LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 25. évfolyam (1999)
1999 / 4. szám - LŐRINCZ CSONGOR: Kérügma és literalitás
430 Lőrincz Csongor hoz meg, hanem a kerigmatikus indokoltságú aszimmetrikus viszonyt reaffirmálja. A szöveg nyelvi terének a hagyományos prezenciaképzetektől való felszabadulása (transzfiguratív és regiszterközi effektusok) mondhatni egyidejű a nyelvi azonosítás felfüggesztődésének másik — ellenirányú - tendenciájával, a hangnem homogenitásának megerősödésével (immár a szöveg retorikai-modális önértelmezésének nézetében). A hagyományos metaforizáló költői nyelvhasználat meghaladásának a József Attila-i diszkurzív nyelvben egyik fő jellegzetessége elvont és érzékletes olyan összevonása,52 amely a maga allegorikus effektusaival fragmentálja a vers tropológiai rendszerét. Az ismert - szempontunkból tartalmilag is szignifikáns példa erre az Eszmélet hetedik versszaka: Én fölnéztem az est alól az egek fogaskerekére csilló véletlen szálaiból törvényt szőtt a mult szövőszéke és megint fölnéztem az égre álmaim gőzei alól s láttam, a törvény szövedéke mindig fölfeslik valahol. Referencia és trópus kapcsolatának ilyen destabilizációja is különböző folytatásra lel. A között, mint már említettük, a katakrézis elbizonytalanító közegébe vezeti át a referencia és trópus viszonyának fellazításából keletkezett szemléleti összjátékot, így dinamizálva azt. A szaggatások, hasgatások, a víziók, a vízhiányok, a tagolatlan feltámadások, a függőlegesek tűrhetetlen feszültségei fent és lent között Az Apokrifban a transzfiguráció agnosztikus vezérlőelvei a kontingens jelentésnélküliség visszafordíthatatlanságába torkollnak, az „én"-nek és „a teremtmények arcá"-nak, a „halott redő, ezer rovátka rajzá"-val megjelölt „kő" képével. A Kihűlt világ ugyanakkor a közvetíthetetlenség következményéből visszamaradt tárgyi rekvizitumokat allegorizálja: „Kihűlt világ ez, senki földje! S mint tetejébe hajított / ócskavasak, holtan merednek / reményeink, a csillagok." 52 „Konkrét és absztrakt sokszoros (legalábbis négyszeres) egymásra vetítéséről" ír SZABOLCSI Miklós az Eszmélet kapcsán.. .a leggyakoribb irány tehát a bonyolult filozófiai, társadalmi s pszichológiai tartalmak antropomorfizálása [...] Az élővé változtatás egyik legjellegzetesebb eszköze éppen, hogy a Ifenti] tartalmak nem egyszerűen a természet, mégcsak nem is az ember, hanem ember alkotta bonyolult organizmusok segítségével válnak érzékletessé". Kész a leltár. Bp., 1998. 352.