Külgazdaság, 1978 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 3. szám - Gordos Árpád: Tőkés részvételű gazdasági vállalkozások a szocialista országokban
szervezési, vezetési ismeretek hasznosítása, a tartós piaci együttműködés nem biztosítható, vagy csak lényegesen kisebb fokú hatékonyság érhető el. Egyes esetekben például a technológiaimport a külföldi partner licencértékesítési politikája következtében csak gazdasági társulás keretében érhető el. Az ilyen szempontok alapján engedélyezett vállalatok működési feltételeit preferenciák nyújtásával — mentes az eszközlekötési járulék, a központi amortizáció és a bérfejlesztési befizetés alól — könnyítik, és nyereségadózása is kedvezőbb más magyar gazdálkodó szervezetekénél. A magyar gazdaságirányítási rendszert a nemzetközi munkamegosztáshoz való rugalmas alkalmazkodás jellemzi, aminek hosszú távú érvényesülését a népgazdaság külkereskedelmi érzékenységének magas foka támasztja alá. A külföldi partnerek számára is jól ismert a magyar árfolyamrendszer, annak a bel- és külpiaci árakat szervesen összekapcsoló funkciója, a vállalatok 1968 óta növekvő fejlesztéspolitikai önállósága. A jövedelemszabályozási rendszer pedig a vegyes vállalatok vonatkozásában az 1977. évi rendeletmódosítás révén még egyszerűbb. Az árképzési elveket már a GATT-hoz való csatlakozásunkkor ismertettük, azok nem változtak. Sőt a vegyes vállalatok szempontjából kedvező, hogy a világpiaci árképzési centrum alkalmazása mellett közvetve a világpiaci árarányok érvényesülésének erősödését segítette elő a KGST rugalmasabb árképzési rendszere ott, ahol a hazai árképzés centruma a KGST szerződéses ár, vagy ahol „kevert" árképzés van. Kétségtelen azonban, hogy a rugalmasabb árképzés továbbvitele a vegyes vállalatok számára a közgazdasági környezetet kedvezőbbé tenné. Ilyen hatást gyakorol az is, ha az általános közgazdasági szabályozó eszközök hatóköre tovább szélesedik. Bár a magyar vegyes vállalati szabályozás a közvetlen termelésben való részvételt csak az 1977. évi májusi rendelet óta teszi lehetővé, figyelemre méltó, hogy védett szektor gyakorlatilag nincs megjelölve, és kivételesen a pénzügyi szektorban s a szolgáltatásoknál a külföldi részvétel 49 százalék feletti is lehet. A korábbi szabályozás olyan konstrukcióban feltételezte a megkívánt célok megvalósítását, hogy a vegyes vállalat a gazdasági-műszaki fejlesztés tárgyában és a gyártandó termékek átvételéről termeltetési szerződést köt egy magyar gazdálkodó szervezettel. Ez ugyan lehetővé tette a külföldi partner irányítási tapasztalatainak hasznosítását, de nyilvánvaló, hogy közvetlen részvételnél érdekeltsége és szellemi ismereteinek érvényesítési hatékonysága fokozottabb, tehát a vegyes vállalatoktól várt alapvető cél következetesebben érvényesíthető. A magyar szabályozás igen részletesen és világosan rendezi a tőketranszfer kérdését és a külföldi fél tőkebefektetését biztosító garanciákat (például állami intézkedésből eredő kár esetén is), amely a külföli partnerek válalkozási hajlamát messzemenően befolyásolhatja. Hazánkban eddig három külföldi részvételű vállalat alakult 1974-ben, illetve 1975-ben, a Volcom Hungary, a Sicontact és a Radelcor, korlátolt felelősségű társaság formájában. A vállalatokat tehát az 1972. évi szabályozással összhangban alapították, a három külföldi partner: a Volvo, a Siemens és az angliai Corning Medical. A Velcom a Csepel Autóval termeltetési szerződést kötött évi 1000 darab Lapplander terepjáró gyártására. A Radelcor a Corning szabadalma alapján vérgázanalizátort készíttet a Radelkisnél. A Sicontact termelési és műszaki kooperációk előkészítésével és a Siemens számítógépek szervizével foglalkozik. A külföldiek tőkebefektetése együttesen alig haladja meg az 1 millió dollárt. A vállalkozások jelentősége elsősorban abban van, hogy az együttműködés hatékonyságát a folyamatos kapcsolattartás, konzultáció és tanácsadás