LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 32. évfolyam (2006)

2006 / 4. szám - TANULMÁNY - HORVÁTH GYÖRGYI: Modernista metanarratíva a feminista nőirodalomtörténet-írásban: Elaine Showalter és az önálló nőirodalmi hagyomány

Elaine Showalter és az önálló nőirodalmi hagyomány gyében ítél meg a 19. századi nőíróknak kivételes helyzetet.39 Woolf szerepének lekicsinylése tehát nem egyszerűen abból adódik, hogy Showalter érzéketlen az író­nő poétikai stratégiáira (abból pedig különösen nem, hogy „erős nőket" szeretne látni), hanem nagyrészt abból, hogy Showalter munkájának rendszer jellege nem teszi lehetővé azt, hogy Woolf korában, a „női" korszakban az irodalom legyen az, ami az eszme szellemi tartalmához való eljutás legadekvátabb eszköze. Showalter művében ugyan tényleg létezik egy pont, amit az igazság helyeként nevezhetünk meg, és ez csakugyan egybeesik Showalter pozíciójával, ez azonban nem a női irodalom mikéntjére vonatkozó normatív pozíció (ahogyan Moi véli), hanem egy hagyományról való tudás helye. Showalter ugyanis úgy építette fel a művét, hogy az olvasónak joggal támadhat az az érzése, hogy minden szál A Literature of Their Own megírásában fut össze, és hogy ez a mű az, amelyben - Showalter iro­dalomtörténészi tudatának hathatós segítségével - a női hagyomány mintegy „öntudatra ébred". Azonban az, hogy Showalter mintegy magának vindikálja az erről a hagyományról való tudás „igazságát", nem annyira a 19. századi realiz­mushoz és az egységes és autonóm szubjektumhoz, mint az irodalmi művek narra­tív énjéhez való ragaszkodásából, hanem történetírói tudatából és abból a Hegeltől átvett historiográfiai modellből fakad, mely a történeti időben fokozatosan kibon­takozó igazság és értelem koncepciójára (olyan előfeltevésre, mely nemcsak Hegel­nek, hanem általában véve a felvilágosodásnak is sajátja) és a történeti tudat fontos­ságára alapozódik - a történeti tudatnak pedig (hiszen lényege szerint nem más, mint emlékezet) csakugyan fontos szerepe van a történelem és a történetek konstituálásában, és mint ilyen, lényegileg ki tud hatni egy közösség önmegérté­sére és önismeretére, sőt önnön cselekvési lehetőségei felvázolásának mikéntjére is.40 Showalter „irodalomtörténete" a haladás modernista narratívája, egy olyan tör­ténet, mely egyszerre önmaga szubjektuma és objektuma. Showalter számára ez a narratív forma adta meg a lehetőséget, hogy" a különféle nőirodalom-fogalmak történetileg relatív igazságát összeegyeztethesse a történeti változás értelmessé­gének és (korának feminizmusában kulminálódó) célelvűségének gondolatával. Showaltert intenciója ugyanis a regényírónők munkáinak ismertetésén (és elismer­tetésén) kívül mindenekelőtt egy autonóm női irodalmi hagyomány meglétének a bizonyítása; ez a hagyomány egyben a szerző korának feminizmusát (és femi­nista irodalomtudományát) is legitimálni hivatott. A Showalter által felvázolt tör­ténet végpontja a szerző korabeli jelen - ami hűen tükrözi Hayden White azon (egyébként Hegel nyomán tett) meglátását, miszerint a történeti narratíva szük­ségszerűen összefügg az autoritás és a legitimáció problémáival.41 White szerint 39 Georg Wilhelm Friedrich HEGEL: Esztétikai előadások I. ,Akadémiai, Budapest, 1952. 4,1 A történeti tudatnak A hegeli rendszeren kívüli érvényéről és fontosságáról lásd KELEMEN János: „Hegel és a történeti metodológia." In uő: Az ész képe és tette. A történeti megismerés idealista elméletei. Atlantisz, Budapest, 2000. 63-178., különösen 67-71. 41 Hayden WHITE: „A narrativitás értéke a valóság megjelenítésében." In uő: A történelem terhe. Osiris, Budapest, 1997. 103-142., főleg 123-124.

Next