve lehetővé váljanak. Lépéseket tettünk annak érdekében, hogy a Nemzeti Bank, vagy a Pénzintézeti Központ a tenyészállatvásáron történő Lmhart-féle°üszög" elleni "csávázási eljárásTooT'A dinnye­­ tenyészállatbeszerzések céljára - ami a­ gazdahitel és ugorka lisztharmatbetegsége, 1904. A cukorrépatermelés­­ legtipikusabb esete — lehetőleg kedvező kamatjel­a kisgazda szempontjából, 1908. Szőlőbetegségek (Mezey Gyulával együtt), 1895. A szőlő peronoszpórabetegsége (Mezey Gyulával együtt), 1895. (Bt.) tételek mellett megfelelő hitelkeretet engedélyezzen, amely vagy a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete, vagy a Budapesti Takarék- és Vásárpénztár R.-T. zsíró­jával bocsáttatnék a gazdaközönség rendelkezésére. Abban a nem remélt esetben, ha az állat­tenyésztésünk fejlesztésének szolgálatában álló erre a fontos közérdekű célra sem a Nemzeti Bank, sem a Pénzintézeti Központ külön hitelkeretet nem tudna rendelkezésre bocsátani, a Budapesti Takarék- és Vásárpénztár R.­T. az ügy érdekében készséggel vállalkozik a tenyészállatvásárral kapcsolatban fel­merülő hitelszükséglet kielégítésére a következő fel­tételek mellett: 1. A váltó 3 hóra szól, további 3 hónapos prolongáció mellett. 2. A váltót úgy az eladó, mint a vevő aláírja, az eladó mint kibocsátó, a vevő mint elfogadó, a B.­T. pedig mint forgató. 3. Az évi kamat 20 és fél százalék. 4. A R.-T. természetesen fenntartja magának a jogot az eladó és vevő bonitásának elbírálására, amit azonban a helyszínen azonnal, a lehető előzékenységgel fog esz­köz­ölni. 5. Községek részére is hajlandó hitelt nyújtani, ha a kép­viselőtestület által hozott és az alispán által jóváhagyott jogerős határozatot írásban bemutatják. 6. Azok a gazdák, akik a gazdasági életben és kereske­­delmi forgalomban kevésbbé ismertek, hozzanak magukkal telekkönyvi kivonatot, vagy más vagyoni helyzetükről meg­bízhatóan tájékoztató írást, vagy pedig erre nézve infor­mációt nyújtó ismert gazdákat, vagy hatósági személyeket (gazdasági felügyelőket). Még célszerűbb a hiteligénybe­vétel tervét előre bejelenteni a Budapesti Takarék- és Vásárpénztárnak előzetes információszerzés céljából (ennek költségeire 150.000 korona egyidejűleg ugyanoda beküldendő). Ezek szerint a tenyészállatvásári forgalom céljaira a hitel már biztosítva van. Ha a Nemzeti Bank, vagy a­ Pénzintézeti Központ kedvező feltételek mellett hitel­keretet nyújt, úgy természetesen a kamat megfelelően alacsonyabb lesz, a többi feltétel azonban lényegileg ugyanaz marad. A 200a% kamat a legkedvezőtlenebb határt jelenti, míg ha a Nemzeti Bank pénzt bocsátana rendelkezésre, a legolcsóbb kamat évi 16V2°/a lehetne, minthogy a kezességet vállaló bármelyik pénzintézet legalább évi 4%-ot kér zsírójáért. Budapest, 1925. február 5-én. Igazgató: VEGYESEK. A vetések állása és a mezőgazdaság állapota. Január hó 31-én adta ki a földművelésügyi minisz­térium a járási gazdasági tudósítók és a vármegyei gazdasági felügyelők jelentése alapján szerkesztett, ez évben első vetésjelentését. A szokatlan téli idő­járás szükségessé tette, hogy a földművelésügyi kormány a mostani évszakban is tájékoztassa a közönséget a vetések állásáról, annál is inkább, mert a rendellenes időjárás hatása alatt különféle hírek keltek szárnyra és indokolatlanul aggályokat támasz­tottak az ezévi terméskilátást illetőleg. A jelentés szerint a csapadék az utóbbi tíz hét alatt igen kevés volt. Az őszi szántási és vetési mun­kálatokat sok helyen még a fagy beállta előtt befejezték. Egyes kötöttebb talajú helyeken az őszi szárazság folytán a nagyon rögös szántásba való vetést halo­gatták ugyan a gazdák, a téli enyhe idő alatt azon­ban ezeket is elvégezték. A tavaszi vetések alá szük­séges szántásokat befejezték, beleszámítva a kihordott trágya alászántását is, mert az enyhe nappalok a szántási munkák zavartalan folytatását lehetővé tették. Az őszi vetések területe országos összegben körülbelül megegyezik a múlt évivel, bár vármegyénként kisebb­nagyobb eltolódások mutatkoznak, így vetésterület­növekedést jelentettek Esztergom, Komárom, Hont, Nógrád, Baranya, Heves, Pest, Abaújtorna, Borsod, Gömör és Békés vármegyékből. Ellenben területcsökkenést jelentettek: Fejér, Vesz­prém, Zala, Csongrád, Jásznagykunszolnok, Bihar, Szabolcs, Ung, Szatmár, Bereg és Ugocsa vár­megyékből. Az őszi vetések közül a korán elvetettek egyenletesen kikeltek, de a száraz, hótakaró nélküli időjárás miatt nem tudtak még kellően elbokrosodni. A későn vetett búzák egy része csirában van, egy része pedig még keletlen. Ez utóbbiak, ha kellő nedvességet kapnak, jól kikelhetnek. A minisztériumhoz beérkezett jelentésekből meg­állapítható tehát, hogy az ebben az évszakban szo­kásos csapadékkal szemben eddig jelentkezett kisebb nedvességgel kapcsolatban a terméskilátásokat illetően támasztott tilzott aggályok még meg nem okultak, mert ha a még hiányzó nedvesség, akár eső, akár hó alakjában (az utóbbi kívánatosabb lenne) hama­rosan megérkezik, a jelenlegi helyzet megfelelően kiegyensúlyozódnék. Ugyanis csak a csapadékhiány pótlásáról van szó, mert hosszantartó erős fagyok ezideig nem lévén, nagyobb mérvű fagykárok még nincsenek. A szárazság alatt elszaporodott mezei egerek, továbbá a varjak által okozott károk a fagykárok­nál már számottevőbbeknek látszanak, bár ezek sem tekinthetők véglegeseknek. Mert a károk mérve tulajdonképpen csak a vegetáció megindulta után állapítható meg pontosan. Az egerek és varjak által együttesen megtámadott vetéseket országos átlagban az őszi búzavetés 10­8 százalékára, a rozsnál az összes rozsvetés 9­3 százalékára becsülik a gazda­sági felügyelőségek. Minthogy azonban az egerek által okozott károk nagy része csupán a levélzet lerágásából áll, a növény szike pedig érintetlen, ked­vező időjárás esetén a károsodás még ennél is jóval kevesebb lesz. A beérkezett jelentések szerint legtöbbet szenved­tek az egerektől Veszprém, Heves, Zemplén, Zala, Abaúj-Torna, Borsod, Gömör, Hont, Nógrád, Csongrád és Szatmár, Bereg, Ugocsa vármegyék buzavetései. Lényeges egérkárok mutatkoznak meg különösen a lucernásokban, míg a rozsvetésekben aránylag kisebb a kár. Az egyéb kártevők közül megemlítendők m­ég a gabonafutrinka, a drótféreg, a hesszeni légy és a csikóshátú buzalégy, melyek azonban csak szór­ványosan fordultak elő s nagyobb károkat nem okoztak.

Next