LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 13. évfolyam (1986)
1986 / 1-2. szám - KOSZTOLÁNYI REGÉNYEINEK ELEMZÉSE TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK AZ ÚJVIDÉKI MAGYAR NYELV- ÉS HUNGAROLÓGIAI KUTATÁSOK INTÉZETE ÉS AZ MTA IRODALOMTUDOMÁNYI INTÉZET - FABÓ KINGA: Mindennapi élet, erkölcs, művészet: Kísérlet a XIX. század második fele magyar irodalmának egységes szempontú vizsgálatára
duló ismert közhelyei voltak, amelyeket a beérkezett és kifinomult társadalom a maga sznob és parvenü módján át is érzett és tisztelt is — önmagát tisztelve az élet művészi felfogásában" — írja Perneczky Géza. "A valóságos élet és a valóságos tartalmak helyett azonban a 'művészi' rangú élet reprezentációs díszleteinek tömege vette körül az egyént, az 'életkulisszák' (...) és az egyén tevékenysége sokszor nem is állt másból, mint a napi munka fölé 34 emelt életkulisszák állandó, a divatot követő átrendezéséből. — Ehhez a gondolatmenethez kapcsolható a "világ, színház" élménye, és részben a bohócok, clownok tömeges megjelenése a művészetek mindegyikében.3. Hasonló folyamat megy végbe a parasztság körében. A paraszti életmód átalakulásának egyik legfontosabb megnyilvánulása éppen a díszítőművészet megjelenése és uralkodóvá válása a 19. század második felében. Éppen a díszesség és a "reprezentációs szféra" kiszélesedése az, amely többek között megkülönbözteti egymástól a régi és az új stílusú népművészetet. Megjelennek az öncélúan "csak" szép tárgyak, a "csak" szórakoztató dalok és táncok. A tárgyakon, ruhákon egyre több a díszítés, a dísztárgyak aránya megnő a használati tárgyakéhoz képest. Egyre kidolgozottabbá és bonyolultabbá válnak a viselkedésformák is."57 Ezt, a maguk a parasztok által tehát már eleve stilizált életformát tovább stilizálják a "magas kultúra" művészei, akik a népi kultúrában az élet teljességét látják. Nem is egészen alaptalanul: a művészi tevékenységek ugyanis ezen a kultúrán belül részei a mindennapoknak, a mindennapok tevékenységei. A kor írói, festői tehát élet és művészet egységét látják megvalósulva a nép életformájában. Közismert például Justh Zsigmond népszemlélete: "Úgy érzem magam, midőn ezzel a néppel vagyok szemközt, mintha az antik Görögországban lennék, mert hisz itt élet és játék, valóság 38 és művészet összesimul." A művészkérdés, művészet és élet viszonya tehát az egész századvég (és nemcsak a magyar) központi kérdése. A művészregények művészet és élet trasétikus kettészakadásáról szólnak. Különösen összeegyeztethetetlennek tűnik .Verneczky Géza: Egy magyar művészetfilozófus. Magyar Filozófiai Szemle, 1970/3—4. 623. 35 Elemzi: Rónay, i. m. 121., 133—4. és Petőfi és Ady között, Bp. 1958. 3^Szabolcsi Miklós: A clown mint a művész önarcképe, Bp. 1974. 37 H оfer Tamás: A XIX. századi stílusváltozások: az értelmezés néhány lehetősége. Ethnographia, LXXXVIII/1, 1-13. "In Magyar Szalon, 1893; idézi: Halász: Magyar századvég, Vál. írásai, 380-139 Juhász Ferencné: A szecesszió egy Bródy-regényben, ItK, 1967. .125