Kurír - reggeli kiadás, 1993. október (4. évfolyam, 268-297. szám)

1993-10-26 / 292. szám

18 1993. október 26. Piszkos tizenkettő Camel Trophy. A vaksötét éjszakában másodpercekre éles fehér világosság támad, villámlik, dübörögve tombol az ég. A vihar zaján időnként csupán a terepjáró mo­torrobaja tesz túl. A kerekek bokrok ágait roppantják szét és kényszerítik azokat a sártengerbe, hogy a következő pillanatban a gumiköpeny barázdái pozdorjadara­­bokat, sárszemcséket hányjanak mindenfelé. Esőcseppek sercegve csattannak szét a szélvédőn, az ablaktörlő pedig nyomban összemossa a csapadékot a felverődő iszapos földdel, szinte lehetetlen kilátni az üvegen. Megint villám cikázik alá, egy hatalmas fa süvöltve, lombját tépve tehetetlenül dől le a kocsi előtt. Hirtelen kell elrántani a kormányt, a kerekek kényszerűen szakítják ki magukat a nyomból. Centiméterekkel sikerül kikerülni a fatörzset, de a járművet már lehetetlen vissza­­kényszeríteni az eredeti irányba. Lendülete csökken, tengelyig hatol a sárban, majd megreked. A Land Rover két utasán a sor, hogy tovább juthassanak, hogy mentsék magukat, egyetlen lehetőségük kiszabadítani gépüket, ezért „csak” a ter­mészettel kell megküzdeniük... Nem egy gyenge kalandregény, hanem egy őrült kemény verseny történései ezek, ahol a túlélés is abszolút siker. Por, sár, benzingőz néha vérrel, az élettel keveredik - Camel Trophy, bármi megtörténhet. A következő verseny díszleteit Chile és Bolívia félelmetes tájai szolgáltatják. Je­lenleg azonban még a versenyzők kiválasztása folyik, Magyarországon is. Képein­ken a második selejtező próbatételei láthatók, itt, Visegrádon a nyolcvan (het­vennyolc úr és két hölgy) résztvevőből csupán tizenketten maradtak. Eredetileg kétezren jelentkeztek, ebből hatszáz kérelmet fogadtak el, s a péceli rostán mor­zsolódtak le először a Trophyra álmodozók. Persze volt és van is min lemorzsolód­ni, legutóbb épp csak az alábbi próbákat kellett kiállni: túlélési futás (nehéz tere­pen, akadályokkal, majdnem végkimerülésig), éjszakai hídverés (aztán bontás), hordágyácsolás (faágakból, saját ruháikból), terepvezetés (élesben Land Roverrel), erőnlét­ (fekvőtámaszok, függeszkedések) és pszichikumfelmérés (teszt, vészhely­zetben társ irányítása), esetenként napi három óra alvással. A megmaradt (a sártól piszkos) tizenkettőnek természetesen még nem ildomos örülnie, hiszen az eljöven­dő kisbéri szelektáláson négyen maradnak, s az utolsó törökországi szortírozón de­rül csak ki, hogy ki az a kettő, aki vállalkozhat majd Chilében mondjuk arra, hogy egy fa kidőlése miatt tett hirtelen manőver után - vihar közepette - halássza ki terepjáróját a sártengerből. G. G.

Next