LITERATURA - A MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 39. évfolyam (2013)

2013 / 2. szám - MŰHELY - Balassa Zsófia: Az emlékezés tévedései Beckett és Stoppard drámáiban

178 Balassa Zsófia körülötti problémának szentelte. Sokkal érdekesebb, hogy Carr nem száll be a vi­tába, Jenkins szerint egyenesen bábosként játszik a szereplőkkel, bábszínházat alkot a fejében.25 Nagy különbség van aközött, amit a szereplők mondanak, és aközött, ahogyan mondják. Az elbeszélő emlékezete a Wilde-darab szerkezetére rímelve működik, ebbe illeszti bele a szereplők magasztos vitáinak szólamát, nem értelem, hanem szerkezet szerint. Carr kívülállósága miatt nincs kapcsolat az el­mondás módja és tartalma között. Az Öreg Carr emlékezete nem megbízható, mint már említettem, de nem csak a történelmi tényekhez nem igazodik, hanem az emlékezés jelenből kiinduló (modernnek nevezhető) retrospektív linea­ritásához sem: „Ennek (Öreg Carr megbízhatatlan emlékezetének) egyik követ­kezménye az, hogy a történet (mint, mondjuk, egy játékvonat) időnként kisiklik, s emiatt újra kell indítani arról a pontról, ahol megvadult."26 Ez a posztmodern emlékezet ismétlési kényszerét is jelzi, akárcsak Krapp repetitív Tekercs hallgatá­sa. " Müller Péter a Stoppard életművet az autentikus reprezentációs lehetőségek kereséseként értelmezi, mely értelmezésben a Travesztiák az emberi emlékezet rep­rezentációs kudarcát jeleníti meg.27 Pierre Nora az emlékezet és a történelem fo­galmának szétválasztásakor az emlékezetet élő változó dolognak írja le, mely „csak azokhoz a részekhez ragaszkodik, amik megerősítik".28 Carr­is közismert tények­ből, valós személyekből indul ki, de a saját képére formálja azokat. Az akkori brit követet például valóban Bennettnek hívták, de Carr inasként emlékszik rá, míg sa­ját magára követként.29 Tzara, Joyce és Lenin tényleg jártak Zürichben, de nem ugyanabban az időpontban. A drámában ezeket a közismert tényeket, az úgyne­vezett „történelmet" Cecily képviseli, aki az utolsó jelenetben hívja fel a figyelmet Carr megbízhatatlanságára. De mit állít Carr beszámolójával szemben? Az úgyneve­zett történelmi tényeket, melyeket a történelemkönyvekből ismerünk. De Hayden White óta a történelem fogalma sem egyértelmű, Pierre Nora szerint: „problemati­kus és tökéletlen rekonstrukciója annak, ami már nincs".30 Stoppard a Travesztiák­ban a történelmet és az emberi emlékezetet állítja szembe, rámutatva ezzel mindkettő relativitására, tévedhetőségére, a történelmi tények esetlegességére a posztmodern emlékezet modelljében. Cecily szólama is lehet „megbízhatatlan", hi­szen ő is csak egy narrátor, miért lenne valósabb az elbeszélése, mint Carré? Pusz­tán azért, mert összecseng az általunk, olvasók által ismert tényekkel? Az olvasó szándéka az a szándék, melyet Nora úgy ír le, mint azt a törekvést, hogy megfelel­tessük az általunk rekonstruált történelmet az általunk megélttel (jelen esetben a Carr által megélttel).31 Cecily szavaiban is fellelhetjük a személyes emlékezet hiá­nyosságát, esetlegességét: „sohase férkőztél te a közelébe Vlagyimir Iljicsnek, a má­­ st I. m. 121. 26 STOPPARD: I. m. 338. 27 R MÜLLER Péter: A test reprezentációja Тот Stoppard drámáiban. Jelenkor 2003. június, 626-633. 28 NORA: i. m. (lásd all. lábjegyzetet) 29 JENKINS: I. ГА. 116. 30 NORA: I. M. •a Uo.

Next