Külgazdaság, 1995 (39. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 3. szám - Szamuely László: A szovjet utódállamok egymás közötti kereskedelmének pénzügyi-elszámolási rendszere

A szovjet utódállamok egymás közötti kereskedelmének pénzügyi-elszámolási rendszere SZAMUELY LÁSZLÓ A Szovjetunió felbomlása után nem jött létre olyan működőképes pénzügyi-elszámolási rendszer, amely az utódállamok egymás közötti-egyébként vészesen zsugorodó - kereske­delmi forgalmát hatékonyan szolgálná. A vágtató infláció és az utódállamok kölcsönös forgalmának strukturális kiegyensúlyozatlansága miatt sem az eredetileg közös rubelvalu­tát nem lehetett fenntartani, sem az új nemzeti valuták nem bizonyultak forgalomképesnek az egymás közti kereskedelemben. Ez a térség legnagyobb és partnereivel szemben előnyös gazdasági pozícióban levő Oroszország pénzére is érvényes megállapítás, amelyet az orosz kormányzat több mint két éven át erőltetett reálfelértékelő árfolyam-politikájának 1994. októberi összeomlása látványosan bizonyított. Csak a nyugati konvertibilis valuták számí­tanak „igazi" pénznek. A dollár a FA­X párhuzamos valutájává, belföldi és külföldi fizető­eszközévé vált (az egyébként szokásos értékmérő és értékmegőrző szerepe mellett). Mivel azonban dollárszűke van (a forgalom és a tezaurálás igényeihez képest), az utódállamok egymás közötti forgalmában a különféle szintű, körű és jellegű barterügyletek és klíringel­számolások dominálnak. A szerző az eddigi fejlemények és a mai helyzet elemzése alapján nem vár érdemi változást a közeli néhány évben. Hogyan számolnak el és fizetnek egymásnak a volt Szovjetunió területén létrejött új államok? A 15 állam 14 valutáját (Tádzsikisztánnak még nincs saját pénze, ott továbbra is orosz rubelek vannak forgalomban) a Nemzetközi Valutaalap 1994. májusi áttekintése bizonyos formai jegyek alapján ugyan folyó fizetési mérlegnek megfelelő teljes vagy korlá­tozott konvertibilitással ruházza fel ( World Economic Outlook, 1994, 74. old.), nemzeti valutákban - az orosz rubelt leszámítva - csak csekély számú esetben történik kölcsönös elszámolás. A valóságot igen szemléletesen a Bogomolov és Szitarjan akadémikusok vezet­te moszkvai szerzői munkaközösség nemrég készült jelentése írja le : „A világ pénztörténe­te bizonyára nem ismer olyan elszámolási formát, amelyet az új független államok egymás közti elszámolásaikban ma ne alkalmaznának. Megtalálhatók itt a barterek és a klíringek különféle fajtái, a konvertibilis valutákban szórványosan előforduló fizetések, az újsütetű valutákban történő elszámolási műveletek, amelyeket spontán módon nemzeti kereske­delmi bankok bonyolítanak le saját kockázatukra stb." (Uszlovij, 1994, 19. old.) Cikkünkben megkíséreljük ezen elszámolási dzsungel feltérképezését, kialakulásá­nak okait és rövid történetét beleértve, levonva az eddigi és a várható fejleményekből származó következtetéseket.

Next