LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 34. évfolyam (2008)
2008 / 1. szám - TANULMÁNY - BENKŐ KRISZTIÁN: Szinekdoché és önkívület : Apokalipszis-értelmezések Kemény Zsigmond A rajongók című regényében
16 Benkő Krisztián kérdőjelezi ezt a fejlődésmodellt: a regényben az angyal (Eumenisz) - mely maga is ironikus kontextusban szerepel - változik át fúriává (Erünnisz) a különböző nézőpontok váltakozásának hatására. Panna szájából hangzik el a jelenet mestertrópusa: a „tengeri szörny", melynek azonosítása a millenniummal csak első hallásra tűnik a tömeg ostobaságának. A Biblia adott helye így hangzik: „És láték egy fenevadat fellőni a tengerből, a melynek hét feje és tíz szarva vala, és az ő szarvain tíz korona, és az ő fejem a káromlásnak neve. És e fenevad, a melyet láték, hasonló vala a párduczhoz, és az ő lábai, mint a medvéé, és az ő szája, mint az oroszlán szája, és a sárkány adá az erejét annak, és az ő királyi székét, és nagy hatalmat." (Jel 13, 1-2) Ezek a sorok szorosan összefüggenek Dániel könyvének hetedik részével, vagyis az apokalipszis kijelentésében a fenevad a közelgő antikrisztusi birodalom, Panna asszony tehát az „ezeréves ország"-ban az Antikrisztus győzelmét sejti. Ahogyan Dániel a négy világbirodalmat látta felemelkedni a népek tengeréből (Dán 7, 1-28), úgy írja le János az Antikrisztus birodalmának keletkezését egy fenevad alakjában, amely népek tömegéből lép elő. A tenger mint „népek tengere"-képzet - a Retófiféle kontextust is újraértelmezve - bibliai hagyományra i3 tekint vissza, magánál Jánosnál is egyértelműen megjelenik: „A vizek, a melyeket láttál, ahol a parázna ül, népek azok és sokaságok és nemzetek és nyelvek." (Jel 17, 15). Ebből a tengerből bukkan elő A rajongók első fejezeteiben vissza-visszatérő „tengeri szörny", amelynek testrészei mind-mind különböző állattól származnak: a szinekdoché trópusának talán legismertebb példája (egy testrész megnevezése által valamely élőlény lényegének megragadása) válik ebben a képben kérdésessé - a részek ez esetben ugyanis mind-mind egy létező állatra utalnak, a tengeri szörny szinekdochikus -valamely része segítségével történő megnevezése tehát lehetetlen.24 Ezzel a problémával igyekezett számot vetni Marx, amikor a 19. századi történelembölcseletben módosítási javaslatokat indítványozott. Nevezetesen egyrészt megtartotta a szinekdoché Ranke- és Humboldt-féle, utópisztikus célképzetét, de a fejlődés végén a kommunizmus mint a tökéletes szinekdochikus integráció áll, másrészt a szókép ellentétes használatát látta szükségesnek: elvetette az egy részletnek - esetleges hierarchia révén - kölcsönzött reprezentációs funkciót, ehelyett „a részek beolvadnak egy egészbe, amely minőségileg magasabb szintű mint bármely entitás, amit magában foglal".25 Az persze a marxizmus mögött már a megszületésekor 23 „Aki lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik zúgását, és a népek háborgását." (Zsolt 65, 8); „Jaj a sok nép zúgásának, akik úgy zúgnak mint a tenger zúgása, és a népek háborgásának, akik háborognak, mint erős vizek! A népségek, mint sok vizek háborgása" (Esa 17, 12-13) 24 Az ún. „szinekdochikus megtévesztés" ismert példája Roland Barthes-tól származik, aki ellentmondásos állításnak tartotta, hogy a fehér, középosztálybeli nő reprezentálja a „nő"-t mint olyat. (Lásd Roland BARTHES: S/Z. Cape, London, 1974. 162.) 25 Hayden WHITE: Metahistory: The Historical Imagination in Nineteenth-Century Europe. 282.