Labdarúgás, 1965. január-december (11. évfolyam, 1-12. szám)
1965. január / 1. szám
További felemelkedést vár BÖRZSEI JÁNOS, az ET főtitkára Egyszer valaki azt javasolta Börzsei Jánosnak, az ET főtitkárának, hogy hetenként megszabott időben rendezzen fogadónapot, így könynyebb lesz a dolga. Nevetve válaszolt: — Nem lenne helyes! Az edzők elfoglalt emberek. Amikor van idejük felugranak az MLSZ-be, s itt találnak. Amit tudok, elintézek. Nos, ez a kis epizód egy kicsit jellemző Börzsei János munkamódszerére is. Olyan az íróasztal mellett is, mint egykor a zöld gyepen, a hátvédhármas tengelyében volt. Megbízható, korrekt. S szereti azt, amit csinál. Még játékos korában is gyakran emlegették, hogy munkahelyén, a REXERT-nél milyen kitűnően megállja a helyét. Bizalommal fordulnak hozzá Egy éve az ET főtitkára. És, hogy miként dolgozik, azt némileg le lehet mérni abból is: sűrűn kopogtatnak az ajtaján. Keresik, mert tanácsot, útmutatást kérnek tőle. Börzseinek már része van abban, hogy az ET-ben lassan eltűnik az a rossz emlékű gyakorlat, hogy a testület főtitkára csak az újságokból értesül arról: az edzők egy része melyik egyesületnél tevékenykedik. Most már egyre gyakoribb az, hogy a szerződéskötés előtt az egyesületek kikérik a főtitkár véleményét, s az edzők is bizalommal fordulnak hozzá. Ha ez régebben is így lett volna, talán kevesebb szerződésbontásra került volna sor év közben. — A hatodik forduló után jelentkeztek az első problémák — mondta a főtitkár. " Néhány sportköri vezető a sikertelenség okát az edzőben kereste, s szerződésének a felbontását kérte. Ehhez persze csak indokolt esetben járultunk hozzá. A Tábori Zoltán vezette fegyelmi bizottság nagy segítségemre volt, s elmondhatom, hogy az esetek döntő többségében védelmet kaptak az edzők, mert kiderült: nem végeztek rossz munkát. Dehát nem ezért kerestük fel Börzseit, hogy a múltról beszélgessünk, hanem azért: az új esztendő első hónapjában a jelenről, a jövőről kapjunk képet. Persze közben egy kicsit a múltat is érintettük. Fejlődtünk! — Tagadhatatlan, hogy az elmúlt bajnoki évben előre léptünk. Az edzők, a szakvezetők, de a játékosok is többet tettek a sportág felemelkedéséért, mint az előző években. Sokrétűbbek, változatosabbak voltak az edzések, főleg a gyakorlatanyag intenzitása emelkedett. Éljátékosaink állóképessége, ereje sokat gyarapodott, s kondicionálisan elértük a nemzetközi szintet. Talán örvendetesen tapasztaltam, az edzők hitet tettek amellett, hogy tovább kell emelni a mércét. Az eddiginél is többet és jobban! Ez volt a jelszó. S biztos, hogy a szavakat tettek követik. S mit vár az ET főtitkára az újesztendőtől? — Nehéz év lesz! Biztosítani kell helyünket a világbajnokság részvevőinek 16-os mezőnyében. Meggyőződésem, hogy ez sikerülni fog. Válogatott csapatunk életében ez az év új fejezetet nyit majd, hiszen csatasorba állhatnak azok is, akik idáig az olimpiai együttesben szerepeltek. Erősebb, ütőképesebb lesz legjobb nemzeti tizenegyünk. Fiataljaink is jelentős feladat előtt állnak, tavasszal lesz az UEFA-torna. Többet remélek tőlük, mint amennyit legutóbb nyújtottak. Két csapatunk még áll a BEK-ben és a VVK-ban. A BEK a fontosabb! Az ETO már így is kitett magáért, ha négy közé kerülne, bravúrnak számítana. Aztán itt van a Magyar Népköztársaság Kupa sorozata. Ha tavaly elő is fordultak hibák, az MNK mégis sikert aratott. Azon leszünk, hogy jobb szervezéssel, nagyobb körültekintéssel méginkább emeljük az MNK értékét. A zászlóvivők az edzők legyenek Mintha csak summázni akarta volna az elmondottakat. Ezt mondta: — Szóval újabb fejlődést remélek! És azt, hogy a zászlóvivők a szakvezetők, az edzők lesznek. A magyar edzői kar nagyon tehetséges, s ami nem közömbös, nagyon fiatal is. De a fiatalok többsége rendelkezik már megfelelő tapasztalatokkal is. S vannak idősebbek is, akik képesek lépést tartani a fiatalokkal, sőt sok tekintetben még előttük járnak. Az erőket, a tudást összpontosítani kell. Ha a legjobb magyar játékosok technikailag anynyit fejlődnek az idén, mint amennyit tavaly erőnléti vonatkozásban, akkor nehezen talál legyőzőre válogatott csapatunk, s klubegyütteseink is jobban helytállnak majd a nemzetközi vetélkedőkön, a kupákban mint eddig. És mit tesz mindezekért az ET? — Testületünk szakbizottsága, s személy szerint a szövetségi kapitány eddig is segítette az edzők munkáját, a jövőben méginkább így lesz. Átvizsgáltuk az évi edzésterveket, az időszaki terveket, s véleményeztük. Az élvonalbeli edzők úgy vélekednek, ez segítséget jelentett szakmai munkájukban. Az idén kiterjesztettük a véleményezést, a tanácsadást, az NB I B-re is. A szakbizottság értékes gyakorlatanyagokat ad közre. Havonként rendezünk szakmai vitákat. Ezeken kikristályosodnak azok a tapasztalatok, módszerek, amelyeket helyes követni. Új utakon . Teljes erőnkkel támogatni fogjuk azokat az edzőket, akik bátran kiállnak az út mellett, utat keresnek, s a látszateredményekért nem dobják sutba elveiket! Az edzők helyzete szilárdabb, a kluboknál, mint régebben volt. Ez jó dolog. De csak az képes tartani a helyét, aki nemcsak a mának, hanem a holnapnak, a holnaputánnak él, s eszerint is dolgozik. Alig tartott szünetet. — Az elmúlt évben meggyőződhettem arról, hogy a vidékiek nagyon igénylik a gyakorlati bemutatókat, mintaedzéseket, az előadásokat. Tavaly tizenegy megyében, húsz alkalommal tartottunk ilyenfajta látogatásokat. Nos, az idén még több helyre el szeretnénk jutni. Ehhez persze az is szükséges, hogy kibővítsük azoknak a számát, akik el tudnak látogatni vidékre, s képességük is megüti a kívánt mértéket. Ami hiányzik Hangsúlyozta, hogy az ET-nek nagy hasznára lenne, ha külföldi szaklapok rendszeresen eljutnának a testületbe, s így a vezetők ily módon is értesülnének arról, hogyan áll, merre tart a világ labdarúgása. " Arról már nem is beszélek, hogy milyen jó hatású lenne egy olyan könyvtár létrehozása, amely magyar szerzők szaktanulmányait, szakírásait, megjelent könyveit tartalmazná. Kopogtattak. Zsolnai János, a Jászberényi Lehel edzője kereste Börzseit. És mivel mások is várakoztak már a főtitkárra, Börzsei elbúcsúzott. Körülfogták őt az edzők. Élet költözött a szobába. N. Gy.