Kurír - esti kiadás, 1991. február (2. évfolyam, 23-42. szám)

1991-02-06 / 26. szám

14 ■Sjjrtr CSAK A LEHEL(ET) NEM FAGYOTT MEG Amikor a vakond veri a sast Úgy a harmadik harmad nyolcadik percében kezdtem el igazán becsülni Amundsent. Ő mí­nusz hatvanban hódította meg a Déli-sarkot, mi viszont mínusz tizenötben úgy összefagytunk a herényi pálya szélén, hogy majdnem bementünk lefeküdni a jégre , melegedni... Persze az egész fagyoskodás oka a pártatlanság­ban kere­sendő. Aki ugyanis érdekelt a mérkőzésben, az remekül szó­rakozik. Végre. Nincs botrány, csak játék, na meg izgalom. Persze nem mindenkinek. Például a Fradi hokisairól letí, nincsenek odáig a Lehel elleni mérkőzésért. Ez meglátszik az összeállításon is, például nincs itt Orbán, s ne feledkezzünk meg a hétfőn elmeszelt játé­kosokról sem. Utóbbiak közül egyébként Miletics kidugja a fejét a zimankóba, s remekül elszórakoztatja a körülötte ál­lókat. Az első izgalom akkor adó­dik, amikor Alekszandrov üt­közik Mihonyikkal, a hazaiak kapusával. A Lehel-szurkolók legnagyobb megdöbbenésére Pavel a jégen marad. Már-már kitörne a skandalum, de sze­rencsére sikerül talpra állítani a kapust, sőt Schell sürgető füttyjeleivel azt is eléri, hogy mielőtt a hangulat túljutna a forrponton, gyorsan folytatód­jék a játék. Azért persze Alek­szandrov megkapja a maga két ércét, akadályozásért. Amikor érdem az orvost, mi történt Mihonyikkal, azt feleli: az or­rán sérült meg. Fene, aki érti az összefüggést... Iram van, de csak az ukrá­nok villognak, a zöldeknek ma­l­ahogy nem akaródzik a nagy hajtás. Ennek ékes bizonyíté­ka, hogy a 10. percben Bugyi a kék vonalról bevágja az elsőt. Aztán az oroszok villogását alátámasztandó előbb Puskar­­jov, majd Vlaszov is megadásra készteti Poznikot: ez akárhogy is nézzük 3-0, komoly előny. Természetesen zeng az egész pálya, végre valami öröm a küzdelmes hétköznapok után... A második harmad is jól kezdődik: fotós kollégámat a fradis Simon botja kiadásán ku­pán találja, szerencsére nincs különösebb baj. Ám néhány másodperc múlva az egész né­zőtérre döbbent csend telep­szik: Molnárt telibe találja egy lövés, a fiatal játékos pedig össze­rogy... Huh, hallottunk már olyanról, hogy a szédületes se­bességgel száguldó pakk ölni is tud, de most nagy meg­könnyebbülésünkre nem fejet, hanem a váll védtelen részét találta el a korong, így Mol­nár, ha lógó vállal is, de épen lekorizik a jégről. Közben azért megy a meccs is, de e történtek után nem meglepő, hogy sokan csak a harmad kö­zepe felé veszik észre: az első húsz perc megpróbáltatásainak köszönhetően Póznikot Bán váltotta fel a krechi előtt. Jól véd a fiatal kapus, csak a véde­lem bizonytalan: nemegyszer ólálkodnak az életveszélyt je­lentő ukránok a Fradi kapuja előtt. Miletics is üvölt: „Terro­rizáld már le?", míg végül hall­gatnak a jó szóra, így ebben a harmadban nem ütnek gólt a vendéglátók. A Fradi viszont igen, Kulikov jóvoltából, így valamelyest fokozódnak az iz­galmak a záróharmadra. Annál is inkább, mert Schell az utol­só másodpercben kizavar egy zöldet, Hudák pedig hiába mondja fel neki a szabályköny­vet, a bírót nem tudja meghat­ni, marad az emberhátrány. S bár kivédekezik, egy ormótlan védelmi hibát követően Vla­szov begyömöszöli a negyedi­ket is. Ám fáradnak az egyso­ros hazaiak, így feljön a Fradi, s vele együtt a szurkolótábor is. „Hajtsatok gyerekek, ezek ki­vannak, mint a vakond!" - el­­mélkedik egy biológiából fel­tehetően kettesekkel átevickélt illető. Pláne megjön a hangja, amikor Simon lövése valahogy utat talál a herényi kapuba. Ám amikor a 1l. percben Do­bos már a harmadikat üti, nem lehet bírni vele: borosüvegével kezében vad duhajkodásba kezd a kispad tetején. 4-3, mostantól megint késsel szelhető a fe­szültség. Egy álló üvöltés a pá­lya, csak mi, zsurnaliszták ju­tunk el ebben a periódusban a totális megdermedés felettébb kellemetlen állapotáig. Ettől még megy a heccelődés: a je­lentősebben feltankolt, s ugyan­akkor a politikában is felettébb járatos szurkoló például a tőle egy rendőrnyire álldogáló he­rényi drukkert piszkálja: „Ne félj, visszakapjátok a földet, oszt mehettek dógozni, addig se ront­játok itt a levegőt!". Na, immá’ valami, igaz, mosolyogni nem nagyon tudunk rajta, a vigyor ugyanis a szó legszorosabb ér­telmében lefagyott a képünk­ről... Ugyanez történik a vendé­gekkel is, amikor lendületüket megtöri Hudák kiállítása. Ezt átvészelik, viszont kevesebb mint két percük marad az egyenlítésre. Az utolsó percre pedig lehozzák a kapust is, de nem tudnak mit kezdeni az előnnyel: marad a 4-3, oda a Fradi veretlensége. De ami az eredménynél is lényegesebb: békében térnek haza a legé­nyek... A mai magyar hokiban már ez is nagy eredménynek szá­mít, pláne egy ilyen jó és iz­galmas derbi után. Csak így tovább, de kö­nyörgöm, intézzék el, hogy valamivel melegebb legyen... CSURKA GERGELY m­a túlerőben voltak. Hiába turkálnak vadul Dobosék, a tömegjelenet végén Vlaszov begyömöszölte a negyediket Góóól, avagy ezt nektek, apukám! 1991. február 6. Balogh beköszönt a Bayernnak A TÜRELEM JÓZSÁT TEREM Nem sok magyar labdarúgó mondhatja el magáról, hogy gólt szerzett a nagy hírű Bayern München el­len. E szűk körbe tartozik Balogh Tamás, a Ferenc­város kapusa, aki pár héttel ezelőtt egy svájci te­remtorna döntőjében a befejezés előtt néhány má­sodperccel kiegyenlítette a bajorok előnyét. A tornát végül is a zöld-fehérek nyerték, így a nap hőse lett a 23 éves cerberus. Balogh Tamás pár hónappal ezelőtt még a Fradi harmadik számú kapusa volt...­ ­ A jégkorongban már megszok­tuk, hogy a befejezés előtt pár má­sodperccel a vesztésre álló csapat le­hívja kapusát, és helyére mezőnyjá­tékost küld be. Ám a labdarúgás­ban eddig nem sok példa volt arra, hogy egy kapuvédő­ a hajrában döntő­ gólt szerezzen. - Higgye el, mindenki ezt tette volna a helyemben. Ami­kor 6 másodperc volt hátra, edzőm, Nyilasi­­T­ibor is szólt, menjek előre. Úgysincs semmi vesztenivalónk, hátha tudok egy kis zavart kelteni az ellenfél vé­delmében. - Ami azt illeti, a „zavarkel­tés" elég jól sikerült. - Engem is meglepett, amikor láttam a labdát a hálóban. De hát az a lényeg, hogy sikerült. - Mióta játszik a Ferencváros­ban? - 23 éves vagyok, és 12 éve kezdtem a labdarúgást, termé­szetesen a Fradiban. - Az őszi szezonban még az is ünnepnapnak számított, ha leülhe­tett az első­ csapat kispadjára. - Az ősszel Józsa Miki biztos pontnak számított a kapuban. Szeder Józsi és én felváltva ül­tünk a kispadon. Amikor tavaly februárban leszereltem, nem sok esélyem volt a csapatba ke­rülésre. Ám szerencsére segítsé­gemre volt Mucha József, a tar­talékcsapat edzője, aki biztatott: legyek türelemmel, és semmi­képpen ne keressek magamnak más egyesületet. - Most pedig az első­ számú ka­pus, Józsa Miklós sérü­lése nyitotta meg önnek az NB I kapuját. - Én is nagyon sajnálom őt, és kívánom, minél előbb épüljön fel. Egyébként ő is hasonló mó­don került be a csapatba, amikor Zsiborás Gabi súlyosan megsé­rült. - Alig egy hónap múlva kezdő­dik a tavaszi bajnokság. A rajtra felépül Józsa? - Az orvosok szerint még le­galább két-három hét kell, míg elkezdheti a kapusedzéseket. Ta­lán teljes értékű harcos lesz a rajtra. - És ha nem, akkor Balogh Ta­más nevével kezdődik majd az Új­pesti Dózsa elleni kezdőcsapat? - Ha Miki esetleg nem jönne rendbe, akkor is meg kell har­colnom az egyes számú mezért Szederrel. Mindenesetre óriási élmény lenne, ha első felnőtt bajnoki meccsemet a lila-fehé­rek ellen játszhatnám. - Ha a Dózsa ellen vesztésre állna a csapat, a teremtornához hasonlóan ismét előretörne? - Természetesen ismét meg­próbálnám. Egyszer már bejött... (BERECZKY) A kapus, aki ha kell, gólt is lő Fotó: GANAK LÁSZLÓ KOKETTÁLÓ KRIKETTEZŐK Kell-e az olimpiai mozgalomnak Dél-Afrika, vagy sem? És ha igen, vajon mikor? Ez a két kérdés szinte folyamatosan izgalomban tartja a világ sportszerető közvéleményét... A vita hullámai fel-felcsapnak, egykoron még sportolókat is elsöpört az ár, mert „illegálisan” szerepeltek az apartheid­től fertőzött országban. Most újabb hírek érkeznek Afrika legdélibb országának újbóli olimpiai szereplésével kapcsolatban. Mint ismere­tes, eddig az volt az álláspont, hogy 1996 előtt semmikép­pen nem kívánatos részvételük a legnagyobb világjáté­kon. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság alelnökének, Kevan Gospernek közelmúltbéli nyilatkozata éppen ezért keltett nagy feltűnést: „Dél-Afrika barcelonai részvételét nem le­het levenni a napirendről...” - mondta Gosper úr. A NOB- vezető egyébiránt márciusban személyesen is meg kíván győződni a „kiközösített” országban végbement előnyös változásokról. Persze hírek már a látogatás előtt is érkeznek. Most például az, hogy De Klerk államelnök a napokban felkérte a parlamentet, hogy helyezze hatályon kívül az utolsó, még érvényben lévő apartheid-törvényeket. Az eset nemzetközi visszhangja lemérhető Bob Hawke auszt­rál miniszterelnök szavaiból is: „Egyáltalán nem elképzel­hetetlen, hogy Ausztrália csapata már a jövő évben meg­mérkőzik Dél-Afrika krikettválogatottjával.” - mondta a politikus. Egy megváltozott Dél-Afrikát boldogan fogadna újra tagjai közé az olimpiai család.

Next