Köztelek – 1933. 53-104. szám

1933-07-02 /53-54. szám

­ •* 474 Az OKIE igazgatóválasztmányának, úgyis mint a CIEOSz végrehajtóbizottságának IV. rendes gyűlése* (1933 junius 23.) Jelen voltak Somssich László gróf elnök elnöklete alatt: Gömbös Gyula m. kir. miniszterelnök, Kállay Miklós dr. m. kir. földművelésügyi miniszter, Székács Elemér, Beliczey Géza, felsőeöri Nagy Pál alelnökök, Radics József, Balázsovits Dezső, Balogh István, Bánó Iván, Baranyovits Rezső, Barcza Ernő dr., Barcza Lajos, Bárczay János dr., Barcsay Andor, Baross Endre dr., Batta Sándor, Békessy Jenő, Bernát István dr., Bessenyey Ferenc, Bezerédy István, Biedermann Imre báró, Blantz Jenő, Béldy Henrik, Bodó János, Bokor Ervin dr., Böszörményi István, Bujanovics Gyula, Burchard-Bélaváry Rezső, Csajka Sándor, Csáky Andor gróf, Csikvándi Ernő, Cyáry Jenő, Czeider István dr., Darányi Béla, Darányi Kálmán dr., Dégen Árpád dr., Demkó Dezső, Diner Ferenc, Dömötör László dr., Dőry Frigyes, Dissing Miksa, Éber Ernő dr., Elek István dr., Elek Ferenc, Engelberth Rezső, Esterházy László herceg, alsóeöri Farkas Géza, farkasfalvi Farkas Géza, inárcsi Farkas Ferenc, Fáy Andor, Fatlinger Sándor dr., Fiath Tibor báró, Flandorffer Ignác, Fodor Jenő, Fokányi László dr., Für Géza, Gaylhoffer István, Gebhardt Domokos, Goll Aladár dr., Grábner Emil, Grae­l Jenő, Gregersen Nils, Groffits Gábor, Hajdú Leó dr., Hagyó-Kovács Gyula, Halápy Oszkár, Hampel Gábor, Hatvany Endre báró Hérics-Tóth Jenő dr., Hunyady Imre gróf, Igmándy Aladár, Ihrig Károly dr., Jandaurek Vince, Jeszenszky Pál, John Sándor, Kálmán István, Karkovány Ákos, Károly Rezső, Károlyi István gróf, Kápolnás Ödön, Katona Zsigmond, Kégl János dr., Kelecsényi Miklós dr., Khuen-Héderváry Károly gróf, Klór Jenő, Konkoly-Thege Gyula dr., Koós Mihály dr., Koós Zoltán, v. Kovács Géza, Kovács Sebestény Endre, Kövess János dr., Kriegs­an Ottó, Krúdy Ferenc, Kullmann László, Kun András, Kurucz Károly, Kuszka István dr., Láng József, Leidenforst Aurél, ifj. Leopold Lajos, Lickl Károly dr., Lipthay László, Mailáth József gróf, Mah­omes Gyula báró, K. Mándy Sámuel, Marczell György, Marék Lóránd, Márialaky Kálmán, Marschall Ferenc dr., Mártonffy Gyula dr., Mását Mihály, Matta Árpád dr., vitéz Mecsér Endre, Medveczky Károly dr., Mesterovits Iván, Mészáros József dr., Morvai Mihály, Németh Viktor, Osztroluczky Miklós, Örffy Imre, Örömösy Dezső dr., Péchy Manó, Poll Imre, Pongor Henrik, vitéz Poroszhegyi Károly dr., Pöhl Henrik, vitéz Purgly Emil, szentmártoni Radó Lajos, Radvány Miklósné, Reichenbach Béla dr., Ritter József, Rudas József, Rupprecht Düvér, Schandl József dr., Schandl Károly dr., Schöffer Pál dr., Schramm Ede, Schreiner József, Serbán Iván dr., Serényi Gusztáv dr., Sólyomy Lipót, Somssich Gyula gróf, saárdi Somssich Miklós, Staub Elemér dr., Stech Géza, Stei­necker Ferenc dr., Stux Sándor, Szabó Gusztáv dr., Szalay Gyula, Szalay István dr., Szalay Pál, Szász Alfréd dr., Széchenyi Aladár gróf, Széchenyi Domokos gróf, Szeder Ferenc dr., Székács Ferenc, Székely Sándor, Szeleczky Iván, Szigeti Pál dr., Szigeti Ferenc, Szigeti Vargha László, Szily Márton, Szomjas Gusztáv, Szontagh Jenő, Sztankovits János, Szuhányi Ferenc, Tarányi Ferenc dr., Teleki István gróf, Teleki József gróf, Teleki Mihály gróf, Teleki Tibor gróf, Tóth Jenő dr., Tóth­faludy Elemér dr., Tölgyes István dr., Törley Bálint, Uhlaryk Béla, Unger Alajos dr., Vaja Béla dr., Vajna Ede, Vécsey Pál, Weiser István dr., Wellmann Oszkár dr., Wieland Frigyes, Winkler János, Winkler Róbert, Witthen Lajos. Az OMGE tisztikara részéről: Buday Barna főszerkesztő­igazgató, Mutschenbacher Emil dr. ügyvezető-igazgató, Fabri­cius Endre h. igazgató, Konkoly Thege Sándor dr. és Rothmeyer Imre főtitkárok, Rege Károly dr., Rédly Gyula és Batta Pál titkárok, Herodek Sándor dr., Dörschng Tibor, Toldy Miklós, Kertész Ferenc és Witthen Béla s.­titkárok, Mike János fő­pénztáros és Láng József főkönyvelő. Távolmaradásuk kimentését kérték : Apponyi György gróf, Ármos Jenő, Baghy Gyula, Balogh Brúnó, Balogh Elemér, Beszterczey Gábor, özv. Biró Albertné, Bischitz Sándor dr., vitéz Bittera Miklós dr., Czvetkovics Ferenc, Darányi Gyula dr., Debreczeni Sándor dr., Dessewffy Aurél gróf, Dessewffy István gróf, enesei Dorner Béla, Dőry Hugó, Eszenyi Jenő, Forster György dr., Gaal Jenő dr., Geist Gyula dr., Grohmann Károly, Gyárfás József, Hadik Béla gróf, Hadik János gróf, Harkányi János báró, Hertelendy Miklós, Hoyos Miksa gróf, Huszár Aladár, Inkey Pál báró, Jankovich-Bésán József gróf, Jókay-Ihász Miklós dr., Losonczy Elemér, Manninger Adolf, Melczer László, Mesterházy Ernő dr., Montenuovo Nándor herceg, Munk István, Nyáry Kálmán, Ormándy János dr., Pallavicini Alfonz Károly őrgróf, Papp-Szász Tamás dr., Pavletits Ödön, Prónay György báró, Rajt Pál, Ráth József, Rosenfeld Emil, Rózsay Elemér, Szávozd Richárd, Szolnoky Dezső, Szomjas Lajos, Tardy György, Thaly Dezső, Tolnay-Knefély Ödön, Tóth Arisztid, Vay László báró, Vermes Márton, Waldbott Frigyes báró: Elnöki megnyitó. Somssich László gróf elnök : Van szerencsém az igazgatóválasztmányi gyűlést megnyitni. Mindenek­előtt tisztelettel üdvözlöm a körünkben megjelent miniszterelnök úr őexcellenciáját. (Élénk éljenzés.) Valamint a földművelésügyi miniszter úr őnagymél­tóságát. (Éljenzés.) A miniszterelnök úr őexcellen­ciája ezen a­ héten immár negyedszer jelenik meg ebben a teremben és most a tulajdonképpeni házi­gazda égisze alatt tartott ülésen tiszteletteljesen és szívélyesen köszöntöm őt. Hogy a társegyesületek, az Országos Mezőgazda­­­sági Kamara, a Hangya és a Szövetkezetek Szövet­sége és kongresszusa itt tartotta ülését, ez mintegy jelképe volt annak a harmóniának, amely az egyes gazda­sági egyesületek között fennáll s egyben tanújele annak a ragaszkodásnak és együttérzésnek is, amely e tes­tületek széniora iránt megnyilvánul. (Igaz !­­gy van !) Az Országos Magyar Gazdasági Egyesületet hazánk legnagyobb fia, Széchényi István gróf azzal a szán­dékkal alapította, hogy ebben az egyesületben tár­sulhasson a gazdaközönség minden rétege, birtokai nagyságára, politikai pártállására és foglalkozására való tekintet nélkül, úgy hogy ez az egyesület a tudo­mány képviselőitől kezdve a legkisebb földművesig magában foglal mindenkit, aki mezőgazdasággal foglalkozik, tehát egyetemes gazdasági érdekeket képvisel. (Úgy van !) Soha ebben az egyesületben a napi politikai kérdései nem pertraktáltattak. Nagy­nevű elődeim ezekhez a szabályokhoz állandóan ragasz­kodtak, így voltunk képesek — ragaszkodva e tradí­cióhoz — 103 esztendőn keresztül fenntartani az egyesületnek azt a súlyát és tekintélyét, amellyel szava és állásfoglalása mindenkor latba esett, amikor döntő kérdésekről volt szó. (Igaz ! Úgy van !) A miniszterelnök úr őexcellenciája mai látogatá­sával bizonyságát szolgáltatta annak, hogy a magyar gazdaközönség sorsa iránt meleg érdeklődéssel és rokonszenvvel viseltetik. Engedje meg őexcellenciája, hogy mi viszont a magunk részéről a legnagyobb nyílt­sággal és őszinteséggel férfiasan feltárhassuk előtte azokat a bajokat és azokat a kívánságokat, amelyek­nek orvoslását, illetőleg megvalósítását kérjük s ame­lyektől mi a gazdabajok enyhülését várjuk. (Hall­juk ! Halljuk !) Legyünk akár nagybirtokosok, akár egyszerű föld­művelők, a gazdagondok súlyosan nyomják mind­annyiunk vállát. (Igaz ! Úgy van !) Együtt szenved­tünk valamennyien és együtt fogunk örvendeni, ha ezek a bajok, ezek a sötét felhők és súlyos terhek elvonulnak felőlünk, mert sorsunk teljesen közös és egyenlő. Legsúlyosabban nehezedik a mezőgazdaságra a terményeknek nyomasztóan alacsony ára s ezzel együtt a termények értékesítési lehetőségének nehézsége, ami az általános európai elzárkózás következménye. Hiszen látjuk, hogy minden egyes állam a saját önző céljait követi s az elzárkózás legagyafúrtabb mód­jaival iparkodik a szomszéd államok terményeinek behozatalát megakadályozni és lehetetlenné tenni. Súlyosan nehezednek reánk a terhek, amelyeknek egy része a magas adóban, másik része pedig az adós­sági kamatokban és kötelezettségekben jelentkeznek. (Ugy van !) Az adók annak idején a 30 pengős búzaárhoz kalkulálva állapíttattak meg s az utóbbi két évben ezeknek az adóknak bizonyos nemet még fel is emel­tettek, holott a búza ára ekkorára már 10 és 11 pen­gőre esett vissza (Felkiáltások : Hétre !), ugy hogy valósággal számtani lehetetlenség előtt állunk, ami­dőn 50, vagy 100%-kal csökkent bevételek mellett a békebeliekhez képest 100%-kal emelt terheket kell viselnünk. (Igaz ! Ugy van !) A gazdaadósságok kérdésének rendezése pedig immár nem tűr további halasztást. (Úgy van !) Nagyon kérem a miniszterelnök úr őexcellenciáját ennek figyelembevételére, hiszen ő a közelmúlt napokban erre nézve bizonyos kijelentést is tett, mondván, hogy a kormánynak komoly szándéka ezt a­ kérdést a legsürgősebben és a mindnyájunkra nézve lehető legkedvezőbb módon elintéztetni, mert ő maga is belátja, hogy ez a helyzet így tovább nem állhat fenn. A bizonytalanság, amely a gazdálkodásban mutat­kozik, oly nagy, hogy a gazda vállalkozási és munka­kedvét teljesen aláássa, enélkül pedig termelő mun­kát folytatni nem lehet. (Igaz ! így van !) A gazdaadósságok rendezésének kérdése három szempontból ítélendő meg, mégpedig először a kamat­láb lényeges csökkentése, másodszor a kamathátralé­kok rendezése és harmadszor magának a tőketarto­zásnak rendezése szempontjából. Mind a három tételnek olyan arányban kell igazodnia a mezőgazdaság mai hozadékához és a földbirtok mai értékéhez, mint amilyen relációban voltak ezek az adósságok kontrahálásának idejében. (Igaz ! így van !) Ha nem ebből az elgondo­lásból indulunk ki és a hitelezők nem ezt az álláspontot foglalják el, akkor a mezőgazdasági adósok fizető­képességétől ne reméljenek semmit. (Igaz ! így van !) Csakis a külföldi hitelezőkkel szemben lehetséges a fizetés, áruk és termények alakjában. Mi nem tagadjuk meg fizetési kötelezettségeinket, nem tagadjuk le azt, hogy tartozunk, de azt igenis követelhetjük a hitelezőktől, hogy nyújtsanak nekünk módot bizonyos könnyítésekkel arra, hogy kötelezettsége­seinknek becsületesen, úgy, ahogyan a magyar ember mindig tenni szokta, ebben az esetben is eleget tehes­sünk. (Úgy van ! Helyeslés.) A termelést illetőleg a mezőgazdaság bizonyos rend­szertelenségben szenved. Tagadhatatlan, hogy bizonyos kapkodást látunk. Egyes gazdák olyan terményeket karolnak fel, amelyeknek látszólagos hasznuk volt, mire aztán többen erre a terményre feküsznek rá, termelik és a következő évben rögtön megvan az óriási árcsökkenés s az illetőnek nyakán marad a szorgalommal és munkával kitermelt különlegesség. (Igaz ! Úgy van !) Hiába, a magyar mezőgazdaság alapterménye a búza. Mi csekély mértékben csökken­teni tudnók a búzatermelést és helyette esetleg más terményt vethetnénk, de én a magam részéről nem merném a magyar gazdaközönséget ennek kockáza­tába belevinni, amikor nem tudom számára biztosi­sítani a piacot. Mert ma a legnagyobb bűn volna koc­kázatos vállalkozásokba belevinni a gazdát. (Igaz !­­gy van !) A kormányzat feladata a termelés irányítása, vegye ezt a kezébe, kutassa fel a piacokat, ismerje meg, hogy milyen áru, milyen vidéken, milyen minőségben és mennyiségben szükséges és ebbe az irányba terelje a termelést. A szigorú és merev tervgazdálkodás azonban Magyarország mezőgazdasága számára elképzelhetet­len és nem is fog eredményre vezetni; az egyéni szor­galom, tehetség és ambíció érvényesülését nálunk fel­tétlenül fenn kell tartani. (Igaz ! Úgy van !) A merev tervgazdálkodás iskolapéldája Oroszország s látjuk, hogy ez a rendszer ott is a legrövidebb idő alatt csődöt mondott, mert nem voltak képesek egy köz­pontból irányítani a távol eső vidékek és a különböző talajok, valamint az egyének gazdasági képességei szerint is változó termelést, amit csakis a helyi viszo­nyok teljes ismerete mellett lehet céltudatosan és eredményesen keresztülvinni. A kormányzat irányí­tása azonban mégis igen fontos ténykedést ölelhet fel, amelynek szempontjából nagy haszonnal j­árhat a helyes kézbe és a helyes irányba való terelés. A másik szempont, amelyre az előbb már céloztam, az értékesítés kérdése. A miniszterelnök úr ő excellen­ciája a szövetkezetek kongresszusán egy kijelentést tett, amely azt hiszem, mindannyiónk szívében vissz­hangra talált. Azt mondotta, hogy ő a boldog emlé­kezetű nagy vezérem, Károlyi Sándor gróf ideológiá­jában alapított szövetkezetek fenntartását látja helyesnek és minden olyan szövetkezetet hajlandó a legmelegebben támogatni, amelynél az igazi altruisz­tikus szövetkezeti eszme domborodik ki s ez az, hogy az egyéni érdek háttérbe szorul a közérdekkel szemben. (Igaz ! Úgy van !) Azt hiszem, mindnyájan ezt az eszmét valljuk és kívánjuk követni. (Úgy van ! Helyeslés.) Méltóztassék megengedni, hogy belekap­csolódva ő excellenciájának ebbe a kijelentésébe, az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek 40 év előtti alapítását, a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetét a legmelegebben ajánlhassam figyelmébe (élénk éljenzés és taps), amely szövetkezet azoknak a kívánalmaknak, amelyeket ő excellenciája említett, 100%-ig megfelel. (Igaz ! Úgy van !) Egy szövetkezet, amelynek altruiz­musa abban nyilvánult, hogy tagjainak és adósainak kárára és vesztére nem törve, saját maga került bajba. 6000 magyar gazdaadós sorsa függ ennek a szövet­kezetnek sorsától. (Igaz ! Úgy van !) Igaz, hogy ez a szövetkezet az adósvédelmi intézkedések súlya alatt kénytelen volt eltekinteni a végrehajtásoktól, viszont nem állt rendelkezésére az a segítő szerv, amely a pénzintézeteknek szükség esetén készséges támogatója volt. Mikor a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete takarékbetétjeinek 70%-át elvonták, az úgynevezett Garanciabank nem terjesztette ki a maga ténykedését erre a szövetkezetre, mert a szabályok ezt nem engedték meg, úgy­hogy a szövetkezet teljesen egyedül, magárahagyatottan áll a súlyos gazdasági krízisben. Én azt hiszem, hogy ő excellenciája ezt a helyzetet méltányolva, nem fogja elejteni a magyar gazdáknak ezt a szervét, amely az eltruizmus terén mindenképen megfelel a kritériumnak. (Igaz ! Úgy van ! Éljenzés.) A magyar gazda konzervatív államfenntartó elem. Ez összefüggésben van a magyar gazdának a röghöz való ragaszkodásával. Erre az osztályra lehet és kell is építeni, erre kell támaszkodni úgy politikailag mint társadalmilag, ha megfelelő pénzügyi politikával biztosítjuk ennek az osztálynak fennmaradását és megélhetését. Annál görcsösebben ragaszkodik a magyar föld bizlalója a röghöz, minél nagyobb bajban vergődik, mert nem tud elszakadni, nem tud megválni attól a helytől, ahol született, attól a földtől, amelyen szülei is gazdálkod­tak, amelyhez egész lénye, egyénisége hozzánőtt. (Igaz ! Ugy van !) I CJIT K1W IT KT1T r ZSIZSIKTELENITÉSI CÉLOKRA J j/JLil IlLIl ILIT Kaphatói LINDNER DÁNIEL, Budapest, V., Alkotmány­ u. 23. w ^^ Telefon: 19-4-18 és 19-4-27 Sürgönyeim: Lindacid, Budapest .

Next