Köztelek – 1930. 1-50. szám

1930-05-08 / 37. szám

XL. évfolyam. Budapest, 1930 május 8. 37. (3488.) szám. KÖZTELEK KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI LAP. AZ ORSZÁGOS MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. OMGE évi tagsági dij: Földbirtokosok, bér­lők és uradalmak 200 holdig E 500 P­L. '-2 1000 pf _ ... 2000 u _ ._ 3000 120 ezen felül 150 15 pengő 80 „ 60 „ 90 „ Részvénytársaságok, szövetkezetek, vállalatok 90 % Egyéb tagok részére évi tagdíj 10 „ Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület tulajdona. Az egyesületi tanács felügyelete alatt. • szerkesztésért és kiadásért felelős: Buday Barna főszerkesztő. Szerkesztő: Bothmeyer Imre. Szerkesztőség: Budapest, IX., KSztelek­ u. 8. Telefon: Aut. 866—01. Kiadóhivatal: Budapest, IX., Üllői­ út 25. Telefon: Aut. 899—32. Eliifizetési árak • a II. kir. földmű­velésügyi minisztérium által időnkint ki­adott „Rádlós gazdasági előadások" cimű­­Szettel együtt OHGE.tagoknak­­ Kegyed évre 15 pengő Fél évre 11 ., Egész évre— 80 a Romániába: Kegyed évre— — 860 lej Fél évre 660 M Egész évre 1800 „ Előfizetéseket Romániából ki­zárólagos képviselünk: Hegedűs hirlapiroda, Oradea-Mare (Nagyvárad) vesz fel. EUtfizetőknek : Hegyed évre 10 pengi Fél évre IS „ Egész évre 83 ,, IntellMTMba: Kegyed évre 180 dinár Fél évre 880 „ Egész évre— 400 ,­ Előfizetést elfogad bármely Jugoszláviai hirlapiroda és könyvkereskedés. TARTALOM: A villamosenergia-törvényjavaslat. (Slobhneyer Imre.) Gondolatok a búzaválság megoldásáról. (Teleki Béla gróf­.) Burgonya műtrágyázás­ kísérletek 1929-ben. (vitéz K. Takács Gyula.) Háziállatok mesterséges termékenyítése. (—y—) A termesztendő növények megválasztása. (Ilulin István.) Könyvismertetés. A rozs világpiaci helyzete. (Fischer József dr.) Az 1929. évi termésű cukorrépa prémiumának elszámo­lása a londoni cukorjegyzés szerint. Vegyes közlemények. Tőzsde, kereskedelem. Szerkesztői üzenetek. AZ OMGE KÖZLEMÉNYEI. Gyakoroltató számtartási tanfolyam a Köztelken. Az OMGE üzemi és számtartási osztálya a mező­gazdasági számtartás, illetve a gazdasági könyvek vezetésének, zárszámadások, mérlegek elkészítésének gyakorlati elsajátítása céljából gyakoroltató tanfolya­mot rendez a Köztelken. A tanfolyam 1930. évi május hó 26-án kezdődik és május hó 28-án végződik. Gyakorlati órák: dél­előtt 10—1-ig és délután 4—6-ig lesznek. Minthogy a tanfolyamon mindenkivel egyénenként kívánunk foglalkozni, a tanfolyamra csak korlátolt számú hallgatót veszünk fel. Kérjük az érdeklődőket, hogy minél előbb jelent­kezzenek az OMGE titkári hivatalánál, a részvételi díjnak, 40 pengőnek az OMGE pénztárába (Buda­pest, IX., Köztelek­ utca 8.) való egyidejű beküldése mellett, mert a felvételnél a jelentkezés sorrendje lesz mérvadó. Igazgató: A villamosenergia-törvényjavaslat. Elsőrendű közgazdasági érdek a fogyasztóknak és különböző üzemeknek olcsóbb villamossági erővel való ellátása és a rendelkezésre álló energia­források megfelelő feltárása. Ezeknek a jelentős céloknak a megvalósítása lebegett a kereskedelmi kormányzat előtt, amidőn elkészítette a valamos­energia fejlesztéséről, vezetéséről és szolgáltatásáról szóló törvényjavaslatot, amelynek lényege az, hogy fel akarja állítani országszerte az engedélyhez kö­tött áramfejlesztő telepeket és azok elosztó hálózatát. Ez után óhajtja a kormány az olcsó villamoserő szolgáltatását törvényes szabályozás keretei között megvalósítani. A kereskedelmi kormány a törvényjavaslatnak a parlamentben való tárgyalása előtt megkül­dötte a tervezetet véleményadás végett a külön­böző érdekképviseleteknek. Az OMGE műszaki szakosztálya két utóbbi gyűlésén foglalkozott a tör­vényjavaslattal és azt a legnagyobb részletességgel pontonként letárgyalta. Lapunk szűkre szabott keretei miatt a törvényjavaslatot — amely 14 fejezetben és 75 §-ban tárgyalja ezt a kérdést — teljes egészében nem közölhetjük. Le kívánjuk szögezni azonban azokat az aggodalmakat és kívánságokat, amelyek a mezőgazdaság részéről a törvényjavaslattal szem­ben felhozhatók s amelynek mérlegelését és teljesí­tését az OMGE felterjesztésben kérte a kereskedelem­ügyi kormánytól. Kétségtelen, hogy az úgynevezett községközi veze­tékek, amelyek a fennálló jogszabályok szerint enge­délyhez kötve nincsenek és csupán építési engedélyt igényelnek, rendezendők volnának abból a szem­pontból, hogy egy természetes monopólium tulajdo­nosa ellátási kötelezettséggel terheltessék. Jelentős közgazdasági érdek ma már az olcsó villamoserő­vel való ellátásnak a kérdése. Ezt a nagyjelentőségű kérdést méltányolja és elismeri a mezőgazdaság; a törvényjavaslat intenciója igen szép, de — tekintve a mai nehéz köz- és mezőgazdasági helyzetet — a tör­vényjavaslatot jelenleg sürgősen szükségesnek nem tartja. Megállapítható, hogy a törvényjavaslat a keres­kedelemügyi kormánynak mindenhatóságot biz­tosít a villamos üzem első téglájának letételétől az utolsó villanykörte felgyújtásáig. Ezzel szemben a törvényjavaslatnak egyik nagy hiánya az, hogy nem biztosítja megfelelő módon a mezőgazdasági érde­kek hivatalos képviselőjének, a földművelésügyi mi­niszternek a mezőgazdasági területek igénybevételé­nél, továbbá az áramszolgáltatás gyakorlati intézé­sénél a mezőgazdasági szempontból feltétlenül kivált natos hozzászólási jogot. A mezőgazdaság szempontjából a törvényjavaslat nem domborítja ki eléggé a mezőgazdasági érde­keknek kötelességszerű megvédését és ezért a ja­vaslat több pontja igen sérelmes a mezőgazda­ságra. A törvényjavaslatnak egész szelleme olyan, mintha a mezőgazdaság áramszolgáltatási igénye és saját használatra létesített telepek felállítása másodrendű kérdés lenne. Egyes pontok erősen belenyúlnak a magántulajdonba, ezzel szemben a javaslat nem nyújt megfelelő és teljes mértékű kár­talanítást az igénybe vett területek tulajdonosainak. A javaslat nem veszi tekintetbe azt, hogy mezőgazda­ságilag művelt területek igénybevétele esetében az áramvezetékek állandóan zavarják a munka folyto­nosságának lehetőségét, évenként visszatérő károkat okoznak , ezért a törvényjavaslat nem nyújt oly mér­tékű kártalanítást, amilyent a mezőgazdaság joggal kívánhat. A törvényjavaslat tárgyalásánál a gazdák részéről a legnagyobb elégedetlenséget a kártalaní­tás kérdésének a javaslatban lefektetett módozatai keltették. A kártalanítás kérdéséről, illetve a kisajá­tításról a törvényjavaslat 23. §-a intézkedik, amely kimondja, hogy közhasználati villamosmű létesítése, kibővítése vagy átalakítása végett az 1881: XLI. tör­vénycikkben szabályozott kisajátításnak van helye az 1907 : III. törvénycikk 8. §-ának első és harmadik bekezdésében meghatározott célokra és az o£t meg­jelölt korlátok között, továbbá magántulajdonban álló ingatlanokra is, az átalakító- és kapcsolóberen­dezések létesítése, végül az üzemvitelére szükséges és másként el nem helyezhető személyzet lakóhelyé­nek létesítése céljából. Igaz, ez a paragrafus az igénybevett terület tulajdonosának a kisajátítási tör­vény értelmében bizonyos kártalanítást nyújt, azon­ban ez a kártalanítás nem teljes mértékű, mert hisz egy bizonyos területen áthaladó vezeték nemcsak a vezeték felállításához szükséges területet veszi igénybe és annak értékét csökkenti jelentékenyen, hanem a művelés folytonosságát is állandóan zavarja, továbbá a vezetékeknek és az ezzel kapcsolatos épít­ményeknek az ellenőrzése is állandóan visszatérő ká­rokat okoz a mezőgazdaságnak. Ezek a szempontok feltétlenül mérlegelés tárgyává teendők. Igen sérelmes a törvényjavaslatnak 24. §-a, mert ez a használati szolgalom és az építményjog ala­pításának lehetőségét akarja törvényerőre emelni. Az ezekért nyújtott és a javaslatban lefektetett kártérítés igen csekély, mert eszerint a használati szolgalom fejé­ben évi járadékot kell fizetni és ezt az elfoglalt helyisé­gekért, vagy helyiségrészért elérhető bérösszeg értéké­hez képest kell megállapítani. Az építményjog esetében építménybér helyett megváltási összeget lehet meg­állapítani, azonban a javaslat szerint ez az összeg nem haladhatja meg az elfoglalt telekrész forgalmi értékének és annak az értékcsökkenésnek az össze­gét, amely az egész telep megművelésének nehezebbé válása folytán áll elő. A használati szolgalom, vagy építményjog alkalmazása esetében a törvényjavaslat nem nyújt megfelelő kártalanítást, hanem csak csekély, a kárnak és értékcsökkenésnek meg nem felelő kár­térítést biztosít. A mezőgazdaság szempontjából kívánatos lenne ezeknek a pontoknak olyan módon való megváltoz­tatása, hogy a magas feszültségű vezetékek lehető­leg olyan módon építendők ki, hogy gazdaságilag nem műveit területeken, vagy a müveit területek szélén haladjanak, amennyiben pedig az oszlopok gazdaságilag műveit területeken (szántóföld, rét, kert, szőlő, telekrész, erdő stb.) helyeztetnek el, kisajátí­tandók és a kisajátítás alkalmával teljes mérték­ben felbecsülendők mindazok a direkt és indi­rekt, állandóan és évenként visszatérő károk, amelyek a művelést és termelést is érik. Ugyan­ilyen beszámítás alá esnének a mezőgazdaság kívánságai szerint mindazok a létesítmények, ame­lyek a villamos energia termeléséhez, elosztásához és az üzem fenntartásához szükségesek és igénybe­vételnek, valamint azok is, amelyek általában a vezetékberendezés tartozékainak tekintendők. Az így előálló kárösszeg 6%-kal tőkésítve fizettessék ki a föld- kőbányai bizományi sertéshizlaló-terepü­n beállított sorárat ses®téselí!ie© rendkívül előnyös kölcsönt folyásig a takarmányt és az összes hizlalási költséget előlegezi ! Tájékoztató iratokat, ismertetőf­üzetet és bejelentőlapokat megküldi a Magyar MEZŐGAZDÁK Szövetkezete ír Budapest-Kőbánya, X., Szállás­ utca 20-22. Telefon a József 392-14 vagy a központ: Budapest, X., Alkotmányida 29. Hiai számunk 12 oldal E szám ára 40 fillér

Next