Köztelek – 1939. 27-52. szám

1939-07-02 / 27. szám

29. SZÁM. 49-IK ÉVFOLYAM. KÖZTELEK, 1939 JULIUS 16. Ezt a következőképpen végeztettem : Az érés mértékének megfelelő számú, 7—20 év korú munkást­llítottam be a szedésre kerülő táblába, egymástól a távolságra. Minden két gyerek kapott (vagy azott) egy középnagyságú vesszőkosarat és ebbe fedték a késsel levágott fürtöket. A munkás­ sor ára mögött nagyobb vesszőkosárral járnak a gyűjtők, kik a szedők megtelt kosarainak tartalmát átveszik mindaddig, amíg az ő kosaruk is megtelik, amit iszont az utánuk haladó, elől-hátul szekérkassal és a daldeszkával ellátott szekérre borítanak. A megtelt­­ekér a leszedett fürtöket a szárítás, illetve cséplés­­inhelyére viszi. Erre a célra a legalkalmasabbak dohánypajták, amelyek a legtöbb homoki gazda­sgban rendelkezésre állnak. Itt a behordott fürtöket 5—30 cm vastag rétegben elterítjük, naponta több­kor megforgatjuk, majd kellő száradás után 2—n np múlva 80—100 cm vastagon is felhalmozhatjuk. Célszerű a pajta napsütéses oldalán mintegy 0 m2 felnyesett területet 1 m magasan körülkeríteni somózó asztalok lapjával­ és a behordott fürtöket őször ide teríteni. Ugyanis a napon 2 óra alatt tbbet szárad, mint pajtában 24 óra alatt. A megszá­lolt fürtöket a pajtában kipergett földes maggal gyütt a pajta mellé középre állított gépen átcsépeljük. A magszedés eredményessége és gazdaságossága­­ként két tényezőtől függ. Első, hogy kellő gyakor­ttal rendelkezve akkor szedessük a fürtöket, amikor­­ok érési állapota a legmegfelelőbb, azaz amikor a nvelyek barnulni kezdenek, a belőlük kifejtett magvak még ugyan zöldes színűek, de már halványan rmosodni kezdenek. Az ilyen magvak kifejtve ahány óra alatt az érett magot jellemző szürke­kete cirmos színt kapnak, szárítás alatt össze nem tppednek és teljesen csírázóképesek. Második fontos tényező, hogy elegendő munkás­­szám álljon rendelkezésünkre, mert—mint már lettem­­— a sárgavirágú csillagfürt magja gyorsan is, és ha az érés ütemével nem bírunk lépést tartani,­­kár a magszedés eredményes nem lehet. Természetesen — épp úgy, mint más hüvelyesek­is — a hüvelyek itt sem egy időben érnek, tehát m­agszedést az érés mértékének megfelelően kétszer­áromszor is meg kell ismételni, gondosan ügyelve rá, hogy a reggeli és esti harmatban mindig a tábla ettebb részei szedessenek, hogy azzal a pergési szteséget csökkentsük. Egy kat. holdról kb. 5 q mag nyerhető. Szedési, elre érési idő 6—8 nap. Előbb említett vegyes korú iakások átlagos napi teljesítménye 30 kg tiszta ig. Azaz 5 q mag megszedéséhez kereken 17 nap­om szükséges. Ha a napszámosokat átlagosan 0 P-vel értékeljük, akkor 3­74 P-be kerül 1 q mag ödése. Ehhez járul még a szárítási és cséplési költség, mint mintegy 40 fillér. A mag ára helyt gazdaság utolsó évek átlagát véve 12­ 50 P. Egy kat. hold óta hozama ezek szerint 43'80 P, ami megfelel tel 4 g rozs helyi értékének. A megszedett csillagfürtöt azonnal alá kell szán­tunk, hogy minél nagyobb tömegű, televényt jező szerves anyagot juttassunk a talajba. A sárgavirágú csillagfürt ilyen módon való ter­sztésével kettős célt érünk el, mert nemcsak zöld­gyártunk, de a zöldtrágyázáson felül hat, holdan­t 4 q rozs termésnek megfelelő jövedelemhez ottunk. Ez a haszon viszont éppen a zöldtrágyá­zó, gyenge minőségű homoktalajok teljes rozs­­amának kb. 60%-át jelenti. Kétségtelen ugyan, hogy a magtermés kifejlődése­néhány százalék olyan nitrogén használódik fel,­­ a zölden való alászántásnál nem megy veszendőbe, ez a veszteség inkább csak elméleti jelentőségű, ez a gyakorlatban a zölden vagy megszedés után szántott csillagfürt után a terméseredményben minel látható különbség nincs. Különösen érdemes fenti termesztési eljárással a favirágú édes csillagfürt magtermesztésével foglal­ni, amelynek a Futura által fizetett q­ kinti ára­k, a termesztés módja és költségei pedig teljesen nosak a keserű csillagfürtével, mégis — a zöld­igázáson felül — 5 q magtermést remélve kat.­dankint 89 % jövedelemhez jutunk. Ez pedig 1 nem 4, hanem 8 g rozsnak, azaz egy jobb minő­ei homoktalaj teljes termésének felel meg. NÖVÉNYNEMESÍTÉS ÉS VETŐMAGTERMESZTÉS. Rovatvezető: Grábner Emil. A magyar növénynemesítés fejlődési feltételei.() írta : Grábner Eixiil. Mielőtt a magyar növénynemesítés mostani hely­zetét és jövendő feladatait ismertetném, vissza kell tekintenünk a múltba, vagyis arra az időre, amikor a magyar növénynemesítés még fejletlen volt, mert­­ csak akkor tűnik ki ennek a szakmának a magyar mezőgazdaság fejlesztése terén elsőrendű, sőt több­nyire döntő jelentősége, ha összehasonlítjuk a múltat a jelenkorral. Ezek alapján tekintünk a jövőbe is abból a célból, hogy ennek a nagy horderejű ügynek minél teljesebb fokú fejlődését biztosítsuk a magyar mezőgazdasági termesztés és az ország termésátlagai­nak egyúttal minőségtermesztésének sikeres fokozása érdekében. Azért is szükséges a magyar növénynemesítés múltjának összehasonlítása a mostani helyzetével a jövő érdekében, mert remélem, hogy ez a tájékozta­tásom a magyar növénynemesítők nem számos, de kiválóan lelkes és szakavatottan működő körén túl a magyar gazdák széles körébe is eljut és ott, valamint a megfelelő intézkedésekre illetékes hivatalos ténye­zőknél kellő megértésre talál. A magyar növénynemesítés régi és mostani szín­vonalának összehasonlítása terén könnyű a feladatom, mert csak arra kell rámutatnom, hogy milyen lenne a magyar szántóföldi növénytermesztés színvonala akkor, ha a mai kortól visszaszámított negyven év előtti növényfajtákkal kellene dolgoznia. Nem sokan vannak közöttünk és hazánkban olyanok, akik a szántóföldi növényfajtáink negyven év előtti termelési és minőségi értékét ismerték és azokat a mostaniakkal ennek alapján összehasonlít­hatják. Mégis megbízható alapjaink vannak a magyar növénynemesítők teljes sikerű munkaeredményeinek megállapítására abban, ha az akkori külföldi vető­magbehozatalunk adatait — a konyhakerti és virág­magvak beszámításával — a mostanival összehason­lítjuk. A számszerű adatok felsorolását ez alkalommal mellőzöm, mert azok a statisztikai kiadványokban könnyen megtalálhatók, de rövidrefogott áttekin­téssel megállapíthatjuk, hogy akkor a rozs, sörárpa, zab, takarmány- és cukorrépa, továbbá a burgonya, tehát a búza és a kukorica kivételével, az összes fő­terményeink vetőmagját a mi száraz éghajlatunk alatt kevésbbé megfelelő, de e növények honi fajtáinál mégis bővebben termő külföldi növényfajtákkal kel­lett fedeznünk. Akkoriban még a búza vetőmagját is külföldről szereztük volna be, ha akadt volna olyan külföldi búzafajta, amelyet a mi szárazföldi éghajla­tunk alatt sikerrel lehetett volna termeszteni, így tehát sok pénzt költöttünk külföldi vetőmagvak vásárlására és a külföldi növényfajták mégsem voltak a mi viszonyaink között teljesen megfelelők. A magyar növénynemesítők céltudatosan szak­avatott munkája folytán mindez megváltozott és a szántóföldi növényeink külföldi vetőmagbehozatala megszűnt, mert a honi nemesített növényfajtáink a mi viszonyaink között megfelelőbbek. A magyar növénynemesítők munkája azonban nemcsak abban érvényesült, hogy az évenként nagy összegeket igénylő vetőmagbehozatalt feleslegessé tette, hanem ezenfelül különösen abban, hogy bőven termő kitűnő minőségű, olyan nemesített növényfajtákat tenyésztett ki, amelyek betegség-ellenállóképessége jobb, tehát a termésük bizto­sabb, mint a régi növényfajtáinké. Régebben hazánkban alig akadt kat. holdankint 20 g-n felüli búza, vagy más gabona-magtermés. *) Elnöki megnyitó beszéd az OMGE növénynemesítő bizottságának és a Magyar Növénynemesítők Országos Szövetségének folyó évi június 21-én Héden tartott vándor­gyűlésén, vagy 30 %-n felüli szemes kukoricatermés, most pedig — megfelelő művelés esetén — ez elég gyakori. Ezt a nemesített magyar növényfajták útján értük el és évenként sok millió pengő összegű az az értéktöbblet, amelyet azok a jobb és biztosabb termés révén az ország mezőgazdaságának és ezzel hazánk közgazda­ságának szolgáltatnak. Ezeket a sokszorosan beigazolt nagy eredményeket a magyar növénynemesítés a magánvállalkozás mun­kájával érte el. Az állam évtizedeken át nem sok költséget fordított ennek az ügynek a fejlesztésére. Hosszú időn át csak annyit, hogy az Országos M. Kir. Növénynemesítő Intézetet létesítette és fenntartotta, később egyes növényfajták vetőmagjából bizonyos mennyiségeket vásárolt és azt a köztermelés meg­javítása céljából kiosztotta. A magyar növénynemesítés sikeres munkaered­ményeit az állami szakemberek szakszerű útmutatásai alapján dolgozó nagyobb gazdaságoknak és uradalmak­nak, illetve azok vezetőinek és a szakembereiknek kö­szönhetjük. Ezért, ha további eredményeket akarunk e téren elérni, akkor a magánvállalkozást nemcsak fenntartani, hanem minden arra alkalmas módon fejleszteni kell, mert a magyar állam soha sem lesz képes annyi költséget fordítani erre az ügyre és annak fejlesztésére, annyi szakembert alkalmazni, mint amennyit a magánvállalkozás hazánkban ez időszerint is költ rá, illetve amennyi szakembert foglalkoztat. Volt olyan esztendő a múltban, amikor a magyar növénynemesítő gazdaságok egy évi növénynemesítő üzemi költsége együttesen félmillió békebeli korona volt és az akkor működő 24 ilyen gazdaságban 32 szakember, vagy szakképzett gazdaságvezető dol­gozott a magyar növényfajták tökéletesítésén. A mos­tani költségek és munkaarányok szerényebbek, de ezek a munkálatok nem értéktelenebbek és azok fejlő­dését minden lehetőség felhasználásával elő kell mozdítanunk, mert ez nemcsak különleges növény­nemesítő érdek, hanem a magyar mezőgazdasági termelés fejlesztésének elsőrendű egyetemes érdeke. Ennek nagy horderejét könnyen megállapíthatjuk, ha arra gondolunk, hogy milyenek lennének hazánk szántóföldi területeinek termései, ha ismét fajtaérté­kükben leromlott, vagyis degenerált növényfajtákat kellene termesztenünk. Az állami birtokokon az utóbbi évtized folyamán szervezett növénynemesítő­ telepek a kiválóan értékes munkájuk ellenére nem pótolhatják a magánvállal­kozás növénynemsítő munkáját. Nemcsak azért, mert annyi üzemi költséget és szakembert a magyar állam nem adhat nekik, mint amennyit a magán­vállalkozás együttesen fordít ennek az ügynek fej­lesztésére, hanem azért is, mert hazánk éghajlati és főként talajviszonyai vidékenként egymástól lénye­gesen eltérők és a három állami birtokon végeztt növénynemesítő munkával nem lehet az összes vi­dékeink növényfajta igényeit kifogástalanul kielé­gíteni. Különben is értékes lenne — szerény meggyőző­désem szerint — ha az állami és a magánvállalkozás alapján működő magyar növénynemesítés között a tervszerű munkamegosztás érvényesülne oly módon, hogy az állami birtokokon elsősorban azokat a nö­vényeket nemsítsék, amelyek tenyésztését a magán­vállalkozás eddig kellő mértékben nem karolta fel. Ilyenek például a lóhere, lucerna, részben a fűfélék és a takarmányrépa stb. Ezzel szemben felesleges költség- és munkapazarlás az, ha az állami birtokokon olyan növényeket nemesítenének, amelyek nemesítése magánvállalkozás útján megfelelő, sőt magas szín­vonalon áll. Ilyen például a sörárpa, vagy a bur­gonya, kivételt csak a nagy vetésterületű búza és kukorica alkothatna, bár az előbbinél sem szükséges az állami vállalkozás, mert a magánvállalkozás e téren megfelelő színvonalon áll. A magánvállalkozás alapján kifejlődött magyar növénynemesítés nem üzleti vállalkozás és a haszna csak abban van, hogy a nagyobb birtoktestek az adott viszonyaik között legmegfelelőbb növény­fajtákat tenyészthetik ki és azokkal a termesztési viszonyaikat legjobban hasznosíthatják. Általános értékük pedig az, hogy ezt a munkájukat a vetőmag útján a hasonló vagy azonos viszonyok között dol­gozó gazdák sikeres eredménnyel hasznosíthatják. 545 védekezzen a rovarkártevők ellen! Lucerna, lóhere, repce, stb. terméshozamtöbblete sokszorosan fedezi a vételárát a szabadalmazott MANNINGER-féle ROVARFOGÓGÉP­NEK KÁLMÁN JÓZSEF műszaki és gépkereskedő Eredeti (fl) DEERING olajfürdőben futó, marott acélkerekekkel ellátott, legújabb rendszerű FŰKASZÁLÓGÉP 4V2 és 5 munkaszélességben még néhány darab kapható Budapest, V., Kálmán­ utca 14. Sergönycím 1 MEDICAGOGÉP Telefoni 114-006, 117-189

Next