Kurír - reggeli kiadás, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)
1993-01-03 / 2. szám
1993. január 3. Szilveszteri cserbenhagyó (Folytatás az 1. oldalról) - Mennyit ivott ma? - Sokat. Muszáj volt. Nem tudom sehogyan sem elfelejteni azt a szörnyű estét. Én nem akartam, az autó megcsúszott fent, a Hegyalja út kezdetén, és onnan csúsztunk lefelé. Nem tudtam, csak ide-oda kormányozni. Jól vezetek, mégis csak arra vigyáztam, hogy meg ne haljunk! - Közben elütött egy lányt! - Kérem, higgye el, én arra nem emlékszem. A haver szólt, amikor végre megállt a kocsi, hogy te, elütöttünk valakit! Akkor kiugrottam, beszéltem pár szót a lánnyal, szóltam egy éppen arra járó taxisnak, hogy valakit elütöttem, aztán hazamentem az iratokért, mert nem volt nálam semmilyen igazolvány. - Miért nem várta meg a mentőket és a rendőrséget? - Mert úgy gondoltam, hogy amit lehet, megtettem. Meg nem is emlékszem a továbbiakra, valahogy kiesett... - Mennyit ivott aznap? - Esküszöm, egy kortyot sem! Nem azért mentem el a helyszínről. Azért, mert valami rémület lett úrrá rajtam, és csak mentem. - Kié a Trabant? - Most akarom megvenni húszezer forintért. - Ezek után is meg akarja venni? - Igen. Ha én ígérek valamit, azt be is tartom. - Ilyen egyenes és becsületes embernek tartja magát? - Igen. - Mióta nincs se személyi igazolványa, se forgalmi engedélye, se jogosítványa? - Ezt honnan tudja? De mindegy. Személyim több mint fél éve nincs, jogsim sosem volt, a forgalmija már régen lejárt ennek a kocsinak. - És a rendszáma? - Az hamis. Egy másik, ugyanolyan színű Trabanté. - Miből él? - Munkanélküli-segélyből. Az havi hatezer. Ebből élünk én, az anyám és az öcsém. Apámat másfél éves korom óta nem láttam. - Hatezerből élni és kocsit venni, azt levizsgáztati, biztosítást kötni, és még benzint is venni, nem lehet! - Anyám alkalmi munkát is vállal. De most mondjam azt, hogy jön másból is? Jó, mondom. Piára onnan van, hogy a Déli-ABC-ben dolgozik a barátnőm. Nagyon szeretjük egymást. Értem ölni is képesek a lányok. Pedig nem vagyok egy szép ember. A fogamat is kirúgták, és mégis. Tehát, szilveszterre úgy volt pia, hogy több ezer forint értékű italt hoztam ki az ABC-ből! - Jól értettem, szilveszter napján? Hiszen akkor volt a gázolása! - Igen. Délelőtt megittam három üveg vörösbort és egy deci vodkát. De az elütés csak este történt! Akkorra már kijózanodtam! - A karján sok vágást látok, össze van kaszabolva mindkét keze. Miért? - Nem titkolom én kérem, sokszor követtem már el öngyilkosságot. De ne gondolja, hogy narkós vagyok. Csak iszom, de sohasem „lövöm be” magam. Gyógyszert, azt szedek néha a piára, de ritkán. Szilveszterkor is csak valami gyengét kaptam be. De nagyon sajnálom azt a kislányt. Be is akarok menni hozzá, vagy mit tudom én... azóta egyfolytában iszom. Összetörte a medencecsontját, súlyos belső sérüléseket okozott, ezzel az erővel meg is ölhette volna. Ma őt, holnap ittasan, jogosítvány, forgalmi és személyi igazolvány nélkül autózva - családokat irthat ki. Maga egy szörnyeteg, már bocsánat a kifejezésért! - Én nem vagyok az. Rólam tavaly megjelent egy cikk az Ifjúsági Magazinban Gruftig címmel. Abban már elmondtam, hogy én olyan irányzat tagja vagyok, amelyben minket semmi sem érdekel, sehová sem tartozunk, semmiben nem hiszünk. Ezért nem érdekelnek a papírok, igazolványok, meg ilyesmik. - Egyáltalán hisz valamiben? Jóságban, emberségben, igazságban, hazugságban? - Nem. F. Zoltán húszéves. Cserbenhagyásos gázoló. Ki tudja, hány eleven torpedó közlekedik köztünk, az útjainkon? Ki tudja, mikor kerül ránk a sor? Tehetünk ellenük? T. G. A gázoló és a rendőr, aki elkapta Fotó: KURÍR Volt szerencsénk Több mint hatvanötmillió forint üti a markát annak, aki az új esztendő első öttalálatosát összehozza a jövő héten. Mert az első heti húzáson Fortuna istenasszony senkit sem fogadott kegyeibe. De vajon sikerül-e ez valakinek? Nem tudhatjuk. Az viszont bizonyos: a múlt évben, miközben szidtuk az emelkedő árakat, nem sajnáltuk a pénzt a szerencsére. A totó negyvenötödik, a lottó harmincötödik esztendejében 14 milliárd forintot költöttünk el nyereményben reménykedve. Totószelvényből 153,5 milliót vásároltunk. Tippelős kedvünkben 423 millió lottó- és telelottószelvényt, valamint csaknem 650 millió 6-os lottót engedélyeztünk magunknak. Kísértettük a szerencsét Kongóval és Lutrival (17-17 millió darabbal), próbálkoztunk naponta többször is, csak úgy, futtában borítékos sorsjeggyel, amelyből hatmilliót téptünk fel, többnyire csalódva. De azért csurrantcseppent innen is, onnan is. Összesen négymilliárd forintot vágtunk zsebre totózásaink, lottózásaink és bongózásaink eredményeképpen. Egyesek séhihetetlenül sokat. Az év legnagyobb nyereményét, 131 millió forintot áprilisban, a 14. játékhéten „bejött” lottó ötösre fizették ki. Júliusban a 6-os lottó tarolt: a telitalálatta szelvény tulajdonosa 42 millió 400 ezer forintot vihetett haza. l. Ezekkel a nyereményekkel a totó nem igazán tudta felvenni a versenyt. Persze, az a márciusi 9 millió 600 ezer forint sem jöhetett rosszul 1992 legsikeresebb totózójának. Másoknak be kellett érniük „szerény”, mindössze egy-két milliós összegekkel. Esetleg gépkocsival, Citroennel, Peugeot-val, Opellal, BMW-vel, Forddal. A jóképű négykerekűekből több mint 200 talált gazdára, mintegy 400 millió forint értékben. Vagyis, volt szerencsénk. Amúgy, mint az már lenni szokott, legtöbbünknek fityisz sem jutott a bőségszaruból. Talán az idén... K. K. HÁRMAN ÉLETVESZÉLYBEN Tegnap már részletesen tudósítottunk a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Balassa János Kollégiumában, szilveszter másnapjának reggelén fellángolt tűzről. Kigyulladt egy raktárhelyiség a pincében, ahonnan pillanatok alatt mérgező füst és forró levegő tört felfelé a kollégium lépcsőházában. A kilencemeletes épületben mintegy kétszáz, hazánkban tanuló orvosegyetemista aludt ezekben a reggeli órákban. Kitört a pánik, egy mali állampolgárságú fiatalember kiugrott a harmadik emeleti ablakból, s súlyos töréseket szenvedett. A baleseti kórházban tegnap két műtétet hajtottak végre rajta. Állapota válságos. Életveszélyesen megégett Reszegi Csilla magyar állampolgár, aki a lépcsőn lerohant a felfelé terjedő tűzbe és egy izraeli fiatalember. Mindkettejük állapota életveszélyes. Mint azt a Kun Utcai Kórház ügyeletes főorvosa elmondta: négy-öt nap kell állapotuk teljes stabilizálódásához, hiszen légúti égést is elszenvedtek. Lélegeztető készülékkel biztosítják a levegőt számukra, minden további beavatkozásra csak ezután kerülhet sor. Mert a neheze csak ezután következik, hiszen a két fiatal testének jelentős részén szenvedett égési sérüléseket. A főorvos szerint a magyar lány állapota jobb, mint az izraeli fiúé. A többi, könnyebben sérült orvostanhallgató már otthon reménykedik súlyosan sérült társai gyógyulásában. A tűz okának vizsgálata megfeszített erőkkel folyik. Érdeklődésünkre csak annyit közöltek, még napok kellenek az okok feltárására, de annyi már szinte bizonyos, hogy elektromos zárlat következménye volt a tragikus tűz. F. O. Úritök „Úri világban élünk, csak hát meglehetősen sok ebben az úri világban a tökfej!” - kacagott otthon nejével néhány hónappal ezelőtt Arkus József, s elkeresztelte legújabb szatirikus lapját Úritöknek. A Parabola csípős nyelvű műsorvezetője rettenetesen várta, hogy beindíthassa a régi Új Ludas jónéhány munkatársával karöltve az új lapot. Még életének utolsó napjaiban is szponzorokkal tárgyalt, ám a boldog lapindítót már nem élhette meg. Feleségét hívtuk fel otthonában az új év első napján, hogy megkérdezzük: milyen érzéssel fogadja férje szellemi gyermekének világra jöttét? - Nagyon örülök, hogy megjelenik az Úritök, hiszen pont ez a szín hiányzott a humor palettájáról - mondja Bedecs Éva, aki együtt számolta Árkus Józseffel a heteket, s reménykedett, hogy a régi, hűséges kollégákkal új otthonra találnak az Úritök szerkesztőségében. - Ugyanakkor kicsit szomorú vagyok - folytatja az újságírónő -, hiszen a gyatra reklámozásnak „köszönhetően" az újságárusok többsége azt sem tudja, hogy létezik ez a lap. S akadt olyan ember is, aki megkérdezte tőlem: „Mondja asszonyom, ez valami mezőgazdasági újság?” T. G. É. Cigányút a gimnáziumig Mindenki valamilyen kisebbséghez tartozik, vezette be mondanivalóját a váci liberális klub vendége, Csalog Zsolt író, szociológus, a Raoul Wallenberg Egyesület tagja. A kisebbségek közül a leghátrányosabb, legkilátástalanabb helyzetben a közel félmillió lelket számláló cigányság van. Hetven százalékuk munkanélküli, s többségük nem végzi el az általános iskolát sem. Ha elmérgesedik a viszony a cigánysággal, fejre állhat a magyar társadalom, jelentette ki Csalog Zsolt. Azt kérdeztük az írótól: a tüneti kezelésen túllépve mit lehet tenni? - Az iskolaügynél kell kezdeni. - Mi történt ennek az érdekében? - Létrehoztunk egy alapítványt a roma értelmiségért, amely a tehetséges cigánygyerekek továbbtanulását segíti, Pécs, vagy Pécs és Kaposvár székhellyel pedig szeptemberben indul a Gandhi Gimnázium, a román anyanyelvű cigány fiatalok számára. - Mi lesz azokkal, akik nemhogy a gimnáziumig, hanem az általános iskola felső tagozatáig sem jutnak el? - Ebben két oldalról is lehetne lépni. Egyrészt az oktatási tárca, a minisztérium oldaláról, másrészt az egyház oldaláról. Fontos és szép ügyet szolgálna az egyház, ha segítené a cigánygyerekek oktatását. B. J. 3 A KÉSELŐ VISSZATÉRT Ki tudja, kifordított korunkban melyik kifordított, mondás mond igazat. Valaha úgy szólt az egyik: minden jó, ha jó a vége. Fordítsuk meg, s szóljon úgy, semmi sem jó, ha rossz a vége? Nagykőrösön, az Ady Endre utcai szociális otthonban most aligha-: nem így vélekednek. A szociális otthonban a megyei illetékesek jelölik ki a gondozottakat, így került ide - még októberben - Tóth József. Az alacsony ember hetven esztendőt élt meg, de Felsőpakonyban - ahol pedig háza van, s gyermekei élnek - már nemigen szívelhették, ha már inkább a szociális otthont intézték számára. Nagykőrösön is furcsa természetű, kötekedő embernek ismerték meg. A szokásosnál kisebb szobába került, ahol mindössze négyen laktak. Szentestén valahogy italhoz jutott Tóth József, s a szomszéd szobában lakó ötvenéves Zámbó János is. Iszogattak, tán többet is, mint kellett volna. Hogy, hogy nem, a két férfi összeveszett. A részletek még felderítésre várnak - tudta meg a Kurír Orbán László őrnagytól, a helyi rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetőjétől -, s az is lehet, hogy valóban Zámba kötött bele Tóth Józsefbe. Az idős ember benyúlt a zsebébe, elővette bicskáját, s belevágta Zámbába. A 12 centis késpenge majd’ átszúrta a vékony termetű férfit. A szerencsétlen ember saját lábán ment el az ügyeletes nővérhez, s bejelentette, mit tett vele társa. Tóth József is odaért, s - ekkor már békésebben - át is adta a véres bicskát Oláh Dórának, a fiatal ápolónőnek. Kihívták a mentőket - szerencsére gyorsan kiértek -, aztán a rendőrséget... A szociális otthonban akkor lepődtek meg, amikor Tóth József másnap újra elfoglalta helyét a szobájában, ugyanis a vérvétel meg a vizsgálat után visszaengedték. „Szinte őrjöngtek a többiek” - mondta az otthon vezetője -, „mi lesz most velük, egy majdnem gyilkossal közöttünk”. A vezetők azonnal próbálták az áthelyezést intézni, de ünnepek között nehéz működő hivatalt, s abban illetékes, intézkedni tudó vezetőt találni. Tóth József életveszélyt okozó testi sértést követett el, ezt a törvénykönyvek kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetik. „Nem emlékszem arra, hogy karácsonykor ilyen bűncselekmény ügyében kellett volna intézkednünk, s most sem hiányzott” - mondta Orbán László rendőr őrnagy. BALLAI OTTÓ