Külgazdaság, 1995 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 3. szám - Szamuely László: A szovjet utódállamok egymás közötti kereskedelmének pénzügyi-elszámolási rendszere
A szovjet utódállamok egymás közötti kereskedelmének pénzügyi-elszámolási rendszere SZAMUELY LÁSZLÓ A Szovjetunió felbomlása után nem jött létre olyan működőképes pénzügyi-elszámolási rendszer, amely az utódállamok egymás közötti-egyébként vészesen zsugorodó - kereskedelmi forgalmát hatékonyan szolgálná. A vágtató infláció és az utódállamok kölcsönös forgalmának strukturális kiegyensúlyozatlansága miatt sem az eredetileg közös rubelvalutát nem lehetett fenntartani, sem az új nemzeti valuták nem bizonyultak forgalomképesnek az egymás közti kereskedelemben. Ez a térség legnagyobb és partnereivel szemben előnyös gazdasági pozícióban levő Oroszország pénzére is érvényes megállapítás, amelyet az orosz kormányzat több mint két éven át erőltetett reálfelértékelő árfolyam-politikájának 1994. októberi összeomlása látványosan bizonyított. Csak a nyugati konvertibilis valuták számítanak „igazi" pénznek. A dollár a FAX párhuzamos valutájává, belföldi és külföldi fizetőeszközévé vált (az egyébként szokásos értékmérő és értékmegőrző szerepe mellett). Mivel azonban dollárszűke van (a forgalom és a tezaurálás igényeihez képest), az utódállamok egymás közötti forgalmában a különféle szintű, körű és jellegű barterügyletek és klíringelszámolások dominálnak. A szerző az eddigi fejlemények és a mai helyzet elemzése alapján nem vár érdemi változást a közeli néhány évben. Hogyan számolnak el és fizetnek egymásnak a volt Szovjetunió területén létrejött új államok? A 15 állam 14 valutáját (Tádzsikisztánnak még nincs saját pénze, ott továbbra is orosz rubelek vannak forgalomban) a Nemzetközi Valutaalap 1994. májusi áttekintése bizonyos formai jegyek alapján ugyan folyó fizetési mérlegnek megfelelő teljes vagy korlátozott konvertibilitással ruházza fel ( World Economic Outlook, 1994, 74. old.), nemzeti valutákban - az orosz rubelt leszámítva - csak csekély számú esetben történik kölcsönös elszámolás. A valóságot igen szemléletesen a Bogomolov és Szitarjan akadémikusok vezette moszkvai szerzői munkaközösség nemrég készült jelentése írja le : „A világ pénztörténete bizonyára nem ismer olyan elszámolási formát, amelyet az új független államok egymás közti elszámolásaikban ma ne alkalmaznának. Megtalálhatók itt a barterek és a klíringek különféle fajtái, a konvertibilis valutákban szórványosan előforduló fizetések, az újsütetű valutákban történő elszámolási műveletek, amelyeket spontán módon nemzeti kereskedelmi bankok bonyolítanak le saját kockázatukra stb." (Uszlovij, 1994, 19. old.) Cikkünkben megkíséreljük ezen elszámolási dzsungel feltérképezését, kialakulásának okait és rövid történetét beleértve, levonva az eddigi és a várható fejleményekből származó következtetéseket.