LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 35. évfolyam (2009)
2009 / 1. szám - TANULMÁNY - TENGELYI LÁSZLÓ: Történelmi tapasztalat és történelemkutatás Ricoeur felfogásában (Török Dalma fordítása)
Tengelyi László egészének felépítését kvázi-fabulaként" leplezte le.20 Ezen túlmenően azt állítja: „Ahogyan Homérosz a trójai háború történetei közül egy bizonyos eseménysort választott ki arra a célra, hogy az Iliászban elmesélje, éppúgy Braudel is kimetszi a kultúrák ama nagy konfliktusából, amelyben nyugat és kelet váltakozva állnak helyt, azt a konfliktust, amelynek fő alakjai Spanyolország és Törökország II. Fülöp idejében, miközben tematikusan a Földközi-tenger mint történelmi szféra hanyatlása áll a középpontban."21 Az Emlékezet, történelem, felejtés-ben Ricoeur továbbra is kitart ennek az elemzésnek a fő eredménye mellett,22 méghozzá annak ellenére is, hogy Braudel könyvéről adott akkori rekonstrukcióját immár szellemében egyoldalúan „narrativisztikusnak"23 ítéli. Az Idő és elbeszélés korszakában - olyan angolszász szerzőket követve, mint W. Dray, A. C. Dante és mások - Ricoeur még egyértelműen elkötelezte magát a történetírás narrativisztikus értelmezése mellett; most azonban már nincs meggyőződve róla, hogy ez a narrativisztikus felfogás kellőképpen számot vetett volna azon episztemológiai szakítás tényével és belső szükségszerűségével, amely a történelemkutatásnak a történelem eleven tapasztalatához való viszonyát jellemzi.24 Ezért most arra törekszik, hogy távolságot teremtsen egykori „narrativizmusától". Ez a törekvés pedig egy új kérdésfeltevéshez vezeti el őt, amely arra vonatkozik, hogy miként viszonyul egymáshoz az érthetőségnek az a kétféle módja, amely egyrészt az elbeszélésekből adódik, másrészt pedig a magyarázatokból bontakozik ki (miként viszonyul tehát egymáshoz a „narratív" és az „explikatív" intelligibilitás).25 A válasz keresése során azonban továbbra sem téveszti szem elől azt a mintát, amely Braudel művének egykori rekonstrukciójából kirajzolódott. E minta alapján állítja, hogy a struktúrát, a viszonylatok rendszerét és az eseményt - mint a magyarázat három eltérő síkját - az elbeszélés tartja egyben. Ha a dolgot így tekintjük - véli Ricoeur akkor a narratív kompozíciónak igazi (bár csupán indirekt) explikatív teljesítményt is tulajdoníthatunk. A struktúra ugyanis, amely csupán hosszú távon válik egyáltalán észlelhetővé, „az elbeszélés révén az esemény egyik lehetőségfeltételének bizonyul".26 A történelmi elbeszélés azonban e magyarázó funkció folytán, amelyet a struktúra, a viszonylatok rendszere és az esemény közti térben betölt, végképp eltávolodik a történelem eleven tapasztalatától. Összefoglalólag megállapítható, hogy a történetírói tevékenység három elengedhetetlen eleme - nevezetesen a történeti tényeknek a ránk hagyományozott dokumentumokból való kinyerése, a magyarázatukhoz szükséges különböző időstruktúrák és egyéb modellek megalkotása, végül pedig tények és magyarázó modellek elbeszélői összekapcsolása egy összefüggő történet irodalmi ábrázolása so- 20 E RICCEUR: Temps et récit. I. 366. 21 I. M. 381. 22 R. RIOEUR: La memoire, l'histoire, l'oubli. 314. 23 I. m. 245. lábjegyzet. 24 1. m. 310. 25 I. m. 312. 26 I. M. 317.