Köztelek – 1933. 1-52. szám

1933-01-22 / 07-08 szám

58 A kukoricacsutka, mint mezőgazdaságunk m­o­tor-h­a­j­t­óa­n­y­a­ga. ii. A Technológiai Intézetben végzett kísérleteink eredményei szerint egy kb. 15—20 lóerejű gázmotor invert-generátorral óralóerőnként kereken 1­25 kg csutkát fogyasztott. Méréseink szerint a nagyobb kompresszióval dolgozó motor 1 kg fát fogyaszt, nyilvánvaló, hogy csutkából sem fog többet fogyasz­tani. Emellett a gáz eléggé kátránymentesnek mutatkozott, kísérleti próbáink alatt a kátrány zavaró hatását alig tapsza­laltuk. Hátrányos gáz csakis olyan körülmények között kelet­kezett, amelyeket arra való szerkezetekben és megfelelő kezeléssel biztosan el lehet kerülni. Hasonló tapasztalatokra tett szert Komlóssy János dőly­patlani földbirtokos is, aki immár évek óta hajtja a darálóját csutkagázzal és a kátránnyal semmi baja nincsen. Komlóssy János hosszas tanulmányozás, gyakorlati megfigyelések alap­ján maga alakította ki generátorát és gáztisztító berendezését. Módomban volt ezt a berendezést teljes vizsgálat alá venni és ezek a vizsgálatok is beigazolták, hogy arra való generátor­ban csutkából, kukoricaszárból, gyakorlati értelemben véve eléggé kátránymentes gázt lehet előállítani. De ugyanezt bizonyítja az a számos fatüzelésű invert-generátor is, amelye­ket vámőrlő malmaink és egyes ipartelepeink is ma már álta­lánosan használnak. Bizonyosra vehetjük tehát, hogy speciáli­san kialakított ilyen rendszerű generátorokkal a gyakorlati céloknak teljesen megfelelő kátránymentes gázt lehet elő­állítani. Hasonlítsuk össze ennek alapján a csutkából nyerhető motoros hatóerő tüzelőszerköltségét az egyéb kombinációba vehető motorok tüzelőszerköltségével. Az I. táblázatunkban a csutka értékét métermázsánként 2-3 pengőben vettük fel. De akárhogyan becsüljük is, a fenti táblázatos összeállításunk világosan mutatja, hogy a legolcsóbb hajtóerőt kétségtelenül a csutka és a mezőgazdaság egyéb hulladékai szolgáltatják. A kérdés veleje azonban az, hogy a csutkával a mezőgazda­ság hajtóerőszükséglete milyen mértékben fedezhető. Szám­szerűen, lóerőórákban kifejezve mennyi az a munka, amit a mezőgazdaság az évenkint termelt csutkájától várhat. Statisztikánk szerint Magyarországnak kereken 10 millió kat. hold szántóföldjéből kereken 2 millió kat. hold van kukoricával beültetve. Átlagos viszonyokkal akarván számolni, vegyük fel, hogy egy 500 kat. holdas gazdaságban a művelt területnek 20%-a, tehát 100 kat. hold kukorica. Nem túlo­zunk, ha kat. holdankint 20 q száraz csöves tengeritermést feltételezünk, ennek mintegy %-e szem, %-e pedig lehet a csutka. Kat. holdankint tehát 5 q, végeredményben az 500 holdas birtokon kereken 50.000 kg csutkára lehet számítani. Az 1 óralóerő munkára 1-25 kg csutka kell. De a fel­sűtésekre számítsunk rá még 20 %-ot és így számoljunk óra­lóerőnkint 1­5 kg-mal. Ilyenképpen ezen az 500 kat. holdas birtokon termelt 50,000 kg csutka kereken 33,000 óralóerő munka előállítására volna elegendő. Ez azt jelenti, hogy az év 300 munkanapján egy 10 lóerejű motor, teljes terheléssel, naponkint 10 órán át dolgozhatna. Lássuk ezzel szemben, hogy egy 500 kat. holdas birtoknak évenkint kb. mennyi motoros munkára lehet szüksége és hogy a csutka ebből mennyit tudna ellátni. A termelt csutka képviselte munka 33,000 HP. Cséplésre kell 16 HP 16 nap, napi 15 óra. 4,000 „ Takarmányelőkészítés, vízszolgáltatás stb. 200 munkanapon 4 óra, 5 HP 4,000 „ Marad szántásra 25,000 „ Minthogy 1 kat. hold felszántására átlagosan körülbelül 50 HPó kell, ezzel a 25,000 HPó-val fel lehet szántani mintegy 500 holdat. Ennyi gépi szántásra a például vett 500 kat. holdas birtoknak szüksége nincs is. Azok megnyugtatására, akiknek talán kételyeik volnának számításaim realitása iránt és kétségbe vonnák azt, hogy a birtokon mellékterményként nyert kukoricacsutka a birtok összes hajtóerőszükségletének ellátására elegendő, hozzá­fűzhetem, hogy a csutkán kívül a kukoricaszár vastaga, a marhák által lerágott száraz szárai is használhatók invert­generátorokban és ennek a mennyisége legalább is ugyan­annyi, mint a csutkáé. Végeredményben a fent megadott 33.000 HPO munkát akár meg is lehet duplázni. Mindezeket abban foglalhatjuk össze, hogy egy átlagos birtok csutkahozama bőségesen fedezheti a birtok összes motoros munkaszükségletét. Ez nem kevesebbet jelent, minthogy a magyar mezőgazda­ságnak, amennyiben invert generátorüzemre be tudna ren­dezkedni, motoros munkaszükségletének ellátására benzinre petróleumra, nyersolajra szüksége nem volna. De éppen úgy feleslegessé válhatnék motorcélokra a kőszén és a tűzifa is, végül megszabadulhatna a gazda attól a kényszertől is, hogy szalmájának egy részét lokomobiltüzelésre pocsékolja el. E megállapításnak rendkívüli mezőgazdasági, de egyben első pillanatra át sem tekinthető általános közgazdasági jelentő­séget kell tulaj­donítanunk. Ilyen olcsó tüzelőszerköltséggel dolgozó hajtóerővel, ami körülbelül egyhatodrésze a gőzlokomobil, egynegyede a­ benzinmotor és körülbelül fele a faszéntüzelésű generátor­gázmotor tüzelőszerköltségének, a mezőgazdálkodást nagy technikai előnyökhöz juttathatja. Állatállományát az igavonók helyett a haszonállattartás irányában fejlesztheti ki. Olyan termelési ágakat vehet kombinációba, amelyeket eddig a hajtóerő drágasága miatt nem kultiválhatott. Olcsóbbá teheti az öntözést, a tógazdaságot és általában mindazokat a művelési ágakat, amelyekben a hajtóerőnek nagyobb szerepe van. Minthogy a csutka helyben van és minden időben magán a birtokon készen rendelkezésre áll, a gazdálkodás függetlenít­heti magát a kereskedelemtől, a hitelügyi nehézségektől, a kamatterhektől és mindazoktól a nehézségektől, amelyek a benzin beszerzésével eddig jártak. Azzal a kérdéssel, hogy az ásványolajok behozatala kínzó szükségességének lényeges csökkentése ebben a vámháborús közgazdaságunkban mit jelentene, ezúttal nem is foglalkozom. Azonban számolnunk kell azzal is, hogy a csutka a mező­gazdaságban eddig is értéket jelentett, amennyiben helyenként egy kisebb részét a csöves termék megdarálásával feltakar­mányozták s a többi a házitüzelésben felhasználva, a tűzifa­szükséglet egy részét fedezte. Ha ezután a csutkát, vagy legalább is annak egy jelentékenyebb részét motorhajtásra akarjuk felhasználni, úgy a házitüzelésben hiány fog beállani, amelyet bizonyára vásárolt fával vagy szénnel pótolni kell. E kérdés fordulópontja az, hogy a gőzlokomobil fűtésére négyszer-hatszor annyi tűzifa vagy szén kell, mint ugyanannyi munka elvégzésére invert­ generátorgázmotorban a csutkából. Ha tehát gőzlokomobil helyett csutkagázmotort állítunk be, a gőzlokomobilnak így megtakarított fájával vagy szenével négyszer-hatszor annyi meleget termelhetünk a házitüzelésben, mint a hajtóerőre elvont csutkával. A különbség ott van, hogy a gőzlokomobilban a szén és a fa igen rossz, ellenben a csutka az invert-generátorban igen jó hatásfokkal érvényesül. Viszont a házitüzelésben a szenet lehet — arra való tüzelő­berendezésekben, különösen pedig helyes tüzelési módokkal — jobb hatásfokkal eltüze­li, mint a csutkát. Itten is rá kell mutatnom, hogy a mezőgazdálkodás házi­tüzelése, különösen ebben a teljes dekonjunktúrában, gazda­sági okokból a legalaposabb technikai okszerűsítésre szorul, mert e téren a tüzelőszerekkel ősidőktől fogva szertelen tékozlás folyik. A munkátlan magánmérnökök e területen értékes tevékenységet fejthetnének ki. IV. A tennivalók programja. A végső cél : a mezőgazdálkodás motoros hajtóerő-szükség­letét a megváltozott gazdasági helyzet követelményeinek megfelelően a drága külföldi anyagok helyett saját termelésű, olcsóbb anyagokkal jól ellátni. A korszerű hajtóerőellátás alapjának az invert-generátort, az ebben elgázosítandó kukorica­csutkát és egyéb mezőgazdasági termények hulladékait kell tekintenünk. Ezt a korszerűsítést azonban máról-holnapra végrahjatani nem lehet, mert a gazdaságok egyelőre tele vannak le­amortizált szén- és benzinüzemű motorokkal, traktorokkal, a csutka és egyéb hulladékok felhasználására alkalmas géptípusok pedig egyelőre csak elvben vannak meg, a folytonos, akadálytalan üzemre teljesen kész, kiforrott típusokat még ki kell alakítani. Kíséreljük meg e korszerűsítés végrehajtá­sának munkatervét, programjának főbb irányait kitűzni. A kormányzattól, az állami közigazgatástól többet ne várjunk, mint amit — ha szerény keretek között is — eddig is megtett. Nevezetesen azt, hogy a kísérletügyi intézményeivel e kérdést tanulmányoztatj­a, e kísérleti vizsgálatainak értékes eredményeit ugy a gépgyártásnak, mint magának a mező­gazdálkodásnak rendelkezésére bocsátja. E kutató kísérleti vizsgálatokat azonban, miként Krizmanits Ferenc m. kir. erdőmérnök az Erdészeti Lapok 1932. évi 3. füzetében megjelent értékes cikkében már jelezte, szélesebb alapokon ki kell terjeszteni annak tisztázására is, hogy mely fanemek azok, amelyektől úgy technikai, mint financiális szempontokból is a legjobb eredményeket lehet várni. Erre azért van szükség, hogy az erdősítési programot ebből a szempontból is helyesen lehessen kitűzni. Állami feladatnak kell tekinteni azt is, hogy a gépkezelők tanfolyamainak tananyaga ebben az értelemben modernizálva megfelelően kiegészíttessék. Végül állami feladatnak tekinteném Somssich Antal grófnak a parlamentben tett ama javaslata végrehajtását is, hogy e kérdések előbbrevitelére megfelelő pályadíj tűzessék ki s az eredmények nyilvános gyakorlati gépbemutatók és a szak­irodalom utján is publikáltassanak. A munka oroszlánrésze kétségen kivül a gépiparon van. Az első lépést, meglevő faszéngázgenerátoroknak invert­generátorokká való átalakítását az ipar már részben végre is hajtotta. Elsősorban a miskolci Szilágyi és Diskont gépgyáros cég munkásságának az eredménye, hogy a faszéngázüzemre berendezkedett vámőrlő malmok gázgenerátorainak immár számottevő részét átalakították, illetve helyettesítették fatüzelésű invert­-generátorokkal. Ezzel a malmok üzemköltsé­geit lényegesen csökkentették és nagymértékben hozzá­járultak a faszénimport visszaszorításához. Hasonlóképpen érdemes munkát végzett e téren a Martos és Herz motorgyáros cégünk is. Annak, hogy a mezőgazdaságban itt-ott található faszéngáz­generátorok csutkatüzelésre alkalmas invert-generátorokká alakíttassanak át, semmiféle technikai nehézsége nincsen. De annak sincsen akadálya, hogy meglevő benzin- és petróleum­motorok, amennyiben nem szántási munkáról, hanem csak hajtóerő-szolgáltatásról, például cséplőgép hajtásáról van szó, még a traktorok és szántógépek ilyen motorai is invert-gene­rátoros gázmotorokká alakíttassanak át. Nem ritka eset, hogy traktorokat a nagy üzemi költségek miatt használaton kívül helyeztek és inkább fogatos erővel szántanak. Azonban a traktort cséplőgéphajtásra szükségből mégis gyakran hasz­nálják, mert a cséplés a nagyobb benzin- vagy petróleum­költséget valahogyan mégis csak elbírja. Ilyen esetekben a traktort invert-generátorral ellátni helyénvaló lehet, mert egy-két cséplés benzinköltségének megtakarításával a gene­rátor beszerzésének költségét valóban könnyen lehet amor­tizálni. Az ilyen átalakítások elhatározásánál azonban meggondo­landó, hogy a jókarban levő benzinmotor kifejtette maximális teljesítményt csutkagázzal elérni nem lehet. Mintegy 20—30% teljesítménycsökkenéssel számolni kell. Traktormotoroknak a cséplés szolgálatában csutkagázzal való táplálása ebben a tekintetben gondot nem igen fog okozni, mert a traktor teljesítőképessége a cséplőgép hajtóerőszükségletéhez képest rendszerint túlzottan nagy szokott lenni. Ez az aggodalom azonban új, különlegesen fa-, vagy csutka­gázüzemre szerkesztett motoroknál tárgytalan. Módunkban volt Brust Dávid textilgyáros cég telepén egy 60 HP Martos és Herz-féle gázmotort tüzetesen megvizsgálni. Ez a gép 12­5 kg/cml legnagyobb kompresszió végnyomása mellett 5­ 5—5­ 9 indikátordiagramközépnyomást adott. Ennek a rendkívül nagy gyakorlati jelentősége abban van, hogy különlegesen fa-, vagy csutkagázra szerkesztett motornak a lökettérfogat egységére vonatkoztatott teljesítménye meg­közelítheti, vagy talán el is érheti a benzinmotor löket­térfogatára vonatkoztatott teljesítményét. Ez azt jelenti, hogy azonos nagyságú, tehát azonos áru fa-, vagy csutka­gázmotor teljesítménye nem lesz sokkal kisebb, mint az ugyanolyan nagyságú benzinmotoré. Ennek a nagyjelentőségű kérdésnek tüzetesebb megvizsgálása programunkban van. A faszéngázmotor-telepeknek invert­ generátorra való átalakítását, vagy pedig benzinmotoroknak csutkagáz üzemre való berendezését sokan olyan egyszerű munkának tartják, amire kisebb gépjavítóműhelyek, sőt magános géplakatosok is mernek vállalkozni és ezt a munkát több-kevesebb sikerrel el is végzik. Természetesen egészen szélsőségesnek, sőt vesze­delmesnek kell minősítenünk azt a könnyelmű és szakszerűtlen felfogást, hogy az invert-generátort akár egy petróleumos hordó egyszerű kifalazásával és kályhacsövekkel való össze­kötésével is lehet csinálni. A fizikai lehetősége utóvgére ennek is megvan, de a gépi üzemnek vannak olyan súlyos követelményei, mint az üzemi biztosság, a tartósság, a gazda­ságosság, amelyeket csakis helyesen megtervezett és arravaló anyagokból, szolid munkával készült szerkezetekkel lehet biztosítani. De azt sem szabad szem előtt téveszteni, hogy a generátorgáz a nagy szénmonoxid-tartalmánál fogva, az emberi szervezetre nézve rendkívül veszedelmes. Súlyos, sőt halálos kimenetelű mérgezésekre könnyen adhat alkalmat. Rossz berendezések avatatlan kezelésével még a tűz és a gázrobbanás veszedelmét is fel lehet idézni. Az ilyen gázmotor­telepeknek már a konstrukciójukkal kell biztosítaniuk azt, hogy gázkiáramlásokat és az ezekből származható mérgezése­ket, úgyszintén tűzeseteket és gázrobbanásokat is szabály­szerű kezeléssel, teljes biztossággal el lehessen kerülni. Kontá­rok összetákolta berendezésektől persze ezt elvárni nem lehet. A MÁV gépgyár Astra gázlokomobil-típusainak ezelőtt 20 évvel nálunk jelentőségük nem volt. A cséplés 2—3 hetes munkaidején a faszén és a benzin árkülönbözetén annyit nem lehetett megtakarítani, hogy a generátor és a tisztítóberendezés ártöbbletjét amortizálni lehetett volna vele. Éppen ezért, ezek a gépek minálunk nem is igen tudtak elterjedni. Azóta sajnos, a benzinkrízis a mezőgazdaságra nézve kiélesedett és úgy látszik azzal kell számolnunk, hogy állandósul. Az Astra gázlokomobilok azonban csutkatüzelésre berendezve, a mai alapjából megváltozott gazdasági helyzetünkben ideális motorai lehetnek a mezőgazdálkodásunknak. Sokkal több és mélyrehatóbb meggondolást igényel a motoros szántásnak csutkaüzemre való átállítása. Ma a benzin-és petróleummotoros traktorok vannak általánosabban elterjedve. Ezeket, mint tisztán hajtóerőt szolgáltató motoro­kat csutkatüzelésű invert generátorral rendszerint fel lehet ugyan szerelni, de mint szántógépek rendeltetésüknek így előreláthatóan nem felelhetnének meg. Az eredetileg benzin­üzemre készült motor, benzin helyett generátorgázzal táplálva, mintegy 25—30%-kal kevesebbet teljesít, mint benzinnel. Ehhez járulna még, hogy a traktor önsúlyát a generátor és a tisztító berendezése jelentékenyen megnövelné és ezzel a traktor a maga továbbítására még több munkát használna fel. A gázüzemre berendezett motor jelentékeny teljesítmény­csökkenését a kompresszió megnövelésével lehet ugyan mérsékelni, de végeredményben az egész traktor szántó­teljesítménye még így is annyit veszítene, kiszolgálása annyira körülményessé válnék, hogy az ilyen gép nem tudná teljesí­teni azokat a követelményeket, amelyeket ma szántógépektől joggal el lehet várni. De ezenfelül ha a benzin- és petróleum­motoros traktor az ő szertelen kenőolaj-, tartalékalkatrész-és fenntartási költségeivel a mai leesett búzaárak mellett rentabilitását elveszítette, kérdés, hogy ezt még az ingyen tüzelőszer is vissza tudná-e neki adni. Itt úgy látszik, nem marad más hátra, mint a traktort elhagyni és egészen más szántógéprendszert kialakítani. Szerencsére ezt a munkát nem kell élőtről kezdenünk, mert a magyar gépgyártásnak ezen a téren nagy múltja van és drága, de nagyon értékes gyakorlati tapasztalatok állanak rendelkezésére. A MÁV gépgyár már vagy 20 esztendővel ezelőtt kezdett behatóbban foglalkozni a faszéngázmotoros lokomobil, majd szántógép típusainak kialakításával. Faszéngáz-lokomobiljai­val érdemleges eredményeket ért el, amennyiben ezekből a gépekből, főként francia gyarmatokba, számottevő exportja volt. Szántógéptípusaival ellenben, noha ezek kidolgozásának nagy anyagi erővel ment neki, végleges eredményt elérnie nem sikerült. 1917-ben nyilvánosságra hozta a nagy, két­gépes, drótköteles szántógép-garnitúráját, de ez a típus, noha abban az időben a benzinkrízis előszelét már éreztük, életképesnek nem bizonyult. Amikor a Magyar Mérnök és Építész Egylet szántógépvitáján azt a véleményemet fejtettem ki, hogy ez a típus a benzintraktorok versenyét nem fogja állhatni és életképes nem lesz, a gyár ezt a vélemény­nyilvánításomat igen rossz néven vette. Az egyik igazgatója azzal fenyegetett meg, hogy üzletrontás címén a bíróság elé állít. Sajnos, az idők nekem adtak igazat, a gyár faszén­gázmotoros szántógépe magának utat törni nem tudott, hanem ezt az egész területet a benzin- és petróleummotoros traktorok foglalták el. Hasonlóképpen igen komoly és értékes kísérletnek kell tekintenünk a Kund és Herdlicska-féle szántógéptípust is, ha abban az időben tényleges sikert elérni ez sem tudott. A magam részéről ezt a típust — mezőgazdálkodásunk megváltozott mai helyzetében — igen élet- és fejlődésképes típusnak tartom. Jalsoviczky Géza tanár úrnak az a gon­dolata, hogy a helybenálló motor munkáját elektromos átteréssel fordítsa a szántásra, a mai megváltozott viszonyok közepette szintén nyert a jelentőségében. Mindezek a próbálkozások a traktorok előretörése miatt az elmúlt két évtizedben eredménytelenek maradtak. Azóta azonban a gazdasági helyzetünk alapjából megváltozott. A benzinüzem relatív megdrágulása és a csutkaüzem abszolút olcsósága megítélésem szerint indokolttá teszi egy csutka­gázmotoros szántógéprendszer kialakítását. Mindazok a pozitív és negatív értelmű tapasztalatok, az a hatalmas szellemi és tekintélyes anyagi tőke, amelyek az előbb említett munkálatokban benne feküsznek, szilárd alapjai lehetnek eme új szántógéptípus kialakításának. A gépgyártás feladatait tehát a következőkben foglal­hatjuk össze : 1. Meglévő faszéngázmotor-telepek átalakítása fa-, illetve csutkaüzemre. 2. Benzin-, petróleum- és nyersolajmotoroknak csutka­üzemre való berendezése. 3. Csutkaüzemű szántógépberendezés kialakítása. A mezőgazdasági motorok hajtóerő kérdésének előbbre­vitelében a kormányzaton és a gépiparon kívül érdemleges munka vár a magánmérnöki karra is. Ebben az egész kérdés­komplexumban annyi iniciativára van szükség és annyi, többé-kevésbbé súlyos műszaki részletkérdés vár megoldásra. *) Ordódy János miniszteri tanácsosnak, a m. kir. Techno­lógiai és Anyagvizsgáló Intézet igazgatójának előadása az OMGE műszaki szakosztályának gyűlésén. KÖZTELEK, 1933 FEBRUÁR 12. 13—14. SZÁM 43-IK ÉVFOLYAM.

Next