Kurír - reggeli kiadás, 1993. október (4. évfolyam, 268-297. szám)
1993-10-26 / 292. szám
1993. október 26. Nyitva a szupermaratoni autókereskedés Négy év alatt egy Polskival, egy Citroennel, egy FIAT Tipóval, most pedig egy Skodával lett gazdagabb. Egy fenékkel hogy ül meg ennyi kocsit? - Méghogy négy kocsi! Sajnos eddig mindegyiket el kellett adnom, mert egy matematika szakos tanárnak nem az a legnagyobb gondja, hogy reggelente épp melyik autójába üljön be. - Ennek is ez lesz a sorsa? - Persze. - De azért csak hazaviszi néhány napra, vagy nem? - Utoljára majdnem tíz éve, ’84-ben vezettem, szerintem rögtön összetörném. Majd megkérem valamelyik ismerősömet, furikázza már el a piacra. De ha lehet, akkor inkább ki sem vinném az utcára, inkább az árát kérném el. - Egyszer eljön majd az az idő, amikor a nyereményen gurulhat haza? - Remélem. Szívem szerint megtartanám, de nemrégiben vettem egy lakást, így rengeteg adósságom van. - A nebulók mit szólnak az ön menetrendszerű sikereihez? Netán ők is futva mennek az óráira? - A, dehogy, az iskola az más. Szerencsére a diákok elfogadják az egészet, mi több, szerintem örülnek is, ha elsőként érek a célba. Szerencsére a Szász Ferenc Szakmunkásképző tanári karában is tolerálják, amikor a versenyek miatt néhány napot kihagyok. - Nem nyomasztja, hogy évek óta önt tartják a legnagyobb favoritnak? A szakértők az idei verseny előtt is azt mondták, Vass Mártinak már a rajt előtt oda lehet adni a rendszámot, mert egyszerűen nincs ellenfele. - Hát akkor ezt a futást legalább megspórolhattam volna. Az viszont igaz, a hosszabb táv az én műfajom. Többször indultam már maratoni versenyeken is, de ott valahogy nem megy igazán, mindig kikapok. Lehet, kicsit lassú vagyok, nekem a 42 ezer méter sprintszám. Csak nem azt akarja mondani, hogy a klasszikus maratonit rövidnek tartja? - A 42, sőt még 100 kilométert is le lehet futni szerelemből, de az ilyen típusú versenyeket, mint ez a Bécs-Budapest volt, már nem. Öt nap alatt csak az tud ennyit teljesíteni, aki tökéletesen felkészült és idegileg is bírja a monotóniát, meg a segítők is sokat jelentenek. Nekem például Ringhofer János. - Ön miként védekezik a monotónia ellen? - Nincs semmilyen különös szokásom, ha nagyon fáradt vagyok, akkor számolom a hátralévő kilométereket, aztán csak elmegy valahogy az idő. Engem nem zavar az egyhangúság. Persze akadnak olyan szakaszok, amikor a pokolba kívánom az egészet, és csak egy hajszál választ el attól, hogy bekéredzkedjek egy autóba. Most is volt holtpont, néha viszont kifejezetten élveztem a futást. Mégis, mi motiválja? Nyilvánvalóan az anyagiak is, de az emberek többsége mégsem vág bele ilyen vállalkozásba, mert könnyen belehalna. Egyáltalán, a szupermaraton nem káros az egészségre? - Azt hiszem, viszonylag népszerűvé tett a futás, sokan megismernek, köszönnek. Sok meghívást kapok, így a világ rengeteg olyan helyén jártam, ahová mint magánember nem juthattam volna el. Kétszer versenyeztem Amerikában, Európában több helyen szinte a lányukként tartanak számon, legközelebb például Dél-Afrikába utazom. Persze az sem elhanyagolható, hogy az ilyen teljesítményekért komoly nyeremények járnak. Tízezer forint körüli a fizetésem, ebből nehéz megélni. Hogy ez az egész netalán káros? Nem tudom, egyelőre nemigen érzem az átlagostól eltérő megterhelés következményeit. Igyekszem megfelelően felkészülni, szerintem ezzel elejét lehet venni a túlterhelés okozta káros változásoknak. Fotó: KERTÉSZ GÁBOR - Mennyi idő alatt regenerálódik? - Szerintem csütörtökig eltart. Aztán megint megy minden a szokott mederben. - Ez mit jelent? - Negyed hatkor felkelek, és nekilátok fúrni. Általában egy húszast szoktam előírni magamnak, de most elképzelhető, valamelyest visszaveszek a tempóból. Utána elmegyek tanítani, este hét-nyolc is van, mire hazaérek. Az a legnagyobb baj, hogy az állandó buszozás teljesen szétdarabolja a napomat, ezért mindig szorít az idő. - Talán végre kéne egy kocsit nyernie... VINCZE ATTILA nem sok túlnyomó többsége békésen élvezkedik a hétvégugalma alatt Vass Márta azonban kollégáival ellenzkedik kényesen a takaró melegének oltalma alatt, futóversenyek okán nyűvi magát az országutakon. Imi kocogásos műfajban, hanem a távoli leggyilkoszupermaratoni irányzatban. Legutóbb a vasárnap Kapest közötti 340 kilométeres távon tette mindezt, s , negyedszer is elvitte a fődíjat, ami jelen esetben Vass Márta az úton, mellette Csorba Simon, a világfutó festőművész 17 A maga nemében páratlan sikersztori valamikor tavasszal fakadt rügyre: a jordán légierő ugyanolyan egymotoros gépeket vásárolt, mint amilyen fülkéjében esetenként Bessenyei képeszti el jeles bajnokságokon és futamokon a tekintetüket alant az égre szegezőket. A gyártó pediglen rögvest hazánk szülöttére gondolt, mondván, a jordán pilóták keresve sem találhat nának jobb mestert nála. Bessenyei egyéb elfoglaltsága miatt a frigy akkoron nem lett valósággá, most viszont igen: hetek óta égi flikk-flakkok riogatják a fontolva haladáshoz szokott jordán légi irányítást, a tanoncok legnagyobb örömére. Első számú géplovasunk Ammanban ütötte fel főhadiszállását, s hotelszobájában időzve vetemedett némi telefoncsevejre. - Három hete érkeztem a légierő meghívására Jordániába. Itt ugyanis a fejükbe vették, hogy az arab országok közül elsőként megpróbálkoznak a versenyszerű műrepüléssel, és a gépeket gyártó cég jóvoltából engem kértek ■■ meg, hogy avassam be őket a szakma rejtelmeibe. Öt kétüléses Extra 300-assal repülünk. Milyen „nyersanyaggal” gazdálkodhat? Azaz Allah milyen képességekkel áldotta meg a jordán műrepülőket? - Hát, bár az alapokkal már tisztában vannak, egyelőre még nem szakavatott műrepülők, viszont nagyon tehetségesek. Egyébként katonák, a vadászpilóták krémjét válogatták ki mintegy két évvel ezelőtt erre a feladatra. Mirage-okon és F-5 -ösökön repülnek, tehát mondanom sem kell, igencsak jó kezű pilóták. - Mi az oktatás és képzés rendje, hogy zajlik egy nap az ammani katonai reptéren? - Mindennap repülünk, méghozzá általában a Holttenger térségében. Mesebeli a Arab légtérben röpköd a magyar műrepülők gyöngye és szeme fénye. Bessenyei „Air” Péter. A nagy magasságok felkent akrobatája megtisztelő missziót teljesít: a jordán királyi légikötelék tehetséges és többre vágyó pilótáit okítja páratlan mestersége műhelytitkaira. S ha már így adódott, hamarosan a sportág iránt erőteljesen érdeklődő Husszein király legidősebb fiát, a trónörököst is viszi masivatagi táj, még sohasem láttam hozzá foghatót. A levegő egyedülállóan tiszta, óriási a látótávolság. A pilóták nagyon élvezik a repülést, nem így a légiirányítók. A látvány sokszor kétségbeejti őket, azt hiszik, lezuhanunk, és le akarják fújni az egészet, de szerencsére eddig sikerült őket erről a tervükről lebeszélni. - Talán azért, mert egészen magas rangú patrónus kegyeit élvezi? Rebesgetik, az uralkodó is érdeklődik a műrepülés iránt, sőt, maga is gépbe kívánkozik olykor. - Nem, Husszein király még nem volt kinn a repülőtéren, legidősebb fia, a trónörökös viszont másnaponta vizitál. Most várom a szükséges engedélyeket, amelyek birtokában egyedül - vagyis katonai kísérő nélkül - is repülhetek jordán gépekkel, és akkor már nem lesz akadálya annak, hogy a királyfit magammal vigyem. Európaiként milyen érzés egy arab uralkodójelölt társaságát élvezni? Gondolom, az oktrojált tekintélytisztelet nem keseríti az életét, hiszen a negyedik - ezúttal amerikai - feleségét „nyűvő” Husszeint felvilágosult abszolutizmusa mindenütt szalonképessé teszi, miközben az iszlám érdekeinek maradéktalan hangoztatójaként az arab világban is nagy tiszteletnek örvend. - A trónörökös nagyon közvetlen, barátságos és intelligens teremtés, akárcsak a királyi ház többi, általam megismert tagja. Kész öröm találkozni velük. Egyébként november 14-én ünnepük Husszein születésnapját: katonai és légi parádét rendeznek tiszteletére, amelyen én is bemutatót tartok. - Ettől a szívélyes viszonytól eltekintve milyen a kapcsolata a helybéliekkel? - Kifejezetten kedves és segítőkész embereknek ismertem meg a jordánokat. Mégis, lassan, nagyon lassan telnek a napok itt a sivatag közepén. Amman, bár érdekes, egzotikus település, mégsem egy világváros... - Feltételezem, az élményen kívül legalább két okból nem bánja a hathetes jordániai kiruccanást: egyrészt tudását nyilván illőn honorálják, másrészt edzésben marad, ami kedvező állapotnak tekinthető, tekintettel az önre váró jeles feladatokra. - Persze, én is gyakorolok, mondhatni, tanítva tanulok. Kell is, mert november második felében Floridában rendezik az utolsó Világ Kupa-futamot. S nekem repülni kell, méghozzá nem is akárhogyan, ha feledtetni akarom a legutóbbi szériát, amikor példátlan pechsorozat miatt nem lehettem első... T. HÁMORI FERENC Repül a, repül a KIRÁLYFI Bessenyei visszanéz, de előretekint Fotó: KERTÉSZ GÁBOR