LITERATURA - A MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 38. évfolyam (2012)
2012 / 3. szám - TANULMÁNY - SZILVÁSSY ORSOLYA: Eco és a gondolkodás két formája
294 Szilvássy Orsolya szigetében 3 vagy az ígéret földje a Baudolinóban26 már az Eco-szövegek előtt a kultúra meghatározó szóképei voltak, a közösségi képzelőerőt és az attól nem független tudományos diskurzust is bizonyos jelentések mentén mozgósító történetek.27 Legutóbbi két regényében pedig az elveszett élettörténet megalkotásával maga a narráció kerül a központi metafora szerepébe. A Loana királynő titokzatos tüze 28 és A prágai temető 29 is „tükrözi azt a módot, ahogyan a kor tudománya vagy általában vett kultúrája látja a világot", minthogy a narratív identitáskeresés témája egyértelműen párhuzamba állítható azzal a több tudományterületet érintő konstruktivista szemlélettel, amely az elbeszélésben a valóság tudati megalkotásának természetes módját látja, és azt kognitív modellként alkalmazza. Hogy ezt a szemléletet Eco is osztja, a Hat séta a fikció erdejében „Fiktív jegyzőkönyvek" című fejezete is egyértelművé teszi: „Ma a mesterséges intelligenciával foglalkozó szakemberek a »váz« szót használják a cselekvésmodellekre (mint például bemenni egy étterembe, kimenni a vonathoz az állomásra, kinyitni egy esernyőt). Miután megtanulta ezeket a modelleket, a komputer képes különféle helyzeteket megérteni. Ám Jerome Bruner és más pszichológusok állítják, hogy mindennapi élményeinket mi magunk is történetek formájában dolgozzuk fel, és ugyanígy működik a Történelem mint história rerum gestarum, múltbeli valós események elbeszélése is. Arthur Danto azt mondja, »a történelem történeteket mesél«, Hayden White pedig úgy emlegeti a történelmet mint »irodalmi terméket«. A.J. Greimas egész szemiotikai elméletét az »adtantiális modellre« építette, egy olyan narrációs vázra, mely minden szemiotikai folyamat legmélyebb szerkezetét képviseli: »A narrativitás [...] minden nyelvi kommunikáció szervezési elve.«"30 A „Fiktív jegyzőkönyvek" a legújabb Eco-regény, A prágai temető legfontosabb hipotextusa, a tudományos szakzsargont kerülő esszé, amely fikció és élet összefonódását választja témájául. Eco itt olyan konkrét jelenségekre tér ki, amelyek igazolják a történetek és a fikció meghatározó szerepét a valóság kollektív interpre- 25 Uő. A tegnap szigete. Fordította BARNA Imre. Európa Könyvkiadó, Budapest 1999. 26 Uő: Baudolino. Fordította BARNA Imre. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2009. 2/ „Hogy a retorikai alakzatok magasabb egységekhez rendelendők, lényegében már Arisztotelész felfedezte, amikor a retorikailag hasznosítható logikai formát az enthümémában, az elliptikus szillogizmusban jelölte meg. Hasonló értékű Vico ama észrevétele, hogy minden metafora »egy-egy kis mese«. S valóban, kultúránk nagy metaforái, mint a tenger vagy hajós metafora, mint a könyv metafora, vagy mint az utazás metafora: »mesék«, azaz elbeszélések, s mint ilyenek élednek újjá a kezdetektől fogva napjainkig. Ebből kifolyólag minden olyan metaforaelmélet, mely nincs tekintettel az átfogó diskurzusok szintjén képződő metaforikus effektusokra, csak korlátozott érvényű lehet." (KELEMEN János: Bevezető előadás a Metafora, trópusok, jelentés című konferenciához. Világosság 2006. 8-9-10. 7.) 28 Umberto Eco: Loana királynő titokzatos tüze. Fordította BARNA Imre. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2007. 29 Uő: A prágai temető. Fordította BARNA Imre. Európa, Budapest, 2012. 30 U0: Hal séta a fikció erdejében. Fordította SCHÉRY András. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2002. 186-187.