LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 1. évfolyam (1974)

1974 / 1. szám - MŰHELY - MARTINKÓ ANDRÁS: Petőfi Sándor: Ha férfi vagy, légy férfi...

ben kirobban a politikai-erkölcsi, etikai vagy mozgósító - gyakorlati követelmény, parancs. Az sem ritkaság, hogy Petőfi a vers elején lobbantja fel, mintegy a közön­ség elé toppanva, az etikai vagy gyakorlati parancsot ("Talpra magyar !",­­ "Kon­duljanak meg a vészharangok ! " stb.). De minden ilyen esetben a vers egész töb­bi része a felhívás, parancs megindoklását, kifejtését, részletezését tartalmazza az átélés, megjelenítés, a lelki hullámzás, az alkotó mozdulatok lüktetésében. Első tekintetre - ismétlem: csak első tekintetre - tehát a vers nem látszik pető­fiesnek. Az egyes költők sajátos alkotásmódjára érzékeny elemzők találgathatnak: Berzsenyi , Vörösmarty ? Kölcsey 1 vagy netán Arany János ? Igen... leginkább Aranyra emlékeztet az etikai elveknek, ilyen elvont, belső izzású költészetté va­rázslása. Rá emlékeztet versünknek az a már-már hideg kompozíciós, verstani szabályossága, arányossága, a csiszoltság, mely készül, s nem születik (mint Petőfinél általában). És éppen mert születik, Petőfi esetében mindenkor érez­ni lehet az alkotói életközelség, a pszichológiai és biológiai hitelesség emberi sza­bálytalanságait, egyenetlenségeit, változásait, tónus, gondolat, érzelem, nem­egyszer ritmus kergetődzését, egymásnak energiát kölcsönző kölcsönhatásait. Leg­főképpen érezni lehet a konkrét impulzus, szituáció versindító lökését s a vers­nek e konkrét, valódi alkotóhelyzethez való állandó kötődését. Ezért is téves az a - nagyon régi keletű - felfogás, hogy Petőfi mindenki, minden kor számára mindenestül és minden műfajban könnyen recipiálható, "érthető". Ha ez általában igaz is a népdal- és zsánerköltészet, a helyzetdalok - tehát egy viszonylag sze­mélytelen és valami általánost-egyetemest közlő műfajok - esetében, már semmi esetre sem jelent (lehető) teljes recepciót, mondjuk, a Temetésre szól az ének,.., a Füstbe ment terv, a Száll a felhő... vagy az Anyám tyúkja és hasonlók puszta elolvasása-meghallgatása a konkrét életraj­zi, érzelmi helyzet ismerete nélkül. E vonatkozásban kijelenthetjük, hogy a Himnusz, a Szózat is "érthetőbb", mint a Nemzeti dal. A Ha férfi vagy, légy férfi... azzal is inkább a kivételt jelentő Pe­tőfi-versekkel rokon, hogy látszólag egy elvont, autonóm erkölcsi rend­szert mutat be. Autonóm abban az értelemben, hogy - hangsúlyozom: látszólag -nem valami külső társadalmi vagy életrajzi helyzet determinálja sem tartalmában, sem formájában, hanem a "férfi"­mivolt etikai jegyeinek valami belső logika, törvény szerinti fokozatai, felsorolása. Ráadásul ezek a maximák önmagukban te­kintve nem is különösebben eredetiek. Magam, ismételten elolvasva, újra és újra az ókori görög-latin (elsősorban Horatius-i), aforizmatikus megfogalmazású etikai eszmerendszert hallottam ki a versből... Hogy megnyugtassam mindennap egy nótát felejtő emlékezetemet, inkább csak benyomás számba vehető konklúziómat eltitkolva, egyik kedves, fiatal orákulumomhoz (Szörényi Lászlóhoz) fordultam, kérve, hogy csak magát, a meztelen maxima-rendszert vegye tekintetbe. Az ő szavaiból az derült ki, hogy a puszta gondolati váz az ókortól napjainkig élő közhelyek sora, melyek elsősorban az (eredeti értelemben vett) cinikusok és a sztoikusok tanítására vezethetők vissza. A barátom kezdte is felsorolni szerzők tu­catjait, kiknél e gondolatok, etikai követelmények azonos vagy rokon fogalmazás­ban olvashatók. Beléjük lapoztam (újra, annyi év után), átforgattam néhány külföl­di idézet- és maximagyű­jteményt, hozzátettem még, amit Horváth János analógia­ként (forrásként !) több mint egy hasábon át­­tételről tételre haladva- felsorol Shakespeare-ből, Vörösmartyból, Szalay Lászlóból, Eötvösből, Lafontaine-ből, 112

Next