Labdarúgás, 1965. január-december (11. évfolyam, 1-12. szám)
1965. május / 5. szám
16 A játék szerelmese volt A futballtörténelem évkönyvébe sok nagy napot bejegyeztek már. Legújabban 1965. április 28-át, amikor baráti mérkőzés keretében Sir Stanley Matthews búcsúzott el a labdarúgó pályáktól, a közönségtől. Matthews saját maga állított össze egy csapatot angol és skót játékosokból, ellenfélnek pedig márkás neveket hívott meg, köztük Jasint, Di Stefanot, Kubalát, Kopát, Puskást és sok más nagyságot a kontinensről. A mérkőzés eredménye nem játszott szerepet, a lényeges szempont az volt, hogy ezek a világklasszisok bemutassák a játék szépségeit, technikai trükköket s minél több góllal szórakoztassák a közönséget. A Stoke City pályáján — Matthews „tanyáján” — 45 000 néző adózott pillanatonként tapssal, tetszéssel a sok-sok látnivalónak. Egymást érték a technikai csodák, Matthews száguldott a pályán keresztül-kasul, Puskás ballábáról mérnöki pontossággal szállt a labda, Di Stefano karmesterként dirigált, Kopa utánozhatatlan cselekkel játszotta magát tisztára, Jasin pedig nyugodtságával, majd vakmerő vetődéseivel hódította meg a közönséget. 6:4 volt a mérkőzés eredménye a „kontinens” válogatott javára és a mérkőzésről szóló kritikák egyöntetűen a legszebb jelzőkkel ékeskedtek. „A labdarúgás művészet tárháza volt” — ezt írta az egyik lap, Matthewsről pedig még egy Matthews nem lesz többé, de Matthews örökkévaló. Ellis hármas sípszava igazi futballünnep végét jelezte. Az 50 éves Matthewst leírhatatlan melegséggel búcsúztatta a hatalmas szurkolósereg, percekig zúgott az ütemes taps, amely a hidegvérű angoloktól kissé szokatlan jelenség. Puskás és Jasin vitte le vállon az 50 éves Matthewst, miközben rajongói a gyertyafény-keringőt, a hagyományos skót búcsúdalt énekelték. Nagy volt az ünneplés, szívből jövő szeretet áradt az öreg Stanley felé. Jasin pl. ezt mondotta: „Sir Stanleyra még sokáig fogunk emlékezni, nagy megtiszteltetés számomra, hogy részt vehettem búcsúmérkőzésén”. Puskás így vélekedett: „ő a legnagyobb”. Ellis rövid véleménye: „Matthews több volt mint labdarúgó ember volt. Sohasem láttam szabálytalankodni a pályán”. Alighanem igaza volt annak az újságírónak is, aki az alábbi megállapítást tette: „A szó legjobb értelmében volt hivatásos sportoló, a szó legszorosabb értelmében azonban mindig amatőr maradt. Nagy amatőr, a játék szerelmese”. A fotóriporterek nem hagyhatták ki ezt a „ziccert’: az 50 éves Matthews a nemzetközi válogatott elleni jutalomjátéka után szögre akasztja cipőjét és ingét Tanulók és tanárok öröme Olaszországban, Torinóban az FC Torino elhatározta, hogy valamennyi hazai mérkőzésére 3000 darab ingyen jegyet ad 10—13 éves tanároknak. Az akció sikere óriási, noha az általános iskolákban mérkőzésenként és osztályonként csak három-három jegy kerülhet szétosztásra. A pedagógusok úgy vélik, hogy ezzel a jegyosztással nagyszerű segédeszközhöz jutottak. A jegyekkel jutalmazzák a legjobbakat, a legpéldásabbakat, s a tanulók pedig hatalmas „küzdelmet” folytatnak a jegyekért. És örül a Torino vezetősége is ... A gyerekek közül már sokan jelentkeztek a kölyök csapatokba, s akik nem jelentkeztek azokból , nézőutánpótlás lesz. Nem lehetne nálunk is bevezetni ezt a jegyosztást? M. B. Mi újság a svédeknél ! Svédországban sajnálattal vették tudomásul az UEFA döntését, mely ■ szerint az északi országokat az Európa Kupában, mint minden más országot, csak a bajnokcsapatok képviselhetik. Az északiak, köztük a s svédek is jobb szerették volna, hogy ebben a fontos konkurenciában nem a bajnok, hanem a tavaszi listavezzető vehessen részt. A döntés alapján " tehát a Djurgaarden lesz az EK I svéd résztvevője. Az említett bajnokcsapat külön- I ben elveszti kiváló középfedezetét " Mild-et, aki egy III. osztályú egye- Isület játékosa és edzője lesz. Mild I távozását a bajnoktól a nemzeti le- igénység is megszenvedi majd, mely- I nek eddig főerőssége volt. Nem való-színű ugyanis, hogy a III. osztály- Iban Mild tartani tudja válogatott formáját, azaz az igazi „nagy” mécs- I esek iramát. A svéd szövetség tárgyalásokban áll az olasz liga érdekelt klubjaival , az ott szereplő svéd válogatott játék Ikosoknak a VB selejtezőre való kölcsönadása ügyében. A tárgyalások ■ állítólag kedvezőtlenül állnak: az olaszok nem akarják bajnoki mecsecseiken nélkülözni svéd sztárjaikat. ■ Még a múlt év forró nyarán, július 11-én történt. A Csepel—Komló mérkőzés első félidejének 8. percében Pocsai István a hazai csapat fiatal védőjátékosa egy ártatlannak tűnő összecsapás után a füvön maradt.A térdén sérült meg. Azóta tíz hónap telt el, s erről a végtelennek tűnő időről Pocsai így beszélt: — Sérülésem után 4 hétig gipszcsizmát viseltem, majd 2 hétig Hévizen gyógyke- szeltek. Ott már edzettem is. Hazatérve . . . eh! Bánatosan szippantott a langyos tavaszi levegőből, majd így folytatta. — Az első itthoni edzésen megint kibírhatatlan fájdalmat éreztem. Újra a kórházba kerültem. Szalaghúzódásra gyanakodtak. A csapat szeptember—októberi 1 hónapos afrikai túráján csak edzettem. Jól éreztem magamat. Azután megismétlődött a Hévíz utáni eset. November 10-én a műtőasztalon feküdtem. Külső porcot távolítottak el. Bizakodni kezdtem, gondoltam, tavasszal már ... — Borongva pergette a továbbiakat. — Decemberben az operációnak nyoma sem volt, de séta közben gyakran rossz érzésem támadt. Azt tanácsolták: várjak türelmesen, majd elmúlik az is. Vártam. Egészen március 10-ig, amikor ismét a kórház, a műtőasztal következett. Belső porcleválással operáltak. — Pocsai egészségi állapota szépen javul, orvosi vélemény szerint hamarosan megkezdheti az edzéseket. A játékkal persze egyelőre még várnia kell, de Pocsai ma már türelmes is. Nagyon-nagyon boldog leszek, ha május végén már a fiúk között lehetek a zöld gyepen. Ughy Tibor