Külgazdaság, 1995 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 3. szám - Szamuely László: A szovjet utódállamok egymás közötti kereskedelmének pénzügyi-elszámolási rendszere
A fizetési-elszámolási kapcsolatok mai rendezetlenségét előidéző általános okok A gazdasági kapcsolatok rendezetlenségére kézenfekvő magyarázatnak látszik az utódállamok mai vezetésének felkészületlensége, a közös racionális érdekek fel nem ismerése, a jogalkotási és jogérvényesítési anarchia és más, hasonlóan szubjektív tényezők sokasága. Szó se róla, ezek az okok mind valósak, de tartós jelenlétük, újratermelődésük mögött kemény, nehezen változtatható determinációk bújnak meg. Vegyünk csak néhányat szemügyre ezek közül. a) Az egységes szovjet állam elhúzódó szétesése. Nem a gazdasági racionalitás szempontjainak érvényesülésére vagy nem érvényesülésére gondolunk. Egységes államok vagy birodalmak felbomlását egyébként sem racionális gazdasági megfontolások, hanem külső hatalmi kényszerek és/vagy belső politikai elitek különféle indíttatású törekvései szokták előidézni. Jugoszlávia és Csehszlovákia felbomlására sem gazdasági megfontolások vezettek, még ha az utóbbi esetben a kettéválás békés és rendezett, szinte menetrendszerű módon zajlott is le. A Szovjetunió feloszlatása ugyan békés, de váratlan módon történt. Mint ismeretes, a három szláv tagköztársaság vezetői 1991 decemberében lényegében puccsot hajtottak végre, amikor minden előkészület nélkül kihirdették a korábbi egységes állam megszüntetését. (A puccs mögött a moszkvai vezetésen belüli két csoportosulás - a Gorbacsov és a Jelcin körüli klikkek - hatalmi harca állt. Az ukrán és a fehérorosz vezetők lépését pedig mindenekelőtt hatalmi pozíciójuk átmentésének szándéka vezérelte : a függetlenedésben manifesztálódó nacionalizmus tógáját felöltve gondolták az addigi állapotokat és jómagukat átörökíteni. Számításuk egy bizonyos értelemben bevált : jóllehet három év múltán sem az ukrán Kravcsuk, sem a fehérorosz Suskevics nem található a régi helyén, a reformok ügye mindkét utódállamban egy tapodtat sem haladt előre.) A feloszlás folyamata tehát nemhogy a gazdasági szempontokat nem vette figyelembe, hanem egyáltalán híján volt mindenfajta, az elérendő célállapotokra vonatkozó világos és egyeztetett szándéknak, elképzelésnek. Az utódállamok törekvéseinek tisztázatlanságából (önmaguk számára is) az következik, hogy kölcsönös kapcsolataik alakulása - a pénzügyieket beleértve - nem lehet más, mint szüntelenül változó elhatározások, rögtönzések, egyoldalú lépések folyamata. Az egykori egységes állam szétesésének ez a spontán alakuló folyamata mindmáig tart, s nem tudni, mikor jut nyugvópontra. b) Oroszország meghatározó szerepe. Az egykori birodalomalkotó mag maga is birodalom. Már méreteinél - népességénél, területénél - fogva is nagyobb, mint a többi utódállam együttvéve. Ha a hajdanvolt KGST-re jogosan használták a „sugaras integráció" kifejezést, még jobban illik ez Oroszország és a többi utódállam kölcsönös kapcsolataira. A KGST-től eltérően azonban ezek a kapcsolatok földrajzilag is „körkörösen sugarasak". Nehezen képzelhető el az utódállamok közötti bármely olyan együttműködési rendszer életképessége, amely Oroszország kihagyásával, mellőzésével jönne létre. Ez csak akkor volna lehetséges, ha az egykori birodalom határain kívül eső valamilyen gazdasági hatalmi centrum gyakorolná a meghatározó hatást. Pillanatnyilag ennek csak a három balti utódállam esetében van realitása. A pénzügyi-valutáris kapcsolatok meghatározásában, elrendezésében is Oroszországé a döntő szerep. c) A mély és elhúzódó gazdasági válság. Témánk keretein kívül esik annak taglalása, miért ölt egyre súlyosabb még a többi közép- és kelet-európai posztszocialista országénál is jóval súlyosabb - méreteket a szovjet utódállamok válsága. Fogadjuk el ezt a tényt még jó ideig érvényes adottságnak. A válságban lévő gazdaságokra azonban nem az integrálódási, hanem a dezintegrálódási tendencia a jellemző. Egy rogyadozó gazdaság nem kapaszkodik bele egy másik rogyadozóba, inkább távolabbra akar kerülni tőle, nehogy az estében magával rántsa. A zsugorodó társadalmi termék rendszerint költségvetési hiányt okoz, így az állam (esetünkben főleg az orosz állam) tartózkodni kényszerül