LITERATURA - A MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének folyóirata, 2018 (44. évfolyam, 1-4. szám)
2018 / 3. szám
Tanulmány Görözdi Judit: ÁTSTRUKTURÁLT TÖRTÉNELEM Kortárs magyar történelmi regények strukturális vonatkozásairól értekezve elengedhetetlen rövid kitérővel kezdenem. Az elmúlt évtizedekben maga a történetírás is szembesült azzal, hogy a történelmi események nyelvi és szövegi megformálása a priori és a jelentést is érintő meghatározottságokat hordoz. A történetírás egyébként ugyanazon gyökerekből ered, mint a történelmi regény, diskurzusuk csupán a 19. század elején különült el, a történetírás egy „objektív” tudományos diszciplína irányában fejlődött, irodalmi jegyei újra a 20. század utolsó negyedében, a narratív fordulat nyomán kerültek előtérbe. Barthes például rámutatott arra, hogy a történeti diskurzus nyelvi, illetve szövegi-strukturális adottságai megelőlegezik a történetírás ideológiai és imaginárius jellegét, amennyiben megadják a történelmi tények jelentésének kereteit.3 Mások azt elemezték (pl. Ricceur, Gossman), hogy a historiográfiai szövegek retorikai pozicionáltságának vannak következményei az értelmezésre vonatkozóan is.4 A historiográfiai elbeszélésnek a történelmi tudat gondolati műveleteként való felfogása indította el a történeti szövegek narratív vizsgálatát, a történetfilozófus Hyden White a narratívát egyenesen univerzális metakódnak tartja, amely jelentésstruktúrával látja el az emberi tapasztalatot. A narratíva White elméletében a történeti reprezentáció formája, amelyben a tények „cselekményesítés” (emplotment) révén meghatározott cselekményszerkezetek alkotórészeiként kódolódnak. Ezt a kódolást egyben olyan módnak tartja, amelyet a múlt értelmezésére a kultúra közvetít, illetve kínál fel az egyén vagy a csoport számára. Ezek az elméleti megfontolások a történelmi referenciával szemben (avagy mellett) a historiográfiai szöveg narratív jegyeit húzták alá és elemzték (pl. a kiválasztott ) A szerző a Szlovák Tudományos Akadémia Világirodalmi Intézetének munkatársa. 2 Vö. Kisantal Tamás, szerk., Tudomány és művészet közöt (Budapest: L'Harmattan-Atelier, 2003); Kisantal Tamás, Elbeszélés, kultúra, történelem (Budapest: Kijárat Kiadó, 2009); Gyáni Gábor, A történelem mint emlék(mű) (Budapest: Kalligram Kiadó, 2016). 3 Roland Barthes, „A történelem diskurzusa”, in Kisantal T., szerk., Tudomány..., 87-98. 4 Paul Ricceur, „Történelem és retorika”, in Narratívák 4. A történelem poétikája, szerk. Thomka Beáta, 11-23 (Budapest: Kijárat Kiadó, 2000); Lionel Gossman, „Történetírás és irodalom”, in Kisantal X, szerk., Tudomány..., 133-168. 5 Hayden White, „A narrativitás értéke a valóság megjelenítésében” in Hayden White, A történelem terhe (Budapest: Kijárat Kiadó, 1997), 103-104. 6 Hayden White, „A történelmi szöveg mint irodalmi alkotás”, in Hayden White, A történelem terhe, 68-102.