Köztelek – 1933. 1-52. szám
1933-01-22 / 07-08 szám
58 A kukoricacsutka, mint mezőgazdaságunk motor-hajtóanyaga. ii. A Technológiai Intézetben végzett kísérleteink eredményei szerint egy kb. 15—20 lóerejű gázmotor invert-generátorral óralóerőnként kereken 125 kg csutkát fogyasztott. Méréseink szerint a nagyobb kompresszióval dolgozó motor 1 kg fát fogyaszt, nyilvánvaló, hogy csutkából sem fog többet fogyasztani. Emellett a gáz eléggé kátránymentesnek mutatkozott, kísérleti próbáink alatt a kátrány zavaró hatását alig tapszalaltuk. Hátrányos gáz csakis olyan körülmények között keletkezett, amelyeket arra való szerkezetekben és megfelelő kezeléssel biztosan el lehet kerülni. Hasonló tapasztalatokra tett szert Komlóssy János dőlypatlani földbirtokos is, aki immár évek óta hajtja a darálóját csutkagázzal és a kátránnyal semmi baja nincsen. Komlóssy János hosszas tanulmányozás, gyakorlati megfigyelések alapján maga alakította ki generátorát és gáztisztító berendezését. Módomban volt ezt a berendezést teljes vizsgálat alá venni és ezek a vizsgálatok is beigazolták, hogy arra való generátorban csutkából, kukoricaszárból, gyakorlati értelemben véve eléggé kátránymentes gázt lehet előállítani. De ugyanezt bizonyítja az a számos fatüzelésű invert-generátor is, amelyeket vámőrlő malmaink és egyes ipartelepeink is ma már általánosan használnak. Bizonyosra vehetjük tehát, hogy speciálisan kialakított ilyen rendszerű generátorokkal a gyakorlati céloknak teljesen megfelelő kátránymentes gázt lehet előállítani. Hasonlítsuk össze ennek alapján a csutkából nyerhető motoros hatóerő tüzelőszerköltségét az egyéb kombinációba vehető motorok tüzelőszerköltségével. Az I. táblázatunkban a csutka értékét métermázsánként 2-3 pengőben vettük fel. De akárhogyan becsüljük is, a fenti táblázatos összeállításunk világosan mutatja, hogy a legolcsóbb hajtóerőt kétségtelenül a csutka és a mezőgazdaság egyéb hulladékai szolgáltatják. A kérdés veleje azonban az, hogy a csutkával a mezőgazdaság hajtóerőszükséglete milyen mértékben fedezhető. Számszerűen, lóerőórákban kifejezve mennyi az a munka, amit a mezőgazdaság az évenkint termelt csutkájától várhat. Statisztikánk szerint Magyarországnak kereken 10 millió kat. hold szántóföldjéből kereken 2 millió kat. hold van kukoricával beültetve. Átlagos viszonyokkal akarván számolni, vegyük fel, hogy egy 500 kat. holdas gazdaságban a művelt területnek 20%-a, tehát 100 kat. hold kukorica. Nem túlozunk, ha kat. holdankint 20 q száraz csöves tengeritermést feltételezünk, ennek mintegy %-e szem, %-e pedig lehet a csutka. Kat. holdankint tehát 5 q, végeredményben az 500 holdas birtokon kereken 50.000 kg csutkára lehet számítani. Az 1 óralóerő munkára 1-25 kg csutka kell. De a felsűtésekre számítsunk rá még 20 %-ot és így számoljunk óralóerőnkint 15 kg-mal. Ilyenképpen ezen az 500 kat. holdas birtokon termelt 50,000 kg csutka kereken 33,000 óralóerő munka előállítására volna elegendő. Ez azt jelenti, hogy az év 300 munkanapján egy 10 lóerejű motor, teljes terheléssel, naponkint 10 órán át dolgozhatna. Lássuk ezzel szemben, hogy egy 500 kat. holdas birtoknak évenkint kb. mennyi motoros munkára lehet szüksége és hogy a csutka ebből mennyit tudna ellátni. A termelt csutka képviselte munka 33,000 HP. Cséplésre kell 16 HP 16 nap, napi 15 óra. 4,000 „ Takarmányelőkészítés, vízszolgáltatás stb. 200 munkanapon 4 óra, 5 HP 4,000 „ Marad szántásra 25,000 „ Minthogy 1 kat. hold felszántására átlagosan körülbelül 50 HPó kell, ezzel a 25,000 HPó-val fel lehet szántani mintegy 500 holdat. Ennyi gépi szántásra a például vett 500 kat. holdas birtoknak szüksége nincs is. Azok megnyugtatására, akiknek talán kételyeik volnának számításaim realitása iránt és kétségbe vonnák azt, hogy a birtokon mellékterményként nyert kukoricacsutka a birtok összes hajtóerőszükségletének ellátására elegendő, hozzáfűzhetem, hogy a csutkán kívül a kukoricaszár vastaga, a marhák által lerágott száraz szárai is használhatók invertgenerátorokban és ennek a mennyisége legalább is ugyanannyi, mint a csutkáé. Végeredményben a fent megadott 33.000 HPO munkát akár meg is lehet duplázni. Mindezeket abban foglalhatjuk össze, hogy egy átlagos birtok csutkahozama bőségesen fedezheti a birtok összes motoros munkaszükségletét. Ez nem kevesebbet jelent, minthogy a magyar mezőgazdaságnak, amennyiben invert generátorüzemre be tudna rendezkedni, motoros munkaszükségletének ellátására benzinre petróleumra, nyersolajra szüksége nem volna. De éppen úgy feleslegessé válhatnék motorcélokra a kőszén és a tűzifa is, végül megszabadulhatna a gazda attól a kényszertől is, hogy szalmájának egy részét lokomobiltüzelésre pocsékolja el. E megállapításnak rendkívüli mezőgazdasági, de egyben első pillanatra át sem tekinthető általános közgazdasági jelentőséget kell tulajdonítanunk. Ilyen olcsó tüzelőszerköltséggel dolgozó hajtóerővel, ami körülbelül egyhatodrésze a gőzlokomobil, egynegyede a benzinmotor és körülbelül fele a faszéntüzelésű generátorgázmotor tüzelőszerköltségének, a mezőgazdálkodást nagy technikai előnyökhöz juttathatja. Állatállományát az igavonók helyett a haszonállattartás irányában fejlesztheti ki. Olyan termelési ágakat vehet kombinációba, amelyeket eddig a hajtóerő drágasága miatt nem kultiválhatott. Olcsóbbá teheti az öntözést, a tógazdaságot és általában mindazokat a művelési ágakat, amelyekben a hajtóerőnek nagyobb szerepe van. Minthogy a csutka helyben van és minden időben magán a birtokon készen rendelkezésre áll, a gazdálkodás függetlenítheti magát a kereskedelemtől, a hitelügyi nehézségektől, a kamatterhektől és mindazoktól a nehézségektől, amelyek a benzin beszerzésével eddig jártak. Azzal a kérdéssel, hogy az ásványolajok behozatala kínzó szükségességének lényeges csökkentése ebben a vámháborús közgazdaságunkban mit jelentene, ezúttal nem is foglalkozom. Azonban számolnunk kell azzal is, hogy a csutka a mezőgazdaságban eddig is értéket jelentett, amennyiben helyenként egy kisebb részét a csöves termék megdarálásával feltakarmányozták s a többi a házitüzelésben felhasználva, a tűzifaszükséglet egy részét fedezte. Ha ezután a csutkát, vagy legalább is annak egy jelentékenyebb részét motorhajtásra akarjuk felhasználni, úgy a házitüzelésben hiány fog beállani, amelyet bizonyára vásárolt fával vagy szénnel pótolni kell. E kérdés fordulópontja az, hogy a gőzlokomobil fűtésére négyszer-hatszor annyi tűzifa vagy szén kell, mint ugyanannyi munka elvégzésére invert generátorgázmotorban a csutkából. Ha tehát gőzlokomobil helyett csutkagázmotort állítunk be, a gőzlokomobilnak így megtakarított fájával vagy szenével négyszer-hatszor annyi meleget termelhetünk a házitüzelésben, mint a hajtóerőre elvont csutkával. A különbség ott van, hogy a gőzlokomobilban a szén és a fa igen rossz, ellenben a csutka az invert-generátorban igen jó hatásfokkal érvényesül. Viszont a házitüzelésben a szenet lehet — arra való tüzelőberendezésekben, különösen pedig helyes tüzelési módokkal — jobb hatásfokkal eltüzeli, mint a csutkát. Itten is rá kell mutatnom, hogy a mezőgazdálkodás házitüzelése, különösen ebben a teljes dekonjunktúrában, gazdasági okokból a legalaposabb technikai okszerűsítésre szorul, mert e téren a tüzelőszerekkel ősidőktől fogva szertelen tékozlás folyik. A munkátlan magánmérnökök e területen értékes tevékenységet fejthetnének ki. IV. A tennivalók programja. A végső cél : a mezőgazdálkodás motoros hajtóerő-szükségletét a megváltozott gazdasági helyzet követelményeinek megfelelően a drága külföldi anyagok helyett saját termelésű, olcsóbb anyagokkal jól ellátni. A korszerű hajtóerőellátás alapjának az invert-generátort, az ebben elgázosítandó kukoricacsutkát és egyéb mezőgazdasági termények hulladékait kell tekintenünk. Ezt a korszerűsítést azonban máról-holnapra végrahjatani nem lehet, mert a gazdaságok egyelőre tele vannak leamortizált szén- és benzinüzemű motorokkal, traktorokkal, a csutka és egyéb hulladékok felhasználására alkalmas géptípusok pedig egyelőre csak elvben vannak meg, a folytonos, akadálytalan üzemre teljesen kész, kiforrott típusokat még ki kell alakítani. Kíséreljük meg e korszerűsítés végrehajtásának munkatervét, programjának főbb irányait kitűzni. A kormányzattól, az állami közigazgatástól többet ne várjunk, mint amit — ha szerény keretek között is — eddig is megtett. Nevezetesen azt, hogy a kísérletügyi intézményeivel e kérdést tanulmányoztatja, e kísérleti vizsgálatainak értékes eredményeit ugy a gépgyártásnak, mint magának a mezőgazdálkodásnak rendelkezésére bocsátja. E kutató kísérleti vizsgálatokat azonban, miként Krizmanits Ferenc m. kir. erdőmérnök az Erdészeti Lapok 1932. évi 3. füzetében megjelent értékes cikkében már jelezte, szélesebb alapokon ki kell terjeszteni annak tisztázására is, hogy mely fanemek azok, amelyektől úgy technikai, mint financiális szempontokból is a legjobb eredményeket lehet várni. Erre azért van szükség, hogy az erdősítési programot ebből a szempontból is helyesen lehessen kitűzni. Állami feladatnak kell tekinteni azt is, hogy a gépkezelők tanfolyamainak tananyaga ebben az értelemben modernizálva megfelelően kiegészíttessék. Végül állami feladatnak tekinteném Somssich Antal grófnak a parlamentben tett ama javaslata végrehajtását is, hogy e kérdések előbbrevitelére megfelelő pályadíj tűzessék ki s az eredmények nyilvános gyakorlati gépbemutatók és a szakirodalom utján is publikáltassanak. A munka oroszlánrésze kétségen kivül a gépiparon van. Az első lépést, meglevő faszéngázgenerátoroknak invertgenerátorokká való átalakítását az ipar már részben végre is hajtotta. Elsősorban a miskolci Szilágyi és Diskont gépgyáros cég munkásságának az eredménye, hogy a faszéngázüzemre berendezkedett vámőrlő malmok gázgenerátorainak immár számottevő részét átalakították, illetve helyettesítették fatüzelésű invert-generátorokkal. Ezzel a malmok üzemköltségeit lényegesen csökkentették és nagymértékben hozzájárultak a faszénimport visszaszorításához. Hasonlóképpen érdemes munkát végzett e téren a Martos és Herz motorgyáros cégünk is. Annak, hogy a mezőgazdaságban itt-ott található faszéngázgenerátorok csutkatüzelésre alkalmas invert-generátorokká alakíttassanak át, semmiféle technikai nehézsége nincsen. De annak sincsen akadálya, hogy meglevő benzin- és petróleummotorok, amennyiben nem szántási munkáról, hanem csak hajtóerő-szolgáltatásról, például cséplőgép hajtásáról van szó, még a traktorok és szántógépek ilyen motorai is invert-generátoros gázmotorokká alakíttassanak át. Nem ritka eset, hogy traktorokat a nagy üzemi költségek miatt használaton kívül helyeztek és inkább fogatos erővel szántanak. Azonban a traktort cséplőgéphajtásra szükségből mégis gyakran használják, mert a cséplés a nagyobb benzin- vagy petróleumköltséget valahogyan mégis csak elbírja. Ilyen esetekben a traktort invert-generátorral ellátni helyénvaló lehet, mert egy-két cséplés benzinköltségének megtakarításával a generátor beszerzésének költségét valóban könnyen lehet amortizálni. Az ilyen átalakítások elhatározásánál azonban meggondolandó, hogy a jókarban levő benzinmotor kifejtette maximális teljesítményt csutkagázzal elérni nem lehet. Mintegy 20—30% teljesítménycsökkenéssel számolni kell. Traktormotoroknak a cséplés szolgálatában csutkagázzal való táplálása ebben a tekintetben gondot nem igen fog okozni, mert a traktor teljesítőképessége a cséplőgép hajtóerőszükségletéhez képest rendszerint túlzottan nagy szokott lenni. Ez az aggodalom azonban új, különlegesen fa-, vagy csutkagázüzemre szerkesztett motoroknál tárgytalan. Módunkban volt Brust Dávid textilgyáros cég telepén egy 60 HP Martos és Herz-féle gázmotort tüzetesen megvizsgálni. Ez a gép 125 kg/cml legnagyobb kompresszió végnyomása mellett 5 5—5 9 indikátordiagramközépnyomást adott. Ennek a rendkívül nagy gyakorlati jelentősége abban van, hogy különlegesen fa-, vagy csutkagázra szerkesztett motornak a lökettérfogat egységére vonatkoztatott teljesítménye megközelítheti, vagy talán el is érheti a benzinmotor lökettérfogatára vonatkoztatott teljesítményét. Ez azt jelenti, hogy azonos nagyságú, tehát azonos áru fa-, vagy csutkagázmotor teljesítménye nem lesz sokkal kisebb, mint az ugyanolyan nagyságú benzinmotoré. Ennek a nagyjelentőségű kérdésnek tüzetesebb megvizsgálása programunkban van. A faszéngázmotor-telepeknek invert generátorra való átalakítását, vagy pedig benzinmotoroknak csutkagáz üzemre való berendezését sokan olyan egyszerű munkának tartják, amire kisebb gépjavítóműhelyek, sőt magános géplakatosok is mernek vállalkozni és ezt a munkát több-kevesebb sikerrel el is végzik. Természetesen egészen szélsőségesnek, sőt veszedelmesnek kell minősítenünk azt a könnyelmű és szakszerűtlen felfogást, hogy az invert-generátort akár egy petróleumos hordó egyszerű kifalazásával és kályhacsövekkel való összekötésével is lehet csinálni. A fizikai lehetősége utóvgére ennek is megvan, de a gépi üzemnek vannak olyan súlyos követelményei, mint az üzemi biztosság, a tartósság, a gazdaságosság, amelyeket csakis helyesen megtervezett és arravaló anyagokból, szolid munkával készült szerkezetekkel lehet biztosítani. De azt sem szabad szem előtt téveszteni, hogy a generátorgáz a nagy szénmonoxid-tartalmánál fogva, az emberi szervezetre nézve rendkívül veszedelmes. Súlyos, sőt halálos kimenetelű mérgezésekre könnyen adhat alkalmat. Rossz berendezések avatatlan kezelésével még a tűz és a gázrobbanás veszedelmét is fel lehet idézni. Az ilyen gázmotortelepeknek már a konstrukciójukkal kell biztosítaniuk azt, hogy gázkiáramlásokat és az ezekből származható mérgezéseket, úgyszintén tűzeseteket és gázrobbanásokat is szabályszerű kezeléssel, teljes biztossággal el lehessen kerülni. Kontárok összetákolta berendezésektől persze ezt elvárni nem lehet. A MÁV gépgyár Astra gázlokomobil-típusainak ezelőtt 20 évvel nálunk jelentőségük nem volt. A cséplés 2—3 hetes munkaidején a faszén és a benzin árkülönbözetén annyit nem lehetett megtakarítani, hogy a generátor és a tisztítóberendezés ártöbbletjét amortizálni lehetett volna vele. Éppen ezért, ezek a gépek minálunk nem is igen tudtak elterjedni. Azóta sajnos, a benzinkrízis a mezőgazdaságra nézve kiélesedett és úgy látszik azzal kell számolnunk, hogy állandósul. Az Astra gázlokomobilok azonban csutkatüzelésre berendezve, a mai alapjából megváltozott gazdasági helyzetünkben ideális motorai lehetnek a mezőgazdálkodásunknak. Sokkal több és mélyrehatóbb meggondolást igényel a motoros szántásnak csutkaüzemre való átállítása. Ma a benzin-és petróleummotoros traktorok vannak általánosabban elterjedve. Ezeket, mint tisztán hajtóerőt szolgáltató motorokat csutkatüzelésű invert generátorral rendszerint fel lehet ugyan szerelni, de mint szántógépek rendeltetésüknek így előreláthatóan nem felelhetnének meg. Az eredetileg benzinüzemre készült motor, benzin helyett generátorgázzal táplálva, mintegy 25—30%-kal kevesebbet teljesít, mint benzinnel. Ehhez járulna még, hogy a traktor önsúlyát a generátor és a tisztító berendezése jelentékenyen megnövelné és ezzel a traktor a maga továbbítására még több munkát használna fel. A gázüzemre berendezett motor jelentékeny teljesítménycsökkenését a kompresszió megnövelésével lehet ugyan mérsékelni, de végeredményben az egész traktor szántóteljesítménye még így is annyit veszítene, kiszolgálása annyira körülményessé válnék, hogy az ilyen gép nem tudná teljesíteni azokat a követelményeket, amelyeket ma szántógépektől joggal el lehet várni. De ezenfelül ha a benzin- és petróleummotoros traktor az ő szertelen kenőolaj-, tartalékalkatrész-és fenntartási költségeivel a mai leesett búzaárak mellett rentabilitását elveszítette, kérdés, hogy ezt még az ingyen tüzelőszer is vissza tudná-e neki adni. Itt úgy látszik, nem marad más hátra, mint a traktort elhagyni és egészen más szántógéprendszert kialakítani. Szerencsére ezt a munkát nem kell élőtről kezdenünk, mert a magyar gépgyártásnak ezen a téren nagy múltja van és drága, de nagyon értékes gyakorlati tapasztalatok állanak rendelkezésére. A MÁV gépgyár már vagy 20 esztendővel ezelőtt kezdett behatóbban foglalkozni a faszéngázmotoros lokomobil, majd szántógép típusainak kialakításával. Faszéngáz-lokomobiljaival érdemleges eredményeket ért el, amennyiben ezekből a gépekből, főként francia gyarmatokba, számottevő exportja volt. Szántógéptípusaival ellenben, noha ezek kidolgozásának nagy anyagi erővel ment neki, végleges eredményt elérnie nem sikerült. 1917-ben nyilvánosságra hozta a nagy, kétgépes, drótköteles szántógép-garnitúráját, de ez a típus, noha abban az időben a benzinkrízis előszelét már éreztük, életképesnek nem bizonyult. Amikor a Magyar Mérnök és Építész Egylet szántógépvitáján azt a véleményemet fejtettem ki, hogy ez a típus a benzintraktorok versenyét nem fogja állhatni és életképes nem lesz, a gyár ezt a véleménynyilvánításomat igen rossz néven vette. Az egyik igazgatója azzal fenyegetett meg, hogy üzletrontás címén a bíróság elé állít. Sajnos, az idők nekem adtak igazat, a gyár faszéngázmotoros szántógépe magának utat törni nem tudott, hanem ezt az egész területet a benzin- és petróleummotoros traktorok foglalták el. Hasonlóképpen igen komoly és értékes kísérletnek kell tekintenünk a Kund és Herdlicska-féle szántógéptípust is, ha abban az időben tényleges sikert elérni ez sem tudott. A magam részéről ezt a típust — mezőgazdálkodásunk megváltozott mai helyzetében — igen élet- és fejlődésképes típusnak tartom. Jalsoviczky Géza tanár úrnak az a gondolata, hogy a helybenálló motor munkáját elektromos átteréssel fordítsa a szántásra, a mai megváltozott viszonyok közepette szintén nyert a jelentőségében. Mindezek a próbálkozások a traktorok előretörése miatt az elmúlt két évtizedben eredménytelenek maradtak. Azóta azonban a gazdasági helyzetünk alapjából megváltozott. A benzinüzem relatív megdrágulása és a csutkaüzem abszolút olcsósága megítélésem szerint indokolttá teszi egy csutkagázmotoros szántógéprendszer kialakítását. Mindazok a pozitív és negatív értelmű tapasztalatok, az a hatalmas szellemi és tekintélyes anyagi tőke, amelyek az előbb említett munkálatokban benne feküsznek, szilárd alapjai lehetnek eme új szántógéptípus kialakításának. A gépgyártás feladatait tehát a következőkben foglalhatjuk össze : 1. Meglévő faszéngázmotor-telepek átalakítása fa-, illetve csutkaüzemre. 2. Benzin-, petróleum- és nyersolajmotoroknak csutkaüzemre való berendezése. 3. Csutkaüzemű szántógépberendezés kialakítása. A mezőgazdasági motorok hajtóerő kérdésének előbbrevitelében a kormányzaton és a gépiparon kívül érdemleges munka vár a magánmérnöki karra is. Ebben az egész kérdéskomplexumban annyi iniciativára van szükség és annyi, többé-kevésbbé súlyos műszaki részletkérdés vár megoldásra. *) Ordódy János miniszteri tanácsosnak, a m. kir. Technológiai és Anyagvizsgáló Intézet igazgatójának előadása az OMGE műszaki szakosztályának gyűlésén. KÖZTELEK, 1933 FEBRUÁR 12. 13—14. SZÁM 43-IK ÉVFOLYAM.