LITERATURA - A MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 39. évfolyam (2013)

2013 / 3. szám - Literatura-díj - Jánosa Eszter: Duchamp-öröknapok – Személyesség és személytelenség Tandori Dezső „élet-művében”

Személyesség és személytelenség - Tandori Dezső 307 szöveget. A Nap a Földhöz viszonyítva statikus égitest (a Föld a Nap körül kering), a napfény viszont egyenes vonalban terjed, sebessége, iránya van, tehát az a szub­jektív valóság, amit mi a Napból érzékelünk. Ha a Napfogyatkozás értelmezést vá­lasztjuk, a mondat lezárulásával egy kis fekete „kör", az újhold úszik be a nap elé, és megállítja a fény körforgását. A napfogyatkozás teljessége is szubjektív: topog­ráfiai elhelyezkedés és időpont függvénye. Az­­ értelmezhető fordulóként is, így a vers Nemes Nagy Ágnes 1967-es Napforduló című kötetére is utalhat. Főképp az Ekhnáton-ciklussal, talán leginkább az Ekhnáton az égben című verssel létesíthet pár­beszédet ilyen módon a Ducham­p-örök napi. szövege: „Ott délelőtt. Ott nagy növények. Ott nem mozdul a nagy kamilla-rét, Közötte néhány vasdarab, Fölötte lépes sűrűség, Fehér-küllős növény-napokkal Hullámtalan Tejút és semmi szél. Mindig. Örökre. Dél." Nemes Nagy Ágnes versének utolsó versszaka (a nap vonathoz hasonlított szágul­dása után) az égitest mozdulatlanságát jeleníti meg. Ez a statikus állapot kötődhet a mondat lezárulásához is a Ducham­p-öröknapf szövegében. Az örök dél és a napsu­garak mint küllők megjelenése szintén összekapcsolható az elemzett rajzversekkel. A Duchamp-öröknap és a Ducham­p-öröknapf viszonya felveti azt a kérdést is, hogy a lezártság a szubjektivitás vagy az objektivitás jellemzője-e, és így melyik vers köt­hető inkább a szubjektivitáshoz, és melyik az objektivitáshoz. Ebben az esetben sem lehet egyértelműen eldönteni ezt a kérdést. Ahogy a Ráomlasz című vers motivikájában is megjelenik, a kettéosztott térben nincsenek személyek, csak fel­cserélhető, zárt vagy nyitott helyek vannak. Ezeknek önmagukban se személyes, se személytelen jellege nincs. Bármelyik tér lehet a személy helye és hiánya is. A Keletbe­ fúlt kísérletek című kötetbe (1999) Tandori újra felveszi a Duchamp­örök nap című verset, kisebb változtatásokkal: „A főnévi igenév átalakul 6 sze­méllyé."25 Feltehetjük a kérdést: ez most ugyanaz a mű-e, mint az előbbi, vagy egy újabb variáció. Hiszen az átváltozás a főnév átalakul igévé. Ez elhanyagolható különb­ség lenne, ha a vers nem épp egy hasonló átalakulásról szólna. Egy rajzvers eseté­ben még kevésbé tekinthetjük az ilyen eltéréseket egyszerű szövegváltozatoknak. A szóközben megjelenik egy ige, az átalakul szó, amely személyragos ugyan, de zéró morfémát tartalmaz. Bár megtörtént az átalakulás, a személyrag mégis láthatatlan marad, a személy jelenléte paradox módon éppen a hiánya által valósul meg. A művet ellátja még némi magyarázattal a szerző: „Lásd: a menyasszony átalakulása... lépcsőn lemenő akt stb."26 Tandori önkommentárja szerint Duchamp 25 TANDORI Dezső: Keletbe­ fúlt kísérletek. Terebess, Budapest, 1999. 56. 26 TANDORI: i. m. 56.

Next