LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 37. évfolyam (2011)

2011 / 1. szám - SZEMLE - KIS BÉLA: Mi a történelem? - Kisantal Tamás (szerk): Narratívák 8. Elbeszélés, kultúra, történelem

Szemle Kis Béla MI A TÖRTÉNELEM? - Kisantal Tamás (szerk.): Narratívák 8. Elbeszélés, kultúra, történelem. Budapest, Kijárat Kiadó, 2009. 316 lap -A történettudomány feladata többek között mindvégig annak a paradox helyzet­nek a feloldását jelenti, ami tulajdonképpeni lényege: egy már nem létező múlt fel­tárását és prezentálását. A történelem a 19. században vált szaktudománnyá, s így a történészi kutatás és munka tudományos módszereinek lefektetésével a múlt maradéktalan megismerhetőségét ígérte. Az elmúlt időszakban a történelem nemcsak tárgyában, témaválasztásában, hanem (szak)módszertanában is jelenté­keny változásokon ment át. A témaválasztás tekintetében új kutatási területek is megjelentek, a nemzetállamok eseménytörténete mellett felsorolhatatlan számú egyéb téma bukkant fel a történészi munkák lapjain. A vizsgálandó anyag bővü­lése mellett a történész szerepének átértékelésére is történtek kísérletek. A múlt mint áttetsző és így (viszonylag) könnyen megismerhető eseményhalmaz eszmé­je, illetve ennek megfelelően a történész mint egy rekonstruáló tevékenységet folytató személy képe az utóbbi évtizedek történetfilozófiai gondolkodásában megkérdőjeleződött. Ennek a folyamatnak volt az egyik állomása az 1970-es években, többnyire a Hayden White nevével fémjelzett narrativista történetfilozófia megjelenése. White legtöbbet hivatkozott művének, a Metahistorynak mind a mai napig nincs magyar fordítása, de szerencsére magyar nyelven megjelent könyvének (A történelem terhe), illetve a Narratívák 4. kötet tanulmányainak köszönhetően pontos képet kapha­tunk a „nyelvi fordulat" elnevezéshez kapcsolt történetelméleti irányzatról. White ismét felhívta a figyelmet a történelmi szövegek retorikusságára, és így alapvető nyelvi természetére. A narrativisták a történelmet nyelvi produktumoknak tekin­tik, ahol a szövegek poétikai jellemzői, megszerkesztettségük és formájuk révén alkotják megjelentésüket. A történelmet szövegekként vizsgáló narratív történet­elmélet tehát ismét fontossá, sőt központi jelentőségűvé tette a (re)prezentáció kérdését. A történelmi szövegek retorikusságának, nyelvi megalkotottságának hang­súlyozása nemcsak a történészi munka „irodalmi" jellegére (amennyiben esemn)- Lásd Hayden WHITE: A történelem terhe. Osiris, Bp., 1997, illetve THOMKA Beáta (szerk.): Narratívák 4. -A történelem poétikája. Kijárat, Bp., 2000.

Next