Református Gimnázium, Kunszentmiklós, 1856
A NEVELÉSTANI ÉRTEKEZÉS az értelem, képzelő erő és emlékező tehetség kiképezéséről. Ha az emberi lélek tehetségeinek összege mintegy miniatűrje ama nagy léleknek, szellemerőnek, melyet Isten név alatt imádunk , akkor szükségkép a lélek tehetségösszegének egyenként és szálanként a legmagasb tökélyre kell emeltetnie, hogy minél inkább megközelítse magát az isteni tökélyt. A lélek tehetségeinek felkeltését, a sejtelmek homályából tisztább térre vezetését, s a különböző erők öszhangzatos és sikert ígérő működését látszólagos rendszerrel eszközölni, a nevelés feladata lévén : okvetlen birnia kell az eszközöket, melyek a cél elérését biztosítják. S mithogy a nevelés az erkölcsi élet és érzés finomítása mellett legfőkép az ismeretközlés körül forog, a legnagyobb figyelemre méltatandók, ennélfogva azon képességek, melyeken — mint valami csatornákon — keresztül az ismeretek tárháza, a lélek megtelik. I. Ily hatalmas csatorna, melyen által az ismeret hajója a léleknek e legfontosb észleléseket és eredményeket megviszi, az emlékező tehetség mellett az értelem lévén, szükségkép nagy figyelem fordítandó reá azért is, mert az értelem köre leginkább tágítható az oktatás által, ami ismét onnan tetszik meg, hogy nincs oly nemű oktatás, nincs az oktatásnak oly tárgya, a hol és a mely körül az értelem munkái ne volna s következőleg ne gyakoroltatnék, úgy, hogy soha nem a tantárgy, hanem mindig a tanító hibája, ha valamely tárgy csak az emlékezőtehetségbe nyomatik be anélkül, hogy az értelem is felébresztetnék. Amennyiben pedig nem csak a tanító előadása különböző, hanem az Írott művek is különbféle neműek, lassanként a felledező értelem gyakorlata képező, különválasztó és kombináló fogalmak gyakorlatára megy át, amely munkásság különösen az idegen nyelvek megérthetése körül észrevehető. Mert valamely írónak gondolatkörébe az embernek magát áttenni, egyes célzataiból következményeket vonni, a szétszórt eszméket öszvesítni — ha különösen maga a tárgy nehezebb természetű, vagy tán a nyelvbeni járatlanság akadályokat gördít — igen jelentékeny feladata az értelemnek, ahonnan kimagyarázható egyszersmind nagy érdeme a philologiának az értelemképzést illetőleg. Azonban kétségkívül legfőbb feladata az értelemnek az ítélés, melyben a gyermek korán már a beszéd tanulása közben bő gyakorlatot nyer. Mert mihelyt p. o. valamely szót hall előáll az értelem ítélő erejével és előterjesztési képei közül kikeresi azon tárgyat, mely a hallott szó jegyének leginkább megfelel. Hányszor megesik az is, hogy nem közvetlen, hanem csak analógia és valószínűség által fejeztetik ki valamely szónak értelme, ekkor ismét nem csak ítélő, hanem még következtető erejével is elő kell állani az értelemnek, kipuhatolandó azt, hogy melyik a valódi jelentés. Ugyancsak az értelemnek kell fellépni ítélő erejével akkor is, ha két tünemény közt az 1*