Köztelek – 1940. 1-27. szám

e­s­ ségének leküzdése és azoknak egy táborba, a „Köz­telek" zászlója alá való tömörítése. Lapozgatva az el­múlt évek lappéldányaiban, megállapíthatjuk, hogy ez a küzdelem igen nehéz volt a múltban, de nehéz a jelenben is. A cél érdekében sikerült az érdeklődést bizonyos mértékig felkelteni, azonban nem abban a mértékben, mint ahogy azt az idők szava paran­csolta. Nem szükséges hangoztatnunk, hogy minél nagyobb a „Köztelek" előfizetőinek tábora, annál súlyosabb a gazdák szava. Ma megállapíthatjuk, hogy bizony sohasem voltunk elégedettek, most látjuk, hogy milyen jó volt a gazda élete valaha, megtaláltuk a fájós pontokat akkor is, amikor jól ment a gazda sora, megtaláljuk most is, amikor mindent a jövőtől remélünk. A hátunk mögötti legutóbbi években mindig az általános béke bekövet­keztétől és az összetartás erejétől reméltük mező­gazdaságunk sorsának jobbrafordulását. Ma búcsúzva az elmúlt évtől, látjuk, hogy az általános béke bizony még mindig nem következett be és mi magyar gazdák reményekben mindig gazdagok voltunk, az össze­tartásban viszont azonban még mindig nagyon szegé­nyek vagyunk. Most az új év küszöbén és az ötvene­dik évfolyamunk megkezdésekor arra kérjük az or­szág gazdáit, hogy támogassanak bennünket. Ez a remélt támogatás bekövetkezte biztosítani fogja a mezőgazdasági érdekek érvényre jutását és döntő szavát ötven év előtt a „Köztelek" bölcsőjénél ott állottak az akkori gazdasági életünk vezetői : Dessewffy Aurél gróf, Forster Géza, Baross Károly, Rubinek Gyula, Szilassy Zoltán. Ezek az idő során mind el­távoztak, talán egy jobb életbe, nevük azonban már a lap megindulásakor súlyt és értéket jelentett a „Köz­telek" lap részére. Az agrárélet kiválóságait megillető tisztelet, a tanítómesternek és az aranyszívű jóakaró barátnak kijáró hálás szeretet kötelességemmé teszi, hogy a „Köztelek" ötven éves határmesgyéjén lapunk­nak mindig magasan tartott és büszke zászlóját meg­hajtsam a magyar gazdák aranytollú írójának, néhai Buday Barnának emléke előtt. Buday Barna a magyar föld hűséges szerelmese és krónikása, a földből­élők minden rétege, így a falusi kisemberek érde­keinek is lelkes szószólója, a szív szava által diktált cikkek írója 1906-ban vette át mint fe­lelős szerkesztő a lap irányítását és a háborús évek kivételével 1936-ban bekövetkezett haláláig vezette és irányította a ,,Köztelek"-et. Neve egybe­forrott a „Köztelek" nevével. Oroszlánrésze volt abban, hogy az nemcsak a gazdák körében, hanem azoknál is, akik nem osztották és osztják céljainkat és elgondolásainkat, sok kérdésben velünk ellenkező álláspontot foglaltak és foglalnak el, értékelik és meg­becsülik a ,,Köztelek"-et. Nem tagadom, igen nehéz feladat volt részemre Buday Barna után a felelős szer­kesztői tisztet átvenni. Az ő tudása, bölcsessége, minden jóra hajlamos szíve súlyos és pótolhatatlan veszteséget jelentett elhúnytával nemcsak a „Köz­telek"-nek, hanem az ország mezőgazdaságának is. Iparkodtunk az ő szellemében és az ő elgondolásának fonalait követve folytatni a „Köztelek" munkáját. Hogy ez mennyire sikerült, arról a gazdatársadalom van hivatva véleményt mondani. Az új évtől az általános béke szellemének és a nemzetközi megértésnek elkövetkeztét várjuk. Ez azonban nem tőlünk függ. Van azonban olyasmi is, ami tőlünk függ. Ez pedig az, hogy dolgozzunk ugyan­olyan becsületes munkával, mint azt a múltban tettük. Ezt a „Köztelek" szerkesztősége megígéri. A Gond­viselésbe vetett áhítatos hittel lépünk be a magyar mezőgazdaság új esztendejébe és az ebben kifejtendő munkához kérjük a gazdatársadalom támogatását. Rothmeyer Imre: KÖZTELEK, 1940 JANUÁR 1.­1. SZÁM. 50-IK ÉVFOLYAM. Szövetkezeti beszámol­ó. Teleki Tibor gróf elnök és Somssich Gyula gróf alelnök-vezérigazgató beszéde a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének közgyűlésén. A Magyar Mezőgazdák­­ Szövetkezete december 20-án tartotta székházában Teleki Tibor gróf elnök­lésével negyvenötödik rendes közgyűlését. Az igaz­gatóság által a közgyűlés elé terjesztett beszámoló eredményes mérlegről, igen szép eredményekről és a szövetkezet erőteljes fejlődéséről számol be. Teleki Tibor gróf elnök és Somssich Gyula gróf alelnök beszédeit alább közöljük, mert teljesen hű képet ad­nak a szövetkezet munkásságáról, a gazdasági élet jelenlegi helyzetéről és jövőjének lehetőségeiről. Teleki Tibor gróf elnök megnyitó szavaiban rá­mutatott arra, hogy bár a mezőgazdaság termelési és értékesítési viszonyai nem utolsó részben a kormány­zat gondossága következtében az 1930-as esztendők mélypontja óta sokat javultak, a fejlődés azonban a múlt év nyarán megállott és azóta nagy általános­ságban az árak az egy évvel ezelőtti árszinten mozog­nak. Ez az áralakulás megszűkítette ugyan az agrár­ollót, azonban jövedelmezőség tekintetében a mező­gazdasági termelés, más gazdasági ágakhoz viszo­nyítva még ma sem kielégítő. Nem lehet tehát az agrárpolitikának megállni az útján, mert akkor, amikor az agrártársadalomtól e csonkahaza életérdeke nagy teljesítményeket és súlyos kötelezettségek elvállalását követeli, meg is kell adni a lehetőséget arra, hogy ezeknek az oly fontos közérdekű követelményeknek a gazdatár­sadalom meg is felelhessen. Ennek pedig alapvető feltétele a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségének megjavítása. Hangsúlyozta, hogy­­a mai körülmények között három fontos feladatn­ak kell az agrárpolitika kereté­ben mielőbb megoldódnia. Az első a szakoktatás cél­adatosabb megszervezése és főképpen népszerűsítése, tehát a lehetőség megteremtése, hogy a szakművelt­ség áldásaiban a gazdatársadalom legszélesebb körei, legkisebb egzisztenciái részesülhessenek. A második alapvető feltétel az agrárhitel­szolgálat megszervezése. Minden gazdasági termelő foglalkozás természet­szerűen olyan hitelszolgálatot igényel, amely a ter­melői tevékenység természetéhez igazodik. Amíg ilyen hitelszolgálat biztosítva nincsen, addig a mező­gazdaság nem fejtheti ki a benne rejlő energiákat olyan mértékben, mint amilyen mértékben feltét­lenül kívánatos volna. A harmadik feltétele a cél­tudatos agrárpolitikának az agrárszövetkezeti szervezet fejlesztése. Jogos kívánságunk az, hogy a gazda­társadalom mind fogyasztási szükségletének kielé­gítésében, mind értékesítési tevékenységében saját maga által szervezett, ellenőrzött és igazgatott in­tézményekkel rendelkezzék. Ezért szükséges az agrár­szövetkezeti mozgalom intézményei számára a kor­mány fokozottabb gondoskodását biztosítani és ezért kötelessége a gazdatársadalom minden öntu­datos tagjának résztvenni a szeövetkezeti munkában. A nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitó után Somssich Gyula gróf dr. alelnök-vezérigazgató ter­jesztette elő az igazgatóság jelentését és a zárszá­madásokat. Rámutatott arra, hogy a szövetkezet hadi­üzem, amely mint ilyen be van­ ilesztve a mozgósítás rendszerébe, minek következtében a szövetkezetnél katonai parancsnok ügyel az ország mozgósítási és honvédelmi érdekeire. Erre szükség van, mert a szövetkezeteknek igen fontos feladatuk az ország mozgósítása szempontjából is bizonyos agrárter­mékek gyűjtése és azokkal a hadsereg ellátása tekin­tetében. Rendkívül fontos a mai szorongatott helyzetben az, hogy az ország agrártermelése meg ne akadjon és a többtermelés programmszerű megszer­vezése semmilyen irányban gátlást ne szenvedjen. Csak ebben az esetben lehetséges ugyanis a létszám­ban megnövekedett hadsereg ellátása, a polgári lakosság élelmezésének biztosítása és az exporttevé­kenység, amelyre a pénzügyi helyzetünk következté­ben feltétlenül szükségünk van. Tehát az uralkodó szempont az kell, hogy legyen mindenkinél, akiknek a gazdasági politikára befolyása van, hogy a gazda­sági élet tényezőinek működését semmiképpen sem gátolja meg. Szükség van a jelenlegi viszonyok között az árszabályozásra. Helyes az is, hogy azzal, egy erre a célra szervezett hatóság, az álkormánybiztosság foglalkozik, s mindenképpen kívánatos, hogy ennek a hatóságnak működése az élethez, a mindenkor adott helyzethez símoljon, a napi jelenségeket olyan ütemben figyelemre méltatva, hogy a gazdasági élet kárára ne­ következzen be megállás, vagy fennaka­dás. Tisztában van azzal, hogy rendkívüli munka hárul az álkormánybiztosságra és örömmel látja, hogy az intézmény működését ez a szellem hatja át, úgyhogy ha a helyzet kialakul, egészen bizonyos, hogy a gazdasági élet főképpen pedig az átalakulás regulázása nem fog a tevékenység kárára zökkenőt jelenteni. Ismertette a szövetkezet fejlődésére vonatkozó adatokat, hangsúlyozva, hogy a szövetkezet fejlő­dése az elmúlt üzleti évben sem állott meg és az a leg­reálisabb úton haladt előre, mindenkor élénk figye­lemmel a rendelkezésre álló anyagi eszközökre. Köszönettel emlékezett meg a Magyar Nemzeti Bankról és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankról, amelyek a nyílt pénzpiacon mindenkor készségesen elégítették ki a szövetkezet megokolt igényeit. Rá­mutatott arra, hogy a kishaszonbérleti és házhely­szerzési törvényjavaslat az agrárszövetkezeti moz­galom termelőszövetkezeti ágának nagy lehetősége­ket nyit, s ezen a téren fokozottabb munkára van szükség a termelés mennyiségi és minőségi színvona­lának fenntartására érdekében. A Magyarországi Szövetkezetek Szövetségének, mint érdekképviseleti szervnek nagy feladatai vann­ak mind ezen a munka­területen, mind egyébként a szövetkezeti érdek védel­mében. Reméli, hogy a szövetség kebelében szervezett parlamenti szakosztállyal sokat nyer átütő erejében a szövetkezeti mozgalom annak a felvilágosító mun­kának következtében, amelyet ez az intézmény lesz hivatva kifejteni. Ezen a téren szükséges a szorosabb együttműködés az Országos Központi Hitelszövet­kezettel, valamint a Hangya testvérszövetkezettel is. A szövetkezet vezetőségét az együttműködés őszinte szelleme hatja át az agrárkereskedelem másik nagy intézményével, a Futura R.­T.-vel szemben is. Végül megköszönte — Somssich Gyula gróf — az országos gazdák érdekképviseleteknek, elsősorban az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek és a vidéki mezőgazdasági kamaráknak hathatós támoga­tását, amellyel a szövetkezet működésének sikerét elősegítették. A Duna— Oclera-csatorna. A közelmúltban bejárta a lapokat a hír, hogy Németországban megnyitották a Hitler Adolfról elnevezett csatornát, amely Cosel közelében indul ki az Odera folyóból s a sziléziai bánya- és ipar­vidéket csatolja az Odera völgyébe. Annak ellenére, hogy Németország háborút visel, a nagy közmunkák mégsem szünetelnek és éppen a Hitler-csatorna meg­nyitásával kapcsolatban végezték az első ásószúrást a régóta tervezett Duna—Odera-csatorna kiépítésé­hez. A Duna—Odera-csatorna Preraunál csatlakozik a Duna—Elba csatornához, a kettő egyesülése után a Morva folyó völgyébe megy át s a Morva hajóz­hatóvá tétele után megnyílik a víziút a Dunához. Az eddigi tervek szerint a pozsonyi kikötő lenne a központja a Dunán fel­ és lefelé, továbbá az Elbán az Északi-tengerhez és az Oderán a Keleti-tenger felé fel mindenféle gazdasági magvakat, famagvakat megmagasabb áron vásárol és vetőmagszükség­letét megelőnyösedően .. ellátja: MUUtd/l0l 00CH Magtermelő és Mag­kereskedelmi Részv.­Társ Budapest, VII. ker., Rottenbiller­ utca 33. szám

Next