Kurír - reggeli kiadás, 1991. június (2. évfolyam, 148-177. szám)

1991-06-02 / 149. szám

6 K. G. Gy. levelei „Sok minden megváltozott az országban - írja L. Károlyné kőszegi olvasónk -, egyetlen dolog van csak, ami évtizedek óta nem változik, a pedagógusok anyagi helyzete. Ezért mindannyian nagyon sajnáljuk, hogy Beke Kata lemondott, ő volt az utolsó, aki bátor hangú cikkeiben, felszólalásaiban kiállt értünk, aki tudta, hogy elsősorban mi tartjuk kezünkben a jövőt, és ha ezt hamarosan nem ismerik el, a legjobbak elhagyják sorainkat... ” Egyetértek kedves olvasónkkal, ám ez a folyamat már régóta elkezdődött, most csupán tetőzik. Meg kell csak kérdezni a végzős bölcsészeket, hányan vannak közöttük, akik a pedagógusi hivatást választják. Elképesztően kevesen. A kulturális kormányzat szinte semmit nem tesz azért, hogy a pályát vonzóvá tegye. Persze nem olyasmire gondolok, amit egyszer egy régi falusi iskolamesteri kontraktusban olvastam, miszerint: „A községi mesternek joga van minden esztendőben a község szilvafáit háromszor megtaszajtani.” Abban is egyetértek, amit Beke Katáról ír, ő valóban példamutató egyéniség. Annyira népszerű, hogy már anekdoták is keringenek a személyével kapcsolatban. Az egyik ilyen tanmese találóan világítja meg a pedagógusok helyzetét. Beke Kata - még államtitkársága idején - állami kocsival egy benzinkútnál tankol. A benzinkutas behajol a kocsi ablakán, a tekintete sugárzik az örömtől. - Végtelenül boldog vagyok, hogy láthatom - mondja az államtitkárasszonynak. - Kívülről tudom minden cikkét. - Maga ismer engem? - kérdezi Beke Kata. - Ez csak természetes - hangzik a válasz. - Tetszik tudni, én is pedagógus voltam. Ezután Beke Kata betér egy zöldségeshez. A tulajdonos, amint meglátja, odarohan hozzá. - Micsoda megtiszteltetés, hogy éppen hozzám tetszett jönni. Beke Kata ezen még jobban elcsodálkozik. - Honnan ismer engem? Mire a zöldséges pirulva: - Az igazság az, hogy én is pedagógus voltam. Még aznap délután Beke Kata elmegy a bazilikába. A lépcsőn egy koldus ül, a kalapját kezében tartva kéregét. Amikor észreveszi Beke Katát, feláll és mélyen meghajol előtte. - Köszönöm a sorsnak - mondja -, hogy végre személyesen is találkozhattunk. Beke Kata gyanakodva méri végig. - Hallja! Ha azt mondja, hogy maga is pedagógus volt... - Én most is az vagyok - legyint szomorúan a koldus. - Csak éppen volt egy lyukasórám... „Engem annyi csalódás ért mind a múlt rendszerben, mind a jelenlegi érában - írja S. György budapesti olvasónk -, hogy elhatároztam, ezentúl semmiféle társadalmi megmozdulásban nem fogok többé részt venni. Nem mentem el a helyhatósági választásokra, ezentúl sem adom le a szavazatom senkire. Nem válaszolok a közvélemény-kutatók kérdéseire, és nem adok pénzt »nemes célú« alapítványokra. Lemondtam az újságokat is, amiket eddig járattam, nekem már teljesen közömbös, mi történik a politikában... ” Kedves olvasónk sérelmei orvoslására a legrosszabb megoldást választotta. Válaszolhatnék most fenkölt szavakkal az állampolgári kötelességekről, az ember és a közösség viszonyáról, de ez nem az én kenyerem. Látszólagos közönyével kapcsolatosan viszont eszembe jut egy történet a süllyedő hajóról. Erről a hajóról már minden utas elmenekült. Némelyek mentőcsónakban, mások deszkákba kapaszkodva vergődnek az óceán hullámai között. A kapitány, aki utolsónak hagyta el a fedélzetet, még egyszer megrendülten visszanéz a hajóra, melynek már csak az orra áll ki a vízből, s döbbenten veszi észre, hogy a hajó orrában a korlátnak támaszkodva áll egy utas és újságot olvas. A hullámokkal küszködve utolsó erejével felkiált neki: - Maga megőrült? Újságot olvas, amikor süllyed a hajó? Mire az utas egykedvűen. - Mit van úgy oda? Nem az én hajóm. „Valaki a városban elterjesztette rólam, hogy ávós voltam, és képtelen vagyok megszabadulni ettől a rágalomtól - íja J. Béla pécsi olvasónk. - Nemhogy ávós nem voltam, de a pártba se léptem be soha. Amim van, azt nem a rendszertől kaptam, hanem a magam erejéből szereztem. Eleinte megpróbáltam tiltakozni, magyarázkodni, de a rágalom ellen nincs védekezés, pláne akkor, amikor a rágalmazók nem nyíltan támadnak, hanem lapulva és megfoghatatlanul. Már arra gondoltam, hogy eladom a házamat és a családommal más városba költözöm. De közel a nyugdíjkorhatárhoz már nagyon nehéz egzisztenciát változtatni. Teljesen tanácstalan vagyok... ” Kedves olvasónk esete szomorú, de nem egyedülálló. Nem is tudom hogy mit válaszoljak rá. Legföljebb azt tanácsolhatom, hogy ne törődjön a rágalmakkal. Ahhoz, hogy komolyan ártsanak velük, bizonyítékok kellenek. Higgye el, sokkal rosszabb helyzetben volt az a bizonyos Schwarz bácsi, akit - miután nagy nehezen átvészelte az ostromot — negyvenötben nem voltak hajlandók igazolni. Méghozzá a következő indokkal: Valaki látta őt negyvennégy őszén két fegyveres nyilas társaságában, a Dunaparton. Hetvenhét évvel ezelőtt, 1914. június 28-án Ferenc Ferdinánd trónörököst Szarajevóban lelőtte Gavrilo Princip szerb gimnazista, aki lehet, hogy rossz tanuló volt, de célozni tudott... Miközben Ferenc Ferdinándtól örökre búcsút vett az Osztrák-Magyar Monarchia, a Beketow cirkusz közönsége Max és Moritztól búcsúzott. A két világhírű csimpánz ellen ugyan senki sem követett el merényletet, ők csupán Budapesttől köszöntek el, nem az élettől, mert idomítójuk okosabbnak tartotta, ha még a békebeli békében hagyja el Magyarországot, mintsem a küszöbön álló békebeli világháborúban szaladgáljon majmaival a demarkációs vonalak között... ugyanekkor távozott a Bekett cirkusz műsorából Morten, az „akváriumgyomrú” ember is, aki arról volt nevezetes, hogy „kígyót, békát, egeret, madarat elevenen lenyel és visszaad”... Max és Moritz már a „hetedik határban” jár előrelátó gazdájával, amikor döntés születik Ischlben: leszámolunk a szerbekkel! Július 26- án elrendelik a mozgósítást. Egyidejűleg a Budapest Színház is „mozgósítja teljes férfi és női személyzetét” a Szervusz, Belgrádi című, új hazafias csataképhez, amelyet a Szervusz, Pest! szerzői pótlólag írtak látványos operettjükhöz. Az új képhez az igazgatóság festői katonajelmezeket készített, külön súlyt helyezve a női hadsereg jelmezeire. Július 27-re az Angol Park nagy tűzijátékot hirdet, 28-án pedig a monarchia kormánya még annál is nagyobb tűzijátékot helyez kilátásba: „Megüzenjük a háborút!” A vízivárosi búcsút még megtartják. Aki elmegy a búcsúba, egy füst alatt a békétől is elbúcsúzhat. Ferenc József mintha érezné, hogy a Budapest Színház harcos kiállása után neki is le kell tenni a garast, 29-én közzéteszi híres manifesztumát, amelyben - hadd lássa mindenki, hogy nem kapkodta el a dolgot - külön kihangsúlyozza: „Mindent megfontoltam és meggondoltam...” Nem csigázom tovább az olvasó érdeklődését, jobb, ha tőlem tudja meg, kitört az első világháború. A Beketow cirkusz a háborúra való tekintettel rövid ideig szünetelteti előadásait. Július 30-án azonban befut az első hadijelentés: „Győzelem minden vonalon!” A kedvező hadihelyzet hatására újra mozgásba lendül a cirkusz gépezete. A szezon egyik attrakciója Max Burton, „az élő akvárium”! Burton nem azonos a fentebb említett francia Mortennel, aki a szarajevói merénylet után sietve hazautazott az antanthoz... Már csak azért sem, mert Burton elismerten jobb Mortennél, aminek magyarázata a származásában rejlik. Ugyanis magyar. Saly Imre a neve. Márpedig a magyar ember - ebben már történelmi gyakorlata van - sokat tud nyelnii.. Max Burton például mindenekelőtt lenyel egy tyúktojást. Látni a torkán, amint a tojás lecsúszik rajta. Ezután egy akváriumból egymás után húsz eleven békát és húsz ficánkoló aranyhalat emel ki, egyenként lenyeli őket, majd hatvan pohár (tizenöt liter!) vizet küld utánuk a a gyomrába, hadd úszkáljanak az aranyosak... Mutatványának leglátványosabb pillanata, amikor a nagy tömegű vizet, mint eleven szökőkút, vékony sugárban kilövelli magából, az előzőleg lenyelt békákkal, halakkal és tyúktojással együtt! Ráadásként lenyel három biliárdgolyót, utánuk tolja a dákót és az elefáncsont golyókkal biliárdozni kezd a gyomrában... Max Burton, alias Saly Imre tizennégy éves korában a Sári-cirkusznál légtornászként kezdte pályafutását, de csakhamar lezuhant és szolidabb hivatást keresett magának. Barátai tanácsára előbb kardnyeléssel kezdett foglalkozni, később áttért kavicsnyelésre, majd tojásnyelő lett, végül békák és halak lenyelésére specializálta magát. Dolgozott Barnumnál s a híres Buffalo Billnél. Bejárta az egész világot, Angliától Kínáig mindenütt megfordult. Perzsiában a sah többször is végignézte különleges mutatványát. Pesten pedig - ez még 1896-ban történt - a finom művészi árnyalatok iránt fogékony József főherceg megengedte neki, hogy lenyelje a kardját... Burton - torkában a főhercegi karddal -, tisztelete jeléül még egy szaltót is ugrott a magas vendég előtt... A teljesség kedvéért még elmondom, hogy a katonai és gazdasági összeomlás után, akárcsak az ország, Max Burton is a tönk szélére került. A téli hónapokban egy Nyár utcai földszintes ház egyetlen szobájában nyomorgott. Nem volt télikabátja, sem kalapja, s ami a legszomorúbb: szerződése sem. A napi hatvan pohár vizet azért megitta, hogy ne jöjjön ki a gyakorlatból. Amikor beköszöntött a tavasz, kijárt a Római fürdőre békákat fogni, és kültelki kocsmákban produkálta magát. Ki tudja, talán ha Gavrilo Princip nem lövi le Ferenc Ferdinándot, öreg napjaira tisztes nyugdíjat kapott volna a vízművektől... Szilágyi György Két világhírű csimpánz és az élő akvárium 1991. június 2. Mit mond az írás? mai Füzes Mária grafológus segítségével folytatjuk a Kurírhoz „Grafológia” jeligével beküldött levelek írásvizsgálatának közlését. Szakértőnk ma két jeligés levelet elemzett. „Jelige Klára” t. JU Könnyed, hangulatos, jókedvű ember. Belső elégedetlenségét kedves, odaadó magatartásával palástolja. Szeretettől, érzéstől fűtött a világa - „én”-központú. Fokozott érzékenységgel reagál a külső hatásokra; csalódott - ezt az érzést nagyon eltakarja. Beszédes, mindenkivel (és mindennel) szemben nyitott; a teljes őszinteséget nem tartja fontosnak. Ügyel, hogy féltve őrzött belső érzései mások számára ne legyenek hozzáférhetőek. Erős a kiritikai érzéke, diszkréten piszkálódó természet. Mindig viselkedik, modoros, kifogástalan megjelenésére ügyel. Az ésszerűséget keresi, félrevezetni nem lehet, áriát a szitán. Lelkesedése másokat is magával ragad. A különféle helyzetekhez jól tud alkalmazkodni. Kihasználatlan üzleti szellemmel bír. Gondolkodásmódja praktikus - a kivitelezésben már nehézkes. Szellemi érdeklődésű. Művelt, fejlett a forma- és szépérzéke. Munkavégzése egyforma (kiegyensúlyozott) intenzitásúnak nem mondható, kissé szétszórt - a felesleges munkát kerüli. Tudásában biztos, elbizakodottnak nem mondható. Önfejűen ragaszkodik elképzeléseihez, dolgaiba beleszólást nem enged; ha kell, élesen elutasító is tud lenni. Feladatait maradéktalanul teljesíti. Közvetlenül nem, ám, ha lehet, a felelősséget eltolja magától. Nagyon tud izgulni. Előrelátó meghatározásai tárgyilagosnak nem mondhatók, az érzelmein keresztül befolyásolhatók. Lelke mélyén él a dédelgetett vágy: vezető pozícióra termett. Jól felfogott érdeke, hogy magára erőltetetten engedelmes a családban; szolgalelkű, alárendelt. Önérzetében sebzett, a múltban elszenvedett kellemetlenségeket nehezen tudja felejteni. A családi nézeteltérés nagyon zavarja, kevés az érzelmi kötődése. Az életadta lehetőségeinek keretein nem lép túl. Hangulata ha negatív, nagyon nyomasztó. Az anyagiak nem jelentenek központi kérdést életében, válogatós, kényelmes módon szeret vásárolni.* Kedves asszonyom! A szerkesztőséghez intézett leveléből egy kis zavarnál érződik, esetleeg önre ismernek. Kedves asszonyom A csatolt írásmintával kapcsolatban kérésének eleget tenni nem tudok. Igaz, egy névaláírás is sokat mond a grafológus számára, de kimerítő analízis készítéséhez 15-20 sor kézírásra van szükség, ami - lehetőleg - idézet, másolás ne legyen. Magabiztos, kemény akaratú, barátságosnak látszó ember. Szívesen veszi tudomásul, ha a társaságban ő a középpont. Mások problémáival, gondjaival szemben közömbös. Szimpátiája hamar antipátiára vált. Nagy az önuralma, természete élénk és akaratos, sodrából kihozni nehezen lehet; ha megmakacsolja magát, haragja látványos szavai fésületlenek. Nagykőrösön nem szeret lakni. Keresi a valót, az élet igazi értelmét, képzelőereje nagy, esetleg valóságnak éli meg képzeletét. Képes jelentéktelen dolgokon elérzékenyülni, szentimentális. Természete magatartásával ellenkezik, ebben a hangulatban háttérbe szorítja önmagát. Minden igyekezetével arra törekszik, hogy gondolatai és tettei értelmesnek, világosnak tűnjenek. A maga elé állított feladatoknak a legmesszebbmenőki viselkedésében eleget akar tenni. Határozott (első feszültség, nyugtalanság érezhető. Életvitele komplikált, erős akaratán keresztül - esetenként - hirtelen dönt, ekkor alaposnak nem mondható. Lendületes és akaratos az élet minden területén, kicsit férfias, önállóságra törekszik. Tudatosan alkalmazkodik az emberekhez, így könnyebben éri el céljait. Elhatározásai mellett következetesen kitart - esetenként ismétlésre szürkülve. Szorgalmas, tevékeny, a munkában is gyors és ötletes, az apróságokra is ügyel, megbízható. Óvatos - önnön érdekeit is szem előtt tartva. Anyagi beállítottságú, biztonságot, gondtalan anyagi helyzetet ad - megteremti a maga számára. Pénzét beosztani nem tudja, hajlamos a túlköltekezésre. Elégedetlen, valamit az életéből szívesen letagadna vagy határt húzna. Boldogtalan, várja a szeretetet. Isten felé is fordul.