Külgazdaság, 1995 (39. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 3. szám - Szamuely László: A szovjet utódállamok egymás közötti kereskedelmének pénzügyi-elszámolási rendszere

A fizetési-elszámolási kapcsolatok mai rendezetlenségét előidéző általános okok A gazdasági kapcsolatok rendezetlenségére kézenfekvő magyarázatnak látszik az utódállamok mai vezetésének felkészületlensége, a közös racionális érdekek fel nem ismerése, a jogalkotási és jogérvényesítési anarchia és más, hasonlóan szubjektív ténye­zők sokasága. Szó se róla, ezek az okok mind valósak, de tartós jelenlétük, újratermelő­désük mögött kemény, nehezen változtatható determinációk bújnak meg. Vegyünk csak néhányat szemügyre ezek közül. a) Az egységes szovjet állam elhúzódó szétesése. Nem a gazdasági racionalitás szem­pontjainak érvényesülésére vagy nem érvényesülésére gondolunk. Egységes államok vagy birodalmak felbomlását egyébként sem racionális gazdasági megfontolások, hanem külső hatalmi kényszerek és/vagy belső politikai elitek különféle indíttatású törekvései szokták előidézni. Jugoszlávia és Csehszlovákia felbomlására sem gazdasági megfontolá­sok vezettek, még ha az utóbbi esetben a kettéválás békés és rendezett, szinte menetrend­szerű módon zajlott is le. A Szovjetunió feloszlatása ugyan békés, de váratlan módon történt. Mint ismeretes, a három szláv tagköztársaság vezetői 1991 decemberében lénye­gében puccsot hajtottak végre, amikor minden előkészület nélkül kihirdették a korábbi egységes állam megszüntetését. (A puccs mögött a moszkvai vezetésen belüli két csopor­tosulás - a Gorbacsov és a Jelcin körüli klikkek - hatalmi harca állt. Az ukrán és a fehérorosz vezetők lépését pedig mindenekelőtt hatalmi pozíciójuk átmentésének szándé­ka vezérelte : a függetlenedésben manifesztálódó nacionalizmus tógáját felöltve gondol­ták az addigi állapotokat és jómagukat átörökíteni. Számításuk egy bizonyos értelemben bevált : jóllehet három év múltán sem az ukrán Kravcsuk, sem a fehérorosz Suskevics nem található a régi helyén, a reformok ügye mindkét utódállamban egy tapodtat sem haladt előre.) A feloszlás folyamata tehát nemhogy a gazdasági szempontokat nem vette figyelem­be, hanem egyáltalán híján volt mindenfajta, az elérendő célállapotokra vonatkozó világos és egyeztetett szándéknak, elképzelésnek. Az utódállamok törekvéseinek tisztá­zatlanságából (önmaguk számára is) az következik, hogy kölcsönös kapcsolataik alaku­lása - a pénzügyieket beleértve - nem lehet más, mint szüntelenül változó elhatározások, rögtönzések, egyoldalú lépések folyamata. Az egykori egységes állam szétesésének ez a spontán alakuló folyamata mindmáig tart, s nem tudni, mikor jut nyugvópontra. b) Oroszország meghatározó szerepe. Az egykori birodalomalkotó mag maga is birodalom. Már méreteinél - népességénél, területénél - fogva is nagyobb, mint a többi utódállam együttvéve. Ha a hajdanvolt KGST-re jogosan használták a „sugaras integrá­ció" kifejezést, még jobban illik ez Oroszország és a többi utódállam kölcsönös kapcsola­taira. A KGST-től eltérően azonban ezek a kapcsolatok földrajzilag is „körkörösen sugarasak". Nehezen képzelhető el az utódállamok közötti bármely olyan együttműkö­dési rendszer életképessége, amely Oroszország kihagyásával, mellőzésével jönne létre. Ez csak akkor volna lehetséges, ha az egykori birodalom határain kívül eső valamilyen gazdasági hatalmi centrum gyakorolná a meghatározó hatást. Pillanatnyilag ennek csak a három balti utódállam esetében van realitása. A pénzügyi-valutáris kapcsolatok meg­határozásában, elrendezésében is Oroszországé a döntő szerep. c) A mély és elhúzódó gazdasági válság. Témánk keretein kívül esik annak taglalása, miért ölt egyre súlyosabb­­ még a többi közép- és kelet-európai posztszocialista országé­nál is jóval súlyosabb - méreteket a szovjet utódállamok válsága. Fogadjuk el ezt a tényt még jó ideig érvényes adottságnak. A válságban lévő gazdaságokra azonban nem az integrálódási, hanem a dezintegrálódási tendencia a jellemző. Egy rogyadozó gazdaság nem kapaszkodik bele egy másik rogyadozóba, inkább távolabbra akar kerülni tőle, nehogy az estében magával rántsa. A zsugorodó társadalmi termék rendszerint költség­vetési hiányt okoz, így az állam (esetünkben főleg az orosz állam) tartózkodni kényszerül

Next