LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 30. évfolyam (2004)

2004 / 1. szám - TANULMÁNY - KOÓS ISTVÁN: Narratíva és dinamika nemzeti eposzunkban : Arany János: Buda halála

46 Koós István fél,42,az olvasás allegóriáiban még az idő és tér közötti viszonnyal összefüggésben használja: „A belső/ külső polaritás szinkrón tengelye mellé egy dinamikus ten­gely kerül, amely a belső/ külső ellentétet az éj/nappal egymás utáni polaritásává alakítja."43 Freud az Álomfejtésben az első topográfiai modell kidolgozásakor két­szer is hangsúlyozza, hogy a térbeli metafora valójában időbeli folyamatokat jele­nít meg,44 vagyis a lélek dinamikája, illetve annak magyarázata a kétféle megjele­nés feszültségét is létrehozza, akárcsak a Buda halálában. Mindez továbbgondolva több szempontból is érdekes lehet. Először is az időbeliség kérdése kapcsán, hiszen az eposz megírása nem más, mint a nemzeti létezés linearitásáért felelős emlékezet megteremtése.45 Hogy Arany milyen sokat bajlódott a nemzeti versidom, illetve egy feltételezett nemzeti mitológia nyomai­nak kutatásával, és mennyi fájdalommal járt számára a hiány felismerése, ezt jól tudjuk. Az a rengeteg erőfeszítés, amit a nemzeti eposz megalkotásába fektetett, egy lineárisként elgondolt lét utólagos megteremtésére irányult. A szövegben azonban a delinearizáltság jelei is megtalálhatók: az első strófában megjelenő metaforikus fa ugyan az idő autoritását szimbolizálja, de ezzel ellentétes képzetet kelt az alatta heverő, az eredettől elszakadt levelek rendezetlen tömkelege, ezen időbeli szekvenciák térbeli látványként inszcenírozott töredezettsége, és a 'találás' mozzanata által sugallt véletlenszerűség is. Ugyanígy szintén beszédes lehet az a tény, hogy a fa motívuma nem sokkal később Buda beszédében már a törékeny­séggel, a kiszolgáltatottsággal kapcsolatban említődik: „Ide-oda lelkét úgy ver­desi baj, gond, / Mint hegy tetején fa szél mentibe' hajlong." Az öregség mint a tapasztalat és az emlékezet birtoklása pedig éppen az idegen Detre alakjához kapcsolódik a szövegben, aki erről így beszél: „Mert nem is új nékem e világon 42 Paul de MAN: „Fenomenalitás és materialitás Kantnál." In uő: Esztétikai ideológia. Ford. KATONA Gábor. Janus/Osiris, Bp., 2000. 54-79. 43 de MAN: Az olvasás allegóriái. 53. 44 FREUD: i. m. 374., 422-423. 45 Ennek az emlékezetnek a létmódja, az eposznak a modern történelmi elbeszéléssel való kapcsolata persze maga is végtelen mennyiségű kérdést és problémát vet fel, minthogy a történelem létmódja számtalan bölcseleti mű témája (Rankétől, Droysentől, Diltheytől stb.) egészen Michel Foucault-nak a nyelvbölcseletet a történetiséggel ötvöző nagy munkájáig. A szavak és a dolgokban a Történelem megje­lenését a klasszikus episztéméhez köti, aminek a lényege, hogy a tekintet a dolgok felszíni szerveződésétől a mélyebb struktúrák felé fordul, miközben a nyelvtudomány a ragozás felfedezése ré­vén elkezdi a nyelvek tipologizálását, felfedve így egyes népek egyediségét. Ezzel párhuzamosan az idő már nem a dolgok egymásutánja, hanem e szerveződések szabályszerű változása. Külön tárgyalást érde­melne annak a vizsgálata, hogyan is kapcsolódik Arany elgondolása a nemzeti eposzról a modern tör­ténelmi elbeszéléshez. A „kerekdedség" ugyanis, ami számára az eposzi hitel biztosítéka, nem más, mint ennek a történelmi elbeszélésnek a lényegi jellemzője, hiszen Hayden White az annales és a krónika ke­vésbé integrált eseménysorával szemben a történelmet egy kerek, morális tartalmakkal bíró narratívának tekinti, amelynek szubjektuma a modern nemzetállam. Azok a történetek, amelyek egy nem modern közösség létében, integrálásában fontos szerepet játszanak, nem feltétlenül a kerekségük, hanem, mint I.Motard érvel, az egyes szubjektum képzésének elmesélésével, a sokféle nyelvjáték integ­rálásával és az előadást irányító pragmatikának a révén szervezi a közösséget (Jürgen HABERMAS—Jean-Francois LYOTARIA-Richard RORIY: A posztmodern állapot. Ford. BUJALOS István-OROSZ László; Századvég, Bp., 1993. 48-51.). Arany Tinódi: Ilosvai műveit a szerkesztettség miatt marasztalja el, holott ezek ép­pen a krónikának felelnek meg, ami „nem lezárul, hanem végetér" (Hayden Wurre: „A narrativitás ér­téke a valóság megjelenítésében." Ford. BRAUN Róbert. In uő: A történelem terhe. Osiris, Bp., 1997. 128.).

Next