Labdarúgás, 1965. január-december (11. évfolyam, 1-12. szám)
1965. május / 5. szám
Elérkezett tehát 1938 júniusának 16. napja, amelyen a III. világbajnokság két elődöntő mérkőzését bonyolították le. A francia főváros látta vendégül a magyar—svéd találkozó résztvevőit, míg az olasz—brazil összecsapás színhelye Marseille volt. A magyar—svéd mérkőzést érdekes edzői „párharc” kísérte. A két csapatot egykori klubtársak készítették fel a VB küzdelmeire! Az előző fejezetben említettük, hogy a mieink szakvezetője a legendás emlékű Schaffer „Spéci" volt. A svédeket Nagy József edzette, aki az első világháború alatti és utáni években Schafferrel együtt az MTK „aranycsapatának” erősségei közé tartozott ... A magyar csapat vezetőit óvatosságra késztette a svédeknek a románokat kiverő kubaiak elleni 8:0-ás fölényes győzelme. Ennek hatására dr. Dietz Károly szövetségi kapitány — bár eredetileg ezen a mérkőzésen néhány játékos pihentetését tervezte — a legjobb együttest küldte pályára. A fáradtságára panaszkodó Turay, a népszerű „Suttyó” igyekezett ugyan szabadnapot kiharcolni, de a kapitány az ő játékáról sem mondott le. A Parc des Princes stadionban 28 000 néző üdvözölte a két csapatot. A magyar válogatott ebben az összeállításban szerepelt: Szabó — Korányi, Bíró — Szalay, Turay, Lázár — Sas, Zsengellér, Sárosi dr, Toldi, Titkos. Számunkra ijesztően indult a mérkőzés. Baloldali védelmünk szinte még észre sem vette, hogy a játék elkezdődött, amikor a jobbszélső Nyberg 7 m-ről Szabó kapujába bombázott. Az első percben az első svéd támadásból megszületett az első gól! A mieink csak lassan tértek magukhoz a drámai bevezetés után. Sorozatos támadásaikat végre a 21. percben siker koronázta. Titkos beadását Zengellér fejjel irányította kapura. A középfedezet Jacobsson ugyan még a gólvonal előtt elérte a labdát, de idegességében a saját hálójába vágta, öngól ugyan, de mégis 1:1! A félidő végére fölényünk nyomasztóvá vált, ami a 37. percben Titkos, majd két perc múlva Zsengellér góljával gyümölcsét is meghozta. A 3:1-es vezetés megnyugtatta a magyar gárdát. Szünet után szinte állandóan a mieink kezdeményeztek. Bár nem erőltették a góllövést, a 67. percben Sárosi dr., végül öt perccel a befejezés előtt Zsengellér újabb gólja fölényes, 5:1 arányú győzelemhez jutatta csapatunkat. A magyar válogatott a vártnál könnyebben verekedte be magát a világbajnokság döntőjébe! Sokkal küzdelmesebb volt az Olaszország—Brazília összecsapás. A dél-franciaországi nagyváros stadionjának nézőterét megtöltő közönségnek csaknem fele olasz volt. Végig lankadatlanul bíztatták kedvenceiket, akik szintén kiharcolták a döntőbejutást. A két kitűnő csapat találkozóján az olaszok nagyszerű erőnléte mérkőzött a dél-amerikaiak csillogó, labdát és, ellenfelet „bűvölő” technikai felkészültségével. Ebből a párharcból az előbbi került ki győztesként. Igaz, a brazilok számára nagy hátrányt jelentett, hogy legjobb csatáruk, a rendkívül gólerős Leonidas középcsatár sérülése miatt nem játszhatott. Az I. félidőben nem esett gól. Fordulás után a csehszlovákok elleni kettős küzdelem fáradalmai egyre inkább kiütköztek a brazil játékosokon. A nagy lendülettel rohamozó olaszok ekkor 20 perc alatt két gólt szereztek Colaussi, majd Meazza révén. Hiába küzdött ezután maradék erejét megfeszítve a dél-amerikai csapat, a befejezés előtt két perccel Romeu góljával csak szépíteni tudott a vereség arányán. Az olaszok tehát 2:1-re győztek. A IIi. VB döntőjébe így két régi vetélytárs, Olaszország és Magyarország csapata került. Az érdeklődés világszerte óriási volt, noha a mieink 1925 óta nem győztek nagy ellenfelük ellen. A két csapat addigi játéka alapján egyenlő eséllyel nézhetett a nagy összecsapás elé. A magyar táborban már a döntő előtt nagy izgalmakat váltott ki a csapatösszeállítás. A szövetségi kapitány szakmailag teljesen indokolatlanul kihagyta az addig minden mérkőzésen kitűnően szerepelt Korányit és Toldit, a két tapasztalt harcost. Helyükre a kevés edzéssel rendelkező Polgár és a technikás, de nem elég erőteljes Vincze került. A döntő napjának délelőttjén újabb „bomba” robbant: Turay nem vállalta a játékot! A mindig csupaszív és lelkiismeretes labdarúgó nem akarta, hogy az ő fizikai-idegi fáradtsága esetleg behozhatatlan hátrányba hozza az egész magyar csapatot ... Június 19-én a párizsi colombesi stadionban a francia Capdeville sípjelére zsúfolt lelátók, 65 000 néző előtt futott ki a zöld gyepre a két csapat. Olaszország: Olivieri — Feni, Rava — Serantoni, Andreolo, Locatelli — Biavati, Meazza, Piola, Ferrari, Colaussi. Magyarország: Szabó — Polgár, Bíró —* Szalay, Szűcs, Lázár — Sas, Vincze, Sárosi dr. Zsengellér, Titkos. A két csapatkapitány Meazza és Sárosi dr. A magyar csapat választ kaput, így a labdát Piola indíthatja el 90 perces útjára. A 6. percben a magyar csapat szöglethez jut. Sas beívelt labdáját azonban Serantoni egyből Biavati elé továbbítja, aki kapásból kiugratja Colaussit. (Kitűnő, korszerű támadás!) A balszélső egyedül tör a kapura és nem hibáz. Magyar szögletből — olasz gól! A 8. percben kitűnő magyar támadás, pontos Sas— Vincze—Sárosi dr.—Titkos adogatás után balszélsőnk óriási góllal válaszol olasz „kollégája” előző teljesítményére. 1:1! A 17. percben az olaszok vezetnek hasonlóan pontos, gyors támadást, amelynek végén Meazza átadása üresen találja Fiolát. A világhírű gólzsák biztosan lő Szabó hálójába. 2:1 az olaszok javára! Tíz perc múlva nagy egyenlítési lehetőség marad ki. Titkos nagyszerű beadása után Vincze közelről, senkitől sem zavartatva kapu mellé fejel! A 35. percben Andreolo magyar támadást szerel és hosszú labdával indítja Colaussit. A villámgyors szélső előbb Szalayt, majd Polgárt is faképnél hagyja, és 10 m-ről védhetetlenül lő a magyar kapuba. Már 3:1! Ezzel az eredménnyel fordulnak a csapatok. Szünet után sokáig változatos játék folyik. A 70. percben Sárosi és Zsengellér támadása áttöri az olasz védelmet. Sárosi dr. tiszta helyzetben kapja vissza a labdát társától, és 12 m-ről nem erős, de pontosan a sarokba suhanó lövéssel szépít 3:2-re! Ismét felcsillan a remény a mieink előtt! A magyar csapat sokat támad, de eléggé erőtlenül. Az olaszok ezekben a percekben is veszélyesebbek. A 82. percben bekövetkezik a „vég”. Ismét Andreolo kezdeményez támadást. Ezúttal Biavati száguld el Lázár, majd Bíró mellett, és egyedül tör Szabó kapuja felé. A szélső maga is lőhetne, de önzetlenül begurít Piolához, aki újból felteszi az „i” betűre a pontot. 4:2 az olaszok ja MONTE VIDE 0 TOL - Á LON PO WO A 5. A magyar válogatott a döntőben (1938 — II. rész) Klubtársak edzői „párharca” a magyar—svéd elődöntőben — Az erő diadala a technika fölött az olasz—brazil találkozón — Magyar—olasz döntő! — „Ezeket mi sohasem győzzük le!” 14 !