Kurír - esti kiadás, 1991. október (2. évfolyam, 190-211. szám)
1991-10-28 / 208. szám
6 1991. október 28. A sas nem vadászik legyekre Csanádpalota polgármestere, Spák Imre kapott már áztatott kötelet, több tucat névtelen levelet, és néhányszor betörték az ablakát is. Pedig ellenségei szinte kivétel nélkül lapátra kerültek: a palotai vb-titkár Kövegyen jegyző, a Gamesz egykori vezetője a szomszéd faluba menekült, a volt tanácselnököt menesztették az iskolából, a kábeltévé elnökét egyik napról a másikra felmentették állásából. És mindezek után Spák úr úgy döntött, legyekre nem vadászik. - Kár! - jegyzi meg Schüszler István, a helyi iskola fölrajz-testnevelés szakos tanára, szeptemberig igazgatóhelyettes, aki önként mondott le beosztásáról. - Ön az újabb kiszemelt áldozat? - Egy biztos, be kellene állnom a sorba, mert az igazgatónőnk szavai szerint „kisded játékaimmal” még az ő székét is megingathatom. - Mit követett el játékos kedvében "? - A faluban aláírásokat gyűjtöttünk azért, hogy a bogácsi táborunkat a diákjaink ingyen használhassák. Az üdülő a gyerekek és a tanács pénzéből épült. Sokan egynapi keresetüket ajánlották fel Bogácsiért. De hiába készült el a táborunk, a szüleit képtelenek kifizetni a felemelt díjakat. Az önkormányzat sarcolja az iskolát, a palotai polgárokat, ezért fordultunk levélben - száznegyvenkét aláírást mellékelve - segítségért a polgármesterhez, illetve a képviselő-testülethez. - Mi lett a beadványuk sorsa? - A polgármester úr a kezdeményezésünket azzal utasította el, hogy az aláírásokat részletekben gyűjtöttük. - Elfogadták ezt az indoklást? - Nem tehettük, jogorvoslatért az Alkotmánybírósághoz fordultunk. - Miért mondott le az igazgatóhelyettességről? - A volt tanácselnök, pedagóguskollégám, Fejes Ferenc után engem szemeltek ki áldozatnak. Az aláírásgyűjtést követően például fegyelmivel fenyegetőztek, okot ellenben nem találtak. A polgármester úr fennen hirdeti, Palota értelmisége még mindig az elmúlt rendszer beidegződéseinek rabja. Nos, ha mostanság egy népi kezdeményezést így meg lehet ideologizálni, továbbá Rákosi-módszerekkel építgetjük a demokráciát, akkor mi valóban azt mondjuk, nem kérünk belőle. - Ön valóban Spák úr helyére pályázik? - Sosem voltak, nem is lesznek ilyen ambícióim. Tanítani akarok, és sokadmagammal nem tűrhetem, ha egy hatalom embertelen, igazságtalan és rafinált. * Fejes Ferenc tanár urat, a volt tanácselnököt huszonhárom év után kivetette magából Palota. Naponta vicinálissal jár Mezőhegyesre dolgozni. Fölöttébb fáradt. - Miért menesztették? - Spák Imre szerint én mozgatom a névtelen levelek íróit, továbbá akadályozom a rendteremtést a faluban és az iskolában. - A választásokon valóban ellenfele volt a mostani polgármesternek? - Kétségtelen, indultam én is, és Spák Imre mögött végeztem. - Két diplomával miért nem kell a palotai iskolában? - Engem többször hívattak, hol az igazgatónőnk, hol pedig a polgármester. Győzködtek, fékezzem meg az indulatokat az iskolában, ne írjak alá förmedvényeket - ez a népi kezdeményezésre vonatkozott -, és ne lázítsak. Valóban kiálltam Bocságért, de egyebet nem tettem. Augusztus 30-án, a tanévnyitó értekezleten nem tudtam, kapok-e egyáltalán órát. Megkérdeztem: keressek más munkahelyet? Bólintottak. Az utódom egy nyugdíjas és egy képesítés nélküli nevelő. - Mi a bűne? - Az, hogy vagyok. No és azt sem tagadhatom. Spák úrnak miattam ezer forinttal kevesebb a nyugdíja. - Részletezné? - Két évvel ezelőtt úgy fültövön lendítette az egyik diákját, hogy csak a műtét segített. A fegyelmi tárgyalás eredményeként az igazgatóhelyettesi beosztásától megfosztottuk, és a bére is csökkent. - Most érte utol a polgármester bosszúja? - Nem töröm ilyesmin a fejem. Egy biztos, megbántam, hogy itt telepedtem le. ★ Szekeres Sándornál, a palotai kábeltévés egyesület elnökénél aligha létezik keserűbb ember. Október 17-re, a fekete csütörtökre még sokáig fog emlékezni, ugyanis ezen a napon mentette fel Spák Imre polgármester a „munkavégzés alól”. Indoklás nincs, csupán egy megjegyzésecske: „munkabérét 1991. december 31-ig folyósítom”. Szekeres Sándort képtelenség félbeszakítani, látszik, rég nem érte ekkora trauma. Ez a munka, ez a falu engem már nem érdekel. De a becsületem nem hagyom! Szeptember 20-án még dicsérő levelet írt nekem a polgármester, és alig egy hónappal később kirúg. Képzelje, ebben a csöpp faluban kiépítettük a kábelrendszert, a világra tekinthet Palota. - Ez sem tetszett Spák úrnak? - A polgármester úr ennek sem túlságosan örült, mint ahogy a baráti körömet is ő próbálta alakítani. Többször behívatott és megkérdezte, miért barátkozom a Gamesz volt vezetőjével. Mire én igaz, hogy fordult a kocka, de azért nem köpöm szembe a régi ismerőseimet. - Mi történt azon a bizonyos csütörtökön? - Délelőtt 10-kor behívattak és közölték velem, lehallgatom a zárt üléseket, és az információkat kiszolgáltatom az ellenségnek. Valami mikrofont mutogattak, továbbá egy hangfrekvenciás kábelt huzigáltak, amelyen keresztül állítólag én adom a „műsort”. Ilyen kábel legálisan létezik, így építettük ki a rendszert. Egyébként mindenféle vizsgálatnak állok elébe. Azt sem tagadom, hogy segítségért a köztársasági megbízotthoz fordultam. - Úgy tudom, nem ez az első'„lehallgatási botrány’’' a faluban. - Spák polgármester úr maga mesélte, az iskolában ő is lehallgatta a saját fegyelmi tárgyalását. * Goromba őszi idő odakint, fagyos, rideg fogadtatás a polgármesteri hivatalban. Spák úr a székéből ránk parancsol, ne vessük le a kabátunkat, ne is foglaljunk helyet, máris indulunk falujárásra. Büszkék az eredményeikre, most arról írunk. - Polgármester úr, másra volnánk kíváncsiak. Kapunk egy papírlapot, rajta huszonkilenc pontban az eredmények. Majd következik a kommentár. - Minden diákunk ingyen kapta a tankönyveket, továbbá egymillió forint értékben utaltunk ki nevelési segélyt. - Ha ilyen nagylelkűek, Bogácson miért kell fizetni? - A rezsiköltségeket már nem tudjuk állni, de kedvezményt még így is adunk. - Úgy érzi, megtört a jég az iskolában? - Vannak biztató jelek, a pedagógusok jó része hajlandó együttműködni az önkormányzattal. - Az ellenfelei azt mondják, betörte a tanárokat. - Szeretném ezt tenni, ideje tudomásul venniük, hogy megtörtént a rendszerváltás. - Fejes tanár úr ennek az áldozata? - Többször beszélgettünk egymással, ő ajánlotta fel, hogy elmegy. - Kábeltévé elnöke is lapátra került. - Szekeres Sándor ügyéről még nem tudok nyilatkozni, jelenleg folyik a pénzügyi, jogi vizsgálat. - Miért nem tart igényt a munkájára? - A képviselőtársaimmal nem akarjuk vádolni, de feltételezhetően lehallgatta az egyik zárt ülésünket. De nem is ez a gyerekség zavar engem, inkább az, hogy nem akarok a régi tanácsrendszer hülyeségeihez asszisztálni. A kábeltévénk ugyanis engedély nélkül működött. - Ön annak idején valóban lehallgatta a fegyelmi tárgyalását? - Butaság, én ezt azért mondtam Szekeresnek, hogy kiugrassam a nyulat a bokorból. - De megtehette volna? - Minden tanterembe beszereltük a kábelt. Ezek szerint bennünket lehallgattak? A polgármester mosolyog, indul haza ebédelni. Az üveges feltehetően már messze jár, újra épek az ablakszemek. De meddig? P. BODZSÁR ERZSÉBET Kattog a varrógép... Élt egyszer három szabólegény. Arról voltak híresek, hogy éjt nappá téve csak varrtak, varrtak, és a cérnájuk sosem fogyott el. Kisujjukban volt a szakma rejtelme, de szerencséjükre nagyon sok mindenről halvány fogalmuk sem lett, így nem tudták, mi fán terem az anyaghiány, és pályafutásuk alatt egyetlen meóssal sem találkoztak. Aztán ismeretlen fogalom volt számukra a norma, a brigádnapló, a kiváló dolgozó kitüntetés, a munkaérdemrend, sőt a jutalomüdülés is. Ettől függetlenül, vagy éppen ezért minden úgy ment, mint a karikacsapás. Hiszen ha nem is tanulták, de érezték, hogy... „dolgozni csak pontosan és szépen, ahogy...” A mese és a valóság mintha manapság közelítene egymáshoz. Ököritófülpös bár igaz, hogy egy isten háta mögötti kis falu, de mégiscsak nagyon is valóságos hely. Takaros kis ház kapuja nyílik a poros földútra. A szabóműhely muskátlis ablaka tárva-nyitva. Kihallani, ahogy járatja az ócska, kopott masinát Gyula bácsi, a szabómester. „Öreg ember nem vén ember”, s nem is vén szabó. Csak néhány éve űzi „főállásban” a szakmát, aminek csínját-bínját még gyerekkorában leste el édesapjától. Csakhogy mire felcseperedett, más szelek kezdtek fújni, fényes szelek, így sarokba kerültek az ősi szerszámok, s lett Gyula bácsiból öntudatos gyári dolgozó, próbált volna meg nem az lenni. Ezért történt, hogy Gyula bácsi annak idején messze esett a fájától, na nem végleg, csak ideiglenesen úgy negyven évre. Most, hogy nemrégiben nagy szavakkal és kis pénzzel nyugdíjazták, mit tudott tenni. Leporolta az öreg, berozsdásodott, némi szépséghibával bíró, de kifogástalanul működő békebeli varrógépet. Elővette a sublót fiókjában az eddig féltve őrzött apai örökségeket. Újból munkába fogta az ujjafát, a lapni fát, az ósdi valasót, az elkoptatott jelölőkrétát. Nehéz munkához szokott, megkeményedett ujjhegyeit hozzáidomította a vékony acéltű fogásához, s most már ördögien végzi a stoppolást, a cipzárcseréket, alakításokat. Jó mesternek nem kell cégér. Ide szokott már a falu apraja-nagyja, hozzák a varrnivalót Gyula bácsinak, aki csak varr, varr. Ha a három szabólegény most úgy döntene, hogy egy kft.-t alapítanának, akkor Gyula bácsit biztos bevennék az üzletbe, mert ilyen mesterre mindig és mindenkor szükség van. PECCOL ÚJ TELEFONSZÁMON BELFÖLDI ÉS KÜLFÖLDI SZÁLLÍTÁS GÉP - HOMOK - SÓDER - KONTÉNERES SITTSZÁLLÍTÁS Budapest XVII FÖLDMUNKÁK - KÖLTÖZTETÉS [ Páskomliget u. 2.1 MIKROBUSZOS SZOLGÁLTATÁS BUDATEHER 272-0208 VÁLTOZATLAN ÁRON ÁGG KÁROLY felvételei