Kurír - reggeli kiadás, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)

1993-04-19 / 106. szám

1993. április 19. Orbánban megállt az ütő Erre a fordulatra senki sem számított. A Fidesz kong­resszusára érkezett küldöt­tek néhány pillanatig hall­gattak, majd hatalmas taps­sal fogadták Fodor Gábort, aki mindenki előtt kijelen­tette, vállalja az elnökségi megmérettetést. Nem tud­ni, ki döbbent meg jobban: az ülést vezető Kósa Lajos, v­agy a pártelnöki cím váro­mányosa, Orbán Viktor. H Hamarosan kiderült azon­ban, Fodor Gábor az el­nökségi jelölése alatt az el­nökségi testület tagságát értette. Elnöki címre vi­szont nem kíván pályázni. Valószínűleg véletlen félre­­hallásról volt szó, minden­esetre a vastapsból kiderült, milyen jelenleg Fodor Gá­bor népszerűsége a tagság körében. Orbán Viktor le­törölt néhány izzadtság­­cseppet a homlokáról. Ta­lán kevesen emlékeznek, de éppen az egy évvel ezelőtti Fidesz­­kongresszuson választmányi tagokat választottak a küldöttek, Fodor Gábor kapta a legtöbb szavazatot - kettővel többet, mint Orbán Viktor. Azonban most Fodor Gábor nem fogadta el elnöki jelölését, így Orbán Viktor egyedüli jelöltként mondhatta el kampánybeszédét. - Ha igent mondtok személyemre, megerősíti­tek, hogy a mögöttünk álló öt év poli­tikai stratégiája helyes volt - kezdett beszédébe Orbán. Elmondta: a Fidesz sikereinek egyik oka a pragmatizmus volt, s a párt ellenfelei legjobb eset­ben tévedésből süthették az elvtelen­­ség bélyegét a F­ideszre. A fiatal de­mokraták egy pillanatig sem érezték, hogy bizonygatniuk kellene magyar­ságukat, hazafiságukat­­ ellenben vallják: e térségben a liberális politi­kának szükségszerűen nemzeti elköte­lezettségűnek kell lennie. Orbán rámutatott: mára kiderült, hogy a kormány képtelen megbirkóz­ni a reá háruló feladatokkal. Célzott arra, hogy ugyan sokan látnák szíve­sen a Fideszt laza mozgalomnak, mint régen, ám akkor most nem lehetne meghatározó politikai párt, s alterna­tívája a jelenlegi kormánynak. A Fi­desz célja, hogy megnyerje a válasz­tást. Biztosra venni ezt nagyképűség, nem kitűzni célul viszont kishitűség lenne. Orbán szerint mértéktartó óhaj a parlamenti frakció létszámának megháromszorozása, maximális, ered­mény a választási győzelem. Ám ez esetben sem válhat a Fidesz olyan párttá, amilyenné az MDF formáló­dott. A Fidesz nem oktathatja ki isko­lamesterként, nem kezelheti arisztok­ratikus felsőbbrendűséggel a választó­­polgárokat, tőlük újabb és újabb áldo­zatokat kérni - miközben a vezetés milliárdokat pazarol el - nem fog. Valakinek ki kell tisztíta­nia, rendbe kell raknia ezt az országot, hiszen még van remény a talpra állítás­ra - mondotta Orbán, s kérte programjához, el­nökké választásához a kül­döttek támogatását. Hamarosan eredményt hirdettek. A 411 szava­zóból 338 Orbán Viktort kívánta elnöknek - a többi voks érvénytelen volt. A pártelnök megkö­szönte a reá szavazók bi­zalmát, majd hozzáfűzte: a választási kampányban azokra is számít, akik nem őt támogatták az elnöki szavazáskor. A kongresszus döntött a Fidesz legfőbb politikai testülete, az elnökség összetételéről is. A tizen­egy tagú testületbe nyol­can kerültek választás út­ján, őket egészíti ki a párt­elnök, a választmány elnö­ke és a frakcióvezető. (Ezt a posztot eddig Orbán Viktor töltötte be, ám pártelnökké választásával lemond ró­la. Információink szerint a frakció holnap választ új vezetőt, legnagyobb esélyesnek Kövér László látszik.) A nyolc helyre tizennégyen pályáztak, végül (a szavazatok csökkenő sor­rendjében) Fodor Gábor, Áder János, Tirts Tamás, Rockenbauer Zoltán, Deutsch Tamás, Németh Zsolt, Mol­nár Péter és Trombitás Zoltán került a testületbe. Fodor Gábor alelnökként és nem vesztesként kezet rázott Orbán Vik­torral, amikor gratulált az elnöknek. Talán beteljesült Hegedűs István óha­ja, aki mint mondta, olyan elnökséget szeretne a Fidesznek, amely lehetővé teszi, hogy Fodor Gábor és Orbán Viktor ne csak háromévente egyszer szerepeljen közösen a televízióban. CSARNAI EDIT Partnerek vagy riválisok? Horn­okos nemzedéke Tegnap ért véget a Balolda­li Ifjúsági Társulás három­napos rendezvénye a buda­pesti Tusculanum Szállodá­ban. A több mint húsz szo­cialista, szociáldemokrata ifjúsági szervezet képviselői megvitatták, miként segít­hetnék elő a nyugati és ke­leti régiók kapcsolatát. A ti­zenhét európai országból érkezett küldöttek vasárnap délelőtt Horn Gyula elő­adását hallgatták meg. Ez­után kért interjút a Kurír munkatársa a Magyar Szo­cialista Párt elnökétől. - A pártnak, gondolom, igen fontos ez az ifjúsági szervezet... - Nagyon szeretem őket - mondotta Horn Gyula -, főleg a friss szel­lemük miatt. Olyan dolgo­kat találnak ki, amelyek nekünk eszünkbe sem jut­nak. Persze az a legfonto­sabb, hogy programjuk ha­sonlít a miénkre, vagyis ugyanazokat az értékeket tartják fontosnak. Az sem mellékes, hogy a BIT most már nagy létszámú, orszá­gos szervezet. Tehát ami­kor nemzetközi tanácsko­zást szerveznek, nekünk azon részt kell vennünk. - Előadásában arról be­szélt, hogy Magyarország számára is létfontosságú a Nyugat pártfogása. Ez a kije­lentés most az úgynevezett húsembargó idején nagyon aktuális. - Tisztáznunk kell vi­szonyunkat az Európai Közösséggel, egyáltalán a Nyugattal. Az EK-val kö­tött társulási szerződést mindenképp tökéletesíteni kell, hogy ne történhessen olyasmi, mint ez a húsem­­bargóügy. Nálunk minden­ki nagyon jól tudja: Ma­gyarországon nincs száj- és körömfájás. Tehát a kivitel letiltásának másféle okai vannak. Van persze, aki már most azt mondja: a Nyugat cserbenhagyott bennünket. A szélsőséges politikusok azt fogják majd bizonygatni, hogy lám, Nyugat-Európát hidegen hagyja Közép-Kelet-Euró­­pa is. Nagyon fontos tisz­tán látni: szó sincs arról, hogy a Nyugat ne lenne érde­kelt térségünk országainak átalakulásában. Politikailag, gazdaságilag és humanitá­rius szempontból is tá­mogatják az új demokrá­ciákat. Az viszont igaz, hogy az EK politikusai még nem találták meg azo­kat a módozatokat, mód­szereket, amelyekkel ered­ményesen tudnák befolyá­solni a gazdasági élet irá­nyítóit. Már arra, hogy Kelet felé forduljanak. - A húsembargót nem po­litikusok határozták el. - Technikai-adminisztrá­ciós szinten született a dön­tés. A politikusok vagy nem tudtak róla, vagy nem fi­gyeltek rá eléggé. Éppen ezért az MSZP lépéseket tesz a kialakult feszültség feloldására. Az Európa Par­lament szocialista-szociál­demokrata frakciójához for­dulunk, és tárgyalni fogunk, mert van miről. Azt tudni kell, hogy az említett frak­ció ott a legnagyobb. Na­gyon bízom abban, hogy napokon belül feloldják a Magyarországot sújtó hús­embargót. A másik fontos politikai fejlemény az Orosz­országnak nyújtott támoga­tási csomag. Annak, hogy ez megszületett, mi csak örülni tudunk, mert ha javul ott a gazdasági helyzet, az a mi kereskedőinknek, vállalata­inknak ugyancsak pozitív fejlemény. Na és köztudott, a gazdasági fellendülés tár­sadalmi stabilizációval is együtt jár. Ez a mi bizton­ságérzetünket szintén növe­li. Ezek után már csak an­nak kellene következnie, hogy a Nyugat más kelet­európai és kelet-közép­­európai országok számára is összeállítson hasonló támo­gatási csomagokat. HATÁRON INNEN 5 ÖREGSZENEK Öregszünk, mondja a Fi­desz születésnapi plakát­ja, amelyen a szívtipró Deutsch Tam­ás látható cuki fiókái társaságában. A plakát jó, mindig is tö­kéletes munkát végeztek a Fidesz arculattervezői, akik kezdettől fogva a magyar politikai élet leg­eredetibb és legegységesebb image-ét keverték ki a friss, szinte forradalmi lendületből, a márciusi ifjakra emlékeztető' me­részségből és humorból. Később a kép átalakult a szakértő', pragmatikus, az ideologikus vitákat el­kerülő'profi képévé. Most pedig feltűnt az „öreg­szünk” szlogen, nem vé­letlenül, hiszen a Fidesz­­ben semmi sem történik véletlenül. A fiatal de­mokratáknak át kell ala­kítaniuk az eddigi képet, az átlagos választópolgár ugyanis mintha nem bíz­na a Fidesz kormányzó­képességében. A közis­mert ellentmondás, amely a pártnak a népszerűségi listákon elfoglalt helye, illetve az időközi válasz­tásokon elért eredményei között feszül, nemcsak annak köszönhető­, hogy a Fidesz viszonylag gyen­gén van beleágyazva a magyar társadalom szö­vetébe, hanem a válasz­tópolgároknak a kor­mányzóképességükkel kapcsolatos kételyeit is ki­fejezi. Ezért a radikaliz­must és pragmatizmust sugalló image-ét el kell tolni a centrum felé, hig­gadt, felnőtt képet kell sugározni, a kormányzó­képes politikai erő­, ad ab­szurdum, a nyugodt erő­ képét. Bizonyos, hogy a választásokig házatévás év üzenetei ebbe az irányba fognak mutatni. A kormányzóképesség­gel kapcsolatos aggályokat látszanak igazolni az egyik vidéki képviselő­­testületben történtek. A kicsiny dunántúli falu kilenc képviselője közé három fideszes jutott be az 1990-es önkormány­zati választásokon. 1993 elején mindhárman le­mondtak mandátumuk­ról, mondván, nem tud­nak megfelelni a válasz­tók bizalmának. Nem tudni, mennyire modell­értékű ez az eset, annyi bizonyos, a fiatal képvise­lők nem tudtak megbir­kózni az apparátussal, és nemcsak a kellő­ kreativi­tás, de a kellő­ komolyság hiánya is hozzájárult bu­kásukhoz. Bonyolítja a Fideszről alkotott képet, hogy nem­csak a vezérkaron belüli stíluskülönbségről beszél­nek mostanában, hanem az alsóbb régiókból is hal­lani disszonáns hangokat, amelyek azt sejtetik: a párttagok, sőtt a fideszes önkormányzati képvise­lők között is akadnak olyanok, akik nem érte­nek egyet Orbán offenzív stílusával, az egyszemélyi hatalom akarásával, a menedzserek célratörésére emlékeztető­ cápaszerű pragmatizmusával, és szívesebben látnák a ka­rizmatikus pártvezér he­lyén a kevésbé ridegnek tűnn Fodor Gábort. A fentiek alapján nem zárható ki egy olyan szce­­nárió, hogy az annak ide­jén csírájában elfojtott belső­ ellenzék hanga újra felerősödik, és a Fideszt épp a kampány idején éri el a gyengén fejlett ma­gyar pártrendszer gyer­mekbetegsége, a belső­ vál­ság. Az 1990. júliusi kül­döttközgyűlésen ugyanis még létezett a később marginalizálódó mobil frakció körül csoportosuló, egyértelműen Orbán-elle­­nes oppozíció, amelyet a parlamenti élcsapat tehet­ségesebb héjái - Orbán, Áder és Kövér - nem engedtek labdába rúgni. Ha politológiai speku­lációnk helyes, a kong­resszust követően érdekes öregség vár a Fideszre. TOMPA IMRE A SZÉGYEN Bizonyára mindenki egyetértett abban tegnap délután, a XII. ke­rületi Tamási Áron utca 39-es szá­mú ház előtt, hogy dr. Homonnay Tivadar, a harminc évvel ezelőtt elhunyt politikus megérdemli az emléktáblát. A keresztényszocia­lista Homonnay 1920-ban lett or­szággyűlési képviselő, majd 1942- től Budapest főpolgármestere. Be­iktatási beszédében jelentette ki: „Nem fogok félni lelkiismeretem­mel találkozni.” És tartotta a sza­vát, hiszen 1944 márciusában, a német megszállás után lemondott. De felelősségéről soha nem feled­kezett meg. Házában, amelynek falán tegnap, a holocaust napján emléktáblát lepleztek le, harminc magyar és lengyel zsidó gyereket rejtegetett. A folyton derülő-boruló időben Homonnay Tivadarra emlékeztek a meghívottak. Dr. Szabad György, az Országgyűlés elnöke szerint a magyar történelemnek nem volt olyan mélypontja, ami­kor ne éltek volna igaz emberek. Közéjük tartozott a valamikori főr polgármester is. Jeszenszky Géza külügyminiszter köszöntötte a megjelent lengyel és izraeli nagykövetet. Majd párhuzamba állította a most újratemetett Kál­­lay Miklós - az 1944 márciusá­ban lemondott miniszterelnök - és Homonnay Tivadar sorsát. Többen voltak ők, „a fehér hollók”, mint ahogy azt a kortár­sak gondolták. Ezután a mikrofon mögé állt a köztársasági meg­bízott, majd Homonnay Tivadar egykori vezérkari tiszttársa, utána pedig az óbudai főrabbi. A főrabbi szerint ez az emléktábla gyógyír lehet a vészkorszak okozta se­bekre. Talán, bizonyos emberek­nek zarándokhely lesz a Tamási Áron utca 39. Még valami emlékezetes ma­radt az egybegyűltek számára: Horváth Bélának, a kerület or­szággyűlési képviselőjének beszé­de. Tulajdonképpen Horváth úr volt a házigazda, a táblaavatás kezdeményezője. Csak hát nem maradt a háttérben. Neve még az emléktáblára is felkerült. Amolyan MDF-es rendezvény íze volt az egésznek, hiszen Kónya Imre frakcióvezetőtől dr. Sepsey Tamá­sig, a Kárpótlási Hivatal elnökéig sok pártember jelent meg. De nem is ez a baj, hanem az, hogy Horváth Béla kihasználta az alkal­mat. „Bizton állíthatom, ő a ma­gyar úton járt”, hangoztatta a va­lamikori főpolgármesterről. Az ő magyar útja ma is követhető, tette még hozzá. Ha nem tudnánk, hogy Horváth úr a Magyar Út Alapítvány kuratóriumának tagja, akkor más lenne az ábra. De tud­juk, így sokan helyette szégyellték magukat... KIBÉDI VARGA SÁNDOR A megemlékezés pillanatai Fotó: KATUS A lottó - ha csak egy ötös lesz - ezen a héten már több mint 1­0 MILLIÓT fizet! S­zerencsejáték Rt.

Next