Református Gimnázium, Kunszentmiklós, 1913
GERGEY KÁROLY 1825 máj. 24 — 1914 jan. 5. Tasson született, Kunszentmiklóson nevelődött, Kecskeméten fejezte be tanulmányait, s 1847-ben már okleveles ügyvéd volt. Ekkor atyjának, a puritán kálvini felfogású Gergey Péter oskolatanító óhajára, és saját hajlamát is követve nevelőnek ment a báró Jeszenák családhoz, majd Lugoson Szende Béla későbbi honvédelmi miniszter Albert nevű bátyjának volt mentora. Mint Krassó- Szörény megye törvényhatóságának tagja, 1848-ban lelkesen támogatta a megyegyűlésben a nemzeti önvédelem ügyét és őt bízta meg — Kiss Ferenc későbbi segédtisztjével együtt — a vármegye, hogy honvédeket toborozzon. Mikor mintegy 200 újoncával jelentkezett a kijelölt szegedi hadkiegészítő parancsnokságnál, más vidékről egyetlen egy jelentkezőt sem talált még: ők voltak a legelsők ! . . . Embereivel együtt a 111. zászlóalj 3-ik századát alkották, s Damjanich keze alá kerültek. Görgey végig küzdve az egész szabadságharcot, az utolsó hónapban Kossuth mellett magántitkári minőségben működött Aradon, s annak menekülési útjához — az ellenség holtartózkodását illetőleg — ő végezte a felderítő szolgálatot. Világosnál ő is letette a fegyvert, mint őrnagy s a vitézségi érdemrend tulajdonosa. Lövéstől származott karsebe miatt szolgálatképtelennek találta az osztrák sorozóbizottság, szabadon távozhatott hát Kunszentmiklósra. Honvédtiszti lovait és úri kocsiját eladván, ezek árából jutott egy kis tőkéhez, mellyel ügyvédkedését és a vagyongyűjtést megkezdte 1849 őszén. Gyakran tréfálkoztam is vele ezért, hogy ő igazán nemzeti alapon gyűjtötte vagyonát. Mint kompromittált egyént a hatóság állandóan figyelte s félve az elfogatástól, sokat „pusztázott“, bújdosott, míg végre is a rebellis Kunszentmiklósról elparancsolta a német más vidékre. Új otthonául Sárbogárdot választotta. Itt ügyvédi s egyházi főgondnoki tisztséget töltött be, mígnem Fejér vármegye közgyűlése 1861-ben megyei alügyésznek választotta meg. Ekkor Székesfehérvárra költözött. Később megyei törvényszéki bíró lett, majd a kir. törvényszékhez átvézetvén csakhamar kir. táblai bíróvá nevezték ki, s e minőségben kiválóan működött Budapesten 1890-ig. Ez idő óta állandóan Fehérváron lakott, hol a megyei és városi közéletben vitt vezető szerepénél fogva legbizalmasabb barátai és tisztelői éltek, akik szinte rajongással viseltettek az ő szeretetre méltó egyénisége iránt. Jóllehet családja nem volt, mégis napról-napra társaság gyűlt össze nála: barátainak serege, kik eszmecseréve s szórakozni jártak hozzá.