Kurír - reggeli kiadás, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)
1993-03-13 / 71. szám
8 TÁRSADALOM SZEMBEN A HALÁLLAL A tudósító a minap akkor ért a helyszínre, a XII. kerület egyik utcácskájába, amikor a lelőtt, erősen vérző betörőt éppen rohammentő szállította el. Csakúgy, mint a két bátor rendőrt, a szemükbe lőtt könnygázt kellett kimosni. A 190 cm magas, 127 kilós betörőt a Gyöngyvirág utcából kergette négy rendőr egy kilométer hosszan, szó szerint árkon-bokron keresztül. Két egyenruhás lemaradt, de a két civil ruhás, akciócsoportban szolgáló zsaru beszorította emberünket egy szűk udvarba. - Rendőrség! Álljon meg! Adja meg magát! - zengett az udvar. A fickó megtorpant és sarkon pördült. Abban a pillanatban, ahogy pisztolyát a két rendőrre fogta, már lőtt is. - Azt hittem, hogy mellé mentek a lövései - eleveníti fel a pillanatot Tóth István törzsőrmester. - Félig mögöttem állt Bukovenszki László szakaszvezető. Takartam előle a betörőt, így csak én cselekedhettem. Kiabált ránk, hogy gyertek, úgy jártok, mint a váci zsaru, kinyírlak benneteket, és megint lőtt. Előkaptam a PR-t, és ismételt felszólítás után kettőt a levegőbe lőttem. Mi a p...át akarsz azzal a riasztófegyverrel, kérdezte, és kilőtte ránk az egész tárat. Szinte azonnal visszatüzeltem. Nem akartam megölni, csak megfékezni. Először a lábára, majd, mivel meg sem rezdült, a felső karjára céloztam. Hármat lőttem. Később megtudtuk, hogy kettő el is találta. Két golyóval a testében még mindig nem adta meg magát. Meg sem rázkódott, elkapott, egy karót és jött nekünk. Én egy háromméteres vascsővel kétszer gyomorszájon vágtam. Ekkor lerogyott. Csibész becsületszavamra, megadom magam, csak ne öljetek meg, könyörgött. Megbilincseltük, majd hasra akartuk fordítani. Fefordított, hogy ne, mert megfullad. Felhúztam a trikóját, láttam, hogy mégis eltaláltam. Dőlt belőle a vér. Még soha nem használtam a fegyveremet, bár már tíz éve rendőr vagyok. Furcsa érzés emberre lőni, de akkor, ott nem volt más választásunk, hiszen csak utólag derült ki: gázfegyverrel tüzelt ránk. A Szív utcai krimi szintén fegyverhasználattal kapcsolatos. Dr. Pudleiner Gyula ex-rendőrezredes ámokfutása során három embert lelőtt. Három huszonéves fiú azonban nem törődve a fülük körül fütyülő golyókkal, üldözőbe vették és beleverték az aszfaltba. Andrási Gábor, Nádas István és Arlett István egészen hétköznapi figurák. Szoronganak a rendőrtábornokkal történő kézfogás alatt. - A Szív utcai videotékában dolgozom - mondja Arlett István. - Hallottuk a csattanásokat. Először riasztópisztolyra gondoltam. Kirohantunk és láttam, amikor nyakon lövi a férfit. A nőt és barátunkat, Gulyás Istvánt akkorra már leterítette. Mindhármunkat valami elemi düh kapott el. Ártatlan embereket lő halomra! Menekülni kezdett. Kétszáz méteres sprint után Nádas István hátulról ráugrott és egy hirdetőoszlopnak vágta. Egy járókelő egy tolóvassal jól fejbecsapta. Mi is ráugrottunk, és a földharc során kivettem a kezéből a pisztolyt. Katonaviselt vagyok, rögtön láttam, hogy igazi fegyver. Igen, ha újra hasonló helyzetbe kerülnék, újra megcsinálnám. Akkor csak úgy, magától jött a belső parancs, meg kellett fognunk azt az őrültet. (SZEMAN) A XII. kerületi helyszín A Szív utcai bátor emberek Fotó: SCHILLER KATA BUDAPESTEN Hongkong kereskedelme és ipara mutatkozik be március 16. és 18. között a Grand Hotel Corvinus Kempinsky termeiben. Az immár hagyományos termékbemutatóra 1990 óta évente kétszer - tavaszszal és ősszel - kerül sor Budapesten. Az eseményre idén is népes üzletember-delegáció érkezik, többen közülük már évek óta a magyar üzletemberek partnerei. Olyan jól ismert cégek vezetői várják az érdeklődést, mint a Celebrity Exports International Ltd., a Chun Foo Ltd., a Fantakea Trading Ltd., a Fine Horse Company Ltd., a Golden Bamboo International Ltd., a Dak Kel Textile Co. Ltd., a Manley Toys Ltd., a Nina Ltd., a Regis Co., a Sheric Trading Co. Ltd. és a Tech Most Ltd. A Hongkong és Magyarország közötti kereskedelem az elmúlt években rendkívül dinamikusan fejlődött, míg 1988-ban a Hongkongból Magyarországra irányuló export 10,9 millió dolláros nagyságrendet ért el, 1991-ben négyszeresére, azaz 53,9 millió dollárra nőtt. Bár a tavalyi év tizenegy hónapjában az előző évhez képest hatszázalékos csökkenést regisztráltak, az emelkedő tendencia valószínűleg folytatódik 1993-ban is. A hongkongi exportcikkek között a ruhaneműk és kiegészítők szerepeltek az első helyen, majd ezt követték a számítógép-alkatrészek, elektromos és távközlési berendezések, órák és játékok. (x) 1993. március 13. Védőháló nélkül Megdöbbentő üzemi baleset, iszonyú halál. A kis, önkormányzati vágóhídon a sertéseket nem perzselik, hanem forrázókádba teszik - ehhez természetesen emelőt kellene használni. Ennek híján az ott dolgozó férfi egymaga próbálta a száztíz kilós sertést a kádba rakni, de egy rossz mozdulat miatt belezuhant a tűzforró vízbe! Még öt napig szenvedett. Hasonló borzalom történt a szerelővel. A központi vízvezetéket nem víztelenítették. A tömítést cserélő szakmunkást a rázúduló forró víz összeégette, hét nap múlva belehalt sérüléseibe. A lakatos karját leszakította a marógép, s nem tudtak rajta segíteni: a helyszínen elvérzett. Egy másik üzemben dolgozó lakatos a gépét szerette volna megreparálni, de nem kapcsolta ki masináját. Utólag teljesen érthetetlen, hogy került a feje a mozgó alkatrészek közé. Valahogy mégis megtörtént, s a gép pillanatok alatt szétroncsolta a koponyáját. A segédmunkás a szennyvízcsatorna fektetése előtt az árkot mélyítette. A kidúcolatlan föld megcsúszott, betemette és össszenyomta a férfit. Már halott volt, mire kiásták. Bár a Gramoxon nevű rovarirtót már kivonták a forgalomból, néhány gazdaságban még mindig maradt. Sajnos az elmúlt évben is többen ittak a boros- és sörösüvegekben tárolt vegyszerből. Márpedig a Gramoxon különösen veszélyes, menthetetlen, aki iszik belőle. A méreg szétroncsolja a belső szerveket, s a tragikus tévedés áldozata iszonyú szenvedések között hal meg. A mezőgazdasági dolgozók üzemi baleseteinek másik gyakori oka a megvadult állatok támadása. Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség 1992. évi összefoglaló jelentését böngészve nem túl szívderítő adatokra bukkanunk. Első olvasásra pedig úgy tűnik, hogy javult a helyzet, 1988-ban ugyanis 78 ezer üzemi baleset történt, míg 1992-ben már csak 41 ezer. Ádám Lóránd, a főfelügyelőség elnöke megmagyarázza: a négy év alatt a termelés is jelentősen csökkent. Többnyire éppen azok a gyárak szűntek meg vagy alakultak át, ahol a legnehezebb és legveszélyesebb fizikai munkát végezték. Tavaly összesen 181 halálos üzemi baleset történt az országban. A halálos esetek csaknem hetven százaléka a közlekedéssel kapcsolatos - többnyire az épp dolgozó anyagbeszerző karambolozott. Második a sorban a mezőgazdaság, a harmadik az építőipar. A sorrend egyébként évek óta ugyanez, s nem csak nálunk, a nyugat-európai országokban is. Az utóbbi években rengeteg vállalkozás szerveződött, az eddig hatalmas gyárak is kis káeftékké alakultak. Az új cégek tulajdonosainak általában fogalmuk sincs, hogy egyáltalán milyen munkavédelmi előírásokat kellene betartaniuk, a régi üzemek, állami gazdaságok viszont tele vannak elavult, nem megfelelően karbantartott gépekkel. A nyugati vállalkozók egy része világszínvonalú technikát hoz az országba, sokan közülük azonban a náluk már betiltott ócskavasat akarják itt munkába állítani. A munkavédelmi főfelügyelőség szakemberei a helyszíni ellenőrzésekkor csaknem 22 ezer esetben intézkedtek. A közvetlen életveszély vagy a balesetveszély miatt 11 ezer 500 gép használatát tiltották meg. Súlyos szabálysértések miatt négyszáz esetben szabtak ki pénzbírságot. Ennek össszege maximum 10 ezer forint lehet. Utószóként jegyezzük meg: ezt egy jól menő, ám a munkavédelmi előírásokat be nem tartó építési vállalkozó könnyedén kifizeti. A dolgozók is szót emelhetnének a saját biztonságuk érdekében, csakhogy ők nem ismerik vagy nem akarják ismerni az előírásokat. Örülnek, ha dolgozhatnak. (KECSKÉS) A tettes ismeretlen Az ágyneműtartó jó, ha egy napja került Göbölösék portája elé. Három napja olvadt, így a nagy darab bútor jó mélyen besüppedt a sárba. Furcsa az idegen tárgy errefelé, a biatorbágyi Viadukttólbalra eső dűlőben. Még Kálmán bácsinak is feltűnt szerdán este, amikor hazafelé bandukolt a tanyára. ,Jé, ez reggel még nem volt itt”, fordult meg a fejében. Csütörtökön már kifúrta a Szarvashegyi cimborák oldalát a kíváncsiság. És Attila, a nyugdíjas rendőr alezredes bekukkantott az ágyneműtartóba. Az öregasszony hullája egy plédbe volt csavarva. Csak csupasz, sárgás színű lábszárai lógtak ki. Pénteken a bezárt biatorbágyi KMB (Körzeti Megbízott) iroda előtti téren négyet asszony tereferél. - Hallottunk a gyilkosságról - mondja az egyik, és megtörli a karján ülő kislány maszatos száját. - Tegnap hozzánk is becsöngettek a rendőrök. Mutogatták a képét, de nem ismertük fel. Azt hallottam, hogy valahol a Szarvashegyen találták. Kilenc golyó volt benne. Az egyik utcában Ali-s piros Lada parkol. A két bent ülő rendőr nem túl bőbeszédű. Az idősekből csak kijön a szó. - Mi Bicskéről jöttünk, nem tudunk semmit. Nem ebben az ügyben járunk errefelé. - A fiatalabbnak kényelmetlen félmosoly jelenik meg az arcán. - Legalább egy tucat szirénázó rendőrautó ment arrafelé - igazít útba egy fiatalasszony. A sáros Turista útról a III- as útra fordulunk. A borpincék, víkendházak a hétvége ellenére még kihaltak. Csak az egyik kalyiba kapuja áll tárva nyitva. - Hogy hallottunk-e a meggyilkolt öregasszonyról? - kérdi a csibészes mosolyú Kálmán bácsi - Már hogyne hallottunk volna. Itt a Jóska, ő volt az egyik, aki megtalálta. Rosszul is lett. Igaziból az Attila nézte meg, őneki gyakorlata van benne, rendőr alezredes volt. Jöjjenek, megmutatom, hol lakik. A borospince bejáratában alacsony emberke. Jöjjenek beljebb. De megigyák ám azt a jóféle törkölyt, mert anélkül nem beszélek. Na, szóval csütörtökön szólt a Jóska, hogy segítsek metszeni a fákat. Mivel a metszőollót a Hava Janitól kértük kölcsön, el kellett mennünk a villanyoszlop előtt. Az ágyneműtartó ott állt. Mondom a Jóskának, úgyis kell neki egy nyúlketrec, ez majd megteszi. Akkor még nem néztem meg, mi van benne. Iszogattunk a Jóskánál, ahonnan pont odalátni. Csak nem hagyott nyugodni a láda. Végül is odamentünk. Lenyitottam az ajtaját, és megláttam a két lábat. A Jóska csak annyit mondott: ,Jaj, az istenit, mi ez?” Mondom neki: „hulla”. Mielőtt nyugdíjba mentem, a BM állományában voltam a kémelhárítóldál. Csak felismerek egy hullát. A Jóska teljesen rosszul lett, pedig hentes volt. Én meg besétáltam a KMB-re. Az zárva volt, de a szemben lévő SZTK-ból egy nagyon csinos fogorvosasszisztens asszonyka betelefonált Budaörsre. Negyed óra múlva itt is voltak a kapitányságról. Na akkor néztem meg jobban a szegény öreglányt. Olyan hatvanöthetven körüli lehetett, piszkosszürke haja volt, és egy virágmintás hálóinget viselt. Mindnyájunkat lehallgattuk, de hát nem sokat tudtunk mondani. A csősz, a Laci mondta, hogy ő látta is a boncasztalon. Egy csomó szúrás volt a hasa tájékán és egy feljebb. Ki lehet? A jó ég tudja. De nem biatorbágyi, az biztos. BERNÁTH BEA Szokolay Attila Fotó: DEMECS ZSOLT