LITERATURA - A MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 39. évfolyam (2013)

2013 / 4. szám - ÚJ IRODALOMTÖRTÉNET - Angyalosi Gergely: Esztétizmus, esztétizáló modernség

404 An­gyalosi Gergely Két példa: Huysmans és Wilde Nietzsche számára a létezés tragikumát testesíti meg."15 Mindazonáltal Pór szerint „elvitathatatlan, hogy 1890, tehát Nietzsche szellemi összeomlásának esztendeje után, amelyik egyszersmind egészen rendkívüli hírnevének kezdetét is jelentette, tizenöt-húsz éven keresztül a művészek a két mondanivalót valamilyen kevéssé tisz­tázott, de felette hatékony szinkretizmusban fogadták be és e szinkretizmusban ala­kították ki a saját mondanivalójukat", s ez a „szinkretikus ihletállapot" felel meg lényegében az esztétizmus fogalmának. A határvonalat az „objektív líra" (Eliot) lét­rejötte jelenti, magam úgy mondanám, hog­y inkább elvileg, mintsem történetileg, hiszen az esztétizmus hatása nyomokban vagy töredékesen még évtizedekig jelen van az európai irodalom és művészet történetében. Az esztétikum és a morál viszonyát remekül foglalja össze egy olyan gondolkodó­ról szóló tanulmány, aki maga sem állt távol az esztétizmus szemléletmódjától. Crocéról van szó. Az esztétizmusnak, írja a kommentátor, „a szépség szemantikai he­lyeként értelmezett szenzibilitás ad jelentésegységet. A szépség, amennyiben olyan értékként értelmezett, amely minden más értéket maga alá rendel, avagy kizárólag maga jelentkezik értékként, az esztétizmus kardinális pontját jelenti. [...] Követke­zésképpen a moralitás abban a szükségszerűségben oldódik fel, illetve arra szorít­kozik, hogy a fent említett módon értelmezett, azaz az élet minden mozzanatában megjelenő szépséget létrehozza, bálványozza, bemutassa és tanúsítsa. [...] Kizárólag a szépség létrehozása és teremtése, valamint az általa okozott gyönyör lehetnek ér­demesek az élet elnevezésre". Vittorio Stella hozzáteszi, hogy' az esztétizmus „a mo­dern lélekben nyer teljes evidenciát", s ezt akkor is biztonsággal állíthatjuk, ha az esztétikai gondolkodás történetének jóformán valamennyi korszakában találkozha­tunk hasonló megnyilvánulásokkal. A kifejlett esztétista filozófiához és egzisztenc­iá­lis magatartásformákhoz a hedonizmus válfajai esnek a legközelebb, „az esztétizmus gyakran abszorbeálja a hedonizmust, egybefoglalják őket, vagy épp fordítva, a he­donizmus jelenik meg és válik szélsőséges megnyilvánulássá az esztétizmusban..."16 Vittorio Stella azonban azt is hangsúlyozza, hogy Croce már 1905-ben bírálta az esztétizmus etikai negativizmusát. Úgy vélte, hogy a művészetnek, legalábbis köz­vetve, van erkölcsi hozadéka: előkészíti az egyént a helyes morális döntések megho­zatalára, és segít azok megalapozásában. A továbbiakban az esztétizmus két közismert példáját mutatom fel röviden, ame­lyek egyben átvezetnek bennünket ennek az irányultságnak a magyarországi meg­honosodásához. Joris-Karl Huysmans A különc című regénye (1884) Kosztolányi fordításában csak 1921-ben jelent meg. Mint Takács Ferenc írja, Justh Zsigmond ugyan meglátogatta az írót 1887-ben, de ez a kortársakban nem hagyhatott nyom­ mt PÓR Péter: i. m. 7. 16 Vittorio STELLA: Esztétika és esztétizmus Croce gondolkodásában. http://sedi.esteri.it/budapest/crocepdf/Stella_hu.PDF

Next