LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 29. évfolyam (2003)
2003 / 2. szám - SZEMLE - TÓFALVY TAMÁS: Szöveg mint beszéd - rendszerelméleti diskurzusok : A háló, a halászok és a halak: Rákai Orsolya (szerk.)
A szöveg mint beszéd - rendszerelméleti diskurzusok 215 elemzésben, szemben a társadalomtörténet-elméleti vagy irodalomtörténeti hozzáállással. Bourdieu azt próbálja megvizsgálni, vajon milyen társadalmi kritériumai vannak a művésziségnek, mi határozza meg azt, hogy mit kezelünk műalkotásnak és mit nem. Ennek során találkozhatunk a „szokásos" bourdieu-i fogalmakkal, úgy mint mezőelmélet és intézményesítés, amelyeknek alaposabb körülírásával Bourdieu síkraszáll egy nem esszencialista, történet- és társadalomelvű művészetfelfogásért, mondván: „Az esszencialista elemzés megfeledkezik a művészi észlelés során működő - az általa naivan az esztétikai tapasztalat alapfeltételének tartott -klasszifikáló diszpozíciók és sémák kialakulásának (vagy feltalálásának) és reprodukálásának (vagy bevésődésének) szociális körülményeiről, így a transzcendentális történetiségről is."" Jelen környezetben tehát a „tiszta esztétika" (némileg egyszerűsítve) nem más, mint azon meghatározók összessége, amelyek egy jelenséget „művészivé" tesznek. Ennek a kontextuális folyamatnak a történetiségét és intézményesülését tárgyalja Bourdieu, alkalmazva korábbi elméleteit, és egyes terminusokat mintegy „kipróbálva" a gyakorlatban. Peter Schüttler munkája nyitja meg a diskurzuselméleti irányultságú, német szövegek sorát: a diskurzuselemzésre épülő társadalomtörténet paradigmájának fejlődéstörténetét vázolja fel a francia, angol és német nyelvterületeken, ígérete szerint hangsúlyozottan objektíven, bemutató szándékkal, bár ezt sajnos nem mindig sikerül megvalósítania. Az Annales nyomán kibontakozó fordulat legjelentősebb szerzői szerinte Gleimas, aki a Bloch-féle történeti szemantika nyomán haladva, és Barthes, aki a Fevbre által preferált mentalitástörténeti felfogás nyomán fejti ki saját elképzelését a nyelvi kifejezés történeti változásainak elméletéről. Foucault lesz az, aki A szavak és a dolgokkal,3 benne a későbbi A diskurzus rendjében még alaposabban kifejtett, alapvető koncepcióval lép elő: „Ezek után már nem azt fogják kutatni, hogy a nagy rejtélyes szósorok, amelyek saját jeleik (ti. a diskurzus) mögött rejtőznek, hogyan tárhatóak fel, hanem azt, hogyan működik a diskurzus, milyen reprezentációkat jelöl, milyen elemeket választ le és emel ki, hogyan analizál és komponál, a helyettesítések miféle játéka teszi lehetővé számára, hogy reprezentációs szerepe biztosított legyen. A kritika lép a kommentár helyébe." Bár Schöttler áttekintése kétségtelenül alapos a francia és német területeket tekintve, ugyanez nem mondható el az angolszász irányzatok kapcsán - az egész Birminghami Iskola például egyetlen lábjegyzetbe van bepréselve, holott éppen azokkal a problémákkal (munkásosztály, „társadalmi nyelv", osztálytörténet) próbált elszámolni, amelyeken keresztül Schöttler szemléltetni kívánt. Az még érthetetlenebb, hogy Hayden White még a lábjegyzetekből is kiszorult, holott mind a korszak, mind a szemlélet szempontjából, „meg különben is" releváns, és el- 2 In RÁKAI (szerk.): A háló, a halászok és a halak. 1 I. (KERESZTES RSZKI Ida fordítása) 3 Michel FOUCAULT: A szavak és a dolgok. Osiris, Budapest, 1999. 4 Michel FOUCAULT: A diskurzus rendje. Holmi 1991. 862-889. 5 Idézi: SCHÖTTLER. In RÁKAI (szerk.): i. m. 57. (SOLYMOSY Boglárka és TÓTII Benedek fordítása) 6 Hayden WHITE: Metaliistory. The Historical Imagination in Nineteenth Century Europe. Johns Hopkins UP 1973; Hayden WHITE: A történelem terhe. Osiris-Gond, Budapest, 1997.