LITERATURA - A MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 40. évfolyam (2014)
2014 / 1. szám
Fekete irodalom 37 den sora megtörtént valóság, szereplői saját nevükön szerepelnek, s közülük eggyelkettővel találkoztunk is. Mind a kettő. Igaz, hogy megtörtént események, szinte naplószerű feljegyzések sorozata (...), de regény művészi kompozíciójánál fogva.” így Járosi Andor.22 Végül Babits megállapítása vált mérvadóvá, amely úgymond kiemelte a művet a „háborús riportkönyvek dokumentum-sorából”,23 24 s a besorolhatóság kérdését a kétértelműséget fenntartó olyan, mintha összehasonlítással oldotta meg. „Hatása csakugyan olyan, mint egy jó és nagy regényé. Főleg feszültsége a regényé, s az a szenzáció-skála, amit az olvasó lelkén lejátszik. Nem a regény eszközeivel előállított látszat hat itt reám, hanem az átélt és visszaélt valóság. Napló-érték, följegyzések és emlékiratok állnak előttünk. De ez a napló-érték nem csorbítja a regény-értéket. (...) Nem a témából adódik, nem a véletlen valóságból, hanem abból, ahogyan azt az író magában földolgozta és könyvvé érlelte, az író művészetéből. (...) Nagy részben a művészi megalkotásnak kell tulajdonítani, amelynél fogva Kuncz Aladár műve magasan kiemelkedik a háborús riportkönyvek dokumentum-sorából, s a legmélyebb értelemben vett regényirodalomhoz csatlakozik, akár a Holtak Háza."iA A későbbi, a 20. század hatvanas-hetvenes éveinek recepcióját is végigkíséri az a jellegzetesség, hogy amint regényként kezelik, dokumentumszerű elemei, mihelyt úgynevezett emlékiratként, irodalmiságának jegyei bújnak ki, mint szögek a zsákból - természetesen mindez a marxista esztétikához való igazodás keretein belül. Ráadásul a művet minduntalan az életrajz, a Franciaországhoz kötődő keletkezéstörténet, a visszaemlékezések, levelek és cikkek fényében kívánja megérteni az irodalomtörténet. Kuncz Aladár monográfusa a műemlékirat jellegét hangsúlyozza Denis de Rougemont 1937-es értékelésével szemben, melyben a francia szerző Kafka műveinek „bebörtönzési mítoszához” (mythe de l’arrestation) hasonlítja a Fekete kolostor világát. Pedig az író és filozófus Rougemont a regényt világirodalmi mércével mérő szempontja egyáltalán nem mond ellent az emlékiratjellegnek, másrészt szövegszerűen is jól alátámasztható.25 „Kuncz könyvének valódi tragikumát éppen az okozza, hogy egy olyan állapotról ad jelképes és konkrét rajzot, amely nem csupán a valóságos fogoly helyzete, hanem többé-kevésbé mindenkié, aki valamely őrjöngő kollektivitás áldozata. (...) Messze történik mindez, de igaznak kell lennie, mert szenvedünk miatta. Nem lehet tudni róla semmi pontosat, sem a célját, sem igazi okait. Csak az a homályos és szorongató bizonyosság marad, hogy a háború önmagától történik, hogy semmi sem függ többé felelős személyektől, s mindenki egy szörnyű és lassú végzet áldozatává válik”26 - írja Rougemont. A regényben meg a következőket olvashatjuk: „...a körülöttünk végtelenségbe vesző tenger nyilván 22 Járosi Andor: Kuncz Aladár: Fekete kolostor. Pásztortűz 1931. 310. 23 Babits Mihály: Fekete kolostor. Erdélyi Helikon 1931. 419-421. 24 I. m. 420. 25 „Pedig a könyvnek, bármennyire is megtisztelő lenne a párhuzam, nincs köze ahhoz az egyetemes szorongáshoz és látomásos világképhez, amit Kafka jelent: a Fekete kolostor nem mítoszt, hanem emlékiratot kínál olvasóinak.” Lásd Pomogáts Béla: Kuncz Aladár. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1968. 181-182. 26 Denis de Rougemont: Le monastére noir. Nouvelle Revue Frangaise 1937. november, 145-146.