LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 30. évfolyam (2004)
2004 / 1. szám - SZEMLE - KISS GÁBOR ZOLTÁN: Kultúraáramoltatás - történelem - technológia : Kulcsár Szabó Ernő, Szirák Péter (szerk.): Történelem, kultúra, medialitás
Kultúraáramoltatás - történelem - technológia 135 A tanulmány történeti fejtegetései másodkézből valónak tűnnek - lásd: „ebben az időben", „a kor szexuális diskurzusa", „a kor csodák iránti érdeklődése" stb. -, ami szintén abból adódik, hogy nem távolodnak el kellőképpen az idézett megállapításoktól. (Végül hasonlóképpen zavaróakká válnak, mint a Greenblatt-szövegekben.) Simon Attila írása a szóbeliség és írásbeliség történeti változásáról - bár látszólag kevéssé illeszkedik a könyv fentiekben rekonstruált (eddigi) gondolatmenetéhez -számos ponton felel a korábban felvetett kérdésekre. (A tanulmány leginkább a hátlapon említett ígérethez kapcsolódik: „Az írások a történelem és a kultúra közvetítőrendszereinek történeti áttekintésére vállalkoznak az ókortól napjainkig.") „A gondolkodás és a nyelv médiumfüggőségéről alkotott [havelocki] elmélet" a megfelelő „kultúr- és elsősorban gondolkodástörténeti (»tudattörténeti«) perspektívával" kiegészítve (96.) egyrészt a médiumok történeti változásáról szóló elemzésként (hipotézisként) - másrészt az „örök" alapfogalmak (individuális én, önmaga, személyiség stb.) relativizálásával szolgál: „Olyan, számunkra »természetesnek« ható kategóriák is, mint composer, work, pattern, structure, theme, topic, subject, character, az írásosság közegének fogalmai" (106.). Havelock elmélete túlmutat a szóbeliség és az írásbeliség kérdéskörén; általános kommunikáció- és társadalomelméleti igénnyel lép fel - mindeközben a kanonicitásról, a társadalmi ellenőrzésről, vagy a nemzeti identitás kérdéseiről is érdemi belátásokat nyújt. Ugyanezen a vonalon a szóbeliségről az írásbeliségre való áttérés történeti konzekvenciáiból kiindulva - halad Oláh Szabolcs Walter J. Ong médiumtörténeti fejtegetéseit összefoglaló figyelemreméltó írása. Ong az írásosság médiumán belüli átalakulás, a nyomdatechnika megjelenése nyomán leszögezi: „a hermeneutika hitelét vesztette" (117.). A folyamat azonban a másodlagos szóbeliség alatt, „Ong nem titkolt megelégedésére" (118.) a visszájára fordul - egyfajta új dialogocitás, retorika kialakulását hozva magával. A kulturális-akusztikus zajszennyezés közegében „a hermeneutika újra aktuálissá válik", intellectual buzzworddé lesz (a videokonferencia, a chat, a Messenger stb. feltételei között a folyamat egyre aktuálisabb). Ahogy „a könyvnyomtatás [...] lendületet adott a gondolkodás vizuális szervezettségének [...], [ahogy] segített megalkotni magán a humán lelken belül egy térbelivé tett világegyetem némaságát" (124.) - úgy az új elektronikus telekommunikációs eszközök, mesterséges intelligencia, digitális szöveg, hipertext is megváltoztatják „az ember észlelő és kognitív tevékenységét", „a tapasztalatátadás, a viselkedés, a megértés módjait" (131.). Sőt, a történeti képződményeket magukat is: médiumtörténeti szempontból nincs törés középkori skolasztika és reneszánsz humanizmus között (133.). A nyomtatás által „eldologiasított" (tárgyiasított, térbeliesített) szavak (vissza)változnak „szóbelivé"; kérdés, mennyiben lesznek képesek átörökíteni a „tipográfiai ember" számára evidens tartalmakat. Az „érzékelés, észlelés és közlés történeti változásainak" már említett eszköze és okozója, a Friedrich A. Kittler által felvázolt lejegyzőrendszerek (Aufschreibesysteme) a tárgya Mesterházy Balázs és Lőrincz Csongor tanulmányainak. Két periódus - az 1800-as és 1900-as évek - archiválási rendszereinek „precízen differenciált történeti-szemiotikai közegben" (156.) történő kidolgozásáról van szó, az „intézmények és technikák hálózatának" foucault-i indíttatású leírásáról, „amelyek egy