LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 37. évfolyam (2011)

2011 / 2. szám - TANULMÁNY - TURI TÍMEA: "Úgy (...) élni, ahogy azt magamnak megírnám": Szomory Dezső önstilizáló prózájának esztétikájáról

Túri Tímea találhatunk A párizsi regényben,42 a Levelekben,43 a Harry Russel-Dorianban44 egyaránt. Ezek a felismerések azt sejtetik, hogy az irodalom már eleve előre­huzalozza a valóság érzékelését: nem feltétlenül már létező művészeti/irodalmi minták, hanem maga az irodalmi megszólalás mint minta által - ahogy a Harry Russel-Dorian egy nem létező angol „eredeti" szöveg fordítása. A bemutatott hasonlatok összművészeti jellegüknél fogva azt is megmutatják, hogy nemcsak az irodalom, hanem más művészetek is mintákká válhatnak: így lehet az opera mint szuperművészet Szomorú prózájának vágyott képe, e próza „mintájául" szolgáló élet hasonlata: „mint egy sötét operát éltem az életemet egy láthatatlan zenekarral és sűrű leitmotívumokkal" 45 E láthatatlan zenekar valódi jelentőségét épp az adja, hogy ekkor a szöveg szerint valóban egy zongorázó szomszéd zavarja az elbeszélőt (és segíti a szerzőt) írói munkájában. Szomory sötétopera-meta­forájában a láthatatlan zenekar úgy lesz az alkotás akadálya, hogy annak ihlető múzsájává válik, mégpedig azáltal, hogy ez a zenekar egyszerre tételeződik valósként (mint akadály) és fiktívként (mint ihlető). Az élet mintája tehát a művészet, amelynek mintája az élet, és így tovább, ám ha valóban komolyan vesszük az egymás mellé rendelő, a hasonlított és hasonlító önállóságát megőrző viszonyokat, amelyek a hasonlított és a hasonlító közötti távolságot megteremtő hasonlatnak mint határátlépésnek a közvetlen hatásában reménykednek, akkor nem a különböző művészeti ágakhoz sorolható és a valós­nak feltüntetett motívumok kapcsolatáról kell beszélnünk, hanem be kell látnunk - elérve a Lebenstkunstwerkhez -, hogy „maga a valóság" is egy művészeti ág a sok közül - amelynek kitü­ntetettsége abban a gyűjtőfunkcióban kereshető. 42 A példák a teljesség igénye nélkül következnek. A párizsi tetők olyanok, „mint egy hangszer". (27.) ,,[A]z egész olyan őszintén [...] hangzott, mintha [...] Schubert Geständnisset énekelte volna el." (39.) Egy főnök a levelek diktálásával „színházat játszik". (39.) „Volt abban valami balzaci gondolat, ahogy ittam." (98.) „Talán csak egy Manet tudná visszaadni színekbe mártott tragikumát, kietlen szellemességét, jégeső bájait, a hölgyet a színpaddal." (66.)Justh Zsigmond „két gyönyörű kez[e...] két műtárgy volt". (91.) méghozzá „Velasquez modorában". (92.) Adorján „mint egy másik Penseur, Rodin mintája szerint". (116.) Egy kávéházban a „sok leány" „mind Renier és Manet álma lehetett". (152.) Van itt férfi, aki olyan, „mint egy részeg matróz egy Maupassant-novellában". (114.) és „ősgránitból farag­ott]" (20.) nő, aki olyan, „mint Vörösmarty hősnője". (26.) Jászai pedig „[m­intha verseken járna, melyek elébe vannak szórva a járdára". (177.) Az utóbbi hasonlatot lásd még Levelek 257. 43 Egy kiskocsmáról „azt hittük, Petőfi írta ki oda a Szamos fölé". (29.) ,,[A] kertek meggyfái, ahogy Alma Tadema festette volna őket". (29.) „Most érzem csak, [...] amit Montaigne oly mesterien rajzolt". (58.) Az apa arca olyan, „amilyet Rembrandt festett volna a Tizián ecsetjével". (95.) Olyan a csűr, „mint a beyreuthi Wagner-színház". (149.) Egy illat jellemzése: illat, „amit Krúdy regényeiből ismer". (149.) „[S­emmi sem hasonlít annyira az élethez, mint egy jó silány pony­varegény, éppen amiért olyan silány". (161.) Olyan a régi ház, „mint egy shakespeare-i színpad". (180.) Tisza Kálmán pedig olyan, „ahogy azt Mikszáth Kálmán látta". (233.) 44 A tanyák látványa Walter Scottot juttatja Harry eszébe. (72.) ,,[A]z útszéli barikád lejátssza a maga rövid tragédiáját". (196.) Az ágyúdörgés „shakespeare-i". (201.) „[S­zőke asszonyok nagy testekből faragva, mint a Rubens fúriái". (215.) A háborús plakátok szerzőiről: „ezek az urak nyilván haszonnal olvasták Dickenst". (303.) „Mindenki érezte e puskaportól sebzett s festett drapériában [...] a szimbólumok ibseni erejét". (319.) Egy fagyosan hideg hang „Balzac Ferragusát juttatja az eszembe". (348.) 45 A párizsi regény 177.

Next