Köztelek – 1940. 1-27. szám
es ségének leküzdése és azoknak egy táborba, a „Köztelek" zászlója alá való tömörítése. Lapozgatva az elmúlt évek lappéldányaiban, megállapíthatjuk, hogy ez a küzdelem igen nehéz volt a múltban, de nehéz a jelenben is. A cél érdekében sikerült az érdeklődést bizonyos mértékig felkelteni, azonban nem abban a mértékben, mint ahogy azt az idők szava parancsolta. Nem szükséges hangoztatnunk, hogy minél nagyobb a „Köztelek" előfizetőinek tábora, annál súlyosabb a gazdák szava. Ma megállapíthatjuk, hogy bizony sohasem voltunk elégedettek, most látjuk, hogy milyen jó volt a gazda élete valaha, megtaláltuk a fájós pontokat akkor is, amikor jól ment a gazda sora, megtaláljuk most is, amikor mindent a jövőtől remélünk. A hátunk mögötti legutóbbi években mindig az általános béke bekövetkeztétől és az összetartás erejétől reméltük mezőgazdaságunk sorsának jobbrafordulását. Ma búcsúzva az elmúlt évtől, látjuk, hogy az általános béke bizony még mindig nem következett be és mi magyar gazdák reményekben mindig gazdagok voltunk, az összetartásban viszont azonban még mindig nagyon szegények vagyunk. Most az új év küszöbén és az ötvenedik évfolyamunk megkezdésekor arra kérjük az ország gazdáit, hogy támogassanak bennünket. Ez a remélt támogatás bekövetkezte biztosítani fogja a mezőgazdasági érdekek érvényre jutását és döntő szavát ötven év előtt a „Köztelek" bölcsőjénél ott állottak az akkori gazdasági életünk vezetői : Dessewffy Aurél gróf, Forster Géza, Baross Károly, Rubinek Gyula, Szilassy Zoltán. Ezek az idő során mind eltávoztak, talán egy jobb életbe, nevük azonban már a lap megindulásakor súlyt és értéket jelentett a „Köztelek" lap részére. Az agrárélet kiválóságait megillető tisztelet, a tanítómesternek és az aranyszívű jóakaró barátnak kijáró hálás szeretet kötelességemmé teszi, hogy a „Köztelek" ötven éves határmesgyéjén lapunknak mindig magasan tartott és büszke zászlóját meghajtsam a magyar gazdák aranytollú írójának, néhai Buday Barnának emléke előtt. Buday Barna a magyar föld hűséges szerelmese és krónikása, a földbőlélők minden rétege, így a falusi kisemberek érdekeinek is lelkes szószólója, a szív szava által diktált cikkek írója 1906-ban vette át mint felelős szerkesztő a lap irányítását és a háborús évek kivételével 1936-ban bekövetkezett haláláig vezette és irányította a ,,Köztelek"-et. Neve egybeforrott a „Köztelek" nevével. Oroszlánrésze volt abban, hogy az nemcsak a gazdák körében, hanem azoknál is, akik nem osztották és osztják céljainkat és elgondolásainkat, sok kérdésben velünk ellenkező álláspontot foglaltak és foglalnak el, értékelik és megbecsülik a ,,Köztelek"-et. Nem tagadom, igen nehéz feladat volt részemre Buday Barna után a felelős szerkesztői tisztet átvenni. Az ő tudása, bölcsessége, minden jóra hajlamos szíve súlyos és pótolhatatlan veszteséget jelentett elhúnytával nemcsak a „Köztelek"-nek, hanem az ország mezőgazdaságának is. Iparkodtunk az ő szellemében és az ő elgondolásának fonalait követve folytatni a „Köztelek" munkáját. Hogy ez mennyire sikerült, arról a gazdatársadalom van hivatva véleményt mondani. Az új évtől az általános béke szellemének és a nemzetközi megértésnek elkövetkeztét várjuk. Ez azonban nem tőlünk függ. Van azonban olyasmi is, ami tőlünk függ. Ez pedig az, hogy dolgozzunk ugyanolyan becsületes munkával, mint azt a múltban tettük. Ezt a „Köztelek" szerkesztősége megígéri. A Gondviselésbe vetett áhítatos hittel lépünk be a magyar mezőgazdaság új esztendejébe és az ebben kifejtendő munkához kérjük a gazdatársadalom támogatását. Rothmeyer Imre: KÖZTELEK, 1940 JANUÁR 1.1. SZÁM. 50-IK ÉVFOLYAM. Szövetkezeti beszámoló. Teleki Tibor gróf elnök és Somssich Gyula gróf alelnök-vezérigazgató beszéde a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének közgyűlésén. A Magyar Mezőgazdák Szövetkezete december 20-án tartotta székházában Teleki Tibor gróf elnöklésével negyvenötödik rendes közgyűlését. Az igazgatóság által a közgyűlés elé terjesztett beszámoló eredményes mérlegről, igen szép eredményekről és a szövetkezet erőteljes fejlődéséről számol be. Teleki Tibor gróf elnök és Somssich Gyula gróf alelnök beszédeit alább közöljük, mert teljesen hű képet adnak a szövetkezet munkásságáról, a gazdasági élet jelenlegi helyzetéről és jövőjének lehetőségeiről. Teleki Tibor gróf elnök megnyitó szavaiban rámutatott arra, hogy bár a mezőgazdaság termelési és értékesítési viszonyai nem utolsó részben a kormányzat gondossága következtében az 1930-as esztendők mélypontja óta sokat javultak, a fejlődés azonban a múlt év nyarán megállott és azóta nagy általánosságban az árak az egy évvel ezelőtti árszinten mozognak. Ez az áralakulás megszűkítette ugyan az agrárollót, azonban jövedelmezőség tekintetében a mezőgazdasági termelés, más gazdasági ágakhoz viszonyítva még ma sem kielégítő. Nem lehet tehát az agrárpolitikának megállni az útján, mert akkor, amikor az agrártársadalomtól e csonkahaza életérdeke nagy teljesítményeket és súlyos kötelezettségek elvállalását követeli, meg is kell adni a lehetőséget arra, hogy ezeknek az oly fontos közérdekű követelményeknek a gazdatársadalom meg is felelhessen. Ennek pedig alapvető feltétele a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségének megjavítása. Hangsúlyozta, hogya mai körülmények között három fontos feladatnak kell az agrárpolitika keretében mielőbb megoldódnia. Az első a szakoktatás céladatosabb megszervezése és főképpen népszerűsítése, tehát a lehetőség megteremtése, hogy a szakműveltség áldásaiban a gazdatársadalom legszélesebb körei, legkisebb egzisztenciái részesülhessenek. A második alapvető feltétel az agrárhitelszolgálat megszervezése. Minden gazdasági termelő foglalkozás természetszerűen olyan hitelszolgálatot igényel, amely a termelői tevékenység természetéhez igazodik. Amíg ilyen hitelszolgálat biztosítva nincsen, addig a mezőgazdaság nem fejtheti ki a benne rejlő energiákat olyan mértékben, mint amilyen mértékben feltétlenül kívánatos volna. A harmadik feltétele a céltudatos agrárpolitikának az agrárszövetkezeti szervezet fejlesztése. Jogos kívánságunk az, hogy a gazdatársadalom mind fogyasztási szükségletének kielégítésében, mind értékesítési tevékenységében saját maga által szervezett, ellenőrzött és igazgatott intézményekkel rendelkezzék. Ezért szükséges az agrárszövetkezeti mozgalom intézményei számára a kormány fokozottabb gondoskodását biztosítani és ezért kötelessége a gazdatársadalom minden öntudatos tagjának résztvenni a szeövetkezeti munkában. A nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitó után Somssich Gyula gróf dr. alelnök-vezérigazgató terjesztette elő az igazgatóság jelentését és a zárszámadásokat. Rámutatott arra, hogy a szövetkezet hadiüzem, amely mint ilyen be van ilesztve a mozgósítás rendszerébe, minek következtében a szövetkezetnél katonai parancsnok ügyel az ország mozgósítási és honvédelmi érdekeire. Erre szükség van, mert a szövetkezeteknek igen fontos feladatuk az ország mozgósítása szempontjából is bizonyos agrártermékek gyűjtése és azokkal a hadsereg ellátása tekintetében. Rendkívül fontos a mai szorongatott helyzetben az, hogy az ország agrártermelése meg ne akadjon és a többtermelés programmszerű megszervezése semmilyen irányban gátlást ne szenvedjen. Csak ebben az esetben lehetséges ugyanis a létszámban megnövekedett hadsereg ellátása, a polgári lakosság élelmezésének biztosítása és az exporttevékenység, amelyre a pénzügyi helyzetünk következtében feltétlenül szükségünk van. Tehát az uralkodó szempont az kell, hogy legyen mindenkinél, akiknek a gazdasági politikára befolyása van, hogy a gazdasági élet tényezőinek működését semmiképpen sem gátolja meg. Szükség van a jelenlegi viszonyok között az árszabályozásra. Helyes az is, hogy azzal, egy erre a célra szervezett hatóság, az álkormánybiztosság foglalkozik, s mindenképpen kívánatos, hogy ennek a hatóságnak működése az élethez, a mindenkor adott helyzethez símoljon, a napi jelenségeket olyan ütemben figyelemre méltatva, hogy a gazdasági élet kárára ne következzen be megállás, vagy fennakadás. Tisztában van azzal, hogy rendkívüli munka hárul az álkormánybiztosságra és örömmel látja, hogy az intézmény működését ez a szellem hatja át, úgyhogy ha a helyzet kialakul, egészen bizonyos, hogy a gazdasági élet főképpen pedig az átalakulás regulázása nem fog a tevékenység kárára zökkenőt jelenteni. Ismertette a szövetkezet fejlődésére vonatkozó adatokat, hangsúlyozva, hogy a szövetkezet fejlődése az elmúlt üzleti évben sem állott meg és az a legreálisabb úton haladt előre, mindenkor élénk figyelemmel a rendelkezésre álló anyagi eszközökre. Köszönettel emlékezett meg a Magyar Nemzeti Bankról és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankról, amelyek a nyílt pénzpiacon mindenkor készségesen elégítették ki a szövetkezet megokolt igényeit. Rámutatott arra, hogy a kishaszonbérleti és házhelyszerzési törvényjavaslat az agrárszövetkezeti mozgalom termelőszövetkezeti ágának nagy lehetőségeket nyit, s ezen a téren fokozottabb munkára van szükség a termelés mennyiségi és minőségi színvonalának fenntartására érdekében. A Magyarországi Szövetkezetek Szövetségének, mint érdekképviseleti szervnek nagy feladatai vannak mind ezen a munkaterületen, mind egyébként a szövetkezeti érdek védelmében. Reméli, hogy a szövetség kebelében szervezett parlamenti szakosztállyal sokat nyer átütő erejében a szövetkezeti mozgalom annak a felvilágosító munkának következtében, amelyet ez az intézmény lesz hivatva kifejteni. Ezen a téren szükséges a szorosabb együttműködés az Országos Központi Hitelszövetkezettel, valamint a Hangya testvérszövetkezettel is. A szövetkezet vezetőségét az együttműködés őszinte szelleme hatja át az agrárkereskedelem másik nagy intézményével, a Futura R.T.-vel szemben is. Végül megköszönte — Somssich Gyula gróf — az országos gazdák érdekképviseleteknek, elsősorban az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek és a vidéki mezőgazdasági kamaráknak hathatós támogatását, amellyel a szövetkezet működésének sikerét elősegítették. A Duna— Oclera-csatorna. A közelmúltban bejárta a lapokat a hír, hogy Németországban megnyitották a Hitler Adolfról elnevezett csatornát, amely Cosel közelében indul ki az Odera folyóból s a sziléziai bánya- és iparvidéket csatolja az Odera völgyébe. Annak ellenére, hogy Németország háborút visel, a nagy közmunkák mégsem szünetelnek és éppen a Hitler-csatorna megnyitásával kapcsolatban végezték az első ásószúrást a régóta tervezett Duna—Odera-csatorna kiépítéséhez. A Duna—Odera-csatorna Preraunál csatlakozik a Duna—Elba csatornához, a kettő egyesülése után a Morva folyó völgyébe megy át s a Morva hajózhatóvá tétele után megnyílik a víziút a Dunához. Az eddigi tervek szerint a pozsonyi kikötő lenne a központja a Dunán fel és lefelé, továbbá az Elbán az Északi-tengerhez és az Oderán a Keleti-tenger felé fel mindenféle gazdasági magvakat, famagvakat megmagasabb áron vásárol és vetőmagszükségletét megelőnyösedően .. ellátja: MUUtd/l0l 00CH Magtermelő és Magkereskedelmi Részv.Társ Budapest, VII. ker., Rottenbiller utca 33. szám