Kurír - esti kiadás, 1990. november (1. évfolyam, 87-108. szám)
1990-11-19 / 99. szám
4 Kyrk ŐSI OROSZ FAMÍLIÁK „ Egyik ükapám majdnem cár lett" Az ötvennyolc éves Andrej Kirillovics Golicin lányával és feleségével egy kétszobás moszkvai lakásban él. A falon ott lóg a régi címer és II. Miklós cár portréja. Golicin, aki ősei jogán hercegnek is szólíttathatná magát, grafikusként dolgozik. Sokatmondó, hogy miként és miért kezdett el gyermekkorában rajzolgatni. „Amikor kitört a háború, apámat másodszor is letartóztatták és soha többé nem tért vissza hozzánk” - mondja. Most is magam előtt látom a jelenetet, amint érte jönnek. Csak annyit értettem az egészből, hogy hallatlan igazságtalanság történt. Később elkezdtem karikatúrákat rajzolni Sztálinról, és azt hajtogattam anyámnak, hogy megölöm azt a szörnyeteget. Anyám próbált csendesítgetni, mert félt, hogy bajom lehet az iskolában, ha ott is ilyet mondok.” Így Andriusa a rajzolással együtt azt is megtanulta, hogy bizonyos dolgokról csak igen szűk körben beszélhet. „Családunk 1917 után szétszóródott a világban, rokonaink vannak Amerikában, Olaszországban, Franciaországban, Angliában. Nagyapám itt maradt. Történész volt és politológus, tizenegy nyelven beszélt. Nem igaz, hogy a törvénytelenségek Sztálin idején kezdődtek. Nagyapámat még akkor tartóztatták le, amikor Lenin volt hatalmon. Később a Kola-félszigetre száműzték, ahol könyvelőként dolgozott. Kárba veszett az élete, műveltségét nem tudta kamatoztatni. Az új hatalom egyik legnagyobb tévedése az volt, hogy a társadalmi és kulturális életből kirekesztette a nemeseket, akik pedig a legműveltebb emberek voltak Oroszországban.” 1923-ban Andrej Kirillovics apját is letartóztatták. Ekkor került először börtönbe, a hírhedt moszkvai Butirkába. Bár, mint később félig ironikusan mondo-Rajevszkij, Bobninszkij, Trubeckij, Engelhardt, Szamarin... Ezek a családnevek ma már nem mondanak túl sokat az oroszok többségének. Pedig valamikor e nevek viselői nagy hatalmú nemesek voltak, pétervári palotákban laktak, óriási vidéki birtokaik voltak, szolgák, és 1861-ig jobbágyok hadának parancsoltak, úgy, ahogy arról Puskinnál, Gogolnál, Tolsztojnál vagy Dosztojevszkijnél olvashatunk. 1917 után ez a világ, mint egy díszes tükör, apró darabokra tört. Az orosz arisztokraták számára odahaza minden elveszett a nemesi büszkeség kivételével, amely most, úgy tűnik, újraéled. Már fél éve tevékenykedik Moszkvában az Orosz Nemesség Leszármazottainak Szövetsége, amelynek csaknem háromszáz tagja van. „Sokan közülünk szinte semmit sem tudnak családjuk történetéről, hisz az elmúlt évtizedekben a múltra még emlékezni sem volt szabad. A szülők gyakran gyermekeik előtt is eltitkolják családjukat, hogy így próbálják elkerülni a meghurcoltatást" - mondja az arisztokraták szervezetének egyik tagja. Sorozatunkban szovet-orosz nemesi sorsokat mutatunk be, gáttá, egészen kellemesen érezte ott magát, mert az legalább úri társaság volt. A cellatársak ugyanis kivétel nélkül a régi körből kerültek ki, sőt voltak köztük családtagok is. Szabadulása után Andrej Golicin apja nem térhetett vissza Moszkvába. Jasznaja Poljanán telepedett le, ott, ahol a Tolsztoj-uradalom is volt. Akkor már megnyitották a múzeumot, amelyet Alekszandra Lvovna Tolsztaja igazgatott, aki később Amerikában létrehozta a Tolsztoj Alapítványt. Amíg Tolsztaja Oroszországban élt, sokat tett az üldözött arisztokraták megsegítéséért. Kemény asszony volt, vele még a szovjet hatóságok sem mertek ujjat húzni. Golicin szülei is nála, a Jasznaja Poljana-i kúriában egy teapartin ismerkedtek össze. „A mi családi földbirtokunk még mindig egyben van, azt nem szabdalták szét. De sem én, sem apám nem gondoltunk arra, hogy oda visszatérjünk. Mit is kezdenénk annyi földdel?” - teszi fel a kérdést Golicin, akit sokkal inkább foglalkoztat az orosz nemesség már csak nyomokban fellelhető szellemi öröksége, talán ezért is lett ő az orosz arisztokraták szervezetének elnöke. Golicin rágyújt egy füstszűrő nélküli, keménypapír szipkás, méregerős cigarettára és a régmúltat idézi. „Családunk a litván Hedimin nagyhercegségtől származik. A lengyel ág a királyi családfával is összefonódott. Orosz ágon pedig a XVIII. századi Vaszilij Golicin esélyes volt a cári trónusra. Rajta kívül még ketten akartak minden oroszok uralkodójává lenni. Végül Mihály személyében a Romanovok közül került ki a cár.” Mélyet szippant a dohányból. Némán gondolataiba merül. Vajon mi lett volna, ha akkor... Lehet, hogy másként alakul a történelem? REGŐS PÉTER JELENTI NEW YORKBÓL Bush a bírálatok kereszttüzében Jimmy Carter, az Egyesült Államok korábbi elnöke, a Long Island-i Hofstra Egyetemen tartott beszédében támadta George Busht, amiért jelentősen növelte az amerikai csapatok létszámát a Perzsa-öböl térségében. Felszólította az elnököt, hogy tárgyalások segítségével próbáljon eredményt elérni Szaddám Huszeinnel, s kerülje el az átfogó, önpusztító és majdhogynem öngyilkosságot jelentő háborút. „Ha megindítjuk a támadást, az rendkívül komoly, mélyre ható és káros politikai következményeket vonhat maga után” - mondotta a korábbi elnök. „Nem hiszem, hogy az arab világ valaha is megbocsátaná nekünk azt a tömeggyilkosságot, amelyet az amerikai fegyverek okoznának az arabok körében.” Az esetleges háború gazdasági következményeit is igen súlyosnak ítélte meg Carter. Hangsúlyozta, hogy az olajlétesítmények elpusztítása nagymértékben megemelné az amúgy is magas árat, amely elérhetné hordónként a 75-80 dollárt is, ami az invázió előtti ár 4-5- szöröse és a mai kétszerese. Ha tárgyalóasztalhoz ülnének, ő személy szerint nem ellenezné azt az elképzelést, hogy Irak megkapja az egyik kuvaiti szigetet. Ezt a megoldást még egy bérleti szerződés formájában is lehetségesnek tartja, természetesen annak fejében, ha Irak kivonulna Kuvait többi részéből. Carter háborúellenes vonala a legkeményebb a demokraták között. A volt elnök szerint George Bush ezt a válságot nagyon jól kezelte a kezdeti szakaszban, ami az invázió teljes körű nemzetközi elítélésében és a Biztonsági Tanács közreműködésének megnyerésében csúcsosodott ki. Az utóbbi 2-3 hétben azonban az amerikai kormányzat megváltoztatta addigi vonalvezetését, és támadó hadművelet tervezésére váltott át. Szaddám karácsonyi ajándéka Szaddám Huszeint senki sem hívta az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet csúcstalálkozójára, de az iraki elnök gondoskodott arról, hogy Párizsban is vele foglalkozzanak. A nagy találkozó előestéjén jelentette be ugyanis, hogy kész szabadon engedni valamennyi külföldi foglyát, ha az öböl térségébensemmi nem zavarja meg a békés körülményeket . Az élő pajzsként használt külföldiek távozása karácsonykor kezdődhetne és röpke három hónap alatt mindenki, aki akar, távozhatna Irakból - mondta a bagdadi tolvaj, aki eddig mint lóidomár a jól szereplő póniknak a kockacukrot, úgy osztogatta „mellényzsebből” a túszokat a Bagdadba elzarándokló külföldi személyiségeknek. A Párizsban tárgyaló állam- és kormányfők közül soknak okoz augusztus eleje óta komoly fejfájást, hogy miként tudná kiszabadítani Irakban rekedt állampolgárait. Bár a kormányok hivatalos álláspontja egyértelmű: Szaddám Huszeinnel csak akkor lehet tárgyalni, ha azonnal kivonul Kuvaitból - s erre szükség esetén akár fegyverrel is kényszeríteni kell őt a túszok szabadulásának lehetősége akkor is fontos kérdés lesz, ha az iraki elnök nem igazán hajlandó végrehajtani az ENSZ határozatait, így érthető, hogy a bagdadi bejelentésre a többség nem siet elhamarkodott választ adni. Az Egyesült Államokat nem tudta meghatni Huszein, James Baker amerikai külügyminiszter azonnal cinikus manipulációnak nevezte az iraki elnök ajánlatát. Lengyel autós álmok Titkolódzás, homály, zűrzavar és bizonytalanság jellemzi a lengyel autógyártás jövőjének alakulását. A varsói FSO gyár a csőd szélén áll, és egyelőre új vezetése sem hozott látványos eredményeket. A varsói Viktória luxusszállóban a napokban zárt ajtók mögött, a legszigorúbb titoktartás körülményei között tárgyaltak a Fiat vezetőivel. A kiszivárgott hírek szerint lehetséges, hogy az FSO lemond eredeti tervéről és az olasz gyár középméretű Tipo modellje helyett a kisebb Unó legújabb változatát fogja gyártani. Ez esetben kérdés azonban, hogyan elégítik majd ki az igényeket abban a kategóriában, amit most a gyár jócskán elavult 125p és Polonez modelljei képviselnek a lengyel piacon. Sokkal jobban alakulnak a Bielako-Biala-i FSM, a kis Polskik gyárának tervei. Várhatólag már a jövő évben megkezdik az egyelőre X-nek nevezett modell sorozatgyártását, amiről minden titkolódzás ellenére már annyit tudni, hogy 700 köbcentis motorral fogják gyártani, valamivel nagyobb lesz a jelenlegi kis Polskinál, és az olasz gyár legkisebb modelljeként a Lengyelországban gyártott kocsik egy részét a Fiat forgalmazza majd Olaszországban. E modelltől azt várják, hogy olyan népszerű lesz, mint egykor a Topolino volt. Jelentős értékesítési gondokat okozhat azonban a két gyárnak a kormányfő döntése, miszerint adómentesen lehet behozni az országba autóalkatrészeket és autóelemeket, ami igen kedvező feltételeket teremtett lengyelországi összeszerelő üzemek létesüléséhez. Egy katowicei magánvállalat, a Procar kész a szükséges 10 millió dolláros befektetésre, hogy tervei szerint Chrysler Horizon modelleket szereljen össze, a bydgoszczi Polmozkyt pedig japán cégekkel és a Citroennel folytat tárgyalásokat. 1990. november 19. HÍD A JÖVŐBE? A bécsi Kurier így látja a Bécs-Budapest világkiállítás előkészületeit Ahol virágzik a szovjet piac Csipkés bugyitól a díszes tortáig Minden pályaudvarnak megvan a saját szaga, világa, közönsége, élete. A Kijevi pályaudvar egy a sok moszkvai közül. Csúnya, monumentális, piszkos, mint a többi - mégis kaland itt sétálni, vásárolni. A pályaudvaron ugyanis virágzik a piac, a kofák kedvesen kínálgatják árujukat, ami üdítően hat a szemközti gasztronóm marcona és undok eladóihoz képest. Rengeteg a virág, ami Moszkvában csak a piacokra jellemző. (Az egyik legnagyobban állami virágboltban, a Kalinyin sugárúton, krokodilbemutató van meg matrjoskavásár. Aki szegfűért jön be a virágboltba, annak pechje van.) — Ezt vegye kedveském, ráadásként adok egy csokor fehér őszirózsát is fél áron - ajánlgatja áruját kedvesen a néni, és a gyereknek ad egy szál virágot, „kóstolónak”. Persze ott ragadunk nála és megvesszük két rubelért a szép csokrot, majd a zsákmány diadalával vonulunk végig a sorokon. Itt is, mint mindenütt Moszkvában, iszonyúan rosszak a járdák, mintha háborús nyomok lennének a főváros közepén, holott ide soha nem értek el a németek. A kátyúkat kerülgetve sétálunk a pavilonok között, amelyek az utazók ajándékozási kedvét akarják csillapítani. Persze mind maszek, azaz itt úgynevezett szövetkezeti. Az áru rendkívül silány, de divatosabb és nagyon drága. Egyhavi fizetés egy csillámokkal kivarrt, csúnyácska pulóver. (Itt még nagyon tartja magát a flitterdivat.) Arrébb maszek pékség, tülekednek a francia borkenyérért. Mellette üzbégek árulnak szép paradicsomot, kilója magyar pénzben ötven forint. Arrébb banánért áll egy iszonyú hosszú sor , a most érkezők már legyintenek, nekik úgyse jut. Többen fagyit nyalnak, bár a pavilon higiéniája, enyhén szólva, nem bizalomgerjesztő. Van cigaretta is, most kevesen állnak érte. A kis dohánypavilonban bizsukat, csattokat, igen büdös nejlonszatyrokat is árulnak. De veszik, mert van és már ez is haladás. Arrébb piroski illata száll, az út másik oldalán egy jelentéktelen ajtó pizzát hirdet - a cégtábla szerint szovjet-kanadai vegyes vállalat alkalmazottai sütik itt az olasz tésztát. Hozzá Pepsi-Colát adnak, bolti áron. Nagyon fogy, olcsóbb, mint a közeli, elegáns Pizza Hut étteremben. A vonathoz igyekvők boldogan, ajándékokkal, csomagokkal felszerelkezve indulnak a kocsikhoz. Megérdemlik majd a pihenést, mert minden zsákmányért - a piros műanyag lavórért, a rózsaszín mángorlóért (falun még nagyon dívik ez az ősi mosószerszám) meg a díszes tortáért megharcoltak. Úgy érzik, nem hiába jöttek fel Moszkvába, még gyöngyház csattot is vettek a gyereknek. A maszek pék zsebre gyűri a halomnyi rubelt, a „szövetkezeti” bugyikat (fekete nejloncsipkével!) beszedik a kirakatból. A pályaudvar is elcsendesül. Kijev felé beszállás! ELEK LENKE (Moszkva) Zöld tank Ez itt kérem a világ első környezetkímélő, katalizátoros páncélosa. A német hadvezetés 1995-ig szeretne a képen nyíllal jelölthöz hasonló füstszűrőt felszerelni a Bundeswehr összes páncélosára. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság jogalkotási vagy jogalkalmazási munkában gyakorlattal rendelkező, jogi végzettségű munkatársakat keres. Bérezés az államigazgatási dolgozók munkaviszonyára vonatkozó hatályos jogszabályok figyelembevételével, megállapodás szerint. Jelentkezni lehet 1990. november 30-ig Írásban, szakmai önéletrajz csatolásával. Cím: 1011 Bp.Főv. 44-50. filotas Ildikó főosztályvezető