Köztelek – 1930. 1-50. szám

1930-06-15 / 47-48. szám

47—48. SZÁM 40-IK ÉVFOLYAM. KÖZTELEK, 1930 JUNIUS 15. Hevesmegyei Gazdasági Egyesület. Elnök : Borhy György cs. és kir. asztalnok, máltai lovag, felsőházi tag, földbirtokos, 1927 (1903-tól alelnök). Örökös diszelnök : poroszlói Graefl Jenő országgy. képviselő, földbirtokos, 1927. Alelnökök : kövesszarvi és gosztonyi Gosztony Andor és telekesi Györffy Kálmán földbirtokos. Titkár: enderédi Balogh István, 1928. Hódmezővásárhelyi Gazdasági Egyesület. Elnök : Lázár Dezső m. kir. gazd. főtanácsos, földbirtokos, 1920. Alelnökök: Balog Sándor földbirtokos, 1917. Greguss Máté m. kir. gazdasági tanácsos, földbirtokos, 1924, ifj. Lázár Lajos földbirtokos, 1927. ^ Titkár: Takács Sámuel, 1921. Jásznagykunszolnokvármegyei Gazdasági Egyesület. Elnök : Kuszka István dr. ny. főispán, földbirtokos, 1929 (1911-től alelnök). Alelnökök : almási Szalay János m. kir. gazd. főtanácsos, földbirtokos, 1907, Széchenyi Baghy Gyula m. kir. gazd. főtanácsos, földbirtokos, 1927, Kiss Ernő dr. felsőházi tag, ügyvéd, földbirtokos, 1929. Igazgató: almási Szalay Pál, 1920. Titkár : taktaszadai Zábránszky György, 1920. Kecskeméti Gazdasági Egyesület: Elnök : Kiss János dr. ny. kúriai biró, földbirtokos, 1925. Alelnökök : Nagy Mihály dr. földbirtokos, 1920, Gyenes János földbirtokos, 1920. Vaja Béla dr., a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara h. igazgatója, 1925. Ügyvezető titkár: Márialaky Kálmán ny. gazd. tanár, 1922. Komáromvármegyei Gazdasági Egyesület. Elnök : Huszár Aladár főispán, földbirtokos, 1929. Alelnökök : Major László magánzó, 1882. Ghyczy Elemér földbirtokos, felsőházi tag, 1929. Titkár: Danilovits Gyula ny. járásbiró, 1929. Mosonvármegyei Gazdasági Egyesület. Elnök : Bánvárth Sándor m. kir. gazd. főtanácsos, gazd. akad. igazgató, 1924 (1901-től az egyesület titkára, 1921-től igazgatója). Ügyvezető titkár : vitéz Bittera Miklós dr. m. kir. gazd. főtanácsos, gazd. akad. r. és egyet. m. tanár, 1921 (meg­előzően s. titkár és 1918-ban a Pozsonyvármegyei Gazdasági Egyesület titkára). Nógrád-Hontvármegyei Gazdasági Egyesület. Elnök : Mailáth I. Géza gróf ny. főispán, felsőházi tag, földbirtokos, 1906. Ügyvezető alelnök : Hanzély Gyula m. kir. gazd. főtanácsos, 1924 (1902-től alelnök). Alelnökök : Baross József alispán, földbirtokos, 1924. Driichsler János ny. igazgató-tanító, malomtulajdonos, 1920. Titkár : Gellén Aladár m. kir. gazd. tanácsos, bérlő, 1916. Másodtitkár: Rainerstorfer Frigyes ny. krad. tiszttartó, 1922. Gyakornok : Hanzély Pál oki. gazda, 1929. Pest-Pilis-Solt-Kiskunvármegyei Gazdasági Egyesület. Elnök : Teleki József gróf, v. b. t. t., felsőházi tag, föld­birtokos, 1926 (1898-tól alelnök). Alelnökök : Ráday Gedeon gróf ny. belügyminiszter, orszgy. képviselő, földbirtokos, 1917, Agorasztó Tivadar ny. alispán, 1921, Erdélyi Lóránt dr. alispán, 1930. Igazgató : Gaylhoffer István m. kir. gazd. tanácsos, 1920 (1896-tól a Pestmegyei G. E. s. titkára, 1903-tól a Jásznagykun­szolnokmegyei G. E. igazgatója). Titkár : Zsivanovits Béla oki. gazda, 1912, Somogyvármegyei Gazdasági Egyesület. Elnök : saárdi Somssich Miklós felsőházi tag, földbirtokos, 1923 (megelőzően alelnök). Alelnökök: Jankovich Bésán József gróf, földbirtokos, 1923, Bárány Ferenc jószágfelügyelő, 1923. Igazgató : vitéz Poroszhegyi Károly m. kir. gazd. tanácsos, 1929 (1923-tól titkár). Sopronvármegyei Gazdasági Egyesület . Elnök : Losonczy Elemér földbirtokos, 1921 (1911 óta ig. vál. tag). Alelnökök : Stróbl Imre m. kir. gazd. tanácsos, bérlő, 1928 (1924-től ig. vál. tag). Kirchknopf Mihály m. kir. gazd. taná­csos, kisbirtokos, 1919.­­ Titkár : Rajt Pál okt. gazda, 19­4. Szatmár-Beregvármegyei Gazdasági Egyesület. Diszelnök : Tisza Lajos gróf földbirtokos, 1920. Elnök : Szuhányi Ferenc m. kir. gazd. főtanácsos, orszgy. képviselő, 1920. Alelnökök : id. egri Bónis Károly földbirtokos, 1920, Horváth István m. kir. gazd. főtanácsos, földbirtokos, 1924, Madarassy Géza dr. árvaszéki elnök, földbirtokos, 1924, Péchy Manó felsőházi tag, földbirtokos, 1929. ^Titkár: Szűcs Gyula oki. gazda, 1928. Szabolcsvármegyei Gazdasági Egyesület. Diszelnök: Kállay Miklós dr. kereskedelemügyi állam­titkár, orszgg. képviselő, 1929 (1921-től ügyvezető alelnök). Elnök: Szalánczy Bertalan m. kir. gazd. főtanácsos, föld­birtokos, 1922 (1901-től alelnök). Alelnökök : Jármy Menyhért dr. m. kir. gazd. főtanácsos, földbirtokos, 1922. Dessewffy Aurél gróf földbirtokos, 1927, csicseri Orosz Sándor dr. földbirtokos, 1929. Ügyvezető titkár: Papp Géza oki. gazda, 1924 (1913-tól a Szolnokdobokavármegyei G. E. s. titkára, 1920-ig az Alsó­fejérmegyei G. E. titkára). Szegedi Gazdasági Egyesület: Elnök: Aigner Károly dr. főispán, földbirtokos, 1923. Ügyvezető alelnök : Fodor Jenő m. kir. gazd. főtanácsos, ny. polgármester h. 1928. Alelnökök : Várhelyi József prépost-plébános 1923. Korom Mihály gazd. tanácsos, földbirtokos, 1925. Igazgató : Tar József ny. tanár, 1927. Tolnamegyei Gazdasági Egyesület: Elnök: Fiáth Tibor báró földbirtokos, 1920. Alelnökök : Dőry Frigyes m. kir. gazd. főtanácsos, földbir­tokos, 1924. Dőry László ny. huszárezredes, földbirtokos, 1928. Titkár: John Sándor, 1925 (1913-tól s. titkár). Vasmegyei Gazdasági Egyesület: Elnök: Maróthy László dr. ny . főispán, felsőházi tag, földbirtokos, 1919 (előbb alelnök). Alelnökök: szentmártoni Radó Lajos felsőházi tag, föld­birtokos, 1919. Mását Mihály m. kir. gazd. főtanácsos, jószág­igazgató, 1925. Igazgató : Mását Ernő, 1919. Titkár: Horváth István, 1928. Veszprémvármegyei Gazdasági Egyesület. Elnök: Magyar Károly m. kir. gazd. főtanácsos, volt főispán, 1918 (1908-tól alelnök). Alelnökök: Holitscher Károly m. kir. gazd. főtanácsos, 1918, Jókai-Ihász Miklós dr. orszgy. képviselő, földbirtokos, 1927, Gubicza Ferenc ország. képviselő, kisbirtokos, 1929. Zalavármegyei Gazdasági Egyesület. Elnök : nyirlaki Tarányi Ferenc dr. főispán, földbirtokos, 1919. Alelnökök : révfalusi Szentmihályi Dezső földbirtokos, 1917, egyházasbüki Dervarics Ákos földbirtokos, 1919. Nyáry Kálmán urad. főintéző, földbirtokos, 1919. Titkár : Vida János oki. gazda, 1920 (1913-tól s. titkár). Segédtitkár: Asbóth Károly oki. gazda, 1920. Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesület. Tiszteleti elnök : Széll József főispán. Helyettes elnök : Waldbott Frigyes báró, 1922. Alelnökök : Csajka Endre m. kir. kormányfőtanácsos, 1929. Szén József dr. esperes-plébános, 1929. Mizsák József dr. megyei főjegyző, 1929. Ügyvezető titkár: Illésházy Endre m. kir. gazd. tanácsos, 1919." A negyven éves „Köztelek". Irta: Buday Barna. A fa korát az évgyűrűk árulják el, csakhogy ez hánccsal kendőzi a titkát, mint a hiú asszony ; a lap azonban kérkedni szokott a korával, mert állandóan nyilvántartja az évfolyamait és sokat ad arra, hogy nem mai gyerek. Nincs ok hát letagadni, de nem is lehetne, hogy a „Köztelek" már január elsejével a negyvenedik évfolyamába lépett. A lapoknál szokásos életkorszámítás szerint jubilálhatott volna már januárban. Megvárta azonban, míg az édes­anyja , az OMGE, a századik esztendejét betölti, most aztán együtt ülik meg a születésnapjukat. Negyven év nagy idő, az ember életében a legszebb férfikor. Mi ugyan, akik írjuk a lapot, már úgyszólván valamennyien túl vagyunk rajta, hiszen többen közülünk ott voltak már a „Köztelek" bölcsőjénél, akit —a családias szokás szerint — akár öcsémnek szólíthatnánk. Ámde a lappal nem lehet így komázni, az rögtön nagykorúnak születik, szellemi egyénisége az első naptól kezdve öreg tapasztalatokból alakul ki. A lap éveinek száma csak életképessége mellett bizonyít, egyébként mindegy, milyen idős, mert amint napvilágot lát, nyomban birtokába veheti a kultúrának készen talált értékeit és folytathatja azt, amit mások megkezdtek. Igazában a „Közlelek" is olyan idős, mint az agrárkultúra, azaz maga a nemzet, mert az ezer éven át fejlődött tudás és tapasztalat szól belőle az első nap óta. Ha tehát nem imponálna a mi negyven évünk, azt mondhatnánk, tessék még hozzácsapni egy kis ezer esztendőt, ami az előkészü­letekre kellett, telik a magyar múltból! Mikor az OMGE-hez kerültem, a „Köztelek" még csak a második évében járt. Négyen állottak az OMGE és a „Köztelek" egyesült üzemének élén, mint tisztviselők : Forster, Baross, Rubinek, Szilassy. Forster Géza, aki maga is birtokos volt és hozzá kitűnő gazda, fő gondját arra vetette, hogy az egye­sület szűk portáján rendet teremtsen. Úgy össze voltak akkor kuszálva a dolgok, azt se tudtuk, hány tagunk van. Divatban volt akkor, hogy nem igen szerettek tagsági díjat fizetni; az igaz, a búza ára a termelési költség alá szállott. (Most, negyven év múltán itt van megint a rossz piac is, a divat is.) Forsternek sikerült, rendet csinálni és nagy munkájá­nak haszna messze hatott, mert ezzel reális alapra fektette az egyesület gazdasági életét. A „Közlelek" figyelmét pedig gyakorlati kérdések felé irányította. Mindig arra intett, ne szerelmeskedjünk a mondatok­kal, ne a kifejezések szépségeivel igyekezzünk el­bájolni a közvéleményt, hanem azt a titkot fejtsük meg lehető egyszerűséggel, hogyan juthat a gazda jobb haszonhoz. A szerepek egyébként úgy oszlottak meg, hogy Rubinek lett a vezérkari főnök, Szilassy a rábeszélő, Baross a rohamcsapat. Bizony, egész rohamcsapatot helyettesített Baross Károly azzal a lobogó lelkével, amely egy harc nélkül való napot sem akart ismerni. De fél igazságot sem ismert. Egy­szer Forster egy füzetet nyomott a kezébe. „Olvasd el, nagyon érdekes szakértői nyilatkozatok a tőzsdei határidőüzlet mellett." „No akkor én nem olvasom el — mondotta Baross. Majd bizony alkalmat adok a szakértőknek arra, hogy a meggyőződésemet meg­gyengítsék !" Rubinek már annál inkább megfontolta a mások érveit és pompás fegyvereket tudott belőlük kovácsolni. Ő azonban csak azért harcolt, hogy az alkotó munka útjából elhárítsa az akadályokat, írásaiban nem volt meg az a sodró erő, ami a Baross munkáit jellemezte, de érveit gránitkockákként rakta össze és minden kezébe vett kérdést tovább­fejlesztett , mindig épített és épített. Vele felérő alkotóképes, termékeny elmét alig ismertem. Szilassy Zoltán pedig a gyors áttekintés és az ellenállhatatlan magyarázatok mestere volt. Ők voltak a „Köztelek" első garnitúrája és együttvéve azt jelentették az agrárközéletben, amit a tésztában az élesztő. Visszatekintve a messze múltba, ott látok még egy szőke fiatalembert is, akit minden érdekel, aki mindent elolvas, mindent feljegyez. Ez volt Fálbert Alajos. Fáradhatatlan lelkesedéssel csinálta a jegy­­zeteit, arról, hogy mit kellene tenni a fő- és az alkér­désekben. Jegyzetes köteteket tehetnek ki s azoknak a programoknak a végrehajtására, amelyeket össze­állított, kellene még vagy egy század. Nem is kíván­hatnék jobbat magunknak és kedves olvasóinknak, mint hogy adjon az Isten nekünk erőt és időt mind­azoknak a dolgoknak elvégzéséhez, amelyeket Paikert Alajos programba vett. Később érkezett közénk Jeszenszky Pál, akit szer­kesztői, majd ügyvezetői munkakörében a pontosság hősének ismertünk. Nekem úgy rémlett, hogy a Jeszenszky tekintete előtt még a hivatalbeli óra is megszeppent, hogy vájjon elég pontosan mutat-e ? Ifjú tisztviselők olykor késve érkeznek a hivatalukba, tudvalevően igen fontos okok miatt. Ezeknek Jeszenszky azt mondotta, hogy a tisztviselő előtt, a világon semmi sem lehet fontosabb, mint hogy hiva­talában pontosan megjelenjék ; a távozásban azután lehet pontatlan, tudniillik meghosszabbíthatja a munkaidőt. Hiszen munkakészségben nem is volt hiány. Az esti órák is rendszerint az íróasztalainknál találtak ben­nünket. Tanulmányokon, akciókon törtük a fejünket és gondolatainkat továbbfűztük gyakori társas­vacsoráinkon, aféle kis közvélemény-asztalnál, ahol Baross, Rubinek, Szilárd Ferenc ablakokat rezgető hangon suttogták el, hogy mit is akarnak az agráriusok. Annyi tűzzel, amennyi bennünk volt, egy országot fel lehetett volna gyújtani, de ők csak magukat égették el. A „Köztelek" kezdettől fogva két feladatot szolgált. Egyik az, hogy propagandát csinált az OMGE moz­galmainak és ismertette azok eredményeit. Ez a szerkesztőség dolga volt. Másik feladatköre a mező­gazdasági szakismeretek terjesztése. Ehhez a mun­kához a lap segítségül hívta a szakmájukban leg­jelesebb férfiakat, akiket mint főmunkatársakat a szakrovatai élére állított. Az ő kezükbe jutott minden természete szerint rovatukhoz tartozó cikk vagy kérdés s az ő ellenőrzésük és tekintélyük volt a biz­tosíték arra, hogy a lap hasábjain megjelenő köz­lemények és a kérdésekre adott válaszok szakszerű szempontból megfelelők. Ez a rendszer olyan jól bevált, hogy mindvégig fenntartottuk, de a szakismere­tek specializálódásához képest természetesen állan­dóan fejlesztettük is. Meginduláskor tizenkét rovat­vezetőnk volt, ezek : Cserháti Sándor, Döhrmann Henrik (Kiss Mihály néven), Hutyra Ferenc, Kvassay Jenő, Kiss István, Lázár Pál, Landgráf János, Lieber­mann Leó, Mezey Gyula, Pirkner János, Szilárd Ferenc. A tizenkettő közül — Isten segítségével — ketten tartottak ki a mai napig: Hutyra Ferenc és Landgráf János. Régi főmunkatársaink közül felemlítem még Angyal Dezső, Cselkó István, Földes János, Gelléri Mór, Hensch Árpád, Horváth Géza, Jablonowski József, Kerpely Kálmán, Linhardt György, Monostory Károly, Nagy Vince, Rodiczky Jenő, Sporzun Pál, Serbán János, Zalka Zsigmond és Újhelyi Imre nevét. Ezek a nevek, köztük megannyi ragyogó, eltűntek már a „Köztelek" rovatainak éléről, kivéve az egy Kerpely Kálmánt, aki m­a is rovatvezetőnk. Külön üdvözlet illeti meg ma is működő ősi rovatvezetőnket a jubileum alkal­mából, az elköltözötteket pedig mély meghajlás. Ma a „Köztelek" állandó rovatainak száma huszon­nyolc, vezetői jórészt tanítványai a régieknek, de már maguk is szakmájuk elismert mesterei. Ezeknek a főmunkatársainknak az érdeme, hogy a „Köztelek" szakkérdésben megfellebbezhetetlen tekintéllyé vált. Mondhatom, ha ma alapítanánk meg a „Köztelek"-tt, pontosan azon a módon kellene ezt tennünk, ahogyan negyven évvel ezelőtt megszervezték. Ha visszaidézem a régmúlt idők emlékét, úgy látom, a „Köztelek" kétféle hadat viselt, egyiket a rossz osztó igazság, a másikat a közönség közömbössége ellen. Akkor a kormánypolitikában és a parlamentben a mezőgazdasági érdekeket nagyon kevés figyelemben részesítették. A gazdasági szabadelvűség korát éltük, amely a versengő érdekek érvényesítését erőmérkőzés kérdésévé tette, ami elvnek igen szépen festett. Csakhogy a mezőgazdaság szervezetlensége miatt nem tudta mérlegre venni a súlyát ott, ahol a köz­kérdések sorsa eldől, mert a mi gazdáink inkább köz­jogi politikában és pártpolitikai harcokban jeleskedtek és csak azzal törődtek minél kevesebbet, amiből élniök kell. Ezzel szemben a jól szervezett ipari és kereskedelmi érdekeltség a végrehajtó hatalomban nagyobb befolyásra jutott, minélfogva igen gyakran az úgynevezett merkantil érdekek jutottak érvényre, a mezőgazdasági szempontok háttérbe tolásával. Ezzel a merkantilis irányzattal szemben alakult ki a Közteleken az agrárirányzat, amely azt jelentette, hogy a közgazdasági politikának elsősorban a mező­gazdasági érdekekhez kell igazodnia, mert a nemzet zöme végül mégis a földből él. Megindult tehát a Dávidok harca a filiszteusok ellen. Ez a hadviselés volt a „Köztelek" fő gondja, amíg csak az agrárpolitika polgárjogot nem nyert. Nem kevés munkát adott emellett a gazdaközönség érdeklődésének felébresztése sem, sőt éppen azoknak a munkája bizonyult a leg­nehezebbnek, akik a gazdákat megszervezni és közös védelembe állítani igyekeztek. A „Köztelek" riasztó 901

Next