LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 13. évfolyam (1986)

1986 / 1-2. szám - KOSZTOLÁNYI REGÉNYEINEK ELEMZÉSE TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK AZ ÚJVIDÉKI MAGYAR NYELV- ÉS HUNGAROLÓGIAI KUTATÁSOK INTÉZETE ÉS AZ MTA IRODALOMTUDOMÁNYI INTÉZET - FABÓ KINGA: Mindennapi élet, erkölcs, művészet: Kísérlet a XIX. század második fele magyar irodalmának egységes szempontú vizsgálatára

duló ismert közhelyei voltak, amelyeket a beérkezett és kifinomult társada­lom a maga sznob és parvenü módján át is érzett és tisztelt is — önmagát tisztelve az élet művészi felfogásában" — írja Perneczky Géza. "A valóságos élet és a valóságos tartalmak helyett azonban a 'művészi' rangú élet repre­zentációs díszleteinek tömege vette körül az egyént, az 'életkulisszák' (...) és az egyén tevékenysége sokszor nem is állt másból, mint a napi munka fölé 34 emelt életkulisszák állandó, a divatot követő átrendezéséből. — Ehhez a gondolatmenethez kapcsolható a "világ, színház" élménye, és részben a bo­hócok, clownok tömeges megjelenése a művészetek mindegyikében.3. Hasonló folyamat megy végbe a parasztság körében. A paraszti életmód át­alakulásának egyik legfontosabb megnyilvánulása éppen a díszítőművészet meg­jelenése és uralkodóvá válása a 19. század második felében. Éppen a díszes­ség és a "reprezentációs szféra" kiszélesedése az, amely többek között meg­különbözteti egymástól a régi és az új stílusú népművészetet. Megjelennek az öncélúan "csak" szép tárgyak, a "csak" szórakoztató dalok és táncok. A tár­gyakon, ruhákon egyre több a díszítés, a dísztárgyak aránya megnő a haszná­lati tárgyakéhoz képest. Egyre kidolgozottabbá és bonyolultabbá válnak a vi­selkedésformák is."57 Ezt, a maguk a parasztok által tehát már eleve stili­zált életformát tovább stilizálják a "magas kultúra" művészei, akik a népi kultúrában az élet teljességét látják. Nem is egészen alaptalanul: a művé­szi tevékenységek ugyanis ezen a kultúrán belül részei a mindennapoknak, a mindennapok tevékenységei. A kor írói, festői tehát élet és művészet egysé­gét látják megvalósulva a nép életformájában. Közismert például Justh Zsig­mond népszemlélete: "Úgy érzem magam, midőn ezzel a néppel vagyok szemközt, mintha az antik Görögországban lennék, mert hisz itt élet és játék, valóság 38 és művészet összesimul." A művészkérdés, művészet és élet viszonya tehát az egész századvég (és nemcsak a magyar) központi kérdése. A művészregények művészet és élet tra­sé­tikus kettészakadásáról szólnak. Különösen összeegyeztethetetlennek tűnik .V­er­n­e­c­z­k­y Géza: Egy magyar művészetfilozófus. Magyar Filozófiai Szemle, 1970/3—4. 623. 35 Elemzi: Rónay, i. m. 121., 133—4. és Petőfi és Ady között, Bp. 1958. 3^S­zabolcsi Miklós: A clown mint a művész önarcképe, Bp. 1974. 37 H о­f­e­r Tamás: A XIX. századi stílusváltozások: az értelmezés néhány lehetősége. Ethnographia, LXXXVIII/1, 1-13. "In Magyar Szalon, 1893; idézi: Halász: Magyar századvég, Vál. írásai, 380-1­­39 Juhász Ferencné: A szecesszió egy Bródy-regényben, ItK, 1967. .125

Next