Kurír - reggeli kiadás, 1993. október (4. évfolyam, 268-297. szám)
1993-10-26 / 292. szám
18 1993. október 26. Piszkos tizenkettő Camel Trophy. A vaksötét éjszakában másodpercekre éles fehér világosság támad, villámlik, dübörögve tombol az ég. A vihar zaján időnként csupán a terepjáró motorrobaja tesz túl. A kerekek bokrok ágait roppantják szét és kényszerítik azokat a sártengerbe, hogy a következő pillanatban a gumiköpeny barázdái pozdorjadarabokat, sárszemcséket hányjanak mindenfelé. Esőcseppek sercegve csattannak szét a szélvédőn, az ablaktörlő pedig nyomban összemossa a csapadékot a felverődő iszapos földdel, szinte lehetetlen kilátni az üvegen. Megint villám cikázik alá, egy hatalmas fa süvöltve, lombját tépve tehetetlenül dől le a kocsi előtt. Hirtelen kell elrántani a kormányt, a kerekek kényszerűen szakítják ki magukat a nyomból. Centiméterekkel sikerül kikerülni a fatörzset, de a járművet már lehetetlen visszakényszeríteni az eredeti irányba. Lendülete csökken, tengelyig hatol a sárban, majd megreked. A Land Rover két utasán a sor, hogy tovább juthassanak, hogy mentsék magukat, egyetlen lehetőségük kiszabadítani gépüket, ezért „csak” a természettel kell megküzdeniük... Nem egy gyenge kalandregény, hanem egy őrült kemény verseny történései ezek, ahol a túlélés is abszolút siker. Por, sár, benzingőz néha vérrel, az élettel keveredik - Camel Trophy, bármi megtörténhet. A következő verseny díszleteit Chile és Bolívia félelmetes tájai szolgáltatják. Jelenleg azonban még a versenyzők kiválasztása folyik, Magyarországon is. Képeinken a második selejtező próbatételei láthatók, itt, Visegrádon a nyolcvan (hetvennyolc úr és két hölgy) résztvevőből csupán tizenketten maradtak. Eredetileg kétezren jelentkeztek, ebből hatszáz kérelmet fogadtak el, s a péceli rostán morzsolódtak le először a Trophyra álmodozók. Persze volt és van is min lemorzsolódni, legutóbb épp csak az alábbi próbákat kellett kiállni: túlélési futás (nehéz terepen, akadályokkal, majdnem végkimerülésig), éjszakai hídverés (aztán bontás), hordágyácsolás (faágakból, saját ruháikból), terepvezetés (élesben Land Roverrel), erőnlét (fekvőtámaszok, függeszkedések) és pszichikumfelmérés (teszt, vészhelyzetben társ irányítása), esetenként napi három óra alvással. A megmaradt (a sártól piszkos) tizenkettőnek természetesen még nem ildomos örülnie, hiszen az eljövendő kisbéri szelektáláson négyen maradnak, s az utolsó törökországi szortírozón derül csak ki, hogy ki az a kettő, aki vállalkozhat majd Chilében mondjuk arra, hogy egy fa kidőlése miatt tett hirtelen manőver után - vihar közepette - halássza ki terepjáróját a sártengerből. G. G.