Református Gimnázium, Kunszentmiklós, 1856

A­ NEVELÉSTANI ÉRTEKEZÉS az értelem, képzelő erő és emlékező tehetség­ kiképezéséről. Ha az emberi lélek tehetségeinek összege mintegy miniatűrje ama nagy léleknek, szel­­lemerőnek, melyet Isten név alatt imádunk , akkor szükségkép a lélek tehetségösszegének egyen­ként és szálanként a legmagasb tökélyre kell emeltetnie, hogy minél inkább megközelítse magát az isteni tökélyt. A lélek tehetségeinek felkeltését, a sejtelmek homályából tisztább térre vezetését, s a különböző erők öszhangzatos és sikert ígérő működését látszólagos rendszerrel eszközölni, a nevelés feladata lévén : okvetlen birnia kell az eszközöket, melyek a cél elérését biztosítják. S mithogy a nevelés az erkölcsi élet és érzés finomítása mellett legfőkép az ismeretközlés körül forog, a legnagyobb figyelemre méltatandók, ennélfogva azon képességek, melyeken — mint valami csatornákon — keresztül az ismeretek tárháza, a lélek megtelik. I. Ily hatalmas csatorna, melyen által az ismeret hajója a léleknek e legfontosb észlelé­seket és eredményeket megviszi, az emlékező tehetség mellett az értelem lévén, szükségkép nagy figyelem fordítandó reá azért is, mert az értelem köre leginkább tágítható az oktatás által, a­mi ismét onnan tetszik meg, hogy nincs oly nemű oktatás, nincs az oktatásnak oly tárgya, a hol és a mely körül az értelem munkái ne volna s következőleg ne gyakoroltatnék, úgy, hogy soha nem a tantárgy, hanem mindig a tanító hibája, ha valamely tárgy csak az emlékezőtehetségbe nyomatik be a­nélkül, hogy az értelem is felébresztetnék. A­mennyiben pedig nem csak a tanító előadása különböző, hanem az Írott művek is különbféle neműek, lassanként a felledező értelem gyakorlata képező, különválasztó és kombináló fogalmak gyakorlatára megy át, a­mely munkásság különösen az idegen nyelvek megérthetése körül észrevehető. Mert valamely írónak gondolatkörébe az em­bernek magát áttenni, egyes célzataiból következményeket vonni, a szétszórt eszméket öszvesítni — ha különösen maga a tárgy nehezebb természetű, vagy tán a nyelvbeni járatlanság akadályo­kat gördít — igen jelentékeny feladata az értelemnek, a­honnan kimagyarázható egyszersmind nagy érdeme a philologiának az értelem­képzést illetőleg. Azonban kétségkívül legfőbb feladata az értelemnek az ítélés, melyben a gyermek korán már a beszéd tanulása közben bő gyakorlatot nyer. Mert mihelyt p. o. valamely szót hall előáll az értelem ítélő erejével és előterjesztési képei közül kikeresi azon tárgyat, mely a hallott szó jegyének leginkább megfelel. Hányszor megesik az is, hogy nem közvetlen, hanem csak analó­gia és valószínűség által fejeztetik ki valamely szónak értelme, ekkor ismét nem csak ítélő, hanem még következtető erejével is elő kell állani az értelemnek, kipuhatolandó azt, hogy melyik a valódi jelentés. Ugyancsak az értelemnek kell fellépni ítélő erejével akkor is, ha két tünemény közt az 1*

Next