Köztelek – 1929. 53-104. szám
1929-10-17 / 83. szám
82. SZÁM 39-IK ÉVFOLYAM. KÖZTELEK 1929 OKTÓBER 13. előálló hiteldrágaság és hitelhiány újabb okává válik a további tönkremenésnek. Évek óta kísért azonban a mezőgazdaság olyan ujabb megterhelése, amely terv, ha valóra válik, a magyar mezőgazdaság jövőjéről egyelőre le kell mondani. Értem a mezőgazdasági állandó és időszaki munkások, továbbá a napszámosok betegség és baleset elleni biztosításának újabb megszervezését. Ellenőrizhetetlenül elterjedt hírek szerint katasztrális holdankint 5—8 P költséggel terhelné meg ennek az új társadalombiztosítónak a létesítése a mezőgazdaságot. Mondják, hogy ezzel szemben elesik a cselédek és időszaki munkások gyógykezeltetésére a gazdaságok által eddig költött összeg úgy, hogy tulajdonképen új terhet nem jelent ennek az intézménynek az életbeléptetése. Már első pillanatra magában hordja ez a beállítás a gyakorlati élettel való szembehelyezkedést. Hogyan képzelhető, hogy az a szörnyű nyilvántartás, amit a legalább másfélmillió biztosított, illetve családtag adatai követelnek, amit az orvosokkal való szerződtetés, ellenőrzés, a gyógyszerészekkel való elbánás követel, szóval az a rengeteg adminisztráció, ami felmerül, ingyenben lesz ? Hiszen ma minden adminisztráció nélkül bonyolódik le az egész kérdés. Akárhogyan zórják le a biztosítási összeget, el nem kerülhető, hogy a biztosítottakat a gazdaságok nyilvántartsák és bejelentsék, ugyancsak a betegeket is, tehát erre megfelelő hivatalnokokat alkalmazzanak újabb költségekkel. Nagyobb iparvállalatok a biztosítások nyilvántartására ma is külön hivatalnokokat kénytelenek alkalmazni, márpedig a mezőgazdaságban aránytalanul több az alkalmazott, a munkás, mint az iparban és azonkívül aránytalanul gyakoribb főleg a napszámosok változása. Lássunk azonban gyakorlati példát. Egyik gazdaságomban, amely 7600 katasztrális hold kiterjedésű, az 1928. évben orvosra költöttem 2955 pengőt, mint a konvenciózus orvos javadalmazását. 174 pengőt fizettem ki az időközönként igénybe vett kisegítő orvosok díjazásául, amikor tudniillik az állandó orvos előkeresésére nem volt idő. Gyógyszerre költöttem 6670 pengőt, kifizettem kórházi ápolási díjat 479 pengőt, elvállaltam 576 pengő értékű olyan gyógyszert, amelyet nem az uradalmi orvos rendelt, hanem a cselédek egyike vagy másika által diszkrét okokból felkeresett idegen orvosok. A gazdasági munkás- és cselédpénztárnak kifizettem 970 pengőt. Összesen kitesz ez 11.825 pengőt. Egy holdra tehát jut másfél pengő. Nem számítottam az orvosoknak a majorokba való küldésével felmerülő fuvarokat, mert hiszen akárki lesz a betegsegélyző orvos, annak a faluból való kiszállítása ezek után is csak a gazdaság terhe lesz. Ha az előirányzott minimális megterhelés hat. holdankinti 5 pengő lesz, ez a jelenlegi terheknek több, mint háromszorosát fogja kitenni. Magyarországon a mezőgazdaság alkalmazottai most is el vannak látva, ha megbetegednek vagy balesetet szenvednek. A gazda köteles 45 napig gyógykezeltetni a beteg cselédjét, 30 napig kórházi ellátásban részesíteni és soha egyetlen panasz nem érkezett, hogy valamelyik gazdaság ebbeli kötelezettségének meg nem felelt volna. Baleset esetén pedig a gazdasági munkás- és cselédpénztár látja el a munkást, a gazdának úgynevezett objektív felelősségén nyugvó és a pénztár kötelezettségén túlmenő terhe ellen ,p°dig igazán minimális díj ellenében (az én esetemben 320 pengő évi díj) teljes védelem szerezhető, amely védelem kiterjed arra az esetre is, ha a balesetet nem a cseléd, hanem valami idegen szenvedi. Felvethetné ezzel szemben valaki, hogy igen, de a gazda köteles betegsége alatt a konvenciót folyósítani cselédjének, illetve időszaki munkájának a javadalmat adni 30 napig, míg ha a biztosítás életbe lép, a gazda ettől a tehertől megszabadul, viszont a munkás tovább fog ellátást nyerni és nem 30 napig. A felelet erre az, hogy az éves cselédtől nem lehet a jövőben sem elvonni betegsége idején a konvencióját vagy a lakását és nem képzelhető, hogy a 6 hónapra szegődött summástól betegség címén valamit levonjunk, már csak azért sem, mert ez megint óriási adminisztrációt követelne, hiszen az egyik munkás hétfőn, a másik csütörtökön betegszik meg és mulaszt egy napot, vagy egy félnapot, ezt bejelentgetni, kijelentgetni, nyilvántartani nem lehet és nem is érdemes. A munkásnak hosszabb időre való ellátását pedig sokkal egyszerűbben és sokkal kisebb áldozattal lehet biztosítani úgy, hogy a jelenlegi rendszeren belül a 30 napi ellátási igényt felemeljük 45 napra, vagy akár 60 napra. Ezt a megterhelést a mezőgazdaság kibírná, emellett nem kellene Budapesten óriási házat építeni a központi adminisztrációnak, vidéken a helyi adminisztrációnak, nem kellene a komplikált, tehát drága állami adminisztráció és az azt kiszolgáló gazdasági adminisztrációt megépíteni. Nem lehet elfogadni azt az ellenvetést sem, hogy Magyarország e tekintetben kötve van a genfi ajánlás által. Magyarország csak arra vállalt nemzetközi kötelezettséget, hogy amennyiben nem léteznének olyan intézményeink, amelyek az ott pontosan körülírt szabványoknak megfelelnek, azokat létesítjük. A valóság azonban az, hogy nálunk már a Darányi-féle törvényalkotás óta ilyen intézmény van és nem kellene mást, mint azt esetleg kiterjeszteni. „Primum vivere, pro iide filosofari", ez magyarul annyit jelent, előbb módot kell adni a gazdasági életnek, hogy megerősödjék és azután lehet csak arra felépíteni a szociális ellátást. Előbb legyen képes a mezőgazda adósságainak kamatait fizetni, nem is beszélek arról, hogy adósságait törleszteni és a mezőgazdaság emelésére befektetéseket tenni és csak azután lehet az adminisztráció kifejlesztésére, a szociális ellátás bővítésére gondolni. Senkit ne vigasztaljon meg az, hogy a tervezet módot ad arra, hogy a biztosítási díj felét a gazda levonja a munkástól. A mezőgazdasági munkaadó nagyon jól tudja, hogy a mezőgazdasági termelvényeknek az ipari cikkekhez képest komikusan alacsony ára a mezőgazdasági munkás életnívóját annyira leszállította, hogy arra semmi újabb terhet róni nem lehet. Éppen úgy, mint a közel hat éve életben levő kereseti adót nem vonjuk le a cselédtől, vagy a summástól felerészében, nem fogjuk levonhatni és nem is fogjuk akarni levonni a biztosítási díjak felét sem. A halottak nem dicsérik az urat, mondja a szentírás, egy tönkremenő mezőgazdaság sem az állami közterheket, sem a szociális terheket nem fogja tudni viselhetni, nem aktuális a mezőgazdasági munkásbiztosítás újjászervezése ! Meg kell indulni a komoly felvilágosító munkának, amely az agrártársadalom ezirányú egyértelmű állásfoglalását kifejezi. Szegő Miklós dr. NÖVÉNYTERMESZTÉS ÉS TRÁGYÁZÁS. Rovatvezető: Gyárfás József. Adatok a kálitrágyázás kérdéséhez. Erről a kérdésről a „Köztelek" hasábjain már sok figyelemre méltó közleményt olvastunk, így legutóbb Surányi cikkét a sörárpa kálitrágyázásáról.) A cikk szerzője megállapította, hogy hazai viszonyaink között a kálitrágyázás nemcsak, hogy jövedelmezően fokozza a sörárpa termését, hanem minőségére is nagy mértékben javítóan hat; a hektolitersúly, kiegyenlítettség, héjyfinomság, bordázottság mind előnyösen változnak a kálitrágya hatására. Ezt a magyarországi megállapítást olvasni annál is inkább örvendetes, mert más országokban — bár nem átfogóan, hanem az egyes kutatók vizsgálatai nyomán — már elegendő kísérleti anyag áll rendelkezésre ahhoz, hogy a kálitrágyák szerepéről egyéb termelvényeinknél, de leginkább a sörárpa termesztésénél képet alkothassunk magunknak.2) A kálinak a hektolitersúly növelésére gyakorolt hatásáról Schuster amerikai, Weiler bajorországi, Wolffart, Hellriegel poroszországi és a rothamstedti kisérteti állomás angliai kísérleti adatok alapján számol be. Ez utóbbi állomás adatai szerint esős évben a káli hatása sokkal kifejezettebb, azt lehet mondani, hogy a napfényt pótolja, amelyre vonatkozóan különben e lap hasábjain egy ismertető közleményben már rámutattak.3) A sörárpánál a keményítő- és fehérjetartalom viszonya is fontos, mert minél nagyobb ez a keményítő javára, annál nagyobb annak malátahozama. Mayr és Ahr ilyen irányú kísérletei azt mutatták, hogy a kálinak itt is nagy szerep jut és Schneidewind is arra az eredményre jutott, hogy az erős kálitrágyázás az árpának, mint nyersanyagnak az értékét a sörgyártás szempontjából nagy mértékben emeli. Kísérleteinél a Chevalier árpa becslése káli nélkül 32, kálival 48, a Hanna árpák a káli nélkül 36, kálival 46 pontot eredményezett. Más szempontból Roeszler darmstadti kísérletei szolgáltatnak adatokat, aki megállapította, hogy a kálitrágyázás után nyert vetőmag csirázási energiája 99% os volt, a kálival nem trágyázott parcellákon nyert árpa 60% os csirázási energiájával szemben. Az viszont már régen ismeretes, hogy megdőlés ellen jó eredményeket várhatunk a káli alkalmazásától és ilyen esetekben bizonyos luxus ellátás is helyénvaló. Ez Jacob szerint általában kívánatos a jó sörárpatermelés érdekében akkor is, ha nem is érünk el vele terméstöbbletet, mert a gazda számításait a minőség javulásában megtalálja. A felsorolt adatok teljesen összhangban vannak a Surányi által közölt kísérteti eredményekkel és azokat nagy mértékben alátámasztják. A kálitrágyázás fontossága egyéb termelvényeknél, mint amilyen a cukorrépa, takarmányrépa, dohány, gyümölcs és szőlő, mindenki által ismeretes és a helyesen számítani tudó gazda ezt az ismeretét ki is használja. A burgonyánál a káli szerepe a keményitőtartalom befolyásolásánál még erősen vitatott kérdés. Igaz, hogy sok esetben csökken a keményitőtartalom, de a termés emelkedve, a káli hatására holdankint mégis több keményítőt kapunk, amint ezt például egy kobernitzi kísérlet is mutatja. Ezt a csökkentő hatást azonban landsbergi és bernaui kísérleti állomások kísérletei nyomán a kálisók melléksóinak és főleg klórtartalmának kell tulajdonítanunk. Ez a hatás a minimumra csökkenthető, ha időt hagyunk a klór és a melléksók eltűnésére, ha a kálisót lehetőleg minél előbb, még ősszel alkalmazzuk. A kénsavas káli és a kénsavas kálimagnézia összetételű kálisókban klór nem lévén e sók kiváló káliforrásai a burgonyának. Étkezési célokra szánt burgonyánál nem annyira a keményítőtartalom, mint főleg az iz és főzésnél tanúsított tulajdonságok a döntők. Russel és Kleberger egybehangzó vizsgálatai szerint kísérletik folyamán a legjobb étkezési burgonyát a megfelelően adagolkáli műtrágyázással érték el. Érdekes lesz talán megemlíteni Krüger, Wimmer és Bredemann egy adatát, amelyet csalainak kálival való trágyázása közben észleltek. Káli hatására 50%-os rosttartalom emelkedést figyeltek meg és ilyen módon a rostok kikészítése is nagy mértékben könnyebbé vált. Ha a kálitrágyázás szerepéről beszélünk, nem hagyhatjuk megemlítés nélkül a takarmányfélék, különösen a homoki takarmányfélék, legelők trágyázását sem. Erről már nagyon sokat írtak, éppen ezért csupán enesei Dorner Bélának e lap hasábjain közölt kísérteti eredményét kívánom aláhúzni ahol ő megállapítja, hogy a kálival beszórt részén a rémek nagyszerűen előjöttek a herefélék, mintha odavetették volna azokat.. A fentiek, valamint sok más ismert közlemény (Qrábner, Gyárfás) arra mutatnak, hogy a kálinak nemcsak másutt, de hazánkban is nagyobb figyelmet kell szentelnünk, mint azt eddig tettük, illetőleg a múltban tettük. Mert ha a Kovácsy-féle statisztikát nézzük, úgy már mutatkozik az a jelenség, hogy a gazdák kezdik nagyobb mértékben kipróbálni a káli hatását. 1924-ben 833 tonna, 1927-ben 3720 tonna, 1928-ban 4860 tonna volt a káli fogyasztás. Azonban a magyarországi kísérteti eredmények ismertetésénél — de a külföldiek javarészénél is — bizonyára sokan érezték hiányát annak, hogy a talajban már eredetileg jelen volt és a növények által hasznosítható kálitartalmat nem jelölték meg, pedig ettől szükségszerűen függ az, hogy a kálitrágyázás révén termésemelkedést, minőségjavulást elérhettek-e. Egy bizonyos maximum elérése, illetőleg megközelítése a cél, amely természetszerűen annál jövedelmezőbb, minél távolabb áll a kiindulási pont a céltól és annál kevésbbé kifizetődő, minél közelebb esik a két pont egymáshoz. (Bár éppen a kálinál a termésfokozó mennyiségnél jóval nagyobb mennyiség is javítja a termlvény minőségét, de ez a gyakorlatban csak bizonyos határig jövedelmező.) Így pl. Surányi az általa ismertetett kísérleteknél 73%-os kálihatást talált, olyan helyen, ahol a kísérletek nem kálira igényesnek talált talajokon állíttattak be, hanem ott, ahol azokat végezni a gazdák szívesek voltak. Meg vagyok győződve arról, hogy kálira igényes talajokon a kísérletek 100% os hatást eredményeztek volna, és az átlag jövedelemtöbblet a káli javára a közölt 780 pengőnél magasabb lett volna. De éppen ez a körülmény teszi érdekessé a Surányi által közölt adatokat és világít rá a kálitrágyázás és a vele való kísérletezés fontosságára, mert látjuk belőlük, hogy személy-, illetőleg talajválogatás nélkül ajánlatos a kálitrágyát élhetetlen és káliigényes növényeink alá kipróbálni, mert nagy a valószínűség arra, hogy azok azt meg fogják hálálni. Mennyivel inkább áll ez a kálira igényes talajokra, amelyek a most használatos laboratóriumi vizsgálati módszerekkel kálra igényeseknek találtattak. Ha a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara talajtani intézetében (működési terület: Pest, Csongrád, Csanád és az alsó egyesített megyék) 1928 december 31-ig megvizsgált talajminták statisztikáját nézzük, úgy az 5062. minta elemzési eredményéből a következő kép tárul elénk. 100 közüt A minták származási helye :k fikra igényes: Cegléd feletti homokos talajok... 42'1 U 11 között 30-5 Cegléd—Kiskunfélegyháza közötti homokos talajok... 46'4 Kalocsa—Kunszentmiklós körüli kötött talajok 17'9 Bajavidéki kötött talajok 26'0 Kiskunfélegyháza alatti homokos talajok 36'4 Kelet pestmegyei és csongrádmegyei kötött talajok 22-3 Csanádmegyei kötött talajok — 23'2 4) Cikkíró ebbeli nézetét nem osztom, amint azt e cikkre vonatkozó megjegyzéseimnek a „Köztelek" legközelebbi számában megkezdődő közléseiben kifejteni fogom. Rovatvezető. 1) L. ..Köztelek" 1929. évi 55—56 sz. 1223. old. Szerk. 2) E kép megalkotásához nemcsak más országban, de hazánkban is található elég anyag. Rovatvezető. 1) L. Szolnoki Imre: Mire kell a káli? „Köztelek" 1929. 59—60. sz., 1307. old. Szerk. 1785